II. SZÍN.
Ugyanott. Kalchas sátra előtt.
Diomedes jön.
DIOMEDES.
Ki van fen itt, ha? szóljon.
Ki van fen itt, ha? szóljon.
KALCHAS (belűl).
Ki beszél ott?
Ki beszél ott?
DIOMEDES.
Diomed. Ez Kalchas. Hol van leányod?
Diomed. Ez Kalchas. Hol van leányod?
KALCHAS (belűl).
Jön hozzád.
Troilus és Ulysses, távolabb mögöttük Thersites, jönnek.
Jön hozzád.
Troilus és Ulysses, távolabb mögöttük Thersites, jönnek.
ULYSSES.
Álljunk meg itt, ne süssön ránk a fény.
Kressida jön.
Álljunk meg itt, ne süssön ránk a fény.
Kressida jön.
TROILUS.
Kressid elébe jön!
Kressid elébe jön!
DIOMEDES.
| Hogy vagy, leánykám? |
KRESSIDA.
| Így, gyámatyám. Egy szóm van, halldsza csak. | (Súgdosnak.) |
TROILUS.
Úgy? oly bizalmasan?
Úgy? oly bizalmasan?
ULYSSES.
Úgy mulat ő, első látásra már.
| Mindenkivel |
THERSITES (magában).
És vele úgy mulathat bárki, ha nyitját meglelé: ismerjük őt.
És vele úgy mulathat bárki, ha nyitját meglelé: ismerjük őt.
DIOMEDES.
Emlékezel?
Emlékezel?
KRESSIDA.
| Emlékszem-é? Igen. |
DIOMEDES.
Nem, de tedd azt és úgy beszélj, a mint érzesz.
Nem, de tedd azt és úgy beszélj, a mint érzesz.
TROILUS.
Mire emlékezzék meg, ó!
Mire emlékezzék meg, ó!
ULYSSES.
Figyelj.
Figyelj.
KRESSIDA.
Kedves görög, ne is kisérts tovább
Bolondságokra.
Kedves görög, ne is kisérts tovább
Bolondságokra.
THERSITES.
Gazság!
Gazság!
DIOMEDES.
| Nem, tehát… |
KRESSIDA.
Mondok valamit.
Mondok valamit.
DIOMEDES.
Ah, ah, csak szeszély
Megint! Te szószegő vagy.
Ah, ah, csak szeszély
Megint! Te szószegő vagy.
KRESSIDA.
Az nem lehet! Mit kívánsz, hogy tegyek?
| Igazán? |
THERSITES.
Alattomban nyilt: mily ravasz fogás!
Alattomban nyilt: mily ravasz fogás!
DIOMEDES.
Mit fogadál, hogy adni fogsz nekem.
Mit fogadál, hogy adni fogsz nekem.
KRESSIDA.
Kérlek, ne fogj meg fogadásomon
Bármit kivánj, csak ezt ne, jó görög.
Kérlek, ne fogj meg fogadásomon
Bármit kivánj, csak ezt ne, jó görög.
DIOMEDES.
Jó éjszakát!
Jó éjszakát!
TROILUS.
| Hah! türelem. |
ULYSSES.
| Mi baj? |
KRESSIDA.
Diomedes…
Diomedes…
DIOMEDES.
Senki bolondja nem leszek tovább.
| Nem, nem; jó éjszakát! |
TROILUS.
Jobb is.
Jobb is.
KRESSIDA.
| Csak egy szót még füledbe. |
TROILUS.
Ó, átok és pokol!
Ó, átok és pokol!
ULYSSES.
Már izgatott vagy; menjünk, kérlek, innen,
Hogy bosszúságod dühre ne ragadjon.
E hely veszélyes, még hozzá e zord éj…
Menjünk, könyörgök!
| Te, herczegem, |
Hogy bosszúságod dühre ne ragadjon.
E hely veszélyes, még hozzá e zord éj…
Menjünk, könyörgök!
TROILUS.
| Ó, nézd kérlek, ó! |
ULYSSES.
Nem, ó, uram; jerünk, igen zavart vagy;
Jere, velem.
Nem, ó, uram; jerünk, igen zavart vagy;
Jere, velem.
TROILUS.
Maradj csak, kérlek, ó.
