III. SZÍN.
A görög tábor, Agamemnon sátra előtt.
Kürtölés, Agamemnon, Nestor, Ulysses, Menelaus és Mások, jönnek.
AGAMEMNON.
Vezérek!
Mi bú szült sápadást orczátokon?
Bármely nagy czél, a mely reményen épül,
E földön kezdettminden tervezetben,
Nem teljesűl oly mérvben, mint hivők; de
A gát s balsors a tetterőt feszítik:
Miként a görcs az enyvek bő folyásán
Az ép fenyőt rongálja bár, de az
Átfurva és gátolva is kinő. –
Az sem lehet hát meglepő, urak,
Ha czéljainktól úgy elütteténk,
Hogy Troja még hét évi harczon fennáll.
Mert minden eddig elmult tetteinket,
Melyekre még emlékszünk, czéltalan
És össze-vissza hajtók végre csak.
Épen e tervtelen kalandozás
Szülé meg a csalódást. – No’s, urak,
Pironkodó szemmel néztek tovább is
Munkáitokra? Szégyelvén, a mi
Csak a nagy Zeusnak kísértése volt,
Hogy lel-e még bennünk szilárd kitartást?
Az ércz valódiságát nem derült nap
Mutatja meg: mert az merészt s pulyát,
Bölcset, butát, műveltet és vadat,
Erőst, puhát rokon fényébe von;
De megmutatja a pokolsötét
Vész és vihar, merész, hatalmas szárnynyal
Csapkodva szét s kioltva a világot.
A mi szilárd s valódi, önmagában
Gazdag becsű s vegyűletlen marad.
Vezérek!
Mi bú szült sápadást orczátokon?
Bármely nagy czél, a mely reményen épül,
E földön kezdettminden tervezetben,
Nem teljesűl oly mérvben, mint hivők; de
A gát s balsors a tetterőt feszítik:
Miként a görcs az enyvek bő folyásán
Az ép fenyőt rongálja bár, de az
Átfurva és gátolva is kinő. –
Az sem lehet hát meglepő, urak,
Ha czéljainktól úgy elütteténk,
Hogy Troja még hét évi harczon fennáll.
Mert minden eddig elmult tetteinket,
Melyekre még emlékszünk, czéltalan
És össze-vissza hajtók végre csak.
Épen e tervtelen kalandozás
Szülé meg a csalódást. – No’s, urak,
Pironkodó szemmel néztek tovább is
Munkáitokra? Szégyelvén, a mi
Csak a nagy Zeusnak kísértése volt,
Hogy lel-e még bennünk szilárd kitartást?
Az ércz valódiságát nem derült nap
Mutatja meg: mert az merészt s pulyát,
Bölcset, butát, műveltet és vadat,
Erőst, puhát rokon fényébe von;
De megmutatja a pokolsötét
Vész és vihar, merész, hatalmas szárnynyal
Csapkodva szét s kioltva a világot.
A mi szilárd s valódi, önmagában
Gazdag becsű s vegyűletlen marad.
NESTOR.
Nagy Agamemnon, Nestor vég szavad’
Tovább füzi, fenséges helyzetedhez
Illő mély tisztelettel. Férfiut
A sors-ellenzés próbál meg valóban.
A sima tenger csendes öblire,
Ezernyi hitvány kis tutaj leszállhat,
Haladva együtt a derék hajókkal;
De a szelid Thetis boszantsa csak fel
A dühös orkánt: akkor az erős
Bordás hajó a habhegyen kitör,
Szökelve a két bősz elem között,
Mint Perseus lova. Hová lesz ekkor
A törpe sajka, gyenge mellivel, mely
Még az imént versenyt uszik vala
Az óriással? Vagy révhez siet,
Vagy Neptunus zsákmánya lesz. Ekép
Az ál s való bátorság is a sors
Vészében válik el. A nap ha délszin-
Fényben ragyog, a nyájt jobban boszantja
A bőgöly, mint a tigris; de ha szél zug,
Meghajtva a bütykös tölgy térdeit,
Megbúvnak a legyek: nem így a bátor
Állat; de sőt bőszítve a vihartól,
Melylyel dühe rokon: felorditoz,
S hasonló hangon visszhangot bocsát
A viharos időbe.
Nagy Agamemnon, Nestor vég szavad’
Tovább füzi, fenséges helyzetedhez
Illő mély tisztelettel. Férfiut
A sors-ellenzés próbál meg valóban.
