I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Velencze. Törvényterem.
Doge, Tanácstagok, Antonio, Bassanio, Gratiano, Salarino, Solanio s mások.
DOGE.
Antonio jelen?
ANTONIO.
Jelen, nagysád szolgálatára.
DOGE.
Aggódom értted; mert ellenfeled
Kőszikla-szívű, ádáz fölperes;
Embertelen, könyörre képtelen,
Egy szikra szánat benne nem honol.
ANTONIO.
Hallám, sokat fáradt s kivánta nagysád
Enyhítni eljárása szigorát:
De, mert konok, s nincs jogszerű fogás,
Mely rólam elháríthatná dühét,
Türelmem állítom haragja ellen,
S szívnyugalom vértében szenvedem
A gyűlölő zsarnok csapásait.
DOGE.
Egy szolga menjen s hívja a zsidót.
SOLANIO.
Ajtóban áll már. Im, itt jő, uram,
Belép Shylock.
DOGE.
Helyes, – hadd álljon hát színünk elé. –
Shylock! – egész világ s én is hiszem,
Tovább nem űzöd a düh látszatát,
Csak a tett perczeig: s akkor, tudom,
Szánat- s könyört mutatsz, csodálatosbat,
Mint volt kegyetlenséged színlete.
S míg most a birságot követeled,
Egy fontot e szegény kalmár husából:
Nem csak bánomdíjadról leteszesz,
De sőt könyört s nemes szivet követve,
A tőkepénz felét elengeded,
Szánó szemet vetvén csapásira,
Mik oly sürűen érték vállait,
Hogy e királyi kalmárt elnyomák,
S részvétre birnák ily balsors iránt
Az érczkebelt, a durva kőszivet,
Az emberség gyöngéd jótétihez
Soh’sem szokott kemény török- s tatárt.
Zsidó, szelid válaszra számolunk.
SHYLOCK.
Nagysáddal immár közlém szándokom;
S szent szombatunkra mondék nagy hitet,
Váltóm szerint mindent behajtani.
Ha ellenáll ön, érje a veszély
Államszabadság- s alkotmányukat.
Tán kérdi ön, miért tetszik nekem
Inkább ama silány font húsdarab, mint
Háromezer zecchin? Nem felelek!
Azt mondom: „úgy tetszik.” Nincs megfelelve?
Mit! hát ha patkány bántja házamat,
S tetszik kiadnom tízezer zechint
Kipusztitásaért? – Nincs megfelelve?
Van a ki útál csemcsegő koczkát,
Macskát ha lát ez, majd megtébolyúl;
Mások, ha rezg orrhanggal a duda,
Nem birnak olyankor vizelletökkel; –
A szenvedély urai az ingerek,
A mint gyönyör vagy undor készteti.
S most íme válaszul:
Mint arra biztos ok nem létezik,
Miért nem tűr ez csemcsegő koczkát.
Szükséges ártatlan macskát amaz,
Emez dagadt dudát nem, s kénytelen
Erővel oly szégyent magára vonni,
Hogy sértsen illemet, ki sértve van:
Úgy nincs nekem, nem is kell más okom
Rögzött gyülölség- s undornál egyéb,
Antonio ellen mért keresem
Kárral jogom. – No hát nincs megfelelve?
BASSANIO.
Nincs; – érzéketlen ember, ily beszéd
Irtózatosságod nem mentheti.
SHYLOCK.
Neked felelni én nem tartozom.
BASSANIO.
Megöljük-é mind, mit nem szeretünk?
SHYLOCK.
Gyülöljük azt, mit ölni nem kivánunk?
BASSANIO.
Nem minden sértés tüstént gyűlölet.
SHYLOCK.
Mit? kétszer is hagyd csípni a kigyót?
ANTONIO.
Tudod, kérlek, zsidóval osztozol.
Inkább eredj, s állván a part fölé,
Mondd a vizárnak, hogy szálljon lejebb:
Inkább idézd a farkast számadásra,
Mért bégetett bárányaért juhot?
Inkább parancsold bércz fenyőinek,
Sudáraikkal ne suhogjanak,
Midőn az ég viharja rázza őket:
A legkeményebb tárgyba vágj előbb,
Mintsem zsidó szivét, (melynél keményebb
Nincs) megkisértenéd lágyítani. –
Kérem, ne több ajánlatot neki,
Ne fáradozzanak tovább önök:
Mondják ki egyszerűen s röviden
Itéletem, mit e zsidó kiván.
BASSANIO.
