V. SZÍN.
Pentapolis. Terem a palotában.
Simonides jő, levelet olvasva; a Lovagok találkoznak vele.
1. LOVAG.
Jó reggelt, jó Simonides!
Jó reggelt, jó Simonides!
SIMONIDES.
Leányom azt tudatja, lovagok,
Hogy házasságra lépni nem fog ő
Egy év előtt.
Okát nem tudja más, csak ő maga;
Nem csalhatnám ki tőle semmi módon.
Leányom azt tudatja, lovagok,
Hogy házasságra lépni nem fog ő
Egy év előtt.
Okát nem tudja más, csak ő maga;
Nem csalhatnám ki tőle semmi módon.
2. LOVAG.
Hozzája jutnunk nem lehetne fenség?
Hozzája jutnunk nem lehetne fenség?
SIMONIDES.
Nem, semmikép nem: olyan szigorúan
Bezárkózék, hogy teljes lehetetlen.
Tiz s két havig hord még Diana-öltönyt:
Ezt Cynthia szemére esküvé;
S nem szegi ő meg szűz becsületére!
Nem, semmikép nem: olyan szigorúan
Bezárkózék, hogy teljes lehetetlen.
Tiz s két havig hord még Diana-öltönyt:
Ezt Cynthia szemére esküvé;
S nem szegi ő meg szűz becsületére!
3. LOVAG.
| Bucsút veszünk hát, bár kedvetlenűl. | (A Lovagok el.) |
SIMONIDES.
Így! ezeken
Szépen kiadtunk; lányom levelét most.
A jövevény lovag lesz – irja – férje,
Vagy soha többé nem lép napra, fényre.
Jó, jó! izlésed egyez az enyémmel,
Kedvem szerint van; ám mily önfejű,
Még rá se gondol, tetszik-e nekem.
Helybenhagyom választását tehát
S tovább nem is halasztjuk az ügyet. –
Csitt! a lovag jő: rejtsük még előtte.
Perikles jön.
Így! ezeken
Szépen kiadtunk; lányom levelét most.
A jövevény lovag lesz – irja – férje,
Vagy soha többé nem lép napra, fényre.
Jó, jó! izlésed egyez az enyémmel,
Kedvem szerint van; ám mily önfejű,
Még rá se gondol, tetszik-e nekem.
Helybenhagyom választását tehát
S tovább nem is halasztjuk az ügyet. –
Csitt! a lovag jő: rejtsük még előtte.
Perikles jön.
PERIKLES.
Jó Simonides, áldás, áldás, üdv reád!
Jó Simonides, áldás, áldás, üdv reád!
SIMONIDES.
Lovag, reád is! Lekötelezének
Mult éjjel engem édes dalaid.
Fülem – szavam rá! – még nem élvezett
Ily gyönyörű, ily lágy harmoniát.
Lovag, reád is! Lekötelezének
Mult éjjel engem édes dalaid.
Fülem – szavam rá! – még nem élvezett
Ily gyönyörű, ily lágy harmoniát.
PERIKLES.
Nem érdemem, csak fönséged kegye
Dicsér.
Nem érdemem, csak fönséged kegye
Dicsér.
SIMONIDES.
Ah! mester vagy te a zenében.
Ah! mester vagy te a zenében.
PERIKLES.
Nem, jó uram! a legrosszabb tanitvány.
Nem, jó uram! a legrosszabb tanitvány.
SIMONIDES.
Kérlek, egy kérdést hadd tegyek:
Mi véleményed lányomról, lovag?
Kérlek, egy kérdést hadd tegyek:
Mi véleményed lányomról, lovag?
PERIKLES.
A legerényesb herczegnő leányod.
A legerényesb herczegnő leányod.
SIMONIDES.
És szép is, úgy-e bár?
És szép is, úgy-e bár?
PERIKLES.
Mint nyári szép nap: csoda gyönyörű.
Mint nyári szép nap: csoda gyönyörű.
SIMONIDES.
Uram, leányom tetszését kivíttad,
S oly igazán, hogy mesteréül óhajt,
Ki őt tanitsad. Nézz utána hát.
Uram, leányom tetszését kivíttad,
S oly igazán, hogy mesteréül óhajt,
Ki őt tanitsad. Nézz utána hát.
PERIKLES.
Ah! hogy lehetnék méltó mesterének?
Ah! hogy lehetnék méltó mesterének?
SIMONIDES.
Ő mást hiszen: olvasd csak levelét.
Ő mást hiszen: olvasd csak levelét.
PERIKLES (félre).
Mi ez? a tyrusi nemest
Szereti ő? Ah nem! ez a király
Fortélya csak, ki életemre tör.
(Fen.) Oh ne iparkodj’ tőrbe csalni, fenség,
Egy jövevény, sorsüldözött nemest,
Ki oly magasra nem tört, hogy leányod’
Szeresse, csak kész tisztelője volt.
Mi ez? a tyrusi nemest
Szereti ő? Ah nem! ez a király
Fortélya csak, ki életemre tör.
