V. SZÍN.
A görög tábor. Körűl sorompók.
Ajax fegyverben, Agamemnon, Achilles, Patroklus, Menelaus, Ulysses, Nestor és Mások jönnek.
AGAMEMNON.
Kikészültél korán és emberül,
Idő előtt is. Kürtöltess tehát
Troja felé bősz kedvedből, de úgy,
Te rettentő hős, hogy a reszkető lég
Megrázva a nagy harczosnak fejét,
Lökje ide.
Kikészültél korán és emberül,
Idő előtt is. Kürtöltess tehát
Troja felé bősz kedvedből, de úgy,
Te rettentő hős, hogy a reszkető lég
Megrázva a nagy harczosnak fejét,
Lökje ide.
AJAX.
Hé! kürtös, itt a pénz.
Tüdőd szakadjon, érczsípod repedjen,
Fujjad, kölyök, míg feldagad pofád,
Mint puffadt Aquilo kínzó szele.
Dülyeszd ki melled’, vért forrjon szemed!
Hé! kürtös, itt a pénz.
Tüdőd szakadjon, érczsípod repedjen,
Fujjad, kölyök, míg feldagad pofád,
Mint puffadt Aquilo kínzó szele.
Dülyeszd ki melled’, vért forrjon szemed!
| Hektornak fujsz most. | (Harsonaszó.) |
ULYSSES.
| Nincs viszhang reá. |
ACHILLES.
Mert tán korán van.
Mert tán korán van.
AGAMEMNON.
Kalchas lányával?
| Nem Diomed az, |
ULYSSES.
Járásáról, lábujhegyen szokott,
Mert lelke tör e földről fölfelé.
Diomedes Kressidával jön.
| Az, ismérem őt |
Mert lelke tör e földről fölfelé.
Diomedes Kressidával jön.
AGAMEMNON.
Ez Kressida kisasszony?
Ez Kressida kisasszony?
DIOMEDES.
| Ő, igen. |
AGAMEMNON.
| Isten hozott nálunk, kedves kisasszony. | (Csókolja.) |
NESTOR.
Közös vezérünk csókkal üdvözöl.
Közös vezérünk csókkal üdvözöl.
ULYSSES.
Azaz, hogy ebben ő csak különös,
S a csókolás mindnyájunkkal közös.
Azaz, hogy ebben ő csak különös,
S a csókolás mindnyájunkkal közös.
NESTOR.
Ez jó beszéd, tehát hadd kezdjem én.
Nestornak ez elég.
Ez jó beszéd, tehát hadd kezdjem én.
Nestornak ez elég.
ACHILLES.
Ajkadról e telet hadd üzzem én el:
Achilles üdvözöl.
| Ó! drága hölgy, |
Achilles üdvözöl.
MENELAUS.
A csók-nyeréshez jó szerem.
| Volt nékem egykor |
PATROKLUS.
Már nem szer arra: mert lásd, Paris így
Lopvást, merészen, hozzád hogy bement,
Ezen módon téged le is szerelt.
| De az |
Lopvást, merészen, hozzád hogy bement,
Ezen módon téged le is szerelt.
ULYSSES.
Ó fájdalom! bajunk alapja ép ez:
Míg neki szarva nő, fejünk azért vesz.
Ó fájdalom! bajunk alapja ép ez:
Míg neki szarva nő, fejünk azért vesz.
PATROKLUS.
Ez Menelausé; ez az enyém:
Patroklus csókol.
Ez Menelausé; ez az enyém:
Patroklus csókol.
MENELAUS.
| Jó is volna, ó! |
PATROKLUS.
Helyetted én és Paris csókolunk.
Helyetted én és Paris csókolunk.
MENELAUS.
Majd csak magam csókolok. Ha szabad…
Majd csak magam csókolok. Ha szabad…
KRESSIDA.
Adni akarsz, vagy nyerni-e, uram?
Adni akarsz, vagy nyerni-e, uram?
PATROKLUS.
Mindegyiket: adni is, venni is.
Mindegyiket: adni is, venni is.
