V. SZÍN.
Országút.
Petruchio, Katalin s Hortensio jönnek.
PETRUCHIO.
Hál’ Istennek! közel vagyunk atyánkhoz.
Imé a hold mi nyájasan ragyog.
Hál’ Istennek! közel vagyunk atyánkhoz.
Imé a hold mi nyájasan ragyog.
KATALIN.
A hold! A nap: hisz’ nincs most holdvilág.
A hold! A nap: hisz’ nincs most holdvilág.
PETRUCHIO.
Mondom, hogy oly tisztán a hold ragyog.
Mondom, hogy oly tisztán a hold ragyog.
KATALIN.
Tudom, hogy oly tisztán a nap ragyog.
Tudom, hogy oly tisztán a nap ragyog.
PETRUCHIO.
Anyám fiára! és az én vagyok,
Hold, csillag, a mit mondok, az legyen,
Míg én atyád lakába útazom.
Hozzátok a lovakat újra vissza!
Dacz és dacz, mindig és örökre dacz.
Anyám fiára! és az én vagyok,
Hold, csillag, a mit mondok, az legyen,
Míg én atyád lakába útazom.
Hozzátok a lovakat újra vissza!
Dacz és dacz, mindig és örökre dacz.
HORTENSIO.
Hagyd rá, a mit mond, máskép nem megyünk.
Hagyd rá, a mit mond, máskép nem megyünk.
KATALIN.
Kérlek, gyerünk, ha már eddig vagyunk.
Legyen tehát hold, nap, vagy a mi tetszik;
S ha éji mécsnek tetszik azt nevezned,
Ezentúl én ráesküszöm, hogy az.
Kérlek, gyerünk, ha már eddig vagyunk.
Legyen tehát hold, nap, vagy a mi tetszik;
S ha éji mécsnek tetszik azt nevezned,
Ezentúl én ráesküszöm, hogy az.
PETRUCHIO.
Mondom, a hold.
Mondom, a hold.
KATALIN.
| Természetes, a hold. |
PETRUCHIO.
Lám, mint hazudsz; hisz’ az áldott nap az.
Lám, mint hazudsz; hisz’ az áldott nap az.
KATALIN.
Oh áldott Isten! az áldott nap az,
S nem a nap, ha azt mondod, hogy nem az.
A hold is változó, miként kedélyed.
Az az valóban, a minek nevezted;
Katalinnak bizonynyal az leend.
Oh áldott Isten! az áldott nap az,
S nem a nap, ha azt mondod, hogy nem az.
A hold is változó, miként kedélyed.
Az az valóban, a minek nevezted;
Katalinnak bizonynyal az leend.
HORTENSIO.
No Petruchio, tiéd a győzelem.
No Petruchio, tiéd a győzelem.
PETRUCHIO.
Előre hát! Így röppen a golyó
S nem is süker nélkül a czél felé.
De csitt! miféle társaság jön itt?
Vincentio úti öltönyben jő.
(Vincentionak.) Jó reggelt, szende hölgy! Hová, hová?
Mondd meg, Katám, de mondd meg azt őszintén,
Láttál-e ennél csinosabb, üdébb nőt?
Mint harczol arczán a pír és fehérség!
S ragyognak oly szép csillagok az égen,
Mint égi arczulatján ím e szempár?
Tündéri lány! még egyszer jó napot.
Katám, öleld meg ily szép voltaért.
Előre hát! Így röppen a golyó
S nem is süker nélkül a czél felé.
De csitt! miféle társaság jön itt?
Vincentio úti öltönyben jő.
(Vincentionak.) Jó reggelt, szende hölgy! Hová, hová?
Mondd meg, Katám, de mondd meg azt őszintén,
Láttál-e ennél csinosabb, üdébb nőt?
Mint harczol arczán a pír és fehérség!
S ragyognak oly szép csillagok az égen,
Mint égi arczulatján ím e szempár?
Tündéri lány! még egyszer jó napot.
Katám, öleld meg ily szép voltaért.
)
HORTENSIO.
Bolonddá teszi e férfit, nővé tevén őt.
Bolonddá teszi e férfit, nővé tevén őt.
KATALIN.
Bimbózni kezdő, bájos, ifjú, szép szűz,
Hová igyekszel, vagy hol van hazád?
Ily szép gyerek szüléi boldogok,
S még boldogabb a férfi, a kihez
Társul rendeltek a jó csillagok.
