III. SZÍN.
Csarnok.
Othello, Desdemona, Cassio, Kiséret.
OTHELLO.
Nézz, jó Mihály! az őrjárók után,
Magunk mutassunk jó példát: nem űzni
Túl a vigalmat.
Nézz, jó Mihály! az őrjárók után,
Magunk mutassunk jó példát: nem űzni
Túl a vigalmat.
CASSIO.
Hogy mit tegyen; azonban magam is
Utána nézek.
| Jago tudja már, |
Utána nézek.
OTHELLO.
Jó éjt Mihály. Holnap mihelyt fölébredsz,
Keress föl engem. Jőszte kedvesem,
Sok baj után megérett a gyümölcs:
Édes szerelmünk, most szedjük meg azt!
Jó éjszakát! Othello, Desdemona, Kiséret el.)
Jago jő.
Jó éjt Mihály. Holnap mihelyt fölébredsz,
Keress föl engem. Jőszte kedvesem,
Sok baj után megérett a gyümölcs:
Édes szerelmünk, most szedjük meg azt!
Jó éjszakát! Othello, Desdemona, Kiséret el.)
Jago jő.
CASSIO.
Isten hozott Jago. Az őrjáratra kell mennünk.
Isten hozott Jago. Az őrjáratra kell mennünk.
JAGO.
Még nem, hadnagyom. Még nincs tíz óra. A tábornok csak Desdemonája kedveért utasíta el ily korán, s azon ne is ütközz meg. Még egy éj örömét sem élvezte vele, s e nő Jupiternek is méltó vágytárgya volna.
Még nem, hadnagyom. Még nincs tíz óra. A tábornok csak Desdemonája kedveért utasíta el ily korán, s azon ne is ütközz meg. Még egy éj örömét sem élvezte vele, s e nő Jupiternek is méltó vágytárgya volna.
CASSIO.
Gyönyörű hölgy, valóban.
Gyönyörű hölgy, valóban.
JAGO.
S fogadom, ingerteljes.
S fogadom, ingerteljes.
CASSIO.
Csakugyan finom és üde teremtés.
Csakugyan finom és üde teremtés.
JAGO.
Mily szeme van; oly kihívó, mint egy harczi jel!
Mily szeme van; oly kihívó, mint egy harczi jel!
CASSIO.
Csábító szem, s mégis úgy tetszik, ártatlan tekintetű.
Csábító szem, s mégis úgy tetszik, ártatlan tekintetű.
JAGO.
S ha szól, nem olyan-e, mintha szerelemtoborzót vernének?
S ha szól, nem olyan-e, mintha szerelemtoborzót vernének?
CASSIO.
Igazán, csupa tökély.
Igazán, csupa tökély.
JAGO.
Elmondhatjuk, hogy boldog ágy! Jöjjön hadnagy úr, egy kancsó borom van, s ide ki egy csoport cyprusi nemes vár, kiknek kedvök volna egy poharat ürítni a fekete Othello egészségére.
Elmondhatjuk, hogy boldog ágy! Jöjjön hadnagy úr, egy kancsó borom van, s ide ki egy csoport cyprusi nemes vár, kiknek kedvök volna egy poharat ürítni a fekete Othello egészségére.
CASSIO.
Ma éjjel nem, jó Jago. Nagyon gyenge, haszontalan fejem van az ivásra; szeretném, ha a szivesség valami más nemét találná fel a mulattatásnak.
Ma éjjel nem, jó Jago. Nagyon gyenge, haszontalan fejem van az ivásra; szeretném, ha a szivesség valami más nemét találná fel a mulattatásnak.
JAGO.
Mind jó barátok. Csak egy pohárkával. Majd iszom én ön helyett is.
Mind jó barátok. Csak egy pohárkával. Majd iszom én ön helyett is.
CASSIO.
Csak egy pohárral ittam az éjjel, azt is jóformán vegyítve, s mégis nézd, mily zavart okozott itt. Szörnyű hamar elgyengülök, nem akarnám igen nagy próbára tenni gyengeségemet.
Csak egy pohárral ittam az éjjel, azt is jóformán vegyítve, s mégis nézd, mily zavart okozott itt. Szörnyű hamar elgyengülök, nem akarnám igen nagy próbára tenni gyengeségemet.
JAGO.
Eh! ember! ez rendkívüli éj! Aztán ezek az urak óhajtják.
Eh! ember! ez rendkívüli éj! Aztán ezek az urak óhajtják.
CASSIO.
Hol vannak?
Hol vannak?
JAGO.
Itt kün; kérlek uram, szólítsd be őket.
Itt kün; kérlek uram, szólítsd be őket.
CASSIO.
Megteszem, de bizony nem szívvel. (El.)
Megteszem, de bizony nem szívvel. (El.)