KRESSIDA.
Fogadni mernék, a csók kapva jobb,
Mind adva: én hát csókot nem adok.
Fogadni mernék, a csók kapva jobb,
Mind adva: én hát csókot nem adok.
MENELAUS.
Én ráadást adok: hármat egyért.
Én ráadást adok: hármat egyért.
KRESSIDA.
Te fél ember vagy, így csókod nem is jár.
Te fél ember vagy, így csókod nem is jár.
MENELAUS.
Nem jár-e? hát kié is járna, ó?
Nem jár-e? hát kié is járna, ó?
KRESSIDA.
A Parisé: te jobban érezed,
Mert ő rabolta el egyik feled’.
A Parisé: te jobban érezed,
Mert ő rabolta el egyik feled’.
MENELAUS.
Te vagdalsz engem.
Te vagdalsz engem.
KRESSIDA.
| Ó nem, esküszöm. |
ULYSSES.
Ujjod nem is sérhetné szarvait.
Szabad, szép hölgy, egy csókot esdenem?
Ujjod nem is sérhetné szarvait.
Szabad, szép hölgy, egy csókot esdenem?
KRESSIDA.
Szabad.
Szabad.
ULYSSES.
| Vágyom reá. |
KRESSIDA.
| Csak esdjed, ám. |
ULYSSES.
Ó, adj egy csókot Venusért nekem,
Az ő leánya te, egy új Helén!
Ó, adj egy csókot Venusért nekem,
Az ő leánya te, egy új Helén!
KRESSIDA.
Adósod leszek: várd, mig megkapod.
Adósod leszek: várd, mig megkapod.
ULYSSES.
Majd sohanapján csókolsz meg tehát.
Majd sohanapján csókolsz meg tehát.
DIOMEDES.
Egy szóra, hölgy: atyádhoz viszlek el.
Egy szóra, hölgy: atyádhoz viszlek el.
| (Diomedes és Kressida el.) |
NESTOR.
Élénk kedélyü nő.
Élénk kedélyü nő.
ULYSSES.
Csupa nyelv az egész; szem, arcz, ajak,
Sőt lába is beszél; a bujaság
Látszik ki minden ízén s mozdulatján.
Ó, az efféle mézes-ajku nők,
Kik messziről mondják: ,Isten hozott’,
S mindjárt kitárják szívök lapjait
Minden gyanús nézőnek, ó, az ily
Vonakodók olybá veendők,
Mint kéjhölgyek s szennyes zsákmányai
| Piha, piha! |
Sőt lába is beszél; a bujaság
Látszik ki minden ízén s mozdulatján.
Ó, az efféle mézes-ajku nők,
Kik messziről mondják: ,Isten hozott’,
S mindjárt kitárják szívök lapjait
Minden gyanús nézőnek, ó, az ily
Vonakodók olybá veendők,
Mint kéjhölgyek s szennyes zsákmányai
| Az alkalomnak. | (Kün kürtölés.) |
MIND.
A trojánok kürtje.
A trojánok kürtje.
AGAMEMNON.
Hektor fegyverben, Aeneas, Troilus és más Trojaiak, Kisérettel, jönnek.
| Ott jő a csapat. |
AENEAS.
Üdv nektek, főurak! Tehát mi lesz
Azzal, ki győzelmet vivand? Talán
Kihirdessük a győztest? És a vívók
Élet-halálra küzdjenek, avagy
Bizonyos jelre, a szabály szerint
Szétválasztassanak? Nagy Hektor ezt
Kérdezteti.
Üdv nektek, főurak! Tehát mi lesz
Azzal, ki győzelmet vivand? Talán
Kihirdessük a győztest? És a vívók
Élet-halálra küzdjenek, avagy
Bizonyos jelre, a szabály szerint
Szétválasztassanak? Nagy Hektor ezt
Kérdezteti.
AGAMEMNON.
És Hektor hogy kivánja?
És Hektor hogy kivánja?
AENEAS.
Akármi föltétel mindegy neki.
Akármi föltétel mindegy neki.
ACHILLES.