Maradj csak, kérlek, ó.
ULYSSES.
De nincs türelmed; jer!
De nincs türelmed; jer!
TROILUS.
Pokolra és pokol gyötrelmire,
Egy szót sem ejtek már.
| Maradj, könyörgök. |
Egy szót sem ejtek már.
DIOMEDES.
| Jó éjt tehát! |
KRESSIDA.
Nem, mig haraggal mégy!
Nem, mig haraggal mégy!
TROILUS.
Ó, elhervadt hüség!
| Bánt téged az? |
ULYSSES.
| Hát így, uram? |
TROILUS.
Zeusra, már békén leszek.
Zeusra, már békén leszek.
KRESSIDA.
Gyámom! Tehát…
| Görög, |
DIOMEDES.
Játszol velem.
| Ej, ej, az ég veled! |
KRESSIDA.
Nem én; valóba’ nem!
Jőj vissza még egyszer.
Nem én; valóba’ nem!
Jőj vissza még egyszer.
ULYSSES.
Valamitől: ne menjünk? Még kitörsz.
| Uram, te reszketsz |
TROILUS.
Arczát simítja, ó!
Arczát simítja, ó!
ULYSSES.
| Gyerünk, gyerünk! |
TROILUS.
Ne még; Zeusra, egy igét se többet.
A tűrés áll őrül fájdalmam és
Indulatom közé: várj egy kicsit.
Ne még; Zeusra, egy igét se többet.
A tűrés áll őrül fájdalmam és
Indulatom közé: várj egy kicsit.
THERSITES.
Hogy csiklandja őket a kéj ördöge, kövér ágyékával és pityóka újjával. Forrj, bujaság, forrj!
Hogy csiklandja őket a kéj ördöge, kövér ágyékával és pityóka újjával. Forrj, bujaság, forrj!
DIOMEDES.
Akarsz-e hát?
Akarsz-e hát?
KRESSIDA.
Különben sohse’ higy nekem.
| Akarok, igazán. |
DIOMEDES.
Bizonyságul rá némi zálogot.
| Úgy adj |
KRESSIDA.
| Hozok mindjárt. | (Elmegy.) |
ULYSSES.
| Türelmet esküvél. |
TROILUS.
Ne félts, uram; megtagadom magam’,
Agyam nem tudja meg érzésimet;
Csupa türés vagyok.
Kressida visszajön.
Ne félts, uram; megtagadom magam’,
Agyam nem tudja meg érzésimet;
Csupa türés vagyok.
Kressida visszajön.
THESITES.
No most a zálog, ha! No most a zálog!
No most a zálog, ha! No most a zálog!
KRESSIDA.
Im, fogd e karkeztyüt, Diomedes!
Im, fogd e karkeztyüt, Diomedes!
TROILUS.
Ó, szép madár, hol van hited?
Ó, szép madár, hol van hited?
ULYSSES.
| Uram! |
TROILUS.
Békén leszek; kivülről úgy leszek.
Békén leszek; kivülről úgy leszek.
Kressida. Mit nézed úgy? No csak nézd meg, de jól.
Ő szeret… Ó gaz lány!… Add vissza csak.
Ő szeret… Ó gaz lány!… Add vissza csak.
DIOMEDES.
Kié volt ez?
Kié volt ez?
KRESSIDA.
Kezembe’ van. Nem is fogok veled
Már összejönni holnap éjszaka.
Ne látogass meg többé, Diomed.
| Nem kérdés, csak hogy ismét |
Már összejönni holnap éjszaka.
Ne látogass meg többé, Diomed.
THERSITES.
Hogy tüzeli! Ó, jól fuvod, kohó!
Hogy tüzeli! Ó, jól fuvod, kohó!
DIOMEDES.
Enyém leend.
Enyém leend.
KRESSIDA.
| Mit, ez? |
DIOMEDES.
| Igenis, az. |
KRESSIDA.
Ó, minden istenek, szép zálogom!
Urad most ágyában feküdve, rád
S reám gondol, s előveszi sohajtva
Keztyűmet és gyöngéd, emlékező
Csókokkal hinti, mint én tégedet.
Ó, ne rabold ezt tőlem el!
Ezt elvevé, elvette szivem is.
Ó, minden istenek, szép zálogom!