Bimbózni kezdő, bájos, ifjú, szép szűz,
Hová igyekszel, vagy hol van hazád?
Ily szép gyerek szüléi boldogok,
S még boldogabb a férfi, a kihez
Társul rendeltek a jó csillagok.
PETRUCHIO.
Hogyan, Katám? nem vagy talán bolond!
Hisz’ agg, redős, hervadt, ősz férfi ez,
S nem lányka, mint imént állítgatád.
Hogyan, Katám? nem vagy talán bolond!
Hisz’ agg, redős, hervadt, ősz férfi ez,
S nem lányka, mint imént állítgatád.
KATALIN.
Bocsáss meg rossz szememnek, agg apó,
A napsugár úgy elkápráztatá,
Hogy zöldszínű lett minden tárgy előttem;
Most vettem észre csak, hogy tisztes agg vagy;
Bocsásd meg dőre tévedésemet.
Bocsáss meg rossz szememnek, agg apó,
A napsugár úgy elkápráztatá,
Hogy zöldszínű lett minden tárgy előttem;
Most vettem észre csak, hogy tisztes agg vagy;
Bocsásd meg dőre tévedésemet.
PETRUCHIO.
Bocsásd meg, jó öreg, s tudasd velünk,
Vajmerre útazol: ha egy az útunk,
Örömmel veszszük társaságodat.
Bocsásd meg, jó öreg, s tudasd velünk,
Vajmerre útazol: ha egy az útunk,
Örömmel veszszük társaságodat.
VÁNDOR.
Tisztelt uram, s vidám hölgy, a ki engem
E furcsa üdvözlettel illetél,
Nevem Vincentio, Písa lakhelyem,
Páduába tartok, látogatni ott
Fiam’, kit oly régen nem láthaték.
Tisztelt uram, s vidám hölgy, a ki engem
E furcsa üdvözlettel illetél,
Nevem Vincentio, Písa lakhelyem,
Páduába tartok, látogatni ott
Fiam’, kit oly régen nem láthaték.
PETRUCHIO.
Mi a neve?
Mi a neve?
VINCENTIO.
| Lucentio, uram! |
PETRUCHIO.
Jó, hogy találkozunk; fiadra még jobb.
Most a rokonság s a tisztes kor is
Úgy hozza, hogy apónak híjalak.
Im itt e hölgy nőm, a testvére meg
Fiad nejévé lett. Ne búslakodjál,
Ne is csodáld. Jó hírnevű e hölgy,
Derék családból, hozománya dús;
Ezenkívül oly mívelt, a minő
Akármelyik nemes lovag neje.
Öleljelek meg, agg Vincentio;
Jer, látogassuk meg derék fiad’,
Kit érkezésed majd örömre költ.
Jó, hogy találkozunk; fiadra még jobb.
Most a rokonság s a tisztes kor is
Úgy hozza, hogy apónak híjalak.
Im itt e hölgy nőm, a testvére meg
Fiad nejévé lett. Ne búslakodjál,
Ne is csodáld. Jó hírnevű e hölgy,
Derék családból, hozománya dús;
Ezenkívül oly mívelt, a minő
Akármelyik nemes lovag neje.
Öleljelek meg, agg Vincentio;
Jer, látogassuk meg derék fiad’,
Kit érkezésed majd örömre költ.
VINCENTIO.
De hát való ez? avagy csak szeszélyed,
Hogy, mint vidám utas, tréfákat űzz
Azokkal, a kiket útban találsz?
De hát való ez? avagy csak szeszélyed,
Hogy, mint vidám utas, tréfákat űzz
Azokkal, a kiket útban találsz?
HORTENSIO.
Bizonynyal mondhatom, hogy úgy van ez.
Bizonynyal mondhatom, hogy úgy van ez.
PETRUCHIO.
Jer hát velem, lásd a valót magad.
Előbb kötődtünk s most gyanuskodol.
Jer hát velem, lásd a valót magad.
Előbb kötődtünk s most gyanuskodol.
| (Petruchio, Katalin s Vincentio el.) |
HORTENSIO.
No Petruchio, megedzéd szivemet.
El, özvegyemhez! És ha tán daczos lesz,
No Petruchio, megedzéd szivemet.
El, özvegyemhez! És ha tán daczos lesz,
| Hortensio tudja már tőled, miként tesz. | (El.) |
