PROLOG.
KAR.
Két, egyaránt méltóságos család,
Szép Veronában, hol szinünk leszen,
Új lángra gyújtja régi haragát,
S polgárvér szennye ég polgárkezen.
E két ellenség átkos vériből
Balcsillagú szerelmes pár eredt;
Haláluk ált’, mely gyászos s rémítő,
Lő eltemetve az ős gyűlölet.
Halálra jegyzett bús szerelmeik,
És a szülői düh gyászfolyama,
Mit el nem olt más, csak síröbleik:
Szinünk két-órai látványa ma.
Két, egyaránt méltóságos család,
Szép Veronában, hol szinünk leszen,
Új lángra gyújtja régi haragát,
S polgárvér szennye ég polgárkezen.
E két ellenség átkos vériből
Balcsillagú szerelmes pár eredt;
Haláluk ált’, mely gyászos s rémítő,
Lő eltemetve az ős gyűlölet.
Halálra jegyzett bús szerelmeik,
És a szülői düh gyászfolyama,
Mit el nem olt más, csak síröbleik:
Szinünk két-órai látványa ma.
| A mit ha figyelemmel néztek végig, |
| Pótolja hű szorgalmunk, gyöngeségit! |