Im hatezer zecchin a háromért.
SHYLOCK.
Ha mindegyik zecchin a hatezerben
Hat részre válnék s minden rész zechinné:
Nem kell, – kötvényemhez ragaszkodom.
DOGE.
Hogy vársz kegyelmet, ha magad sem adsz?
SHYLOCK.
Ha mit sem vétek, mit féljek birótól?
Sok vásárlott rabszolga él önöknél,
Kiket szamár, eb és öszvér gyanánt
Önök rab s alacsony munkákra fognak,
Mert pénzök ára; mondjam-e, tegyék
Őket szabaddá, vők- s örökösökké?
Mért nyomja őket terh? legyen puha
Ágyuk, mint önökéi, s ínyöket
Hadd fűszerezzék szintoly ételek. –
Önök felelnek: „a szolgák miéink.” –
Ép én is ezt adom most válaszúl:
A fontnyi húst, mit rajta keresek,
Drágán vevém; enyém; kell birnom azt.
Ha nem kapom meg, oh silány szabadság!
Erőtlenek Velencze jogai.
Végzést várok, – döntsék el, nyerhetek?
DOGE.
Jogom van elnapolni e gyülést,
Ha csak hires tudor Bellario,
Kit véghatározatra meghivék -
Nem érkezik ma meg.
SALARINO.
Künn vár, uram,
Levéllel a tudortól egy futár,
Most érkezett meg épen Páduából.
DOGE.
Hozd a levélt és hívd be a futárt.
BASSANIO.
Ne búslakodjál, jó Antonióm,
Végy szívet! Ám hadd vigye a zsidó
Húsom-, csontom- véremmel mindenem:
De értem egy csep vért el nem veszítesz.
ANTONIO.
Mint nyájban a ragályos juh, legillőbb
Vagyok halálra: a gyengébb gyümölcs
Előbb lehull, hadd hulljak én is így.
Bassanio, te jobbat nem tehetsz,
Csak élj tovább, s ird meg sirversemet.
Belép Nerissa ügyvédirnoki öltönyben.
DOGE.
Bellariótól jöttél, Paduából?
NERISSA.
Igen. – Köszönti herczegségedet.
(Levelet ad által.)
BASSANIO.
Oly komolyan késed miért fened?
SHYLOCK.
Hogy e bukottból részemet kivágjam.
GRATIANO.
Nem talpadon, de lelkeden teszed
Élessé késedet, zordon zsidó!
Nem, semmi ércz, még hóhér bárdja se
Fél- olyan éles, mint ölő dühöd.
Hát nincs könyörgés, a mely hatna rád?
SHYLOCK.
Eszedből oly hatásu nem kerűl.
GRATIANO.
Oh, átkozott légy, irgalmatlan eb!
Pirúljanak törvény s jog éltedért.
Csaknem megingatsz még hitemben is,
S Pythagoras elvére tántorítasz,
Hogy állatok lelkei ömölnek át
Embertetembe: véreb szellemed
Farkast vezénylett, mely emberhalálért
Felköttetett: de a bitórul is
Levált rémlelke; s míg te, szörnyeteg,
Undok szülőd méhében rejtezél,
Beléd ömölt: mert minden óhajod
Véres, zsivány, éhes, farkasszerü.
SHYLOCK.
Miglen szidalmaidra e pecsét
Váltómon meg nem semmisíttetik,
Addig tüdőd hiába koptatod.
Javítsd ki elméd, jó fiu, különben
Romokba hull. – Én jogomat kivánom.
DOGE.
Egy ifjú, jártas jogtudort ajánl
Bellario nekünk im e sorokban. –
Hol ő?
NERISSA.
Közelben, künn tartózkodik,
Míg nagysád engedélyt ad, hogy bejőjön.
DOGE.
Teljes szivemből! – Menjetek legott
Tisztes kiséretűl négyen-öten.
Az űlés addig hallja e levélt:(Egy irnok olvassa.)
„Értesítem nagysádat, hogy levele vétekor igen beteg valék; de ugyanazon pillanatban, midőn kegyed követe jött, barátságos látogatásban nálam volt egy ifjú római tudor, neve Balthazár. Megismertetém őt a zsidó és Antonio kalmár közt vitában forgó ügygyel, – számos könyvet forgattunk által; – ő értesülve van nézeteim felől; saját tanultságával, (melynek nagyságát nem ajánlhatom eléggé) kértemre magával viszi, hogy helyettem nagysád kivánatát teljesítse. Kérem, évei hiányát ne vegye ön gátul a kellő tisztelet megadásában: mert én ugyan soha sem láttam oly fiatal testen oly agg főt. Herczegséged kegyes fogadására bízom őt, kinek ottani eljárása legjobb ajánló levél lesz reá nézve.”
