IV. SZÍN.
Belmont. Szoba Portia házában. ú
Portia, Nerissa, Lorenzo, Jessica és Balthazár.
LORENZO.
Úrnőm, habár szemedbe mondom is,
Istenszerű barátságról nemes
S valódi érzeted van; s ez kitűnik,
Midőn férjed távoztát így türöd.
De csak tudnád, kit tiszteltél meg ekként,
Milyen derék úrnak küldesz segélyt,
Férjed minő becses, hű szívfelének,
Művedre büszkébb lennél, jól tudom,
Mint, megszokott jótét után, egyébkor.
Úrnőm, habár szemedbe mondom is,
Istenszerű barátságról nemes
S valódi érzeted van; s ez kitűnik,
Midőn férjed távoztát így türöd.
De csak tudnád, kit tiszteltél meg ekként,
Milyen derék úrnak küldesz segélyt,
Férjed minő becses, hű szívfelének,
Művedre büszkébb lennél, jól tudom,
Mint, megszokott jótét után, egyébkor.
PORTIA.
Jótéteményt nem bántam meg soha,
S most sem fogom: mert hű társak között,
Kik együtt töltik éltök napjait,
S közös barátság jármát húzza szívök,
Okvetlen arczvonal, szellem, szokás
Hasonszerü arányban állanak:
Ezért hiszem, hogy jó Antonio,
Mint hitvesem szivtől szakadt fele,
Hozzá hasonló. És, ha ez való,
Minő kevés, mit eddig áldozám,
Kiáltva lelkem hű képmáslatát
Pokol-kegyetlen üldözés alól!
De tán ez öndicsérethez közel jár;
Ne többet erről: térjünk másra át, –
Lorenzo! házam s gazdaságomat
Kezed kormányzatára bízom át,
Míg hitvesem megjő: részemrül én
Titkos fogadmányt küldtem ég felé,
Hogy szent imák s elméletekben élek,
Csupán Nerissát vívén el velem,
Míg visszatérnek édes férjeink.
Egy zárda fekszik, két mértföldnyire,
Ott lesz lakásunk. Megkérlek tehát,
Fogadd el a bizalmat, mit szerelmem
És némi szükség most benned helyez.
Jótéteményt nem bántam meg soha,
S most sem fogom: mert hű társak között,
Kik együtt töltik éltök napjait,
S közös barátság jármát húzza szívök,
Okvetlen arczvonal, szellem, szokás
Hasonszerü arányban állanak:
Ezért hiszem, hogy jó Antonio,
Mint hitvesem szivtől szakadt fele,
Hozzá hasonló. És, ha ez való,
Minő kevés, mit eddig áldozám,
Kiáltva lelkem hű képmáslatát
Pokol-kegyetlen üldözés alól!
De tán ez öndicsérethez közel jár;
Ne többet erről: térjünk másra át, –
Lorenzo! házam s gazdaságomat
Kezed kormányzatára bízom át,
Míg hitvesem megjő: részemrül én
Titkos fogadmányt küldtem ég felé,
Hogy szent imák s elméletekben élek,
Csupán Nerissát vívén el velem,
Míg visszatérnek édes férjeink.
Egy zárda fekszik, két mértföldnyire,
Ott lesz lakásunk. Megkérlek tehát,
Fogadd el a bizalmat, mit szerelmem
És némi szükség most benned helyez.
LORENZO.
Teljes szivemből, nagysád, kész vagyok
Nyájas parancsid végrehajtani.
Teljes szivemből, nagysád, kész vagyok
Nyájas parancsid végrehajtani.
PORTIA.
Cselédeim már tudják szándokom,
S elismerendnek téged s Jessicát
Férjem Bassanio s magam helyén.
Viszontlátásig isten véletek!
Cselédeim már tudják szándokom,
S elismerendnek téged s Jessicát
Férjem Bassanio s magam helyén.
Viszontlátásig isten véletek!
LORENZO.
Kisérjenek derült kedv s boldog órák!
Kisérjenek derült kedv s boldog órák!
JESSICA.
Környezze nagysád minden szívöröm.
Környezze nagysád minden szívöröm.
PORTIA.
Köszönöm, s kivánom, térjenek reád
Áldásaid; légy boldog, Jessica.