A sima tenger csendes öblire,
Ezernyi hitvány kis tutaj leszállhat,
Haladva együtt a derék hajókkal;
De a szelid Thetis boszantsa csak fel
A dühös orkánt: akkor az erős
Bordás hajó a habhegyen kitör,
Szökelve a két bősz elem között,
Mint Perseus lova. Hová lesz ekkor
A törpe sajka, gyenge mellivel, mely
Még az imént versenyt uszik vala
Az óriással? Vagy révhez siet,
Vagy Neptunus zsákmánya lesz. Ekép
Az ál s való bátorság is a sors
Vészében válik el. A nap ha délszin-
Fényben ragyog, a nyájt jobban boszantja
A bőgöly, mint a tigris; de ha szél zug,
Meghajtva a bütykös tölgy térdeit,
Megbúvnak a legyek: nem így a bátor
Állat; de sőt bőszítve a vihartól,
Melylyel dühe rokon: felorditoz,
S hasonló hangon visszhangot bocsát
A viharos időbe.
ULYSSES.
Nagy fejdelem, te, e nép csontja, izma,
Seregünk szive, lelke, szelleme,
Kire minden szív s elme tartozik
Hallgatni: halld meg mégis szózatom’
A tetszésen s javallaton kivül,
A melylyel – óh, te leghatalmasabb!
S te tiszteletreméltó aggkoru! –
Beszédteket vevém: amazt azért, hogy
Agamemnon és a görögség karja
Kinyuljék ércz erőben; ezt pedig,
Hogy Nestor, a tisztes, ezüstös ősz,
A szellem erős kötelékivel
(Mint tengely, mint az ég kering) lekösse
Okos szavához mind e nép fülét:
Tessék tinektek is, te fönség,
S te bölcs, Ulyssest is meghallani.
| Agamemnon, |
Seregünk szive, lelke, szelleme,
Kire minden szív s elme tartozik
Hallgatni: halld meg mégis szózatom’
A tetszésen s javallaton kivül,
A melylyel – óh, te leghatalmasabb!
| (Agamemnonhoz.) |
| (Nestorhoz.) |
Agamemnon és a görögség karja
Kinyuljék ércz erőben; ezt pedig,
Hogy Nestor, a tisztes, ezüstös ősz,
A szellem erős kötelékivel
(Mint tengely, mint az ég kering) lekösse
Okos szavához mind e nép fülét:
Tessék tinektek is, te fönség,
S te bölcs, Ulyssest is meghallani.
AGAMEMNON.
Szólj, Ithakának főura. Tetőled
Ingyen se várjuk, hogy haszontalan
Üres beszédre nyisd meg ajakad’,
Mint hiszszük ezt a kóbor Thersitesről,
Ha örvös torkát tátja már; tetőled
Csak szépet, elmést s bölcset hallhatunk.
Szólj, Ithakának főura. Tetőled
Ingyen se várjuk, hogy haszontalan
Üres beszédre nyisd meg ajakad’,
Mint hiszszük ezt a kóbor Thersitesről,
Ha örvös torkát tátja már; tetőled
Csak szépet, elmést s bölcset hallhatunk.
ULYSSES.
Hogy Trója áll s le nem dőlt ekkoráig,
Hogy a hős Hektor kardja kézbe’ van még:
Ezek okozzák:
Nem volt elég gond szoros fegyelemre,
És im, a mennyi üres sátor áll
E téren, épen annyi a hiú párt.
Ha a vezér nem olyan, mint kaptár,
A melybe gyüjt a méh mindent, hogyan
Remélhető méz? Fedd be rangodat,
S álarczban a hitvány játszik jelest.
Maga az ég, a csillagok s a föld
A rendnek minden ágain figyelnek
A rangra, elsőbbségre, állapotra,
Helyzetre, sorra, kor-, alak-, viszonyra,
Haszonra, munkakörre. Ép ezért
Székel s kering a nap, e büszke csillag,
Fénypompa közt a többiek fölött;
Ennek varázs-szeme forditja el
A rossz csillagzatot, és ez vezérel
Mint a király, jót, rosszat, gát ne’kül.
De ám, ha kába zürzavarban
Futkosnak szerteszét a csillagok,
Van akkor dögvész, lázadás, csapás!
Felzúg a tenger, megrendűl a föld,
Üvölt a lég, a vész, szél és zivar,
Csavarva, tépve, bontva és kiirtva
Az állam épségét s békés frigyét
Mind gyökerestül. Óh! midőn a rend,
– Minden magasb czél lelke – ingadoz,
Megdől a vállalat. A társaságok,
A városi és iskolai rend,
Testvériség, békés járás-kelés,
Elsőszülöttség, születési jog,
Kor, becs, királyi pálcza s korona
Előjoga: hogy állhatnának épen,
Ha nem a rend által? De vedd el ezt:
Bomlik az összhang, kész a zürzavar.
Minden merő ellenkezésre tör:
A fékezett folyók a part fölé
Duzzasztják mellöket, benyelve a
Szilárd földet legott; a hatalom
Zsarnoka lesz a gyöngének; fiu
Nemzője életére tör vadul;
Ököljog áll be, vagyis jog, s erőszak,
Melyek közt a tusát csak az igazság
Békíti ki, nevöket elveszítik,
És az igazság is elvesz velök.