JAGO.
Ha egy pohárral rá tukmálhatok,
Azzal, mit már az éjen megivott,
Olyan tüzes lesz és garázda, mint
Egy csaholó öleb. Szegény bolond
Roderigo, kit majd kifordított
A szerelem, tudom, hogy jó adag
Italt magába vett a Desdemona
Egészségeért, s búelfeledésül.
Ő készen áll, s még három cyprusi,
Heves fiúk, kényes becsületű
Képviselői e harczos szigetnek.
Jól tartva borral, készen állanak.
Ez ittasok közt a jó Cassiot
Úgy kell vezetni, hogy a szigetet
És őket sértse meg. De jönnek is.
Ha tervem elsűl, s vágyam bételik:
Hajómat szél s hab vígan emelik.
Ha egy pohárral rá tukmálhatok,
Azzal, mit már az éjen megivott,
Olyan tüzes lesz és garázda, mint
Egy csaholó öleb. Szegény bolond
Roderigo, kit majd kifordított
A szerelem, tudom, hogy jó adag
Italt magába vett a Desdemona
Egészségeért, s búelfeledésül.
Ő készen áll, s még három cyprusi,
Heves fiúk, kényes becsületű
Képviselői e harczos szigetnek.
Jól tartva borral, készen állanak.
Ez ittasok közt a jó Cassiot
Úgy kell vezetni, hogy a szigetet
És őket sértse meg. De jönnek is.
Ha tervem elsűl, s vágyam bételik:
Hajómat szél s hab vígan emelik.
Cassio, Montano, Nemesek jönnek.
CASSIO.
Istenemre, már is leitattak.
Istenemre, már is leitattak.
MONTANO.
Ej, ej, csak egy kissé. Nem volt több egy pintnél, katona parolámra.
Ej, ej, csak egy kissé. Nem volt több egy pintnél, katona parolámra.
JAGO.
Hej! bort ide!
Hej! bort ide!
| (Dalol) | Hadd csengjen, csengjen a pohár, |
| Had csengjen, csengjen a pohár! |
| Katona bár: ember maradsz, |
| S az ember élte egy arasz; |
Hej! bort ide!
CASSIO.
Istenemre, pompás dal!
Istenemre, pompás dal!
JAGO.
Angliában tanultam, ott pedig jól értenek a kancsó jártatáshoz. A dán, a német, a potrohos hollandi, – igyunk! – csak semmi az angolhoz képest.
Angliában tanultam, ott pedig jól értenek a kancsó jártatáshoz. A dán, a német, a potrohos hollandi, – igyunk! – csak semmi az angolhoz képest.
CASSIO.
Úgy értenek hát az angolok az iváshoz?
Úgy értenek hát az angolok az iváshoz?
JAGO.
Meghiszem. Könnyű szerrel asztal alá issza a dánt. Meg sem izzad, míg túltesz a németen. A hollandi pedig már okádik, mire új kancsót töltenek.
Meghiszem. Könnyű szerrel asztal alá issza a dánt. Meg sem izzad, míg túltesz a németen. A hollandi pedig már okádik, mire új kancsót töltenek.
CASSIO.
Tábornokunk egészségére!
Tábornokunk egészségére!
MONTANO.
Ezért én is iszom.
Ezért én is iszom.
JAGO.
Oh édes Anglia!
Oh édes Anglia!
| (Dalol.) | István király derék király, |
| Egy tallér a nadrága. |
| Szabó olcsóbbat nem csinál, |
| De neki az is drága. |
| Lám pedig ő nagy úr vala, |
| S te koldus hozzá képest. |
| Gőg s fényüzés haszontalan; |
| Öltsd föl kopott mentédet! |
| Hej! bort ide! |
CASSIO.
Ez még derekabb dal a másiknál.
Ez még derekabb dal a másiknál.
JAGO.
Elfujjam még egyszer?
Elfujjam még egyszer?
CASSIO.
Nem, mert azt tartom, tisztére méltatlan, ki ilyesmit tesz. Végre is fölöttünk van az isten, s némely léleknek el kell kárhozni.
Nem, mert azt tartom, tisztére méltatlan, ki ilyesmit tesz. Végre is fölöttünk van az isten, s némely léleknek el kell kárhozni.
JAGO.
Szent igaz, jó hadnagy.
Szent igaz, jó hadnagy.
CASSIO.
Részemről én nem bántom a tábornokot, nem bántok senkit, s remélem, idvezülök.
Részemről én nem bántom a tábornokot, nem bántok senkit, s remélem, idvezülök.
JAGO.
Remélem, maga is igen.
Remélem, maga is igen.
CASSIO.