Hektorhoz illő tartás; de merész,
Kissé kevély és az ellenfelet
Nagyon gyalázó.
Hektorhoz illő tartás; de merész,
Kissé kevély és az ellenfelet
Nagyon gyalázó.
AENEAS.
Achilles vagy: mi a neved?
| Te, uram, ha nem |
AEACHILLES.
Achilles, semmi sem.
| Ha nem |
AENEAS.
De ép ezért tudd meg, Hektorban a
Nagynak s kicsinynek szélsőségei,
A dölyf s erő felülmúlhatlanok:
Mint a mindenség egy oly végtelen,
A más üres, miként a semmiség.
Jobban tekintve, a mi dölyfnek tetszik,
Az csak udvariság. Ajax neki
Fél testvére; ezért egyik felét
Szeretetből Hektor most hon hagyá:
Fél szív, fél kéz, fél Hektor vív ma ezzel
A fél görög és fél troján vitézzel.
| Achill tehát; |
Nagynak s kicsinynek szélsőségei,
A dölyf s erő felülmúlhatlanok:
Mint a mindenség egy oly végtelen,
A más üres, miként a semmiség.
Jobban tekintve, a mi dölyfnek tetszik,
Az csak udvariság. Ajax neki
Fél testvére; ezért egyik felét
Szeretetből Hektor most hon hagyá:
Fél szív, fél kéz, fél Hektor vív ma ezzel
A fél görög és fél troján vitézzel.
ACHILLES.
Gyermekharcz lesz tehát? Ó, értelek.
Diomedes visszajön.
Gyermekharcz lesz tehát? Ó, értelek.
Diomedes visszajön.
AGAMEMNON.
Itt van Diomedes. Nemes vitéz,
Állj Ajaxunk mellé; s a mint te és
Aeneas úr a párbaj-mód felett
Megegyeztek, akként legyen: halálig,
Vagy csak a fáradságig; ugyis a
Vívó felek rokonságban levén,
Még el se kezdték, harczuk már felén.
(Ajas és Hektor sorompóba lépnek.)
Itt van Diomedes. Nemes vitéz,
Állj Ajaxunk mellé; s a mint te és
Aeneas úr a párbaj-mód felett
Megegyeztek, akként legyen: halálig,
Vagy csak a fáradságig; ugyis a
Vívó felek rokonságban levén,
Még el se kezdték, harczuk már felén.
(Ajas és Hektor sorompóba lépnek.)
ULYSSES.
Már szembe álltak.
Már szembe álltak.
AGAMEMNON.
Ki ott az a bús nézésü troján?
Ki ott az a bús nézésü troján?
ULYSSES.
Priam legifjabbik fia, igaz hős;
Bár ifjú még, de párja nincs; fukar
A szóban és csak tettekkel beszél,
Nem szájával tesz; rögtön nem hevül,
De ha kigyúlt, nem hül ki hirtelen.
Mint karja, úgy szíve, nyilt és szabad,
A mit bir: ad, s úgy érez, mint mutat;
De a jótétben ítélet vezérli,
S keblébe’ nem tür aljas érzetet.
Bátor, mint Hektor, de veszélyesebb:
Mert az, izzó dühében is kegyelmez
A gyönge ellennek; ez bosszúállóbb
A harcz hevében, mint féltő szerel’m.
Neve Troilus és oly szép reményt kelt,
Hogy második Hektor lehet belőle.
Így mondta Aeneas, ki ismeri
Az ifju minden ízét. Iliumban
Beszélte ezt nekem, bizalmasan.
Priam legifjabbik fia, igaz hős;
Bár ifjú még, de párja nincs; fukar
A szóban és csak tettekkel beszél,
Nem szájával tesz; rögtön nem hevül,
De ha kigyúlt, nem hül ki hirtelen.
Mint karja, úgy szíve, nyilt és szabad,
A mit bir: ad, s úgy érez, mint mutat;
De a jótétben ítélet vezérli,
S keblébe’ nem tür aljas érzetet.