Minden magától kész a hatalomra,
A hatalom a kényre, kény a vágyra,
A vágy, ez átalános farkas, oly
Kettős segélyt nyert a kényben s erőben,
Hogy a világot zsákmányául ejti,
És végre felfalja önönmagát.
A rend, ha meg van fojtva, ez reá,
Nagy Agamemnon, a következés;
S a rendnek eme föl nem vétele
Hátra siet fokonként, mivel ott
Felkapzni czélja. A vezért gyalázza,
Ki ép’ utána áll; ezt meg a másik;
Emezt alárendeltje, s így tovább;
Ekkép az elsőtől példázva, ki
Felsőbbjét megveté, sápadt, irígy
Vetélykedés hidege rázza őket.
Ez az a láz, mely tartja még ma Tróját,
Nem izmai. Röviden, Trója már nem
Ön-erején, de mingyengénken áll fen.
Hogy Trója áll s le nem dőlt ekkoráig,
Hogy a hős Hektor kardja kézbe’ van még:
Ezek okozzák:
Nem volt elég gond szoros fegyelemre,
És im, a mennyi üres sátor áll
E téren, épen annyi a hiú párt.
Ha a vezér nem olyan, mint kaptár,
A melybe gyüjt a méh mindent, hogyan
Remélhető méz? Fedd be rangodat,
S álarczban a hitvány játszik jelest.
Maga az ég, a csillagok s a föld
A rendnek minden ágain figyelnek
A rangra, elsőbbségre, állapotra,
Helyzetre, sorra, kor-, alak-, viszonyra,
Haszonra, munkakörre. Ép ezért
Székel s kering a nap, e büszke csillag,
Fénypompa közt a többiek fölött;
Ennek varázs-szeme forditja el
A rossz csillagzatot, és ez vezérel
Mint a király, jót, rosszat, gát ne’kül.
De ám, ha kába zürzavarban
Futkosnak szerteszét a csillagok,
Van akkor dögvész, lázadás, csapás!
Felzúg a tenger, megrendűl a föld,
Üvölt a lég, a vész, szél és zivar,
Csavarva, tépve, bontva és kiirtva
Az állam épségét s békés frigyét
Mind gyökerestül. Óh! midőn a rend,
– Minden magasb czél lelke – ingadoz,
Megdől a vállalat. A társaságok,
A városi és iskolai rend,
Testvériség, békés járás-kelés,
Elsőszülöttség, születési jog,
Kor, becs, királyi pálcza s korona
Előjoga: hogy állhatnának épen,
Ha nem a rend által? De vedd el ezt:
Bomlik az összhang, kész a zürzavar.
Minden merő ellenkezésre tör:
A fékezett folyók a part fölé
Duzzasztják mellöket, benyelve a
Szilárd földet legott; a hatalom
Zsarnoka lesz a gyöngének; fiu
Nemzője életére tör vadul;
Ököljog áll be, vagyis jog, s erőszak,
Melyek közt a tusát csak az igazság
Békíti ki, nevöket elveszítik,
És az igazság is elvesz velök.
Minden magától kész a hatalomra,
A hatalom a kényre, kény a vágyra,
A vágy, ez átalános farkas, oly
Kettős segélyt nyert a kényben s erőben,
Hogy a világot zsákmányául ejti,
És végre felfalja önönmagát.
A rend, ha meg van fojtva, ez reá,
Nagy Agamemnon, a következés;
S a rendnek eme föl nem vétele
Hátra siet fokonként, mivel ott
Felkapzni czélja. A vezért gyalázza,
Ki ép’ utána áll; ezt meg a másik;
Emezt alárendeltje, s így tovább;
Ekkép az elsőtől példázva, ki
Felsőbbjét megveté, sápadt, irígy
Vetélykedés hidege rázza őket.
Ez az a láz, mely tartja még ma Tróját,
Nem izmai. Röviden, Trója már nem
Ön-erején, de mingyengénken áll fen.
NESTOR.
Igen bölcsen fedezte föl Ulysses
A bajt, a melyben megbágyadt erőnk.
Igen bölcsen fedezte föl Ulysses
A bajt, a melyben megbágyadt erőnk.
AGAMEMNON.
A kór mivoltát eltaláltad, im.
Mi hát a gyógyszer?
A kór mivoltát eltaláltad, im.
Mi hát a gyógyszer?
ULYSSES.
Nagy Achilles, kit a közvélemény
Sergünk erének, jobb kezének ismer
– Hiú hirével eltelvén füle –
Kevély lőn érdemére s terveinket
Gúnyolva sátorába’ nyugszik; ott
Patroklus is, ki a tengernapot
Bohócz tréfákkal tölti tunya ágyán;
Sőt még ügyetlen és bohózatos
Játékaival (mit a rágalmazó
Utánzásnak nevez) gúnyt űz belőlünk.
Olykor magas személyed’ is bevonja,
Nagy Agamemnon, s mint kevély szinész,
Kinek lábába száradott esze,
S ki pompás hallománynak véli, ha
Feszítő léptein a deszkapad döng
S a kar visszhangot ad, úgy játsza ő ki
Siralmas torzképben nagyságodat.
