I. SZÍN.
Pentapolis. Nyílt tér a tengerparton.
Perikles jő, átázva.
PERIKLES.
Szűnjék a düh, bősz égi csillagok!
Dörgés, eső, szél: emlékezzetek meg,
Hogy a földi ember gyarló rabotok:
Én hódolok, mint természet kivánja.
Oh! szirtre sujtva, partról partra űzvén
Hullámok élve csak azért hagyának,
Hogy elgondoljam, mily közel halálom.
Legyen elég már zord hatalmatoknak,
Hogy mindenemből kiraboltatok;
S habsirotokból kit kilöktetek,
Egy vágya van: itt békén halni meg!
Három Halász jő.
Szűnjék a düh, bősz égi csillagok!
Dörgés, eső, szél: emlékezzetek meg,
Hogy a földi ember gyarló rabotok:
Én hódolok, mint természet kivánja.
Oh! szirtre sujtva, partról partra űzvén
Hullámok élve csak azért hagyának,
Hogy elgondoljam, mily közel halálom.
Legyen elég már zord hatalmatoknak,
Hogy mindenemből kiraboltatok;
S habsirotokból kit kilöktetek,
Egy vágya van: itt békén halni meg!
Három Halász jő.
)
1. HALÁSZ.
Hahó! bőr ködmön!
Hahó! bőr ködmön!
2. HALÁSZ.
Hé! gyere, vidd a hálókat.
Hé! gyere, vidd a hálókat.
1. HALÁSZ.
Nos, nem hallod, rongyos ületű!
Nos, nem hallod, rongyos ületű!
3. HALÁSZ.
Parancs’, gazd’uram?
Parancs’, gazd’uram?
1. HALÁSZ.
Mozdulj ízibe, lódulj! mert bizony Isten, ész nélkül mozdulsz ki onnan.
Mozdulj ízibe, lódulj! mert bizony Isten, ész nélkül mozdulsz ki onnan.
3. HALÁSZ.
Ugysegéljen, gazd’uram! azokra a szegény emberekre gondoltam, kik ép előttünk sülyedtek el.
Ugysegéljen, gazd’uram! azokra a szegény emberekre gondoltam, kik ép előttünk sülyedtek el.
1. HALÁSZ.
Ah, szegény lelkek! Fájt szívemnek, mikor hallottam, mily keservesen jajgattak: segítsünk rajtok; holott, fájdalom! minmagunkon is alig segíthettünk.
Ah, szegény lelkek! Fájt szívemnek, mikor hallottam, mily keservesen jajgattak: segítsünk rajtok; holott, fájdalom! minmagunkon is alig segíthettünk.
3. HALÁSZ.
Dejszen, gazd’uram, nem megmondtam én előre, mikor láttam, hogy ugrál, ficzánkol a cselle? Azt mondják, félig hal, félig hács? A patvar vigye! a hányszor csak felbukkannak, már tudom, lesz mosakodás. Gazd’uram! az nem megy csak a fejembe, hogy élnek a halak a tengerben?
Dejszen, gazd’uram, nem megmondtam én előre, mikor láttam, hogy ugrál, ficzánkol a cselle? Azt mondják, félig hal, félig hács? A patvar vigye! a hányszor csak felbukkannak, már tudom, lesz mosakodás. Gazd’uram! az nem megy csak a fejembe, hogy élnek a halak a tengerben?
1. HALÁSZ.
Hogyan? Hát mint szárazon az emberek: a nagyok megeszik a kicsinyeket. Semmivel sem tudnám a mi gazdag pénzzsákjainkat oly találóan összehasonlítni, mint a czápával: mint játszik, hempelyeg, maga előtt hajtva nyomorú prédáját, míg végre lenyeli valamennyit egy falatra. Ily czápák, hallom, a szárazon is vannak, kik addig tátognak, míg az egész községet templomostúl, tornyostúl, harangostúl, mindenestűl el nem nyelik.
Hogyan? Hát mint szárazon az emberek: a nagyok megeszik a kicsinyeket. Semmivel sem tudnám a mi gazdag pénzzsákjainkat oly találóan összehasonlítni, mint a czápával: mint játszik, hempelyeg, maga előtt hajtva nyomorú prédáját, míg végre lenyeli valamennyit egy falatra. Ily czápák, hallom, a szárazon is vannak, kik addig tátognak, míg az egész községet templomostúl, tornyostúl, harangostúl, mindenestűl el nem nyelik.
PERIKLES.
Csinos hasonlat!
Csinos hasonlat!
3. HALÁSZ.
Tudja gazd’uram! ha én vagyok az egyházfi, az nap a toronyban szerettem volna lenni.