Bátor, mint Hektor, de veszélyesebb:
Mert az, izzó dühében is kegyelmez
A gyönge ellennek; ez bosszúállóbb
A harcz hevében, mint féltő szerel’m.
Neve Troilus és oly szép reményt kelt,
Hogy második Hektor lehet belőle.
Így mondta Aeneas, ki ismeri
Az ifju minden ízét. Iliumban
Beszélte ezt nekem, bizalmasan.
| (Riadó. Hektor és Ajax vívnak.) |
AGAMEMNON.
Már küzdenek.
Már küzdenek.
NESTOR.
| No, Ajax, tartsd magad’! |
)
TROILUS.
Hektor, te alszol: ébredj fel, nosza!
Hektor, te alszol: ébredj fel, nosza!
AGAMEMNON.
Mi jól irányzottak csapásai:
Mi jól irányzottak csapásai:
| Csak rajta, Ajax! | (A kürtök elhallgatnak.) |
DIOMEDES.
| Ne tovább, urak. |
AENEAS.
Elég, ha úgy tetszik.
Elég, ha úgy tetszik.
AJAX.
Még föl se melegültem.
| Hadd kezdjük újra. |
DIOMEDES.
Hektornak tetszik.
| Ám, a mint |
HEKTOR.
Mivel atyám nővérének fia,
Unokatestvérem vagy, bajnok úr,
Vérségi kötelékünk tiltja hát
Köztünk a véres versenyt. Volna csak
A gráj s troján vér úgy vegyülve benned,
Hogy ezt mondhatnád: „ez a kéz görög,
Ez meg troján; anyámnak vére foly
Jobb arczomban, atyámé a balon:”
A nagy Zeusra! egy görög tagot
El nem vitetnél tőlem úgy; hogy arra
A bélyeget ne sütné fegyverem:
De a jó istenek tiltják nekem,
Hogy a mit anyád, szent vérem fogant,
Abból a vérből egy csepp is kifolyjon
Gyilkos vasamtól. Hadd kapcsoljalak ki!
Teringettét, szivósak karjaid.
Szeretném, ha így megfognál velök.
Minden tisztesség rád, öcsém!
| Úgy én nem tovább. |
Unokatestvérem vagy, bajnok úr,
Vérségi kötelékünk tiltja hát
Köztünk a véres versenyt. Volna csak
A gráj s troján vér úgy vegyülve benned,
Hogy ezt mondhatnád: „ez a kéz görög,
Ez meg troján; anyámnak vére foly
Jobb arczomban, atyámé a balon:”
A nagy Zeusra! egy görög tagot
El nem vitetnél tőlem úgy; hogy arra
A bélyeget ne sütné fegyverem:
De a jó istenek tiltják nekem,
Hogy a mit anyád, szent vérem fogant,
Abból a vérből egy csepp is kifolyjon
Gyilkos vasamtól. Hadd kapcsoljalak ki!
Teringettét, szivósak karjaid.
Szeretném, ha így megfognál velök.
Minden tisztesség rád, öcsém!
AJAX.
Köszönöm, Hektor: ó, te oly nemes
S őszinte férfi vagy. Akartalak
Megölni bátya, és halálodon
Babérjaim’ növelve, térni vissza.
Köszönöm, Hektor: ó, te oly nemes
S őszinte férfi vagy. Akartalak
Megölni bátya, és halálodon
Babérjaim’ növelve, térni vissza.
HEKTOR.
Neoptolémus, a csodált vitéz,
Kinek fényes sisakján telt torokkal
Kiáltja Fáma, hogy: „Ez ő!” e sem
Kecsegtetné azon hittel magát,
Hogy Hektoron növelje még dicsét.
Neoptolémus, a csodált vitéz,
Kinek fényes sisakján telt torokkal
Kiáltja Fáma, hogy: „Ez ő!” e sem
Kecsegtetné azon hittel magát,
Hogy Hektoron növelje még dicsét.
AENEAS.
Mindkét felől nagy a várakozás:
Mi lesz tovább?
Mindkét felől nagy a várakozás:
Mi lesz tovább?
HEKTOR.