Mint a repedt kongó, oly hangot ad;
Beszéde oly zavart, hogy a zugó
Tiphon nyelvéről elgörögve is
Túlságnak tetszenék. S ezen dohos
Tárgyon, kinyúlva dengelt fekhelyén,
A testes Achilles fel-felkaczag
Öblös melléből, tetszését jelentve;
Majd felkiált: „Pompás, ép’ Agamemnon!
Nestort mutasd most; de szimítsd szakálad’
S kákogj, miként ő, ha beszélni készül.”
Megvan ez is. És bárha messze áll,
Mint ég a földtől, Vulkántól neje,
Achill, az isteni, mégis kiált:
„Pompás, ép’ Nestor! Ugyan játszd ki még
Fegyverkezését éji riadáskor.”
És akkor, persze a kor gyöngesége
Bohózat tárgya! Köpdös és köhécsel,
Sántit, nyakát tapintja s az ümeg
Szögét zötyögteti; a hős pedig
Oda van e bohózaton, s kiált:
„Elég, Patroklus, vagy aczél bordát adj,
Lépem szakad, ha még tovább nevettetsz.”
Ezek modorban minden érdemünk,
Módunk, tehetségünk, természetünk,
Közös s külön tevékenységeink,
Terv, végrehajtás, rend, megfontolás,
Intés a harczra és a nyugalomra,
Győzés, vesztés, való vagy nem való:
Mind, mind tárgyat szolgáltatnak nekik
A torzításra.
Nagy Achilles, kit a közvélemény
Sergünk erének, jobb kezének ismer
– Hiú hirével eltelvén füle –
Kevély lőn érdemére s terveinket
Gúnyolva sátorába’ nyugszik; ott
Patroklus is, ki a tengernapot
Bohócz tréfákkal tölti tunya ágyán;
Sőt még ügyetlen és bohózatos
Játékaival (mit a rágalmazó
Utánzásnak nevez) gúnyt űz belőlünk.
Olykor magas személyed’ is bevonja,
Nagy Agamemnon, s mint kevély szinész,
Kinek lábába száradott esze,
S ki pompás hallománynak véli, ha
Feszítő léptein a deszkapad döng
S a kar visszhangot ad, úgy játsza ő ki
Siralmas torzképben nagyságodat.
Mint a repedt kongó, oly hangot ad;
Beszéde oly zavart, hogy a zugó
Tiphon nyelvéről elgörögve is
Túlságnak tetszenék. S ezen dohos
Tárgyon, kinyúlva dengelt fekhelyén,
A testes Achilles fel-felkaczag
Öblös melléből, tetszését jelentve;
Majd felkiált: „Pompás, ép’ Agamemnon!
Nestort mutasd most; de szimítsd szakálad’
S kákogj, miként ő, ha beszélni készül.”
Megvan ez is. És bárha messze áll,
Mint ég a földtől, Vulkántól neje,
Achill, az isteni, mégis kiált:
„Pompás, ép’ Nestor! Ugyan játszd ki még
Fegyverkezését éji riadáskor.”
És akkor, persze a kor gyöngesége
Bohózat tárgya! Köpdös és köhécsel,
Sántit, nyakát tapintja s az ümeg
Szögét zötyögteti; a hős pedig
Oda van e bohózaton, s kiált:
„Elég, Patroklus, vagy aczél bordát adj,
Lépem szakad, ha még tovább nevettetsz.”
Ezek modorban minden érdemünk,
Módunk, tehetségünk, természetünk,
Közös s külön tevékenységeink,
Terv, végrehajtás, rend, megfontolás,
Intés a harczra és a nyugalomra,
Győzés, vesztés, való vagy nem való:
Mind, mind tárgyat szolgáltatnak nekik
A torzításra.
NESTOR.
S ezeknek példájára (a kiket,
Ulyssesként, a közhit hangadóknak
Ismer) sokan meg vannak vesztegetve.
Ajax makacscsá lett s egészen oly
Büszkén hordozza fen fejét, miként
Merész Achilles; sátorába ő is
Visszavonul, pártos lakmákat ad,
És harczi érdemünket oly merészen
Vagdalja, mint egy jósda; sőt lovallja
A szolgalelkü Thersitest is, a ki
Epés rágalmait pénzként veri
És ránk hárítva, csak szennybe kever,
Hogy rosszabbá legyen még helyzetünk,
A mely a nélkül is vészben forog.
S ezeknek példájára (a kiket,
Ulyssesként, a közhit hangadóknak
Ismer) sokan meg vannak vesztegetve.
Ajax makacscsá lett s egészen oly
Büszkén hordozza fen fejét, miként
Merész Achilles; sátorába ő is
Visszavonul, pártos lakmákat ad,
És harczi érdemünket oly merészen
Vagdalja, mint egy jósda; sőt lovallja
A szolgalelkü Thersitest is, a ki
Epés rágalmait pénzként veri
És ránk hárítva, csak szennybe kever,
Hogy rosszabbá legyen még helyzetünk,
A mely a nélkül is vészben forog.