(Fen.) Oh ne iparkodj’ tőrbe csalni, fenség,
Egy jövevény, sorsüldözött nemest,
Ki oly magasra nem tört, hogy leányod’
Szeresse, csak kész tisztelője volt.
SIMONIDES.
Megbűvöléd leányom’, nyomorult!
Megbűvöléd leányom’, nyomorult!
PERIKLES.
Az istenekre! nem tevém,
Nem jöttem én ily bántás szándokával,
S meg nem kisértém soha még szerelmét
Megnyerni s véle a te haragod’.
Az istenekre! nem tevém,
Nem jöttem én ily bántás szándokával,
S meg nem kisértém soha még szerelmét
Megnyerni s véle a te haragod’.
SIMONIDES.
Hazudsz, árúló!
Hazudsz, árúló!
PERIKLES.
| Áruló? |
SIMONIDES.
| Igen! |
PERIKLES.
Torkába vissza – hogyha nem király,
Ki árulónak hí – lökném hazug
Szavát!
Torkába vissza – hogyha nem király,
Ki árulónak hí – lökném hazug
Szavát!
SIMONIDES (félre).
Az égre! tetszik bátor jelleme!
Az égre! tetszik bátor jelleme!
PERIKLES.
Ép oly nemesek tetteim,
Mint jellemem, a melyen soha még
Nem vala aljas származás ize.
Én becsületből jöttem udvarodba,
S nem zendülőként tán uralma ellen.
Kardom az érv rá, hogy a becsületnek
Elleni mind, kik máskép vélekednek!
Ép oly nemesek tetteim,
Mint jellemem, a melyen soha még
Nem vala aljas származás ize.
Én becsületből jöttem udvarodba,
S nem zendülőként tán uralma ellen.
Kardom az érv rá, hogy a becsületnek
Elleni mind, kik máskép vélekednek!
SIMONIDES.
Hát nem vagy az?
De itt leányom: ő legyen bizonyság.
Thaisa jő.
Hát nem vagy az?
De itt leányom: ő legyen bizonyság.
Thaisa jő.
PERIKLES.
Ki oly erényes s szép vagy, óh jelentsd ki
Boszús atyádnak, ostromlott-e téged,
Valaha e nyelv s vaj irt-é e kéz
Csak egy szerelmi szócskát is neked?
Ki oly erényes s szép vagy, óh jelentsd ki
Boszús atyádnak, ostromlott-e téged,
Valaha e nyelv s vaj irt-é e kéz
Csak egy szerelmi szócskát is neked?
THAISA.
No, és ha tetted volna is, ki venne
Balúl olyast, mi tetszésemre lenne?
No, és ha tetted volna is, ki venne
Balúl olyast, mi tetszésemre lenne?
SIMONIDES.
Ah! a kisasszony oly határozott?
(Félre.) Teljes szivemből örülük!
(Fen.) Megszelidülsz te, meghódolsz te még!
Megegyezésem nélkül akarod
Od’ adni szived hajlamát, szerelmét
Egy idegennek? (Félre.) Ki, a mint hiszem
(S ellenkezőjét nem gondolhatom),
Velem egyenlő vérű is lehet.
(Fen.) Halld hát, leány! vagy meghajolsz előttem,
És te, lovag, parancsom’ fogadod,
Avagy azonnal férjjé, nővé teszlek!
Jertek: ajak s kéz nyomja rá pecsétjét.
Mert egyesülve czélhoz értetek,
Minden reménytek ekkép eltünék…
Búbaj helyett örömet adjon ég! –
Nos tetszik-é?
Ah! a kisasszony oly határozott?
(Félre.) Teljes szivemből örülük!
(Fen.) Megszelidülsz te, meghódolsz te még!
Megegyezésem nélkül akarod
Od’ adni szived hajlamát, szerelmét
Egy idegennek? (Félre.) Ki, a mint hiszem
(S ellenkezőjét nem gondolhatom),
Velem egyenlő vérű is lehet.
(Fen.) Halld hát, leány! vagy meghajolsz előttem,
És te, lovag, parancsom’ fogadod,
Avagy azonnal férjjé, nővé teszlek!
Jertek: ajak s kéz nyomja rá pecsétjét.
Mert egyesülve czélhoz értetek,
Minden reménytek ekkép eltünék…
Búbaj helyett örömet adjon ég! –
Nos tetszik-é?
THAISA.
| Ha te szeretsz, igen. |
PERIKLES.
Mint éltem’ s vérem’, mely táplálja azt.
Mint éltem’ s vérem’, mely táplálja azt.
SIMONIDES.
Tisztába’ vagytok?
Tisztába’ vagytok?
MINDKETTEN.
Ha felségednek úgy tetszik, igen.
Ha felségednek úgy tetszik, igen.
SIMONIDES.
Tetszik bizony! A nászszal sietek,
Tetszik bizony! A nászszal sietek,
| Aztán hamar csak ágyba véletek. | (Mind el.) |
)