Fegyverletétel. Ajax, ég veled!
| Ez válaszunk: a vég |
AJAX.
Ha szabad kérnem és reménylenem,
Ritka szerencse úgy is, szívesen
Hívnám dicső bátyámat sátrainkba.
Ha szabad kérnem és reménylenem,
Ritka szerencse úgy is, szívesen
Hívnám dicső bátyámat sátrainkba.
DIOMEDES.
Ez Agamemnon kivánsága is;
Nagy Achilles szintén ohajtaná
Meglátni hős Hektort, fegyvertelen.
Ez Agamemnon kivánsága is;
Nagy Achilles szintén ohajtaná
Meglátni hős Hektort, fegyvertelen.
HEKTOR.
Hívd Troilus öcsémet, Aeneas,
S feleimnek, kik itt várnak reám,
Jelentsd ki e gyöngéd találkozást,
S kérd, menjenek haza. Kezed’, rokon!
Megyek tehát hozzád ebédre és
Meglátogatom bajnoktársaid’.
Hívd Troilus öcsémet, Aeneas,
S feleimnek, kik itt várnak reám,
Jelentsd ki e gyöngéd találkozást,
S kérd, menjenek haza. Kezed’, rokon!
Megyek tehát hozzád ebédre és
Meglátogatom bajnoktársaid’.
AJAX.
Ott jön előnkbe a nagy Agamemnon.
Ott jön előnkbe a nagy Agamemnon.
HEKTOR.
Nevezd meg majd a legjelesbeket,
Achillt kivéve, hadd találjam őt ki
Derék, nagy termetéről enmagam.
Nevezd meg majd a legjelesbeket,
Achillt kivéve, hadd találjam őt ki
Derék, nagy termetéről enmagam.
AGAMEMNON.
Hős férfiú! köszöntlek úgy, a mint
Vesztét kivánnám ilyen ellenfélnek.
De ez nem üdvözlés: világosabban:
A mi elmult és a mi jön, legyen most
A feledés leplével és ködös
Mohával elborítva: mert e perczben
A nyilt őszinteség, minden hamis
Csavargástól menten, hűn s igazán
A szívnek mélyéből mond néked üdvöt,
Dicső Hektor!
Hős férfiú! köszöntlek úgy, a mint
Vesztét kivánnám ilyen ellenfélnek.
De ez nem üdvözlés: világosabban:
A mi elmult és a mi jön, legyen most
A feledés leplével és ködös
Mohával elborítva: mert e perczben
A nyilt őszinteség, minden hamis
Csavargástól menten, hűn s igazán
A szívnek mélyéből mond néked üdvöt,
Dicső Hektor!
HEKTOR.
Köszönöm, leghatalmasabb király.
Köszönöm, leghatalmasabb király.
AGAMEMNON. (Troilushoz.)
Hasonlag néked is, szép hírü herczeg.
Hasonlag néked is, szép hírü herczeg.
MENELAUS.
Fejdelmi testvérem üdvözletéhez
Járulok én is, ó, Isten hozott,
Derék testvérpár, hozzánk!
Fejdelmi testvérem üdvözletéhez
Járulok én is, ó, Isten hozott,
Derék testvérpár, hozzánk!
HEKTOR.
Köszönjük ezt?
| És kinek |
AGAMEMNON.
Nemes Menelaus.
Nemes Menelaus.
HEKTOR.
Ön az, uram? Mars keztyüjére, ah,
Köszönet érte. Ne nevesd ki ám
Szokatlan eskümet: néhai nőd meg
A Venus keztyüjére esküszik.
Ő jól vagyon, de nem köszöntetett.
Ön az, uram? Mars keztyüjére, ah,
Köszönet érte. Ne nevesd ki ám
Szokatlan eskümet: néhai nőd meg
A Venus keztyüjére esküszik.
Ő jól vagyon, de nem köszöntetett.
MENELAUS.
Ne hozd fel őt, gyilkos tárgy ez reám.
Ne hozd fel őt, gyilkos tárgy ez reám.
HEKTOR.