ULYSSES.
Tartják; szerintök ész a harczra nem kell;
Lenézik a megfontolást s csupán
A kar vivmányait becsűlik: így
A csendes ész hatását, mely kiméri,
Hány kar vívjon, ha int az alkalom,
Majd terhes kémlelettel kiveti
Az ellen számát – mert nem kar müve –
Ágyból, házból, térképről harczolásnak
Mondják ezek; tehát a faltörő kos,
Mivel nagyot vet és hatalmasan sújt,
Több lesz a kéznél, mely gépét csinálta,
Vagy annál, a ki finom szellemével
Kellőn intézi rombolásait.
| Becsmérlik ildomunkat s gyávaságnak |
Lenézik a megfontolást s csupán
A kar vivmányait becsűlik: így
A csendes ész hatását, mely kiméri,
Hány kar vívjon, ha int az alkalom,
Majd terhes kémlelettel kiveti
Az ellen számát – mert nem kar müve –
Ágyból, házból, térképről harczolásnak
Mondják ezek; tehát a faltörő kos,
Mivel nagyot vet és hatalmasan sújt,
Több lesz a kéznél, mely gépét csinálta,
Vagy annál, a ki finom szellemével
Kellőn intézi rombolásait.
NESTOR.
Ha áll ez, akkor Achilles lova
Ha áll ez, akkor Achilles lova
| Thetis nem egy fiával érne föl. | (Kürtölés.) |
AGAMEMNON.
Mi kürtös az? Nézd csak, Menelaus.
Mi kürtös az? Nézd csak, Menelaus.
MENELAUS.
Egy trójai.
Egy trójai.
Aeneas jön.
AGAMEMNON.
| Mi hozott sátorunkba? |
AENEAS.
A nagy Agamemnonnak sátra ez?
A nagy Agamemnonnak sátra ez?
AGAMEMNON.
Az ez!
Az ez!
)
AENEAS.
Merhet-e egy hirnök és fejdelem
Kedves hirt vinni a király füléhez?
Merhet-e egy hirnök és fejdelem
Kedves hirt vinni a király füléhez?
AGAMEMNON.
Erősebb tusz mellett Achill kezénél,
Mindez urak előtt, kik Agamemnont
Egyhangulag főnek, vezérnek vallják.
Erősebb tusz mellett Achill kezénél,
Mindez urak előtt, kik Agamemnont
Egyhangulag főnek, vezérnek vallják.
AENEAS.
Derék kezesség és nagy biztosíték.
Mikép ismerhet legfelségesebb
Személyére, más halandók között,
Az idegen?
Derék kezesség és nagy biztosíték.
Mikép ismerhet legfelségesebb
Személyére, más halandók között,
Az idegen?
AGAMEMNON.
Mikép?
Mikép?
AENEAS.
Azért kérdem, hogy tiszteletre gyúljak,
És arczomat a pir borítsa el,
Miként a hajnalét, midőn az ifjú
Phoebusra néz szemérmesen.
Ki itt a nép ura, a földi isten.
Melyik a nagy s hatalmas Agamemnon?
| Igen, uram! |
És arczomat a pir borítsa el,
Miként a hajnalét, midőn az ifjú
Phoebusra néz szemérmesen.
Ki itt a nép ura, a földi isten.
Melyik a nagy s hatalmas Agamemnon?
AGAMEMNON.
Ez a troján gúnyol minket, vagy e nép
Ily szertartásos udvaroncz?
Ez a troján gúnyol minket, vagy e nép
Ily szertartásos udvaroncz?
AENEAS.
Fegyver ne’kűl művelt és fesztelen,
Angyalszelid, békében ez hire;
De ha mint harczos lép fel, van epéje,
Van szívós izma, karja, kardja a
Jabávul, és – Zeus tanum – mindennél
Egészebb szíve. De csitt csak, troján!
Ajkadra ujjod’, hallgass, Aeneas!
Mindig veszít fényéből a dicsőség,
Ha a dicső maga terjeszti dicsét;
Csak a mit az irígy ellen elismér,
Az száll tisztán, azt emeli a hírszél.
| Az ám! |
Angyalszelid, békében ez hire;
De ha mint harczos lép fel, van epéje,
Van szívós izma, karja, kardja a
Jabávul, és – Zeus tanum – mindennél
Egészebb szíve. De csitt csak, troján!
Ajkadra ujjod’, hallgass, Aeneas!
Mindig veszít fényéből a dicsőség,
Ha a dicső maga terjeszti dicsét;
Csak a mit az irígy ellen elismér,
Az száll tisztán, azt emeli a hírszél.
AGAMEMNON.
Uram, troján, te vagy magad Aeneas?