Tudja gazd’uram! ha én vagyok az egyházfi, az nap a toronyban szerettem volna lenni.
2. HALÁSZ.
Ugyan mért?
Ugyan mért?
3. HALÁSZ.
Mert hát akkor engem is elnyel; s ha egyszer a hasában vagyok, oly iszonyú harangozást viszek véghez, hogy addig nyugtot nem talál, míg a harangokat, tornyot, templomot és községet megint mind ki nem adja magából. Ha csak a jó Simonides király volna az én véleményemen…
Mert hát akkor engem is elnyel; s ha egyszer a hasában vagyok, oly iszonyú harangozást viszek véghez, hogy addig nyugtot nem talál, míg a harangokat, tornyot, templomot és községet megint mind ki nem adja magából. Ha csak a jó Simonides király volna az én véleményemen…
PERIKLES.
Simonides?
Simonides?
3. HALÁSZ.
Majd megtisztítanók az országot e heréktől, kik a méh mézit elrabolják.
Majd megtisztítanók az országot e heréktől, kik a méh mézit elrabolják.
PERIKLES.
Imé! a tenger úszonyos lakóján,
Hogy magyarázzák ember gyöngeségit;
S hogy megtanulják itt a tengeren,
Mi a nemes tett, mi a nemtelen!
Derék halászok, béke munkátokra!
Imé! a tenger úszonyos lakóján,
Hogy magyarázzák ember gyöngeségit;
S hogy megtanulják itt a tengeren,
Mi a nemes tett, mi a nemtelen!
Derék halászok, béke munkátokra!
2. HALÁSZ.
Derék! mit gondolsz ezzel, jó fiú? Ha ily nap tetszik neked, bízvást kivakarhat’d magadnak a naptárból, senki se néz utána.
Derék! mit gondolsz ezzel, jó fiú? Ha ily nap tetszik neked, bízvást kivakarhat’d magadnak a naptárból, senki se néz utána.
PERIKLES.
Láthatjátok, a tenger hányt ki partotokra.
Láthatjátok, a tenger hányt ki partotokra.
2. HALÁSZ.
Mily részeg gazember volt az a tenger, hogy téged ép útunkba hányt.
Mily részeg gazember volt az a tenger, hogy téged ép útunkba hányt.
PERIKLES.
Kit laptává tett tenger és vihar,
Hogy véle ott a roppant laptatéren
Kedvére játszszék, az esd: irgalom!
Az könyörög, ki nem koldult soha.
Kit laptává tett tenger és vihar,
Hogy véle ott a roppant laptatéren
Kedvére játszszék, az esd: irgalom!
Az könyörög, ki nem koldult soha.
1. HALÁSZ.
Hogy-hogy, barátom, nem tudsz koldúlni? Itt ebben a mi görög tartományunkban vannak, kik többet szereznek koldulással, mint mi dolgozással.
Hogy-hogy, barátom, nem tudsz koldúlni? Itt ebben a mi görög tartományunkban vannak, kik többet szereznek koldulással, mint mi dolgozással.
2. HALÁSZ.
Hát talán halászni tudsz?
Hát talán halászni tudsz?
PERIKLES.
Sohasem gyakoroltam.
Sohasem gyakoroltam.
2. HALÁSZ.
No akkor, úgyse! éhen halsz, mert biz itt mai napság semmit se kapni, ha csak halászni nem tudsz utána.
No akkor, úgyse! éhen halsz, mert biz itt mai napság semmit se kapni, ha csak halászni nem tudsz utána.
PERIKLES.
Mi voltam, elfeledtem; mi vagyok,
Inség tanít meg gondolóra venni.
Megvett a fagy már; vérem csupa jég;
Nyelvemnek is csak alig adhat annyi
Élethevet, hogy esdhessen: segélyt!
S ha ezt nem adtok, kérlek, a halottnak
Sirt ássatok: ’sz én is ember vagyok!
Mi voltam, elfeledtem; mi vagyok,
Inség tanít meg gondolóra venni.
Megvett a fagy már; vérem csupa jég;
Nyelvemnek is csak alig adhat annyi
Élethevet, hogy esdhessen: segélyt!
S ha ezt nem adtok, kérlek, a halottnak
Sirt ássatok: ’sz én is ember vagyok!
1. HALÁSZ.
Mit! halottnak, mondod? Tyűh! Isten mentsen! Ihol e! itt van egy gunya: csak vedd fel, burkold be jó melegen magadat. Így la! Ni, mily csinos legény! Jer velünk haza: lesz húsunk ünnepnapokon, halunk bőjti időben, sőt rá még tésztásunk, fánkunk is. Szívesen látunk!
