V. SZÍN.
Ugyanott. Kert.
Lancelot és Jessica.
LANCELOT.
Igen, valóban; mert lássa ön: az atyák bűneit meglátogatja isten a magzatokban, – azért, mondhatom, aggódom önre nézve. Én mindig kereken szoktam önnel beszélni, s így most is kimondom e tárgy fölötti agitatiómat: csak legyen ön tehát nyugodt, mert szentül hiszem, ön elkárhozik. Csak egy remény van még, mely tán kisegítheti önt, s ez is csak olyan korcs remény forma.
Igen, valóban; mert lássa ön: az atyák bűneit meglátogatja isten a magzatokban, – azért, mondhatom, aggódom önre nézve. Én mindig kereken szoktam önnel beszélni, s így most is kimondom e tárgy fölötti agitatiómat: csak legyen ön tehát nyugodt, mert szentül hiszem, ön elkárhozik. Csak egy remény van még, mely tán kisegítheti önt, s ez is csak olyan korcs remény forma.
JESSICA.
S micsoda remény az, kérlek?
S micsoda remény az, kérlek?
LANCELOT.
Hát némileg remélheti ön, hogy önt nem atyja nemzette; hogy ön nem a zsidó leánya.
Hát némileg remélheti ön, hogy önt nem atyja nemzette; hogy ön nem a zsidó leánya.
JESSICA.
Az igazán korcs remény volna; mert így meg anyám bűnei látogattatnának meg bennem.
Az igazán korcs remény volna; mert így meg anyám bűnei látogattatnának meg bennem.
LANCELOT.
Ily módon igazán félek, hogy ön mind atyja- mind anyjánál fogva elkárhozik: így, midőn a Scyllát, ön atyját, kerülöm, a Charybdisbe, ön anyjába esem. Nos, ön mindkét úton el van veszve.
Ily módon igazán félek, hogy ön mind atyja- mind anyjánál fogva elkárhozik: így, midőn a Scyllát, ön atyját, kerülöm, a Charybdisbe, ön anyjába esem. Nos, ön mindkét úton el van veszve.
JESSICA.
Férjem által fogok üdvezülni; ő keresztyénné tőn.
Férjem által fogok üdvezülni; ő keresztyénné tőn.
LANCELOT.
Ezt ugyan fölötte hibásan cselekedte. Elegen voltunk keresztyének azelőtt is, épen annyian, hogy egymástól megélhettünk. Ez a keresztyénné térítgetés fölviszi a disznÓk árát; ha mindnyájan disznóhús evőkké válunk, nem sokára pénzeért sem kap az ember egy kis pirítani való szalonnát.
Lorenzo jő.
Ezt ugyan fölötte hibásan cselekedte. Elegen voltunk keresztyének azelőtt is, épen annyian, hogy egymástól megélhettünk. Ez a keresztyénné térítgetés fölviszi a disznÓk árát; ha mindnyájan disznóhús evőkké válunk, nem sokára pénzeért sem kap az ember egy kis pirítani való szalonnát.
Lorenzo jő.
JESSICA.
Elbeszélem férjemnek, mit mondtál, Lancelot: épen itt jő.
Elbeszélem férjemnek, mit mondtál, Lancelot: épen itt jő.
LORENZO.
Nem sokára féltékeny leszek reád, Lancelot, ha mindig így sarokba szorítod nőmet.
Nem sokára féltékeny leszek reád, Lancelot, ha mindig így sarokba szorítod nőmet.
JESSICA.
Nem szükség félned tőlünk, Lorenzo; Lancelottal meghasonlottam. Ő nekem kereken kimondá, hogy nincs számomra irgalom égben, mert zsidó leánya vagyok; s azt mondja, hogy te a társadalom nem jó tagja vagy, mert a zsidókat térítgetve, fölviszed a disznóhús árát.
Nem szükség félned tőlünk, Lorenzo; Lancelottal meghasonlottam. Ő nekem kereken kimondá, hogy nincs számomra irgalom égben, mert zsidó leánya vagyok; s azt mondja, hogy te a társadalom nem jó tagja vagy, mert a zsidókat térítgetve, fölviszed a disznóhús árát.
LORENZO.
Könnyebben számolok én erről a társadalomnak, mint te a fekete mór nővel elkövetett hamisságodról: a mór nő teherbe esett tőled, Lancelot.
Könnyebben számolok én erről a társadalomnak, mint te a fekete mór nővel elkövetett hamisságodról: a mór nő teherbe esett tőled, Lancelot.
LANCELOT.
Mór nőtől sok volna azt kivánni, hogy ő tanítson morest: egyébiránt benne nem kevesbítém a tisztes fehércselédek számát; mert míg becsületes volt, addig sem lehete becsületes fehér-cselédnek nevezni.
Mór nőtől sok volna azt kivánni, hogy ő tanítson morest: egyébiránt benne nem kevesbítém a tisztes fehércselédek számát; mert míg becsületes volt, addig sem lehete becsületes fehér-cselédnek nevezni.