Uram, troján, te vagy magad Aeneas?
AENEAS.
Igen, görög, az a nevem.
Igen, görög, az a nevem.
AGAMEMNON.
Nos és mi ügybe’ jársz?
Nos és mi ügybe’ jársz?
AENEAS.
Csupán Agamemnon hallhatja meg.
| Bocsánat, azt |
AGAMEMNON.
Magánosan nem hallgat az ki senkit,
Ki Trojából jön.
Magánosan nem hallgat az ki senkit,
Ki Trojából jön.
AENEAS.
Trojából, hogy suttogjak itt neki;
Kürtöst hozék, hogy felköltsem fülét,
Kedélyét hajló figyelemre birjam,
S aztán beszéljek.
| Nem is úgy jövék |
Kürtöst hozék, hogy felköltsem fülét,
Kedélyét hajló figyelemre birjam,
S aztán beszéljek.
AGAMEMNON.
Rajta mint a szél, szólj!
Nem ily időben alszik Agamemnon;
Ébren van ő, megtudhadd ezt, troján:
Maga beszél veled.
Rajta mint a szél, szólj!
Nem ily időben alszik Agamemnon;
Ébren van ő, megtudhadd ezt, troján:
Maga beszél veled.
AENEAS.
Érczhangod zugjon e rest sátrakon
S minden görög, ki bátor, tudja meg:
Van nékünk Trojában egy herczegünk,
Nagy Agamemnon, a Priam fia,
Hektor nevü, kit e hosszas tunya
Fegyverszünetben a penész emészt.
Ez hagyta meg, hogy egy kürtöst vevén,
Ekkép szóljak: „Királyok, fők, urak!
Ha a görögség színe közt leszen,
Kinek drágább hire, mint élete;
Ki inkább dicst keres, mint fél a vésztől;
Ki bátorságot ismer, rettegést nem;
Ki hölgyet úgy szeret, hogy vallomáskor
Csalárd csókkal nem éli ajkait,
De más karjának szépségét s kecsét is
Elismeri: ahhoz szól e kihívás.
Hektor minden görög s troján előtt
Kivívja minden áron azt magának,
Hogy az ő hölgye oly szép, hű, okos,
Minőt görög kar nem ölelt soha:
Ezért reggel kürtjével jelt adand
Sátortok és Trojának vára közt,
Hogy keltse föl, ki hűséggel szeret.
Ha lesz, ki felkél, ő megtiszteli;
Ha nem, Trojába visszatérve így szól:
A görög nők rútak s nem érdemesek
Lándsatörésre!” Ennyi az egész.
| Kürtös, rivallj! |
S minden görög, ki bátor, tudja meg:
| Troja kiáltja nyiltan, a mit érez. | (Kürt rival.) |
Nagy Agamemnon, a Priam fia,
Hektor nevü, kit e hosszas tunya
Fegyverszünetben a penész emészt.
Ez hagyta meg, hogy egy kürtöst vevén,
Ekkép szóljak: „Királyok, fők, urak!
Ha a görögség színe közt leszen,
Kinek drágább hire, mint élete;
Ki inkább dicst keres, mint fél a vésztől;
Ki bátorságot ismer, rettegést nem;
Ki hölgyet úgy szeret, hogy vallomáskor
Csalárd csókkal nem éli ajkait,
De más karjának szépségét s kecsét is
Elismeri: ahhoz szól e kihívás.
Hektor minden görög s troján előtt
Kivívja minden áron azt magának,
Hogy az ő hölgye oly szép, hű, okos,
Minőt görög kar nem ölelt soha:
Ezért reggel kürtjével jelt adand
Sátortok és Trojának vára közt,
Hogy keltse föl, ki hűséggel szeret.
Ha lesz, ki felkél, ő megtiszteli;
Ha nem, Trojába visszatérve így szól:
A görög nők rútak s nem érdemesek
Lándsatörésre!” Ennyi az egész.
AGAMEMNON.
Megmondjuk ezt, uram, kedveltjeinknek;
Ha senki sem vágynék efféle dicsre,
Hon maradunk. De mi hősök vagyunk,
S a bajnokok közt oly korcs nem lehet,
Ki nem szeretett, avagy nem szeret!
Így, ki szerelmes, vagy csak lenni vél,
Az összetűz Hektorral; ha nem, én!
Megmondjuk ezt, uram, kedveltjeinknek;
Ha senki sem vágynék efféle dicsre,
Hon maradunk. De mi hősök vagyunk,
S a bajnokok közt oly korcs nem lehet,
Ki nem szeretett, avagy nem szeret!
Így, ki szerelmes, vagy csak lenni vél,
Az összetűz Hektorral; ha nem, én!
NESTOR.