De engedelmeddel, nem előttem. A hadnagynak előbb kell idvezülni, mint a zászlótartónak. Ne beszéljünk erről többet, menjünk a dologra. Bocsásd meg a mi vétkeinket! Uraim, nézzünk dolgaink után. Ne gondoljátok urak, hogy részeg vagyok, nem vagyok én részeg. Ez a zászlótartóm. Ez a jobb kezem, e meg a bal. Nem vagyok én részeg. Jól állok lábamon s nyelvem jól forog.
De engedelmeddel, nem előttem. A hadnagynak előbb kell idvezülni, mint a zászlótartónak. Ne beszéljünk erről többet, menjünk a dologra. Bocsásd meg a mi vétkeinket! Uraim, nézzünk dolgaink után. Ne gondoljátok urak, hogy részeg vagyok, nem vagyok én részeg. Ez a zászlótartóm. Ez a jobb kezem, e meg a bal. Nem vagyok én részeg. Jól állok lábamon s nyelvem jól forog.
MIND.
Nagyon jól.
Nagyon jól.
CASSIO.
Na ugyan jó. Ne gondoljátok hát, hogy részeg vagyok. (El.)
Na ugyan jó. Ne gondoljátok hát, hogy részeg vagyok. (El.)
MONTANO.
Menjünk urak, nézzünk az őrjárathoz.
Menjünk urak, nézzünk az őrjárathoz.
JAGO.
Látjátok e fiút, ki most kiment;
Oly katona, hogy Caesar oldalán
Állhatna bátran – s im mily bűne van!
Erényivel, mint a napéjegyen,
Szálig egyenlő! Szánni kell valóban.
Félek hogy a mily bizodalma van
A mórnak benne, egyszer nagy zavart
Csinál e gyengesége által.
Látjátok e fiút, ki most kiment;
Oly katona, hogy Caesar oldalán
Állhatna bátran – s im mily bűne van!
Erényivel, mint a napéjegyen,
Szálig egyenlő! Szánni kell valóban.
Félek hogy a mily bizodalma van
A mórnak benne, egyszer nagy zavart
Csinál e gyengesége által.
MONTANO.
S gyakran van így?
| Istenem! |
JAGO.
A nélkül. Kétszer átvirrasztja az
Orák sorát, ha borral nem hoz a
Szemére álmot.
| Már el sem alhatik |
Orák sorát, ha borral nem hoz a
Szemére álmot.
MONTANO.
Értésére kell
A tábornoknak adni. Mit se’ tud
Tán a dologról, vagy jó szíve csak
A szebb erényt akarja látni, és
A vétekre szemet húny. Igazam van?
Rodrigo jő.
Értésére kell
A tábornoknak adni. Mit se’ tud
Tán a dologról, vagy jó szíve csak
A szebb erényt akarja látni, és
A vétekre szemet húny. Igazam van?
Rodrigo jő.
JAGO.
Nos? Rodrigo.
A hadnagynak nyomába légy. Eredj.
Nos? Rodrigo.
A hadnagynak nyomába légy. Eredj.
| (Rodrigo el.) |
MONTANO.
Nagy baj pedig, hogy ily tisztség, mely a
Vezér után a második, legyen
Rábízva egy ily megrögzött ivóra.
Jó dolgot tennél, ha a mórnak ezt megmondanád.
Nagy baj pedig, hogy ily tisztség, mely a
Vezér után a második, legyen
Rábízva egy ily megrögzött ivóra.
Jó dolgot tennél, ha a mórnak ezt megmondanád.
JAGO.
Szeretem Cassiot, s kigyógyítni őt,
Kész volnék bármire. De ha! mi zaj?
| Nem én, e szigetért sem! |
Kész volnék bármire. De ha! mi zaj?
HANG. (künn)
Segítség! Segítség!
Cassio, jő Rodrigot űzve.
Segítség! Segítség!
Cassio, jő Rodrigot űzve.
CASSIO.
Te czudar, te bitang!
Te czudar, te bitang!
MIND.
Mi dolog hadnagy úr!
Mi dolog hadnagy úr!
CASSIO.
Te gyáva! s engem még tanítni mersz?
Várja csak! Egy palaczkba szorítlak.
Te gyáva! s engem még tanítni mersz?
Várja csak! Egy palaczkba szorítlak.
ROGRIGO.
Csak üss meg.
Csak üss meg.
CASSIO.
| Ejnye! még henczegsz, kölyök. |
| (Megüti.) |
MONTANO.
Ne, hadnagy úr! Kérlek uram, szelidűlj!
Ne, hadnagy úr! Kérlek uram, szelidűlj!
CASSIO.
Hagyj békét nekem! különben béverem a fejedet.
Hagyj békét nekem! különben béverem a fejedet.
MONTANO.
Eredj, részeg!
Eredj, részeg!
CASSIO.
| Mit? Részeg én! |
(Vívnak.)
JAGO.