LORENZO.
Hogy tud minden bohó a szavakkal játszani! Azt hiszem, nem sokára az elmésség hallgatásban fog nyilatkozni; s beszédesség csak papagájokban lesz dicséretes. – Eredj be, ficzkó: parancsold, hogy készüljenek ebédhez.
Hogy tud minden bohó a szavakkal játszani! Azt hiszem, nem sokára az elmésség hallgatásban fog nyilatkozni; s beszédesség csak papagájokban lesz dicséretes. – Eredj be, ficzkó: parancsold, hogy készüljenek ebédhez.
)
LANCELOT.
Megtörtént, uram: mindnyájuknak jó gyomra van.
Megtörtént, uram: mindnyájuknak jó gyomra van.
LORENZO.
Jóságos isten! minő élcztáska vagy! mondd tehát, hogy készítsék az ebédet.
Jóságos isten! minő élcztáska vagy! mondd tehát, hogy készítsék az ebédet.
LANCELOT.
Az is megtörtént, uram; csak fel kell adni.
Az is megtörtént, uram; csak fel kell adni.
LORENZO.
A feladás a te dolgod.
A feladás a te dolgod.
LANCELOT.
Isten mentsen, hogy feladó legyek, nem kötelességem.
Isten mentsen, hogy feladó legyek, nem kötelességem.
LORENZO.
Lesz még több? Máskorra hagyd szőrszálhasgatásidat! Pillanat alatt ki akarod-e mutatni élczeid egész kincstárát? Kérlek, értsd meg az egyszerű ember egyszerű akaratját: menj be pajtásaidhoz – parancsold, hogy terítsék meg az asztalt, tálalják föl az ételt, s bemegyünk ebédelni.
Lesz még több? Máskorra hagyd szőrszálhasgatásidat! Pillanat alatt ki akarod-e mutatni élczeid egész kincstárát? Kérlek, értsd meg az egyszerű ember egyszerű akaratját: menj be pajtásaidhoz – parancsold, hogy terítsék meg az asztalt, tálalják föl az ételt, s bemegyünk ebédelni.
LANCELOT.
| Mi az asztalt illeti, uram, az ki fog tálaltatni; mi az ételt illeti, meg fog teríttetni; s mi ön ebédre bejövetelét illeti, az iránt határozzon ön kedve és szeszélye. | (El.) |
LORENZO.
Oh drága ész! minő hiú szavak!
A kába egy csoport ily játszi szót
Rakott agyába. És én ismerek
Magasb fokon álló bolondokat
Így fölszerelve, kik pár czifra szóért
A tárgyat adják föl. – Hogy vagy, szivem?
No, mondd ki véleményed, kedvesem;
Hogy tetszik Don Bassanio neje?
Oh drága ész! minő hiú szavak!
A kába egy csoport ily játszi szót
Rakott agyába. És én ismerek
Magasb fokon álló bolondokat
Így fölszerelve, kik pár czifra szóért
A tárgyat adják föl. – Hogy vagy, szivem?
No, mondd ki véleményed, kedvesem;
Hogy tetszik Don Bassanio neje?
JESSICA.
Mondhatlanul. nagyon méltó tehát,
Hogy jámborul éljen Bassanio;
Mert míg nejében ily áldást karol,
Már itt e földön élvez égi kéjt.
S ha itt e földön rá nem érdemes,
Illő, hogy égbe ne jusson soha.
Ha játszanék két isten égileg
S a tételen két földi nő feküdnék,
Portia egyik; másikhoz ráadást
Kén’ adni, mert szegény otromba földünk
Nem szült hasonlót.
Mondhatlanul. nagyon méltó tehát,
Hogy jámborul éljen Bassanio;
Mert míg nejében ily áldást karol,
Már itt e földön élvez égi kéjt.
S ha itt e földön rá nem érdemes,
Illő, hogy égbe ne jusson soha.
Ha játszanék két isten égileg
S a tételen két földi nő feküdnék,
Portia egyik; másikhoz ráadást
Kén’ adni, mert szegény otromba földünk
Nem szült hasonlót.
LORENZO.
Kaptál, minő asszonynak Portia.
| Bennem ily hitest |
JESSICA.
De erre kérdd meg véleményem is.
De erre kérdd meg véleményem is.
LORENZO.
Mindjárt; hanem fognánk előbb ebédhez.
Mindjárt; hanem fognánk előbb ebédhez.
JESSICA.
Nem. Hadd dicsérlek jóllakás előtt.
Nem. Hadd dicsérlek jóllakás előtt.
LORENZO.
Ne, kérlek: asztalhoz tartsd e beszédet:
Mondj bármit ott, több más dolog között
Csak elnyelem.
Ne, kérlek: asztalhoz tartsd e beszédet:
Mondj bármit ott, több más dolog között
Csak elnyelem.
JESSICA.
| No, majd ott megadom. | (El.) |