Mondd neki Nestorról, ő férfi volt,
Midőn Hektor szépapja még szopott;
Most már öreg; de ha görög sergünkben
Nem lesz nemes, kit láng hevítene
Hölgyeért megfelelni: mondd neki,
Ezüst szakálam’ bévonom aranynyal,
Védszíjba fűzöm fonyadt izmaim’,
És összetűzve megmondom szemébe,
Hogy hölgyem szebb volt, mint az ő nagyanyja,
És tiszta, mint e földön senki sem.
Ezt én a vérmes ifjunak hitemre,
Egy-két csepp véremmel bizonyitom be.
Mondd neki Nestorról, ő férfi volt,
Midőn Hektor szépapja még szopott;
Most már öreg; de ha görög sergünkben
Nem lesz nemes, kit láng hevítene
Hölgyeért megfelelni: mondd neki,
Ezüst szakálam’ bévonom aranynyal,
Védszíjba fűzöm fonyadt izmaim’,
És összetűzve megmondom szemébe,
Hogy hölgyem szebb volt, mint az ő nagyanyja,
És tiszta, mint e földön senki sem.
Ezt én a vérmes ifjunak hitemre,
Egy-két csepp véremmel bizonyitom be.
AENEAS.
Isten mentsen ifjakban oly hiányt!
Isten mentsen ifjakban oly hiányt!
ULYSSES.
Amen!
Amen!
AGAMEMNON.
Derék nemes, hadd fogjam meg kezed’,
Hogy sátoromba vigyelek, uram.
Achill ez ügyről értesítve lesz,
És sátrankint minden görög nemes.
Most visszatértedig velünk maradj,
Hogy lásd, az ellen szívesen fogad.
Derék nemes, hadd fogjam meg kezed’,
Hogy sátoromba vigyelek, uram.
Achill ez ügyről értesítve lesz,
És sátrankint minden görög nemes.
Most visszatértedig velünk maradj,
Hogy lásd, az ellen szívesen fogad.
| (El mind, Ulyssesen és Nestoron kívül.) |
ULYSSES.
Nestor!
Nestor!
NESTOR.
Mit mondasz, Ulysses?
Mit mondasz, Ulysses?
ULYSSES.
Agyamban im egy zsenge gondolat:
Légy te időm, s képezd, érleld meg azt!
Agyamban im egy zsenge gondolat:
Légy te időm, s képezd, érleld meg azt!
NESTOR.
Mi az?
Mi az?
ULYSSES.
Ez az.
A tompa ék görcsöt hasít. A dölyföt,
Mely megeredve Achillt, a buját,
Felfújja, most kell magván metszenünk,
Mert várva rá megszüli rossz faját,
Mely minket mind leront.
Ez az.
A tompa ék görcsöt hasít. A dölyföt,
Mely megeredve Achillt, a buját,
Felfújja, most kell magván metszenünk,
Mert várva rá megszüli rossz faját,
Mely minket mind leront.
NESTOR.
| No, és hogyan? |
ULYSSES.
E fölhivás, mit a derék Hektor küld,
Kiterjed bár egész nemünkre, de
Czéljában csak Achillest illeti.
E fölhivás, mit a derék Hektor küld,
Kiterjed bár egész nemünkre, de
Czéljában csak Achillest illeti.
NESTOR.
A czél világos, mint a fogalom,
Melynek nagyságát részjegyek teszik;
És hirdetéskor, ha nem fejtjük is fel,
Achilles, bárha az agya velője
Oly száraz is, mint Lybia homokja
(Phoebusra, ez elég aszú pedig!),
Mégis egész készséggel és hamar
Belátja Hektor szándokába’, hogy
Az ő rá czéloz.
A czél világos, mint a fogalom,
Melynek nagyságát részjegyek teszik;
És hirdetéskor, ha nem fejtjük is fel,
Achilles, bárha az agya velője
Oly száraz is, mint Lybia homokja
(Phoebusra, ez elég aszú pedig!),
Mégis egész készséggel és hamar
Belátja Hektor szándokába’, hogy
Az ő rá czéloz.
ULYSSES.
És gondolod, hogy kész lesz rá felelni?
És gondolod, hogy kész lesz rá felelni?
NESTOR.
Miért ne? Ez a legtanácsosabb.
Kiről tehetnéd fel, ha róla nem,
Hogy Hektortól jó hírét visszahozza?
De lenne bár ez csak játék: sokat
Itélnek a kisérletekbül is:
Mert itt finom inyével a troján
Legdrágább hírünket ízlelgeti;
S elhidd, Ulysses, a mi hitelünk
Leend a koczkán eme nyers tréfában,
Mert bár egyéni a süker, de részben,
Jót és rosszat közöl majd az egészszel.
A tartalom (habár halvány nyom ez
A rá jövő könyvhöz) kicsinyben is
Feltünteti az órjás terjedelmet,
Mely majd következik. Feltéve, hogy
Választás dönti el, ki megy Hektorra:
Ez, mert itéletünk közös végzése,
A megválasztást érdemmé teszi,
Sőt mintegy mindnyájunkból alkot egyet,
Erőnkkel felruházva, ki ha veszt,
Mily lángot kap a győző fél azon,
Övéinek bizalmát edzeni!