Mit! halottnak, mondod? Tyűh! Isten mentsen! Ihol e! itt van egy gunya: csak vedd fel, burkold be jó melegen magadat. Így la! Ni, mily csinos legény! Jer velünk haza: lesz húsunk ünnepnapokon, halunk bőjti időben, sőt rá még tésztásunk, fánkunk is. Szívesen látunk!
PERIKLES.
Köszönöm.
Köszönöm.
2. HALÁSZ.
Hallod-e, barátom, te azt mondtad, nem tudsz koldúlni.
Hallod-e, barátom, te azt mondtad, nem tudsz koldúlni.
PERIKLES.
Csak kértem.
Csak kértem.
2. HALÁSZ.
Csak kértél? Hm! így hát én is kérővé leszek, hogy elkerüljem a korbácsot.
Csak kértél? Hm! így hát én is kérővé leszek, hogy elkerüljem a korbácsot.
PERIKLES.
Ej! hát nálatok minden koldúst megkorbácsolnak?
Ej! hát nálatok minden koldúst megkorbácsolnak?
2. HALÁSZ.
Oh nem mind, barátom, nem mind! Mert ha minden koldúst megostoroznának, nem kívánnék jobb keresetet, mint a poroszlóét. – De most már megyek, gazd’uram, a hálókat felhúzni.
Oh nem mind, barátom, nem mind! Mert ha minden koldúst megostoroznának, nem kívánnék jobb keresetet, mint a poroszlóét. – De most már megyek, gazd’uram, a hálókat felhúzni.
| (Két Halász el.) |
PERIKLES.
Mint illik munkájokhoz e tiszta víg kedély!
Mint illik munkájokhoz e tiszta víg kedély!
1. HALÁSZ.
Halldsza, uram! tudod-é, hol vagy?
Halldsza, uram! tudod-é, hol vagy?
PERIKLES.
Nem biz én.
Nem biz én.
1. HALÁSZ.
Úgy hát elmondom: e hely Pentapolis, és királyunk a jó Simonides.
Úgy hát elmondom: e hely Pentapolis, és királyunk a jó Simonides.
PERIKLES.
A jó Simonides királynak hívjátok őt?
A jó Simonides királynak hívjátok őt?
1. HALÁSZ.
Annak, uram! s meg is érdemli e nevet békés kormánya és jóságos uralkodása által.
Annak, uram! s meg is érdemli e nevet békés kormánya és jóságos uralkodása által.
PERIKLES.
Boldog király, mert uralkodásaért a „jó” nevet nyeré alattvalóitól. – Mennyire van e parttól udvara?
Boldog király, mert uralkodásaért a „jó” nevet nyeré alattvalóitól. – Mennyire van e parttól udvara?
1. HALÁSZ.
Biz az félnapi járásnyira is lehet. Azt is megmondom, hogy gyönyörű lánya van, ki holnap üli születése napját. Fejdelmek és lovagok gyűltek össze a világ minden részéből, hogy sorompóba lépjenek és megvíjanak szerelmeért.
Biz az félnapi járásnyira is lehet. Azt is megmondom, hogy gyönyörű lánya van, ki holnap üli születése napját. Fejdelmek és lovagok gyűltek össze a világ minden részéből, hogy sorompóba lépjenek és megvíjanak szerelmeért.
PERIKLES.
Ha vágyaimmal egyenlő volna szerencsém, örömest lennék én is egyikök.
Ha vágyaimmal egyenlő volna szerencsém, örömest lennék én is egyikök.
1. HALÁSZ.
Oh uram, vegyük a világot, a mint van: a mit az ember maga véghez nem vihet, megszerezheti azt felesége üdvösséginek árán.
Visszajő a Két Halász hálót húzva.
Oh uram, vegyük a világot, a mint van: a mit az ember maga véghez nem vihet, megszerezheti azt felesége üdvösséginek árán.
Visszajő a Két Halász hálót húzva.
2. HALÁSZ.
Segítsen, gazd’uram, segítsen! Itt egy hal akadt meg a hálóban, mint szegény ember igazsága törvényben: nem akar kijönni. Hogy a nyavalya essék belé! Hah! kün van valahára, s ihon ni! rozsdás fegyverzetté változott.
Segítsen, gazd’uram, segítsen! Itt egy hal akadt meg a hálóban, mint szegény ember igazsága törvényben: nem akar kijönni. Hogy a nyavalya essék belé! Hah! kün van valahára, s ihon ni! rozsdás fegyverzetté változott.
PERIKLES.
Fegyverzet? Kérlek, hadd lássam, barátim!
