VII. SZÍN.
Verona. Szoba Julia házában.
Julia és Lucetta jönnek.
JULIA.
Segíts, Lucetta; jó leány, tanácsolj:
Szerelmemben is íme kérlek, esdek,
– Hisz szíved a lap, melyre följegyezve,
Bevésve minden eszmém, érzetem –
Taníts tanácscsal; mondj módot reá,
Hogy férne össze szűz becsületemmel,
Szerelmes Proteushoz útra kelni.
Segíts, Lucetta; jó leány, tanácsolj:
Szerelmemben is íme kérlek, esdek,
– Hisz szíved a lap, melyre följegyezve,
Bevésve minden eszmém, érzetem –
Taníts tanácscsal; mondj módot reá,
Hogy férne össze szűz becsületemmel,
Szerelmes Proteushoz útra kelni.
LUCETTA.
Ó jaj! az út nehéz és fáradalmas!
Ó jaj! az út nehéz és fáradalmas!
JULIA.
Az ájtatos zarándok nem remeg
Országokat átmérni gyenge lábbal;
Hogy félne az, kinek szerelme szárnyat
Ad, és az út olyan dicső tökélyü,
Oly, égi lényhez visz, mint Proteusom.
Az ájtatos zarándok nem remeg
Országokat átmérni gyenge lábbal;
Hogy félne az, kinek szerelme szárnyat
Ad, és az út olyan dicső tökélyü,
Oly, égi lényhez visz, mint Proteusom.
LUCETTA.
Jobb várni, míg Proteus úr visszatér.
Jobb várni, míg Proteus úr visszatér.
JULIA.
Ó, nem tudod, őt látni lelkem étke;
Szánd kínomat, mit eddig szenvedék,
Ez étekért olyan soká epedve.
Csak értenéd szerelmem nagy hatalmát,
Inkább tüzet akarnál gyújtni hóval,
Semmint szivem tüzét eloltni szóval.
Ó, nem tudod, őt látni lelkem étke;
Szánd kínomat, mit eddig szenvedék,
Ez étekért olyan soká epedve.
Csak értenéd szerelmem nagy hatalmát,
Inkább tüzet akarnál gyújtni hóval,
Semmint szivem tüzét eloltni szóval.
LUCETTA.
Nem szándokom szív-lángját oltani,
Csak csendesítni e tűz nagy dühét,
Nehogy az ész korlátain kicsapjon.
Nem szándokom szív-lángját oltani,
Csak csendesítni e tűz nagy dühét,
Nehogy az ész korlátain kicsapjon.
JULIA.
Ha gátolod, csak annál jobban ég.
A kis patak, mely csörgve folydogál,
Tudod, ha föltartják, dühöngve csap ki;
De, hogyha szép futása gáttalan,
Édes zenét csörög a sik kövekkel,
Lágy csókot adva minden parti fűnek,
Mit bujdosásiban előtalál;
S így sok kanyargással belébolyong,
– Önként szaladva – a vad óczeánba.
Hadd menjek én hát, útamat ne gátold,
Türelmetes leszek, mint szép folyam,
Minden nehéz lépten megpihenek,
Míg végre eljutok szerelemesemhez;
És ott megállok, mint sokat törődött,
Dicsőült lélek az elysiumban.
Ha gátolod, csak annál jobban ég.
A kis patak, mely csörgve folydogál,
Tudod, ha föltartják, dühöngve csap ki;
De, hogyha szép futása gáttalan,
Édes zenét csörög a sik kövekkel,
Lágy csókot adva minden parti fűnek,
Mit bujdosásiban előtalál;
S így sok kanyargással belébolyong,
– Önként szaladva – a vad óczeánba.
Hadd menjek én hát, útamat ne gátold,
Türelmetes leszek, mint szép folyam,
Minden nehéz lépten megpihenek,
Míg végre eljutok szerelemesemhez;
És ott megállok, mint sokat törődött,
Dicsőült lélek az elysiumban.
LUCETTA.
De hát milyen ruhában útazik?
De hát milyen ruhában útazik?
JULIA.
Nem nőiben; csak így kerűlhetem ki
Tolakvó emberek gonosz szemét.
Édes Lucetta, hozz olyas ruhát,
Mint szende gyermek-apród a milyet hord.
Nem nőiben; csak így kerűlhetem ki
Tolakvó emberek gonosz szemét.
Édes Lucetta, hozz olyas ruhát,
Mint szende gyermek-apród a milyet hord.
LUCETTA.
De úgy le kell vágatni a haját.
De úgy le kell vágatni a haját.
JULIA.
Nem kell; majd felfonom selyemzsinórral
Csudás fürtökbe, húsz szerelmi boggal.
Szabad különcznek lenni még idősb
Fiúnak is, mint én milyen leszek.
Nem kell; majd felfonom selyemzsinórral
Csudás fürtökbe, húsz szerelmi boggal.