Olyan játékhoz, mely komoly lehet,
Ügyes kéz kell, mely bánni tudjon a
Fegyverrel is.
Miért ne? Ez a legtanácsosabb.
Kiről tehetnéd fel, ha róla nem,
Hogy Hektortól jó hírét visszahozza?
De lenne bár ez csak játék: sokat
Itélnek a kisérletekbül is:
Mert itt finom inyével a troján
Legdrágább hírünket ízlelgeti;
S elhidd, Ulysses, a mi hitelünk
Leend a koczkán eme nyers tréfában,
Mert bár egyéni a süker, de részben,
Jót és rosszat közöl majd az egészszel.
A tartalom (habár halvány nyom ez
A rá jövő könyvhöz) kicsinyben is
Feltünteti az órjás terjedelmet,
Mely majd következik. Feltéve, hogy
Választás dönti el, ki megy Hektorra:
Ez, mert itéletünk közös végzése,
A megválasztást érdemmé teszi,
Sőt mintegy mindnyájunkból alkot egyet,
Erőnkkel felruházva, ki ha veszt,
Mily lángot kap a győző fél azon,
Övéinek bizalmát edzeni!
Olyan játékhoz, mely komoly lehet,
Ügyes kéz kell, mely bánni tudjon a
Fegyverrel is.
ULYSSES.
Bocsánat szavaimnak!
A tüzes Achill ép ezért ne tűzzön
Hektorral össze. Mint kereskedők,
Mutassuk a hitvány kelmét előbb,
Remélve, hogy talán elkél; ha nem,
A jobbnak fénye győz majd a selejtes
Mutató után. Ám ezért ne hagyd
Achillt Hektorral víni: mert hirünk
Két szörnyü eb torka közé jut így.
Bocsánat szavaimnak!
A tüzes Achill ép ezért ne tűzzön
Hektorral össze. Mint kereskedők,
Mutassuk a hitvány kelmét előbb,
Remélve, hogy talán elkél; ha nem,
A jobbnak fénye győz majd a selejtes
Mutató után. Ám ezért ne hagyd
Achillt Hektorral víni: mert hirünk
Két szörnyü eb torka közé jut így.
NESTOR.
Nem látom agg szememmel, hogy mikép?
Nem látom agg szememmel, hogy mikép?
ULYSSES.
A dicsen, melyet Achill Hektoron nyer,
Ha gőgje nincs, megosztoznánk vele;
De ő ma már túlságosan kevély;
S égessen inkább napja Afrikának,
Mintsem kevély, éles gúnyú szeme,
Ha Hektortól épen jön el. Ha veszt,
Legjobb hősünk gyalázatával a
Mi hírünk is lehull. Koczkát tehát!
És jel szerint hadd huzza bárgyu Ajax
A bajvivás sorsát. Magunk között
Hagyjuk reá, hogy ő a legkülönb.
Ez meggyógyitja majd a myrmidon hőst,
Ki tombol az éljenzajon; taréját,
Mely kék Irisnél büszkébben hajol,
Lecsapja ez. S ha a tuskó, buta
Ajax győz, akkor feldicsérjük őt;
Ha megbukik, hírünk mitsem veszít,
Mert van különb hősünk. De bárhogy üt ki,
Erkölcsileg meglesz tervem előnye:
Ha Ajax megy, leesik Achill gőgje.
A dicsen, melyet Achill Hektoron nyer,
Ha gőgje nincs, megosztoznánk vele;
De ő ma már túlságosan kevély;
S égessen inkább napja Afrikának,
Mintsem kevély, éles gúnyú szeme,
Ha Hektortól épen jön el. Ha veszt,
Legjobb hősünk gyalázatával a
Mi hírünk is lehull. Koczkát tehát!
És jel szerint hadd huzza bárgyu Ajax
A bajvivás sorsát. Magunk között
Hagyjuk reá, hogy ő a legkülönb.
Ez meggyógyitja majd a myrmidon hőst,
Ki tombol az éljenzajon; taréját,
Mely kék Irisnél büszkébben hajol,
Lecsapja ez. S ha a tuskó, buta
Ajax győz, akkor feldicsérjük őt;
Ha megbukik, hírünk mitsem veszít,
Mert van különb hősünk. De bárhogy üt ki,
Erkölcsileg meglesz tervem előnye:
Ha Ajax megy, leesik Achill gőgje.
NESTOR.
Most már, Ulyss, kezd tetszeni tanácsod.
Szeretném rögtön tudtul adni ezt
Agamemnonnak: el, hozzá tehát!
A két kutya barátkozik, de vesd csak
Most már, Ulyss, kezd tetszeni tanácsod.
Szeretném rögtön tudtul adni ezt
Agamemnonnak: el, hozzá tehát!
A két kutya barátkozik, de vesd csak
| Nekik a dics konczát, majd összekapnak. | (El.) |