No Balthazár,
Mindig derék- s hűnek találtalak,
Légy most is olyan. Fogd e levelet,
S mint férfitól kitelhető, siess
Paduába s add át kedves rokonom
Bellario tudor saját kezébe,
S ha ád ruhákat és papírokat,
Képzelhető gyorsan siess velök
A révi komphoz, mely a száraz és
Velencze közt jár. Ne veszíts időt
Szavakkal: menj, előtted ott leszek.
Köszönöm, s kivánom, térjenek reád
Áldásaid; légy boldog, Jessica.
| (Lorenzo és Jessica el.) |
Mindig derék- s hűnek találtalak,
Légy most is olyan. Fogd e levelet,
S mint férfitól kitelhető, siess
Paduába s add át kedves rokonom
Bellario tudor saját kezébe,
S ha ád ruhákat és papírokat,
Képzelhető gyorsan siess velök
A révi komphoz, mely a száraz és
Velencze közt jár. Ne veszíts időt
Szavakkal: menj, előtted ott leszek.
BALTHAZÁR.
Úrnőm, kellő sietséggel megyek.
Úrnőm, kellő sietséggel megyek.
| (El.) |
PORTIA.
Nerissa, jer!
Egy oly dologba kezdtem, mely felől
Még mit se’ tudsz. Meglátjuk férjeinket,
Előbb, mint vélnék.
Nerissa, jer!
Egy oly dologba kezdtem, mely felől
Még mit se’ tudsz. Meglátjuk férjeinket,
Előbb, mint vélnék.
NERISSA.
| S látnak minket ők is? |
PORTIA.
Fognak, Nerissa, ámde oly ruhában,
Hogy azt hiszik, tán birunk azzal is, mi
Nálunk hiányzik. Bármiben fogadj,
Ha ifju férfiakká öltözünk,
Kettőnk közől csinosbik én leszek,
Tőröm delibb kellemmel hordozom;
A serdülő ifjak megcsattanó
Hangján beszélek: kis szűz lépteim
Megférfisítom; s kérkedő uracsként
Párbajt buzog szám; szépen hazudok:
Mint égtek úri nők szerelmemért,
S én megtagadván, mint epedtek és
Mint haltak el: – hisz annyinak magam
Kevés valék! – de megbánám utóbb,
S sajnálom őket mégis, mért ölém meg.
Húsz ily kicsiny füllentést csevegek,
S azt véli a világ, hogy több egy évnél
Mióta iskoláim elhagyám.
Száz ily hetvenkedő uracsfogás
Rajong agyamban, s majd alkalmilag
Napfényre jő.
Fognak, Nerissa, ámde oly ruhában,
Hogy azt hiszik, tán birunk azzal is, mi
Nálunk hiányzik. Bármiben fogadj,
Ha ifju férfiakká öltözünk,
Kettőnk közől csinosbik én leszek,
Tőröm delibb kellemmel hordozom;
A serdülő ifjak megcsattanó
Hangján beszélek: kis szűz lépteim
Megférfisítom; s kérkedő uracsként
Párbajt buzog szám; szépen hazudok:
Mint égtek úri nők szerelmemért,
S én megtagadván, mint epedtek és
Mint haltak el: – hisz annyinak magam
Kevés valék! – de megbánám utóbb,
S sajnálom őket mégis, mért ölém meg.
Húsz ily kicsiny füllentést csevegek,
S azt véli a világ, hogy több egy évnél
Mióta iskoláim elhagyám.
Száz ily hetvenkedő uracsfogás
Rajong agyamban, s majd alkalmilag
Napfényre jő.
NERISSA.
Hát férfiaknak állunk?
Hát férfiaknak állunk?
PORTIA.
Szerencséd, hogy pajzán értelmező
Nincs közeledben, – szégyeneld magad!
De most jer, elmondom majd tervemet,
Csak a kocsin legyek, mely kert-kapunkban
Ránk vár: sietve készüljünk tehát,
Mert még ma húsz mértföldet kell haladnunk.
Szerencséd, hogy pajzán értelmező
Nincs közeledben, – szégyeneld magad!
De most jer, elmondom majd tervemet,
Csak a kocsin legyek, mely kert-kapunkban
Ránk vár: sietve készüljünk tehát,
Mert még ma húsz mértföldet kell haladnunk.