Szabad különcznek lenni még idősb
Fiúnak is, mint én milyen leszek.
LUCETTA.
S nadrága mily szabás legyen kisasszony?
S nadrága mily szabás legyen kisasszony?
JULIA.
Ez ép olyan, mint: „Kérem téns uram,
Mily bőre szabjam a szoknyát az úrnak?”
Szabad úgy, a hogy jónak hiszed, Lucettám.
Ez ép olyan, mint: „Kérem téns uram,
Mily bőre szabjam a szoknyát az úrnak?”
Szabad úgy, a hogy jónak hiszed, Lucettám.
LUCETTA.
Úgy-é elől feljöjjön a nyakig?
Úgy-é elől feljöjjön a nyakig?
JULIA.
Pfuj, jaj, hisz az nagyon bolondos úgy.
Pfuj, jaj, hisz az nagyon bolondos úgy.
LUCETTA.
De úgy meg egy öltést sem érdemel,
Ha nem lehet tűt tűzni a melyébe.
De úgy meg egy öltést sem érdemel,
Ha nem lehet tűt tűzni a melyébe.
JULIA.
Lucetta, szabj olyat, ha csak szeretsz,
Miről hiszed, hogy a legmódosabb lesz.
De mondd, te, mit mond erre a világ,
Hogy én ilyen könnyelmü útra mentem?
Félek, hogy elvész jó hírem nevem.
Lucetta, szabj olyat, ha csak szeretsz,
Miről hiszed, hogy a legmódosabb lesz.
De mondd, te, mit mond erre a világ,
Hogy én ilyen könnyelmü útra mentem?
Félek, hogy elvész jó hírem nevem.
LUCETTA.
Ha azt hiszi, maradjon hon, s ne menjen.
Ha azt hiszi, maradjon hon, s ne menjen.
JULIA.
Nem, nem lehet.
Nem, nem lehet.
LUCETTA.
Úgy a világ szavára mitse hajtson.
Ha helybehagyja útját Proteus úr,
Mit bánja ön, bármit beszélnek itthon.
De félek, ő sem fogja majd szeretni.
Úgy a világ szavára mitse hajtson.
Ha helybehagyja útját Proteus úr,
Mit bánja ön, bármit beszélnek itthon.
De félek, ő sem fogja majd szeretni.
JULIA.
Félelmeim között ez legcsekélyebb.
Ezernyi eskü, könyek óczeánja,
És végtelen szerelmi fogadalma
Zálog nekem, hogy Proteus jól fogad.
Félelmeim között ez legcsekélyebb.
Ezernyi eskü, könyek óczeánja,
És végtelen szerelmi fogadalma
Zálog nekem, hogy Proteus jól fogad.
LUCETTA.
Csalárd embernek is szolgája mind ez.
Csalárd embernek is szolgája mind ez.
JULIA.
Aljas, ki aljas czélra él velök;
Hűbb csillag őrködik Proteusom útján;
Szava kötés, esküje szent oraclum,
Szerelme biztos, gondolatja tiszta,
A könyje jó szivének hű követje,
És szíve csalfaságtól, hitszegéstől
Oly messze, messzebb, mint a föld az égtől.
Aljas, ki aljas czélra él velök;
Hűbb csillag őrködik Proteusom útján;
Szava kötés, esküje szent oraclum,
Szerelme biztos, gondolatja tiszta,
A könyje jó szivének hű követje,
És szíve csalfaságtól, hitszegéstől
Oly messze, messzebb, mint a föld az égtől.
LUCETTA.
Könyörgjön égnek, az legyen, ha ott lesz.
Könyörgjön égnek, az legyen, ha ott lesz.
JULIA.
Ne, ha szeretsz, ne légy igaztalan,
Ne tarts igaz hűségiről valótlant;
Csak őt ha tiszteled, szeretlek én.
De most jer egy kissé velem szobámba,
Jegyzékbe venni mind azt, a mi kell
A vágyva-vágyott útra készüléshez.
Megjöttömig mindent reád hagyok:
Jószágom, földeim, jó hírnevem;
Csak mind ezért segíts sietnem innen.
Jer, és ne ellenezd, jer, jer, hamar:
Nem tűrhetek tovább halasztgatást.
(Mindketten el.)
Ne, ha szeretsz, ne légy igaztalan,
Ne tarts igaz hűségiről valótlant;
Csak őt ha tiszteled, szeretlek én.
De most jer egy kissé velem szobámba,
Jegyzékbe venni mind azt, a mi kell
A vágyva-vágyott útra készüléshez.
Megjöttömig mindent reád hagyok:
Jószágom, földeim, jó hírnevem;
Csak mind ezért segíts sietnem innen.
Jer, és ne ellenezd, jer, jer, hamar:
Nem tűrhetek tovább halasztgatást.
(Mindketten el.)