Jó hadnagyom, oh kérlek, Montano úr!
Jó uraim, az istenért! Segítség! –
Ki húzza a harangot? A pokolba!
Fölzaklaták a várost! Hadnagy úr!
Az istenért, örökre oda lesz
Becsületünk!
| Hej, mondom! (Rodrigohoz titkon) El! kiálts tüzet hamar! | (Rodrigo el.) |
Jó uraim, az istenért! Segítség! –
| No ez derék őrjárat, mondhatom. | (Harangszó.) |
Fölzaklaták a várost! Hadnagy úr!
Az istenért, örökre oda lesz
Becsületünk!
Othello, Kisérettel jő.
OTHELLO.
| Mi zaj? mi dolog ez? |
MONTANO.
Vérzem… halálra sebze, azt hiszem.
Vérzem… halálra sebze, azt hiszem.
OTHELLO.
Megálljatok, ha mondom.
Megálljatok, ha mondom.
JAGO.
Hadnagy! az égre! Uram, Montano!
Feledtek helyet és szolgálatot,
Az égre! Szűnjetek! – Tábornok úr szól –
| Szűnjetek! |
Feledtek helyet és szolgálatot,
Az égre! Szűnjetek! – Tábornok úr szól –
OTHELLO.
Mi ez? Hogyan? Mikép eredt e harcz?
Törökké lettetek, s egymás iránt
Vadabb szivűek, mint a rút pogány?
Hagyjátok abba e veszett vitát;
Halál fia, ki még moczczanni mer;
És olcsó élte, mert egy mozdulat
Halált hozand rá. Hagyassátok el
A vészharangot. Az egész sziget
Fölijed arra. Nos urak, mi baj?
Becsűletes Jago, ki bú miatt
Halálra sápadál: mond el, mikép
Eredt e lárma? Semmit el ne hallgass.
Mi ez? Hogyan? Mikép eredt e harcz?
Törökké lettetek, s egymás iránt
Vadabb szivűek, mint a rút pogány?
Hagyjátok abba e veszett vitát;
Halál fia, ki még moczczanni mer;
És olcsó élte, mert egy mozdulat
Halált hozand rá. Hagyassátok el
A vészharangot. Az egész sziget
Fölijed arra. Nos urak, mi baj?
Becsűletes Jago, ki bú miatt
Halálra sápadál: mond el, mikép
Eredt e lárma? Semmit el ne hallgass.
JAGO.
Én nem tudom. Jól voltunk az imént,
Mind jó barátok, és oly egyetértők,
Mint férj s ara. S egyszerre, mintha csak
Balcsillag vette vón’ el eszöket,
Csak kard-ki-kard! s egymás szivét keresve
Vért ontanak. Bizisten, nem tudom,
Miből eredt ez a bolond dolog.
Oh bár dicsőbb csatában kell vala
Ott hagyni lábam, mely ide hozott!
Én nem tudom. Jól voltunk az imént,
Mind jó barátok, és oly egyetértők,
Mint férj s ara. S egyszerre, mintha csak
Balcsillag vette vón’ el eszöket,
Csak kard-ki-kard! s egymás szivét keresve
Vért ontanak. Bizisten, nem tudom,
Miből eredt ez a bolond dolog.
Oh bár dicsőbb csatában kell vala
Ott hagyni lábam, mely ide hozott!
OTHELLO.
Mihály! mikép feledhetéd el így
Magad
Mihály! mikép feledhetéd el így
Magad
CASSIO.
Bocsánat, – szólni sem tudok.
Bocsánat, – szólni sem tudok.
OTHELLO.
Derék Montano, hisz te máskor oly
Szelid természetű vagy. Ifju bár,
Higgadt komolynak ismer a világ,
És semmi vád se terhelt még soha;
Mért mocskolod be így jó híredet,
S becsűleted kincsét koczkáztatod
Verekedéssel? mi dolog? felej!
Derék Montano, hisz te máskor oly
Szelid természetű vagy. Ifju bár,
Higgadt komolynak ismer a világ,
És semmi vád se terhelt még soha;
Mért mocskolod be így jó híredet,
S becsűleted kincsét koczkáztatod
Verekedéssel? mi dolog? felej!
MONTANO.
Vitéz Othello, meg vagyok sebezve.
Jago helyettem mindent elbeszél,
– Mert nehezemre esik, szólanom –
Mit én tudok; s valóban nem tudom,
Ha mondtam-e vagy tettem valamit,
Mit nem szabad? ha csak önvédelem
Megtámadóink ellen, tiltva nincs.
Vitéz Othello, meg vagyok sebezve.
Jago helyettem mindent elbeszél,
– Mert nehezemre esik, szólanom –
Mit én tudok; s valóban nem tudom,
Ha mondtam-e vagy tettem valamit,
Mit nem szabad? ha csak önvédelem
Megtámadóink ellen, tiltva nincs.