Hálám’ fogadd, sors! hogy ki annyit üldél,
Adsz valamit most jobb kor zálogául:
Habár enyém volt, része örökömnek,
Nekem hagyá azt boldogult atyám,
Szoros parancscsal (ép vég percziben):
„Tartsd meg, Perikles! köztem s a halál közt
Pajzs vala egykor” (s e karvasra nézett),
„Megmente, tartsd meg, és hason veszélyben
Ég óvjon ettől! védjen téged is.” –
Hű társam is lett: oly hőn szeretém,
Mignem dühében bősz ár elvevé,
Bár – csendesűlten – visszaadta ismét.
Sors, köszönet! Nem baj hajótörésem,
Atyám örökjét mert kezemben érzem!
Fegyverzet? Kérlek, hadd lássam, barátim!
Hálám’ fogadd, sors! hogy ki annyit üldél,
Adsz valamit most jobb kor zálogául:
Habár enyém volt, része örökömnek,
Nekem hagyá azt boldogult atyám,
Szoros parancscsal (ép vég percziben):
„Tartsd meg, Perikles! köztem s a halál közt
Pajzs vala egykor” (s e karvasra nézett),
„Megmente, tartsd meg, és hason veszélyben
Ég óvjon ettől! védjen téged is.” –
Hű társam is lett: oly hőn szeretém,
Mignem dühében bősz ár elvevé,
Bár – csendesűlten – visszaadta ismét.
Sors, köszönet! Nem baj hajótörésem,
Atyám örökjét mert kezemben érzem!
1. HALÁSZ.
Hogy érted ezt, uram?
Hogy érted ezt, uram?
PERIKLES.
E drága vértet kérem tőletek,
Mert pajzsa volt az többször egy királynak:
E jelrül ismerem. Hőn szeretett,
S ő érte vágynék birtokába jutni;
S vezessetek királytok udvarába,
Ezzel lovagként léphetek fel ott.
S ha tán alanti sorsom felgyarapszik,
Bő lesz a díj; adóstok lészek addig.
E drága vértet kérem tőletek,
Mert pajzsa volt az többször egy királynak:
E jelrül ismerem. Hőn szeretett,
S ő érte vágynék birtokába jutni;
S vezessetek királytok udvarába,
Ezzel lovagként léphetek fel ott.
S ha tán alanti sorsom felgyarapszik,
Bő lesz a díj; adóstok lészek addig.
1. HALÁSZ.
Talán bizony a hölgyért akarsz lándzsát törni?
Talán bizony a hölgyért akarsz lándzsát törni?
PERIKLES.
Meg kell mutatnom, mily erős e kar.
Meg kell mutatnom, mily erős e kar.
1. HALÁSZ.
Isten neki, vidd hát! és az istenek gyámolítsanak benne.
Isten neki, vidd hát! és az istenek gyámolítsanak benne.
2. HALÁSZ.
Jó, jó; hanem aztán el ne feledd ám, barátom, hogy mi húztuk ki e köntöst a tenger zajló mélységéből: némi haszon, némi nyereség üthetné markunk’. El is várom, uram, ha Isten fölviszi dolgodat, megemlékezel, kitől kaptad.
Jó, jó; hanem aztán el ne feledd ám, barátom, hogy mi húztuk ki e köntöst a tenger zajló mélységéből: némi haszon, némi nyereség üthetné markunk’. El is várom, uram, ha Isten fölviszi dolgodat, megemlékezel, kitől kaptad.
PERIKLES.
Hidd el, meg én.
Segélyetek öltöztetett aczélba. –
Daczára tenger vad rabló dühének,
Te arany ékszer! karomon maradtál:
Értékedig most olyan mént veszek,
Ha felszököm rá, diszes dali léptét
A bámulóknak látniok gyönyör lesz. –
Csupán, barátom, egy hiányozik még:
Egy pár lábszár-fedő.
Hidd el, meg én.
Segélyetek öltöztetett aczélba. –
Daczára tenger vad rabló dühének,
Te arany ékszer! karomon maradtál:
Értékedig most olyan mént veszek,
Ha felszököm rá, diszes dali léptét
A bámulóknak látniok gyönyör lesz. –
Csupán, barátom, egy hiányozik még:
Egy pár lábszár-fedő.
2. HALÁSZ.
Arról is gondoskodunk: legjobb felöltőmet adom oda, szabhatsz belőle egy párt, és én magam kisérlek el az udvarba.
Arról is gondoskodunk: legjobb felöltőmet adom oda, szabhatsz belőle egy párt, és én magam kisérlek el az udvarba.
PERIKLES.
Jer hát, dicsőség, töltsd be óhajom’!
Vagy diadal, vagy még lejebb bukom.
Jer hát, dicsőség, töltsd be óhajom’!
Vagy diadal, vagy még lejebb bukom.
| (Mind el.) |