Bocsánat, ha hibáztam.
Bocsánat, ha hibáztam.
NESTOR.
Én láttalak gyakran, derék troján,
A harczi vészben, útat vágva bőszen
Min ifjaink során; és láttalak
Tűzben, mint Perseus, frig méneden
Szökellve s megvetve a hódolást
És váltságdíjt, a mint villogtatád
Gyors fegyvered’ a légben, el nem ejtve
Csak egyszer sem az elesett után,
Mondám is akkor társaimnak ezt:
„Nézzétek, Zeus van ott, az szállt bele!”
Láttam pihented’ is, a mint magad’
Kifuvtad, a míg gyűrűként a görögség
Körülfogott, – mint az olympi harcz
Ez is olyan volt; mindezt láttam én,
De arczod így, rostély alatt levén,
Még mostanig se láttam. – Ismerém
Öreg apád’ is; vívtam is vele;
Jó katona volt, de olyan, mint te,
Vezéreink között se volt soha,
Nagy Marsra, nem. Hadd vesse le ez agg
Fegyverzeted’: aztán, dicső vitéz,
Légy üdvöz sátrainkban!
Én láttalak gyakran, derék troján,
A harczi vészben, útat vágva bőszen
Min ifjaink során; és láttalak
Tűzben, mint Perseus, frig méneden
Szökellve s megvetve a hódolást
És váltságdíjt, a mint villogtatád
Gyors fegyvered’ a légben, el nem ejtve
Csak egyszer sem az elesett után,
Mondám is akkor társaimnak ezt:
„Nézzétek, Zeus van ott, az szállt bele!”
Láttam pihented’ is, a mint magad’
Kifuvtad, a míg gyűrűként a görögség
Körülfogott, – mint az olympi harcz
Ez is olyan volt; mindezt láttam én,
De arczod így, rostély alatt levén,
Még mostanig se láttam. – Ismerém
Öreg apád’ is; vívtam is vele;
Jó katona volt, de olyan, mint te,
Vezéreink között se volt soha,
Nagy Marsra, nem. Hadd vesse le ez agg
Fegyverzeted’: aztán, dicső vitéz,
Légy üdvöz sátrainkban!
AENEAS.
Ez az öreg Nestor.
Ez az öreg Nestor.
HEKTOR.
Én vessem inkább a tied’, derék
Ősz krónikás, ki oly hosszú időt
Hordasz magaddal. Szívesen teszem
Én ezt veled, te tiszteletes agg.
Én vessem inkább a tied’, derék
Ősz krónikás, ki oly hosszú időt
Hordasz magaddal. Szívesen teszem
Én ezt veled, te tiszteletes agg.
NESTOR.
Ó, bár ekkép mérkőzhetnék karom
A harczi versenyen, a mint ma itt
Udvariságból versenyez veled.
Ó, bár ekkép mérkőzhetnék karom
A harczi versenyen, a mint ma itt
Udvariságból versenyez veled.
HEKTOR.
Bár volna úgy!
Bár volna úgy!
NESTOR.
Szakálra, holnap megvívnéd veled.
Isten, Isten hozott! Ó láttam én…
| Ha! erre az ősz |
Isten, Isten hozott! Ó láttam én…
ULYSSES.
Csodálom, hogy áll ama város ott,
Midőn alapja s oszlopa velünk van.
Csodálom, hogy áll ama város ott,
Midőn alapja s oszlopa velünk van.
HEKTOR.
Kegyed’ már ismerem, Ulysses úr.
Hajh! sok görög s troján elhulla már,
Mióta elsőben Diomedessel
Trojában láttalak, mint követet.
Kegyed’ már ismerem, Ulysses úr.
Hajh! sok görög s troján elhulla már,
Mióta elsőben Diomedessel
Trojában láttalak, mint követet.
ULYSSES.
Már akkor is mondtam, mi lesz a vég
– Felére már be is telt jóslatom –
Ama büszkén emelkedő falak
S ama tornyok, melyek kaczér csucsokkal
A felhőt csókolják, önlábukat
Fogják csókolni majd.