Urad most ágyában feküdve, rád
S reám gondol, s előveszi sohajtva
Keztyűmet és gyöngéd, emlékező
Csókokkal hinti, mint én tégedet.
Ó, ne rabold ezt tőlem el!
| (Diomedes veszi a keztyűt.) |
| A ki |
DIOMEDES.
Szived enyém volt már: most ez is az.
Szived enyém volt már: most ez is az.
TROILUS.
Türelmet esküvém.
Türelmet esküvém.
KRESSIDA.
Valóba’ nem, Diomed; mást adok
Helyette inkább.
| Nem lesz tied, |
Helyette inkább.
DIOMEDES.
Kié volt ez?
| Ezt kell csak nekem. |
KRESSIDA.
Az nem kérdés.
Az nem kérdés.
DIOMEDES.
Mondd csak, kié volt ez?
| Nosza, |
KRESSIDA.
Ki jobban szeretett, miként te fogsz.
Most már tied, vidd!
| Valakié, |
Most már tied, vidd!
DIOMEDES.
| De kié vala? |
KRESSIDA.
Diánának minden nimfáira,
S ő rá magára, nem mondom, kié volt.
Diánának minden nimfáira,
S ő rá magára, nem mondom, kié volt.
DIOMEDES.
Holnap tehát a sisakomra tüzöm,
Hogy felboszantsam, a ki nem meri
Tulajdonának vallani.
Holnap tehát a sisakomra tüzöm,
Hogy felboszantsam, a ki nem meri
Tulajdonának vallani.
TROILUS.
Volnál s szarvadra tüznéd is fel azt,
Visszakivánom én.
| Ha ördög |
Visszakivánom én.
KRESSIDA.
Elmult; de még se; nem tartom szavam’ meg.
| Jó; vége már, |
DIOMEDES.
Úgy hát Isten veled! Diomedesből
Nem fogsz többé bolondot űzni.
Úgy hát Isten veled! Diomedesből
Nem fogsz többé bolondot űzni.
KRESSIDA.
Ne menj még el: alig szólhat neked
Egy szót az ember, már mindjárt szaladsz.
Ne menj még el: alig szólhat neked
Egy szót az ember, már mindjárt szaladsz.
DIOMEDES.
Én nem szeretem a bohóskodást.
Én nem szeretem a bohóskodást.
THERSITES.
De én sem ám, Plutóra! hanem azért a mit te nem szeretsz, nekem az tetszik.
De én sem ám, Plutóra! hanem azért a mit te nem szeretsz, nekem az tetszik.
DIOMEDES.
Nos jőjek? s mikor?
Nos jőjek? s mikor?
KRESSIDA.
Jőj, ó! Beteg leszek.
| Igen, jőj! ó Zeus! |
DIOMEDES.
| Az ég veled! |
KRESSIDA.
Jó éjszakát; de kérlek, jőj el aztán.
Troilus, ég veled! Még lát egyik szemem,
De a más eltévedt, s vele együtt szivem.
Ah, mi szegény nemünk! Érzem, hogy ez hibánk
Szivünknek is szemünk tévelye ad irányt.
Ki enged a csábnak, vétkezik: így leszen
A szemen át úndok, ó! a szívérzelem!
Jó éjszakát; de kérlek, jőj el aztán.
| (Diomedes el.) |
De a más eltévedt, s vele együtt szivem.
Ah, mi szegény nemünk! Érzem, hogy ez hibánk
Szivünknek is szemünk tévelye ad irányt.
Ki enged a csábnak, vétkezik: így leszen
A szemen át úndok, ó! a szívérzelem!
| (Kressida el.) |
THERSITES.
Erősebben nem itélhet vala,
Ha csak nem így: „Lelkem, testem rima.”
Erősebben nem itélhet vala,
Ha csak nem így: „Lelkem, testem rima.”
ULYSSES.
Mindennek vége van, uram.
Mindennek vége van, uram.
TROILUS.
| A’ van! |
ULYSSES.
Úgy mire várunk?
Úgy mire várunk?
TROILUS.
Mit itt beszéltek, minden szótagot.
Mégis, ha a mit itt ezek csináltak,
Elmondanám, – nem vón’-e az hazugság?
