III. SZÍN.
Ugyanott.
Eglamour jő.
EGLAMOUR.
Ekkorra mondta úrnőnk Silvia,
Hogy jöjjek el, s halljam meg titkait.
Fontos dologba kiván béavatni.
Kisasszony! Kisasszony! (Silvia fent ablakánál kijön.)
Ekkorra mondta úrnőnk Silvia,
Hogy jöjjek el, s halljam meg titkait.
Fontos dologba kiván béavatni.
Kisasszony! Kisasszony! (Silvia fent ablakánál kijön.)
SILVIA.
Ki az?
Ki az?
EGLAMOUR.
Kegyed parancsát várja itt alant.
| Barátja és szolgája, a ki |
SILVIA.
Jó Eglamour, szép jó reggelt, ezerszer
Jó Eglamour, szép jó reggelt, ezerszer
EGLAMOUR.
Sok szépet önnek is, kisasszonyom.
Tehát miként parancsolá kegyed,
Eljöttem ily korán, megtudni, mily
Szolgálat az, mit rám akarna bízni.
Sok szépet önnek is, kisasszonyom.
Tehát miként parancsolá kegyed,
Eljöttem ily korán, megtudni, mily
Szolgálat az, mit rám akarna bízni.
SILVIA.
Ó Eglamour, tudom, nemes lovag vagy,
Bölcs, résztvevő, derék, sokat tanult,
(Ne hidd, hogy hízelgek, mert esküszöm, nem,)
Jól tudhatod, hogy engem, számüzött
Valentinemhez mily érzés csatol,
S hogy úr atyám a balga Thurióhoz
Erőltet, a kit lelkem is gyülöl. –
Te is szerettél, hallám tőled egykor,
Hogy kín soh’sem járt oly közel szivedhez,
Mint a mikor meghalt szerette hölgyed,
Kinek sírján szüzességet fogadtál.
Ó Eglamour, Valentint vágyom én
Meglátni, fölkeresni Mantuában,
Hol, hallomás szerint, tanyát ütött;
S mivel veszélyes arra minden út,
Szeretném a te tisztes társságod,
Melynek becsületében bízhatom.
Ne félj atyám dühétől, Eglamour,
Csak kínomat nézd, egy nő kínjait,
S azon igazságot, hogy e szökés
Szentségtörő frigy ellen óv csupán,
Mit ég, s szerencse egyként ostorozna.
Kérlek tehát, könyörgök tiszta szívből,
Mely búval oly telt, mint tenger fövénynyel,
Légy társam útamon, jer el velem:
S ha nem, tartsd a mit itt mondék, titokban,
Hogy úgy magam vihessem véghez azt.
Ó Eglamour, tudom, nemes lovag vagy,
Bölcs, résztvevő, derék, sokat tanult,
(Ne hidd, hogy hízelgek, mert esküszöm, nem,)
Jól tudhatod, hogy engem, számüzött
Valentinemhez mily érzés csatol,
S hogy úr atyám a balga Thurióhoz
Erőltet, a kit lelkem is gyülöl. –
Te is szerettél, hallám tőled egykor,
Hogy kín soh’sem járt oly közel szivedhez,
Mint a mikor meghalt szerette hölgyed,
Kinek sírján szüzességet fogadtál.
Ó Eglamour, Valentint vágyom én
Meglátni, fölkeresni Mantuában,
Hol, hallomás szerint, tanyát ütött;
S mivel veszélyes arra minden út,
Szeretném a te tisztes társságod,
Melynek becsületében bízhatom.
Ne félj atyám dühétől, Eglamour,
Csak kínomat nézd, egy nő kínjait,
S azon igazságot, hogy e szökés
Szentségtörő frigy ellen óv csupán,
Mit ég, s szerencse egyként ostorozna.
Kérlek tehát, könyörgök tiszta szívből,
Mely búval oly telt, mint tenger fövénynyel,
Légy társam útamon, jer el velem:
S ha nem, tartsd a mit itt mondék, titokban,
Hogy úgy magam vihessem véghez azt.
EGLAMOUR.
Kisasszony, én átérzem bánatát;
S mivel tudom, hogy czélja mily erényes,
Ím kész vagyok, követni útjain,
Nem hajtva rá, hogy érte mily baj érhet,
Csak önt akarva boldogítani.
Mikor megyünk?
Kisasszony, én átérzem bánatát;
S mivel tudom, hogy czélja mily erényes,
Ím kész vagyok, követni útjain,
Nem hajtva rá, hogy érte mily baj érhet,
Csak önt akarva boldogítani.
Mikor megyünk?
SILVIA.
| Estére. |
EGLAMOUR.
Meg önt?
| S hol lelem |
SILVIA.
Az ősz Patrick barát lakában,
Hol indulás előtt gyónást teszek.
Az ősz Patrick barát lakában,
Hol indulás előtt gyónást teszek.
EGLAMOUR.
Nem késem, ott leszek, kedves kisasszony.
S most isten önnel.
Nem késem, ott leszek, kedves kisasszony.
S most isten önnel.
SILVIA.
Az isten áldja meg, jó Eglamour.
Az isten áldja meg, jó Eglamour.
| (Elmennek.) |