OTHELLO.
Az égre mondom, vérem forrni kezd,
S a szenvedély, elnyomva eszemet
Haragra gyújt. Ha egyet mozdulok,
S fölemelem karom, közűletek
A legvitézebb is a földre hull.
Eh! tudni akarom: mikép eredt
E balga harcz? Ki indította azt?
Mert a ki bűnös abban, esküszöm,
Habár ikertestvérem volna is,
Jaj lesz fejére! Mit? Egy várhelyen,–
Éjjel, veszélytől félő nép között,
Magán ügyért a kardot rántani,
S az őrhelyen! Szörnyű! Jago, ki kezdte?
Az égre mondom, vérem forrni kezd,
S a szenvedély, elnyomva eszemet
Haragra gyújt. Ha egyet mozdulok,
S fölemelem karom, közűletek
A legvitézebb is a földre hull.
Eh! tudni akarom: mikép eredt
E balga harcz? Ki indította azt?
Mert a ki bűnös abban, esküszöm,
Habár ikertestvérem volna is,
Jaj lesz fejére! Mit? Egy várhelyen,–
Éjjel, veszélytől félő nép között,
Magán ügyért a kardot rántani,
S az őrhelyen! Szörnyű! Jago, ki kezdte?
MONTANO.
Ha barátság- vagy más tekintetért
Több- vagy kevesbet mondasz, mint igaz,
Katona nem vagy.
Ha barátság- vagy más tekintetért
Több- vagy kevesbet mondasz, mint igaz,
Katona nem vagy.
JAGO.
Bár kész volnék nyelvem kimetszeni,
Mintsem gyalázzam Cassiot, – azonban
Azt gondolom, valót ha mondok, őt
Nem sértem. Így volt uram, a dolog:
Montano és én itt beszélgeténk,
Egyszerre csak egy ficzkó beszalad
Segélyt kiáltva. Cassio nyomon,
Vont karddal, azt leszúrni. Ez az úr
Megfogja Cassiot és kéri őt,
Hogy csöndesedjék. Én a más után
Futék, nehogy bőgése által a
Népséget fölzavarja; az se rest,
És megszökött. Mikorra visszaértem,
Már itt a kardok csattogának, és
Nagy lárma volt. Mihály káromkodott,
– Mit tőle addig nem hallék soha, –
És ketten összetűztek, épen úgy,
Mint most, mikor te választád el őket.
Én semmi többet ennél nem tudok.
Hanem az ember ember; gyakran a
Legjózanabb felejti el magát
– Mint Cassio is megsérthette őt –
S dühében azt üti, a kit szeret.
Bizonynyal, a ficzkó, ki megszaladt,
Oly sérelemmel illeté Cassiot,
Mit el nem tűrhetett.
| Oh kérlek, ne sérts meg. |
Mintsem gyalázzam Cassiot, – azonban
Azt gondolom, valót ha mondok, őt
Nem sértem. Így volt uram, a dolog:
Montano és én itt beszélgeténk,
Egyszerre csak egy ficzkó beszalad
Segélyt kiáltva. Cassio nyomon,
Vont karddal, azt leszúrni. Ez az úr
Megfogja Cassiot és kéri őt,
Hogy csöndesedjék. Én a más után
Futék, nehogy bőgése által a
Népséget fölzavarja; az se rest,
És megszökött. Mikorra visszaértem,
Már itt a kardok csattogának, és
Nagy lárma volt. Mihály káromkodott,
– Mit tőle addig nem hallék soha, –
És ketten összetűztek, épen úgy,
Mint most, mikor te választád el őket.
Én semmi többet ennél nem tudok.
Hanem az ember ember; gyakran a
Legjózanabb felejti el magát
– Mint Cassio is megsérthette őt –
S dühében azt üti, a kit szeret.
Bizonynyal, a ficzkó, ki megszaladt,
Oly sérelemmel illeté Cassiot,
Mit el nem tűrhetett.
OTHELLO.
Jó szived ezt a dolgot szépiti,
Hogy Cassiot mentsd. Cassio, szeretlek,
De hadnagyom tovább is – nem lehetsz.
Desdemona, Kisérettel jő.
Urak, vigyázzunk, szép szerelmemet
Ne rémítsük meg. – Majd példát adok!
| Tudom, Jago, |
Hogy Cassiot mentsd. Cassio, szeretlek,
De hadnagyom tovább is – nem lehetsz.
Desdemona, Kisérettel jő.
Urak, vigyázzunk, szép szerelmemet
Ne rémítsük meg. – Majd példát adok!
DESDEMONA.
Mi baj?
Mi baj?
OTHELLO.
Nincs semmi már. Lefekhetünk megint.