Már akkor is mondtam, mi lesz a vég
– Felére már be is telt jóslatom –
Ama büszkén emelkedő falak
S ama tornyok, melyek kaczér csucsokkal
A felhőt csókolják, önlábukat
Fogják csókolni majd.
HEKTOR.
Még állanak s szerény hitem szerint
Minden frig kő lehullta megkiván
Egy csepp görög vért. A vég koronáz.
Majd csak közös biránk, a vén idő,
Dönti le egykor.
| Nem gondolom. |
Minden frig kő lehullta megkiván
Egy csepp görög vért. A vég koronáz.
Majd csak közös biránk, a vén idő,
Dönti le egykor.
ULYSSES.
Légy üdvöz, nagy, nemes, hős Hektor, itt!
A fővezér után, vendégemül
Fölkérlek, látogasd meg sátorom’.
| Hagyjuk hát reá. |
A fővezér után, vendégemül
Fölkérlek, látogasd meg sátorom’.
ACHILLES.
Elédbe vágok, hé! Ulysses úr.
Rajtad legeltetém, Hektor, szemem’;
Szigorun átvizsgáltalak, uram,
S izről-izre megmértelek.
Elédbe vágok, hé! Ulysses úr.
Rajtad legeltetém, Hektor, szemem’;
Szigorun átvizsgáltalak, uram,
S izről-izre megmértelek.
HEKTOR.
| Ez Achill? |
ACHILLES.
Én vagyok Achilles.
Én vagyok Achilles.
HEKTOR.
Ó állj ki, kérlek, hadd láthassalak.
Ó állj ki, kérlek, hadd láthassalak.
ACHILLES.
Telj hát be vélem.
Telj hát be vélem.
HEKTOR.
| Nem, már kész vagyok. |
ACHILLES.
Nagyon hamar; én még másodszor is
Megnézlek főtől talpig, mintha csak
Meg akarnálak venni.
Nagyon hamar; én még másodszor is
Megnézlek főtől talpig, mintha csak
Meg akarnálak venni.
HEKTOR.
Átolvasol, mint egy tréfás lapot?
De több van bennem, hogysem át is érts.
Miért szegzéd úgy rám tekinteted’?
| Ah tehát |
De több van bennem, hogysem át is érts.
Miért szegzéd úgy rám tekinteted’?
ACHILLES.
Egek, mondjátok meg, mely résziben
Lehet megölnöm őt: itt-é vagy ott?
Hogy megtanulhassam a seb helyét,
S a pontot, hol nagy szelleme kiszáll,
El ne feledjem. Választ rá, egek!
Egek, mondjátok meg, mely résziben
Lehet megölnöm őt: itt-é vagy ott?
Hogy megtanulhassam a seb helyét,
S a pontot, hol nagy szelleme kiszáll,
El ne feledjem. Választ rá, egek!
HEKTOR.
Nem illenék jó isteninkhez, ily
Kérdésre válaszolni, gőgös ember.
Állj csak ki még! Oly könnyedén hiszed
Elvenni éltemet, hogy biztosan
Előre megjelölnéd, hol adod
A halálos csapást?
Nem illenék jó isteninkhez, ily
Kérdésre válaszolni, gőgös ember.
Állj csak ki még! Oly könnyedén hiszed
Elvenni éltemet, hogy biztosan
Előre megjelölnéd, hol adod
A halálos csapást?
ACHILLES.
| Igen, ha mondom. |
HEKTOR.
Jós szóla bár belőled, nem hiszem.
S ezentul jól vigyázz, mert én nem itt
Vagy ott foglak megölni, ámde az
Üllőre, melyen pánczélját veré Mars,
Megöllek végtől végig, mindenütt!
Bocsássátok meg ezt a kérkedést,
Bölcs görögök: kevélysége ragadt
Ily vad beszédre; ám, egyébiránt
Szavam’ beváltják majdan tetteim,
Vagy nem leszek soha.
Jós szóla bár belőled, nem hiszem.