Mert még szivemben egy hit él belül,
Egy törhetetlenül szilárd remény,
Mely a szem és fül tanujára sem hajt,
Mintha e szervek, csak gyanúra készen,
Megcsaltak volna! Kressid volt ez itt?
| Hogy lelkembe véssek, |
Mégis, ha a mit itt ezek csináltak,
Elmondanám, – nem vón’-e az hazugság?
Mert még szivemben egy hit él belül,
Egy törhetetlenül szilárd remény,
Mely a szem és fül tanujára sem hajt,
Mintha e szervek, csak gyanúra készen,
Megcsaltak volna! Kressid volt ez itt?
ULYSSES.
Én nem tudok igézni, jó troján.
Én nem tudok igézni, jó troján.
TROILUS.
Nem ő volt az bizonynyal!
Nem ő volt az bizonynyal!
ULYSSES.
Csalhatlanul.
| Ő vala, |
TROILUS.
Nem őrült még agyam.
Nem őrült még agyam.
ULYSSES.
Enyém sem az; de Kressid volt, uram.
Enyém sem az; de Kressid volt, uram.
TROILUS.
Ne hitess el a nőerényrül így!
Gondold meg, hogy nekünk is volt anyánk.
Ne késztess e fajultságról kemény
Itéletet szólnom, tán oktalan,
Kressidről mérve az egész nemet.
Mondd inkább, nem volt Kressid ez.
Ne hitess el a nőerényrül így!
Gondold meg, hogy nekünk is volt anyánk.
Ne késztess e fajultságról kemény
Itéletet szólnom, tán oktalan,
Kressidről mérve az egész nemet.
Mondd inkább, nem volt Kressid ez.
ULYSSES.
Tett ő, herczeg, hogy bészennyezheti
Anyánkat!
| De mit |
Anyánkat!
TROILUS.
Semmit, csak ha ő vala.
Semmit, csak ha ő vala.
THERSITES.
Maga szemének nem hisz a bohó!
Maga szemének nem hisz a bohó!
TROILUS.
Ez ő? Nem, ez Diomed Kressidája.
Ha lelke van a szépségnek: nem ő;
Ha esküt a lélek tesz és e’ szent,
Ha a szentség kedves az isteneknél,
Ha rend van az egységben: ez nem ő!
Ó, örjöngő beszéd, mely bizonyit,
S magát czáfolja! Kettős itt a látás!
Midőn az ész támad, hol kára nincs,
S a veszteség az észnek áll, holott
Támadva sincs: ez Kressid, és nem ez!
Lelkemben most e visszás állapot
Oly harczot kelte, mely a válhatatlant
Úgy vágja széjjel, mint ég s föld köze;
És mégis, ah! e roppant térbe’ nincs
Tűfoknyi ür – csak annyi, mint Arachne
Fonala vége, – hogy belássam ezt.
Erősek ó! mint Pluto kapui,
Bizonyság im, hogy Kressid az enyém,
Égi kötelékekkel fűzve hozzám;
Erősek ó, miként az ég maga!
Az égi láncz oldott, pattant, szakadt,
Ez most egy más öt újra font hurok,
Hűsége morzsáját, szive törekjét
Felfalt hitének gazszemetjeit
És zsiros hulladékát elköté
Diomedesnek.
Ez ő? Nem, ez Diomed Kressidája.
Ha lelke van a szépségnek: nem ő;
Ha esküt a lélek tesz és e’ szent,
Ha a szentség kedves az isteneknél,
Ha rend van az egységben: ez nem ő!
Ó, örjöngő beszéd, mely bizonyit,
S magát czáfolja! Kettős itt a látás!
Midőn az ész támad, hol kára nincs,
S a veszteség az észnek áll, holott
Támadva sincs: ez Kressid, és nem ez!
Lelkemben most e visszás állapot
Oly harczot kelte, mely a válhatatlant
Úgy vágja széjjel, mint ég s föld köze;
És mégis, ah! e roppant térbe’ nincs
Tűfoknyi ür – csak annyi, mint Arachne
Fonala vége, – hogy belássam ezt.
Erősek ó! mint Pluto kapui,
Bizonyság im, hogy Kressid az enyém,
Égi kötelékekkel fűzve hozzám;
Erősek ó, miként az ég maga!