Nincs semmi már. Lefekhetünk megint.
(Montanohoz) Uram, magam leszek seborvosod.
Vigyétek el. Jago, te nézz körül,
Nyugtasd meg, a kiket felzaklatott e
Csúf lárma. Desdemonám, mehetünk,
Katona élet: meg kell szokni azt,
Lágy álmainkból sokszor zaj riaszt.
(Othello, Desdemona, Kiséret el.)
Vigyétek el. Jago, te nézz körül,
Nyugtasd meg, a kiket felzaklatott e
Csúf lárma. Desdemonám, mehetünk,
Katona élet: meg kell szokni azt,
Lágy álmainkból sokszor zaj riaszt.
(Othello, Desdemona, Kiséret el.)
JAGO.
Meg van ön sebezve hadnagy úr?
Meg van ön sebezve hadnagy úr?
CASSIO.
Gyógyulás reménye nélkül.
Gyógyulás reménye nélkül.
)
JAGO.
Isten mentsen!
Isten mentsen!
CASSIO.
Becsület, becsület, becsület! Ah oda becsületem! Elvesztettem halhatatlan részemet, s a mi maradt, csak baromi! Becsületem, Jago, becsületem!
Becsület, becsület, becsület! Ah oda becsületem! Elvesztettem halhatatlan részemet, s a mi maradt, csak baromi! Becsületem, Jago, becsületem!
JAGO.
Becsületemre mondom, azt hivém, valami testi sebet kapott ön, az érzékenyebb volna, mint a becsületen ejtett sérelem. Becsület! hiú és üres képzelet. Érdem nélkül nyerjük gyakran érdemtelenűl veszthetjük is el. S ön nem is vesztette el becsületét, ha becsületbe járó dolognak tartja azt elveszteni. Micsoda! hisz van elég mód ismét megnyerni a tábornokot; csak most hevében űzte el önt s tán inkább eszélyből tette, mint rossz czélzattal, mint mikor valaki ártatlanúl kutyáját megveri, hogy egy hatalmas oroszlánt megrémítsen. Járjon egy kissé után s ismét öné.
Becsületemre mondom, azt hivém, valami testi sebet kapott ön, az érzékenyebb volna, mint a becsületen ejtett sérelem. Becsület! hiú és üres képzelet. Érdem nélkül nyerjük gyakran érdemtelenűl veszthetjük is el. S ön nem is vesztette el becsületét, ha becsületbe járó dolognak tartja azt elveszteni. Micsoda! hisz van elég mód ismét megnyerni a tábornokot; csak most hevében űzte el önt s tán inkább eszélyből tette, mint rossz czélzattal, mint mikor valaki ártatlanúl kutyáját megveri, hogy egy hatalmas oroszlánt megrémítsen. Járjon egy kissé után s ismét öné.
CASSIO.
Inkább legyek megmentve, mintsem ily jó parancsnokot megcsalják, magamforma haszontalan, iszákos, semmiházi tiszttel. Részeg! S fecsegni, mint a szajkó! Veszekedni! Hetvenkedni! Káromkodni! Dölyfösen vitázni saját árnyékommal! Hah, bor láthatatlan szelleme! ha még nincs elfogadott neved, hadd nevezzelek – ördögnek!
Inkább legyek megmentve, mintsem ily jó parancsnokot megcsalják, magamforma haszontalan, iszákos, semmiházi tiszttel. Részeg! S fecsegni, mint a szajkó! Veszekedni! Hetvenkedni! Káromkodni! Dölyfösen vitázni saját árnyékommal! Hah, bor láthatatlan szelleme! ha még nincs elfogadott neved, hadd nevezzelek – ördögnek!
JAGO.
Kicsoda volt az, a kit ön kardjával űzött? mivel bántotta meg?
Kicsoda volt az, a kit ön kardjával űzött? mivel bántotta meg?
CASSIO.
Nem tudom én.
Nem tudom én.
JAGO.
Lehetetlen!
Lehetetlen!
CASSIO.
Emlékszem egy csomó badarságra, de semmire sem tisztán. Összevesztünk, de nem tudom, mi fölött. Oh isten! hogy az ember ellenséget vegyen be saját szájába, mely ellopja agyvelejét! hogy örömmel, kéjelegve, vetekedve tegyük magunkat barmokká!
Emlékszem egy csomó badarságra, de semmire sem tisztán. Összevesztünk, de nem tudom, mi fölött. Oh isten! hogy az ember ellenséget vegyen be saját szájába, mely ellopja agyvelejét! hogy örömmel, kéjelegve, vetekedve tegyük magunkat barmokká!
JAGO.
De hisz ön most egészen jól van; hogy jött így helyre?
De hisz ön most egészen jól van; hogy jött így helyre?
CASSIO.
