VI. SZÍN.
Ugyanott.
Gratiano és Salarino álorczásan.
GRATIANO.
Ez eresz az, hová beállanunk
Lorenzo kért.
Ez eresz az, hová beállanunk
Lorenzo kért.
SALARINO.
| Elmult az óra már. |
GRATIANO.
Csodálatos, hogy így elkésik ő;
Mert a szerelmes, óránál előbb jár.
Csodálatos, hogy így elkésik ő;
Mert a szerelmes, óránál előbb jár.
SALARINO.
Oh! tízszer is sebesben szállanak
Az új szerelmi frigy-pecsételő
Venusgalambok, mint ha rég adott
Hitet töréstől kell megóvniok.
Oh! tízszer is sebesben szállanak
Az új szerelmi frigy-pecsételő
Venusgalambok, mint ha rég adott
Hitet töréstől kell megóvniok.
GRATIANO.
Világ folyása: kelt-e valaki
Ebédtől oly étvágygyal, mint leült;
S hol látsz lovat, mely a megunt uton
Oly ernyedetlen tűzzel ér haza,
Minővel indult? S nem vadászol-e
Mindenre több hévvel, mint élvezed?
Mint indul, urfi vagy pazér gyanánt,
A honi révből a zászlós hajó,
Kaczér szelek csók- s ringatása közt!
S nem tér-e vissza, mint pazér fiú,
Ronocsolt derék s szakadt vitorla mellett,
Ledér széltől pusztítva s tönkre hozva?
Lorenzo jő.
Világ folyása: kelt-e valaki
Ebédtől oly étvágygyal, mint leült;
S hol látsz lovat, mely a megunt uton
Oly ernyedetlen tűzzel ér haza,
Minővel indult? S nem vadászol-e
Mindenre több hévvel, mint élvezed?
Mint indul, urfi vagy pazér gyanánt,
A honi révből a zászlós hajó,
Kaczér szelek csók- s ringatása közt!
S nem tér-e vissza, mint pazér fiú,
Ronocsolt derék s szakadt vitorla mellett,
Ledér széltől pusztítva s tönkre hozva?
Lorenzo jő.
SALARINO.
Itt jő Lorenzo; másszor folytatod.
Itt jő Lorenzo; másszor folytatod.
LORENZO.
Késelmemért bocsánat, kedvesim!
Nem én, de munkám váratott reám;
Ha nőt rabolni jőne kedvetek,
Ily őrködésre szinte kész leszek.
Jerünk. – E ház zsidó apósomé. –
Ki vagy? hejh!
Jessica fenn az ablakban, férfi öltönyben.
Késelmemért bocsánat, kedvesim!
Nem én, de munkám váratott reám;
Ha nőt rabolni jőne kedvetek,
Ily őrködésre szinte kész leszek.
Jerünk. – E ház zsidó apósomé. –
Ki vagy? hejh!
Jessica fenn az ablakban, férfi öltönyben.
JESSICA.
Ki vagy te? szólj, nyugtass meg teljesen,
Bár esküszöm, szavad jól ismerem.
Ki vagy te? szólj, nyugtass meg teljesen,
Bár esküszöm, szavad jól ismerem.
LORENZO.
Lorenzo és szerelmed.
Lorenzo és szerelmed.
JESSICA.
Igen, Lorenzo és szerelmesem, –
Mert kit szeretnék oly hőn? s leszek-e
Tiéd, vajjon ki tudja kívüled?
Igen, Lorenzo és szerelmesem, –
Mert kit szeretnék oly hőn? s leszek-e
Tiéd, vajjon ki tudja kívüled?
LORENZO.
Szived s az ég tanúm, enyém leszesz.
Szived s az ég tanúm, enyém leszesz.
JESSICA.
Fogd ezt a szekrényt, érdemes reá.
Beh jó, hogy éj van s nem vehetsz szemügyre;
Átváltozásomért nagyon pirulnék.
De a szerelem vak; és egymás kecses
Bohóságit nem látja a szerelmes.
Ha azt tehetné, Ámor is pirulna
Fiu-alakban látva engemet.
Fogd ezt a szekrényt, érdemes reá.
Beh jó, hogy éj van s nem vehetsz szemügyre;
Átváltozásomért nagyon pirulnék.
De a szerelem vak; és egymás kecses
Bohóságit nem látja a szerelmes.
Ha azt tehetné, Ámor is pirulna
Fiu-alakban látva engemet.
LORENZO.
Jőj, mert te lészesz fáklyahordozóm.
Jőj, mert te lészesz fáklyahordozóm.
JESSICA.
Mit? engyalázatomnak tartsak-e
Világot? így is, hajh! nagyon világos;
Fáklyával az jár, ki nyomoz; nekem
Pedig rejtőzni kell.
Mit? engyalázatomnak tartsak-e
Világot? így is, hajh! nagyon világos;
Fáklyával az jár, ki nyomoz; nekem
Pedig rejtőzni kell.
LORENZO.
E kedves gyermek-öltönyödben is.
De jőj le már szivem!
A sűrü éj lappangva elszökik,
S várnak reánk Bassanio ünnepélyén.
| Hisz rejtve vagy |
De jőj le már szivem!
A sűrü éj lappangva elszökik,
S várnak reánk Bassanio ünnepélyén.
JESSICA.
Ajtót csukok, még jobban megaranyzom
magam, s legitt közöttetek leszek.
Ajtót csukok, még jobban megaranyzom
magam, s legitt közöttetek leszek.
| (Az ablaktól elmegy.) |
GRATIANO.
Pogány leányka ez, és nem zsidó!
Pogány leányka ez, és nem zsidó!
LORENZO.
Átok reám, ha nem szivből imádom.
Mert ő okos, ha jól itélhetek,
És szép, ha nem hazudnak szemeim, –
S igaz, minőnek láttatá magát.
S így a milyen szép és okos s igaz,
Hű keblem oltárára helyhezem.
Jessica jő.
Hát már te jősz? barátim el, jerünk,
Ezóta várnak álorczásaink.
Antonio jő.
Átok reám, ha nem szivből imádom.
Mert ő okos, ha jól itélhetek,
És szép, ha nem hazudnak szemeim, –
S igaz, minőnek láttatá magát.
S így a milyen szép és okos s igaz,
Hű keblem oltárára helyhezem.
Jessica jő.
Hát már te jősz? barátim el, jerünk,
Ezóta várnak álorczásaink.
| (Salarino és Jessicával el.) |
)
ANTONIO.
Ki jár itt?
Ki jár itt?
GRATIANO.
Signor Antonio?
Signor Antonio?
ANTONIO.
Ej, Gratiano! hát a többiek?
Kilencz az óra: vártunk bennetek.
Álarcz se’ lesz: megváltozott a szél,
Bessanio rögtön hajóra száll.
Húszat szalaszték már utánatok.
Ej, Gratiano! hát a többiek?
Kilencz az óra: vártunk bennetek.
Álarcz se’ lesz: megváltozott a szél,
Bessanio rögtön hajóra száll.
Húszat szalaszték már utánatok.
GRATIANO.
Oh mily öröm: nincs más kivánatom,
Oh mily öröm: nincs más kivánatom,
| Ha még az éjjel elhajózhatom. | (El.) |