Az égi láncz oldott, pattant, szakadt,
Ez most egy más öt újra font hurok,
Hűsége morzsáját, szive törekjét
Felfalt hitének gazszemetjeit
És zsiros hulladékát elköté
Diomedesnek.
ULYSSES.
S a hősi Troilus
Le hagyta kötni azt csak félig is,
Mi most kitárta itt indulatát?
S a hősi Troilus
Le hagyta kötni azt csak félig is,
Mi most kitárta itt indulatát?
TROILUS.
Igen, görög, s jellemrajzomban is
Irják vörössel, mint Mars szíve lángolt
Venus miatt: ily állandó s szilárd
Lélekkel ifjú még nem volt szerelmes.
Halld meg, görög, a mint őt szeretem,
Oly hévvel gyülölöm Diomedest.
A karmantyú, enyim, a mit sisakján
Akar viselni, ó; de volna bár
A Vulkán műhelyéből e sisak,
Szétvágja kardom. A bősz tengeren
Az orkán által fölvert habtorony,
Mit az erős nap tömeggé szorít,
Oly kábitó robajjal nem zuhan le
Neptun fülére, mint gyors fegyverem
Lecsap Diomedesre!
Igen, görög, s jellemrajzomban is
Irják vörössel, mint Mars szíve lángolt
Venus miatt: ily állandó s szilárd
Lélekkel ifjú még nem volt szerelmes.
Halld meg, görög, a mint őt szeretem,
Oly hévvel gyülölöm Diomedest.
A karmantyú, enyim, a mit sisakján
Akar viselni, ó; de volna bár
A Vulkán műhelyéből e sisak,
Szétvágja kardom. A bősz tengeren
Az orkán által fölvert habtorony,
Mit az erős nap tömeggé szorít,
Oly kábitó robajjal nem zuhan le
Neptun fülére, mint gyors fegyverem
Lecsap Diomedesre!
THERSITES.
Meg akarja tánczoltatni bujaságáért.
Meg akarja tánczoltatni bujaságáért.
TROILUS.
Ó, Kressid, ó, álnok Kressid az, az!
Nincs hűtelenség, mely mocskolt neved
Mellett ragyogónak ne látszanék!
Ó, Kressid, ó, álnok Kressid az, az!
Nincs hűtelenség, mely mocskolt neved
Mellett ragyogónak ne látszanék!
ULYSSES.
Ó, mérsékeld magad’: indulatod
Tanúkat csődít még ide.
Aeneas jön.
Ó, mérsékeld magad’: indulatod
Tanúkat csődít még ide.
Aeneas jön.
AENEAS.
Egy órája kereslek már, uram!
Már Hektor is rég felkészülve vár
Ajaxszal, a ki elkisér haza.
Egy órája kereslek már, uram!
Már Hektor is rég felkészülve vár
Ajaxszal, a ki elkisér haza.
TROILUS.
Vezess, uram. Élj boldogul, szives
Herczeg! Bukott angyal, Isten veled!
Te meg, Diomed, állj erősen és
Építs fejedre várat!
Vezess, uram. Élj boldogul, szives
Herczeg! Bukott angyal, Isten veled!
Te meg, Diomed, állj erősen és
Építs fejedre várat!
ULYSSES.
A kapukig.
| Elkisérlek |
TROILUS.
Zavart hálám’ fogadd.
Zavart hálám’ fogadd.
| (Troilus, Aeneas és Ulysses el.) |
THERSITES (előre jön).
Szeretnék találkozni ezzel a gaz Diomedessel. Krákognék neki, mint a varjú; megjósolnám dögét. Patroklus majd mond még valamit erről a rimáról; a papagály nem kajdácsol annyit a mandolára, mint ő egy alkalmas rimáért. Bujaság, bujaság; mindig harcz és bujaság: most nincs másnak divatja. Pokol tüze reájok!
Szeretnék találkozni ezzel a gaz Diomedessel. Krákognék neki, mint a varjú; megjósolnám dögét. Patroklus majd mond még valamit erről a rimáról; a papagály nem kajdácsol annyit a mandolára, mint ő egy alkalmas rimáért. Bujaság, bujaság; mindig harcz és bujaság: most nincs másnak divatja. Pokol tüze reájok!
| (Elmegy.) |