Az ördög Részegség méltóztatott helyet adni az ördög Dühnek. Egyik bűn a másikat követi, hogy megutáljam magamat.
Az ördög Részegség méltóztatott helyet adni az ördög Dühnek. Egyik bűn a másikat követi, hogy megutáljam magamat.
JAGO.
Ej! ön igen is szigorú erkölcsbíró. Tekintve a helyzetet, időt s az itteni körülményeket, szivemből óhajtanám, vajha ez ne történt volna! De miután megtörtént, lehetőleg jóvá kell tenni.
Ej! ön igen is szigorú erkölcsbíró. Tekintve a helyzetet, időt s az itteni körülményeket, szivemből óhajtanám, vajha ez ne történt volna! De miután megtörtént, lehetőleg jóvá kell tenni.
CASSIO.
Hozzá megyek, helyemet kérem újra tőle, azt fogja mondani: iszákos vagyok! Ha annyi szájam volna is, mint a hydrának, ez a felelet bedugná valamennyit. Hogy az ember néha józan, máskor bolond majd meg részeg! Oh különös! Mértéken túl minden pohár átkozott, s tartalma – ördög!
Hozzá megyek, helyemet kérem újra tőle, azt fogja mondani: iszákos vagyok! Ha annyi szájam volna is, mint a hydrának, ez a felelet bedugná valamennyit. Hogy az ember néha józan, máskor bolond majd meg részeg! Oh különös! Mértéken túl minden pohár átkozott, s tartalma – ördög!
JAGO.
Ej, ej, a jó bor jó barát, csak jól kell vele élni. Ne szóljon ön ellene. S jó hadnagy, azt hiszem: hiszi ön, hogy szeretem?
Ej, ej, a jó bor jó barát, csak jól kell vele élni. Ne szóljon ön ellene. S jó hadnagy, azt hiszem: hiszi ön, hogy szeretem?
CASSIO.
Volt alkalmam tapasztalni, Jago. – Én részeg!
Volt alkalmam tapasztalni, Jago. – Én részeg!
JAGO.
Ön, vagy akárki más, lehet részeg néha. Megmondom én, mit tegyen. Tábornokunknak neje most a tábornok. Úgy értem ezt, hogy most a mór egészen neje szépsége s erényei szemléletébe s bámulatába van merülve; vegye körül az asszonyt, nyilatkozzék előtte helyzetéről, kérje pártolását. Ő visszasegítendi önt tisztségébe. Ő oly szíves, szelid, nyájas, áldott teremtés, hogy jóságában bűnnek tartaná többet nem tenni, mint a mire kérik. Kérje őt, hogy e marjulást, férje s ön közt, hozza helyre, s minden vagyonomat föl merném tenni egyre, hogy e törés – önök szeretetében – még erősebbé teszi azt, mint valaha.
Ön, vagy akárki más, lehet részeg néha. Megmondom én, mit tegyen. Tábornokunknak neje most a tábornok. Úgy értem ezt, hogy most a mór egészen neje szépsége s erényei szemléletébe s bámulatába van merülve; vegye körül az asszonyt, nyilatkozzék előtte helyzetéről, kérje pártolását. Ő visszasegítendi önt tisztségébe. Ő oly szíves, szelid, nyájas, áldott teremtés, hogy jóságában bűnnek tartaná többet nem tenni, mint a mire kérik. Kérje őt, hogy e marjulást, férje s ön közt, hozza helyre, s minden vagyonomat föl merném tenni egyre, hogy e törés – önök szeretetében – még erősebbé teszi azt, mint valaha.
CASSIO.
Valóban, tanácsod jó.
Valóban, tanácsod jó.
JAGO.
Jó indulatból s őszinte szeretetből eredt.
Jó indulatból s őszinte szeretetből eredt.
CASSIO.
Meg vagyok győződve róla. Még ma reggel megkérem a jó Desdemonát, hogy vesse közbe magát érettem. Kétségbe kell esnem, ha ez így marad.
Meg vagyok győződve róla. Még ma reggel megkérem a jó Desdemonát, hogy vesse közbe magát érettem. Kétségbe kell esnem, ha ez így marad.
JAGO.
Igen jó. Jó éjszakát hadnagy úr, az őrhelyre kell mennem.
Igen jó. Jó éjszakát hadnagy úr, az őrhelyre kell mennem.
CASSIO.
| Jó éjt, becsületes Jago. | (El) |
JAGO.
Ki mondja még: hogy gazember vagyok?
Tanácsom jó, becsületes; sikert
Igérő, és ez az egyetlen út
Megnyerni a mórt. Jószívű nejét
Rábirni könnyű lesz, hogy jót tegyen,
Hiszen természetében áll az áldás,
Mikép az elemeknek. Férjivel
Bármit kivisz, megtagadja még
Keresztvizét s az üdvösséget is,
Mert úgy lelánczolá szerelme, hogy
Korlátlanúl uralkodik szivén,
Szeszélye istent játszhatik fölötte.