S ezentul jól vigyázz, mert én nem itt
Vagy ott foglak megölni, ámde az
Üllőre, melyen pánczélját veré Mars,
Megöllek végtől végig, mindenütt!
Bocsássátok meg ezt a kérkedést,
Bölcs görögök: kevélysége ragadt
Ily vad beszédre; ám, egyébiránt
Szavam’ beváltják majdan tetteim,
Vagy nem leszek soha.
AJAX.
Testvér; te is hagyd abba, Achilles,
Fenyegetésed’; megmutatja majd
A sors, vagy a következés; úgy is
Előtted van Hektor mindennapon,
Csak mersz legyen; de tartok tőle, hogy
Mind az egész ország sem vesz reá,
Hogy megölesd magad’ vele.
| Ó ne tüzelj, |
Fenyegetésed’; megmutatja majd
A sors, vagy a következés; úgy is
Előtted van Hektor mindennapon,
Csak mersz legyen; de tartok tőle, hogy
Mind az egész ország sem vesz reá,
Hogy megölesd magad’ vele.
HEKTOR.
Kérlek, mutasd magad a harczmezőn,
Nyomoruság a harcz, mióta te
Ráhagytad a görög-ügyet.
Kérlek, mutasd magad a harczmezőn,
Nyomoruság a harcz, mióta te
Ráhagytad a görög-ügyet.
ACHILLES.
Kihívtál, Hektor? Holnap fölleled
Bennem halálod’. Még ma jó barátok.
| Tehát |
Bennem halálod’. Még ma jó barátok.
HEKTOR.
Kezet rá, áll az alku.
Kezet rá, áll az alku.
AGAMEMNON.
Menjünk először hozzám, főurak,
Ott csapjuk el a lakmát. Azután,
Ha Hektornak ideje engedi
S ti szívesek lesztek, hívjátok őt meg.
Most zugjon a kürtszó, adj tambura hangot,
Szíves fogadásunk’ hadd lássa e bajnok!
Menjünk először hozzám, főurak,
Ott csapjuk el a lakmát. Azután,
Ha Hektornak ideje engedi
S ti szívesek lesztek, hívjátok őt meg.
Most zugjon a kürtszó, adj tambura hangot,
Szíves fogadásunk’ hadd lássa e bajnok!
| (El mind, Troilust és Ulyssest kivéve.) |
TROILUS.
Ulysses úr, mondd, kérlek, mely helyen
Tartózkodik Kalchas e harczmezőn?
Ulysses úr, mondd, kérlek, mely helyen
Tartózkodik Kalchas e harczmezőn?
ULYSSES.
Menelaus sátrában, herczeg úr.
Ez éjjel ott mulat Diomed is,
A ki nem lát most se eget, se földet,
Csupán a szép Kressiden csügg szeme
S minden szerelme.
Menelaus sátrában, herczeg úr.
Ez éjjel ott mulat Diomed is,
A ki nem lát most se eget, se földet,
Csupán a szép Kressiden csügg szeme
S minden szerelme.
TROILUS.
Szabad kikötnöm, kedves úr, hogy engem,
Ha majd Agamemnontól eljövünk,
Oda vezess?
Szabad kikötnöm, kedves úr, hogy engem,
Ha majd Agamemnontól eljövünk,
Oda vezess?
ULYSSES.
Parancsolhatsz velem.
De mondd viszont te is, mi hirben állt
Trójában ez a Kressida? Van-e
Valakije ott, ki utána búsul?
Parancsolhatsz velem.
De mondd viszont te is, mi hirben állt
Trójában ez a Kressida? Van-e
Valakije ott, ki utána búsul?
TROILUS.
Ki kérkedve mutatja fel sebét,
Gúnyt érdemel. Tetszik jönnöd, uram?
Boldog szerelme volt, most is szeret, habár
A sors a hű szívek fölött gázolva jár.
Ki kérkedve mutatja fel sebét,
Gúnyt érdemel. Tetszik jönnöd, uram?
Boldog szerelme volt, most is szeret, habár
A sors a hű szívek fölött gázolva jár.
| (Elmennek.) |