Mikép volnék tehát gazember én,
Ki Cassionak ily derék tanácsot
Adok, javára? Istenes pokol!
Ha undok bűnét ránk akarja kötni
Az ördög, ily kegyes pofát mutat,
Mint én, Míg e becsületes bolond
Desdemonánál könyörög, s amaz
A mór előtt jó szót tesz érte, én
Fülébe majd mérget csöpögtetek,
Mi megfagyasztja vére ingerét.
S minél hevesebben kéri majd a nő,
Annál gyanusbbá teszi önmagát.
Piszkos szurokká feketítem én
E szűz erényt – s jó szíve idegéből
Hálót fonok, mely mind a mennyire
Ráhurkolódik. –
Rodrigo jő.
Ki mondja még: hogy gazember vagyok?
Tanácsom jó, becsületes; sikert
Igérő, és ez az egyetlen út
Megnyerni a mórt. Jószívű nejét
Rábirni könnyű lesz, hogy jót tegyen,
Hiszen természetében áll az áldás,
Mikép az elemeknek. Férjivel
Bármit kivisz, megtagadja még
Keresztvizét s az üdvösséget is,
Mert úgy lelánczolá szerelme, hogy
Korlátlanúl uralkodik szivén,
Szeszélye istent játszhatik fölötte.
Mikép volnék tehát gazember én,
Ki Cassionak ily derék tanácsot
Adok, javára? Istenes pokol!
Ha undok bűnét ránk akarja kötni
Az ördög, ily kegyes pofát mutat,
Mint én, Míg e becsületes bolond
Desdemonánál könyörög, s amaz
A mór előtt jó szót tesz érte, én
Fülébe majd mérget csöpögtetek,
Mi megfagyasztja vére ingerét.
S minél hevesebben kéri majd a nő,
Annál gyanusbbá teszi önmagát.
Piszkos szurokká feketítem én
E szűz erényt – s jó szíve idegéből
Hálót fonok, mely mind a mennyire
Ráhurkolódik. –
Rodrigo jő.
| Mi baj, Rodrigo? |
ROGRIGO.
Úgy vagyok ebben a hajtásban, mint a kutya, mely nem fog semmit, csak ugat. Pénzem majd mind oda; jól meg is páholtak az éjjel, s a vége, azt hiszem, a lesz, hogy ennyi bajon tapasztalást vásárlok, – s pénz nélkül, de valamivel több ésszel megyek vissza Velenczébe.
Úgy vagyok ebben a hajtásban, mint a kutya, mely nem fog semmit, csak ugat. Pénzem majd mind oda; jól meg is páholtak az éjjel, s a vége, azt hiszem, a lesz, hogy ennyi bajon tapasztalást vásárlok, – s pénz nélkül, de valamivel több ésszel megyek vissza Velenczébe.
JAGO.
Mily koldus az, kinek türelme nincs!
Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.
Csak észszel dolgozunk és nem varázs
Erővel, és az észnek, lásd, idő kell.
Nem jól megy-é? Lám, téged Cassio
Megvert s azért te elcsapattad őt.
Virág a puszta napfénytől fakad,
De csak virág után várhatsz gyümölcsöt.
Légy türelemmel. Már reggel van. A
Munka s gyönyör gyorsítja az időt.
Eredj; maradj szállásodon; hamar
Fogsz rólam hallani, csak légy nyugodt. (Rodrigo el.)
Még két dolog, mi most előttem áll:
Nőm menjen úrnőjéhez, kérni a
Jó Cassioért, – addig én a mórt
Veszem külön, – s majd akkor ugratom be,
Ha Cassio a nőnél érzeleg. –
Jó! üsd a vasat, Jago, míg meleg.
Mily koldus az, kinek türelme nincs!
Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.
Csak észszel dolgozunk és nem varázs
Erővel, és az észnek, lásd, idő kell.
Nem jól megy-é? Lám, téged Cassio
Megvert s azért te elcsapattad őt.
Virág a puszta napfénytől fakad,
De csak virág után várhatsz gyümölcsöt.
Légy türelemmel. Már reggel van. A
Munka s gyönyör gyorsítja az időt.
Eredj; maradj szállásodon; hamar
Fogsz rólam hallani, csak légy nyugodt. (Rodrigo el.)
Még két dolog, mi most előttem áll:
Nőm menjen úrnőjéhez, kérni a
Jó Cassioért, – addig én a mórt
Veszem külön, – s majd akkor ugratom be,
Ha Cassio a nőnél érzeleg. –
Jó! üsd a vasat, Jago, míg meleg.