DOGE.
Halljátok, a tudós öreg mit ir:
S úgy sejtem, itt jő a tudor maga.
Belép Portia törvénytudori öltözetben.
Kezet fiú. – Az agg Bellario
Küldöttje vagy?
PORTIA.
Azé, jó herczegem.
DOGE.
Légy üdvöz és foglalj helyet.
Értésedűl esett-e már az ügy,
Mely e gyülésben szőnyegen forog?
PORTIA.
Bő tudomást szerzék ez ügy felől.
Ki itt a kalmár, s melyik a zsidó?
DOGE.
Antonio s agg Shylock, álljatok ki.
PORTIA.
Neved Shylock?
SHYLOCK.
Igen; Shylock nevem.
PORTIA.
Kereseted csodás természetű,
De rendbe’ van, s államjogunk szerint
Eljárásod nem ostromolható.
S te vagy, kit e pör vésze fenyeget?
ANTONIO.
Én, ő szerinte.
PORTIA.
Hát elismered
A kötlevélt?
ANTONIO.
Elismerem.
PORTIA.
Legyen tehát kegyelmes a zsidó.
SHYLOCK.
Ki kényszeríthet? erre szóljon ön!
PORTIA.
A kegyelem kényszerről mit se’ tud;
Az, mint az ég szelíd esője, hull
Alá a földre: s kétszer áldva van, –
Megáldja azt, ki ád, – és azt, ki vesz.
Hatalmasokban leghatalmasabb;
Trónjában űlő fejedelmet ez
A koronánál inkább ékesít.
Pálczája földi kényszer, hatalom,
Fenség s dicső méltóság küljele,
Melyen királyok ijedelme ül:
De a pálczás erőnél több a kegy;
Királyi szívek ennek trónusi; –
Magának istennek sajátja ez;
S a föld hatalma égihez közelg,
Ha jogszigort kegy enyhit. – Oh zsidó,
Ámbár ügyed jogos, gondold meg ezt,
Hogy senki köztünk jogszigor szerint
Nem nyerne üdvöt: mind kegyért könyörgünk, –
S e kegy gyakorlatára utasít
Imánk is. – Oly czélból hozám föl ezt,
Hogy enyhitsd jogszerű kivánatod:
Ha nem, Velencze széke szigorú
Itéletet hoz e kalmár fölött.
SHYLOCK.
Fejemre szálljon tettem! Én jogot
Kivánok és e kötlevél csomóját.
PORTIA.
Pénzül fizetni nem bir az adós?
BASSANIO.
De bir! Kinálom e gyűlés előtt;
Sőt kétszer annyival; s ha ez kevés,
Tíz annyi pénzt letenni kész vagyok,
Fejem, szivem, kezem zálogba kötve.
S ha még ezt sem fogadja el, világos,
Hogy itt gazság nyom el való erényt.
S kérem csak egyszer most hajoljanak
Önök tekintélyére a jogok;
S egy kis hibát tevén nagy jó miatt,
Oh tartsák vissza e vad ördögöt.
PORTIA.
Az nem szabad. Nincs olyan hatalom,
A mely Velencze érvényes szokásán,
Törvényén, változtasson kény szerint.
Mert mint előzményt fognák azt idézni,
S több visszaélés törne bé honunkba
Ily példa résén. Az hát nem lehet.
SHYLOCK.
Új Dániel itél, új Dániel!
Oh, mint becsűlöm önt, bölcs ifju bíró!
PORTIA.
Kérlek, hadd nézzem át e kötlevélt.
SHYLOCK.
Itt van, nagyon tisztelt jogtúdor, itt van.
PORTIA.
Shylock, ők három ennyi pénzt ajánlnak.
SHYLOCK.
Esküt, nagy esküt tettem istenemre;
Hogyan vegyek lelkemre hitszegést?
Velenczeért sem.
PORTIA.
E kötvény lejárt,
S törvény szerint kivánhat a zsidó
Egy fontnyi húst, az alperes szivéhez
Legközelebb kivághatót. – De légy
Könyörletes, végy három annyi pénzt,
Hadd tépjem én szét e kötlevelet.
SHYLOCK.
Ha majd tartalma meg leszen fizetve.
Ön érdemes biró, a mint kitűnt,
S jogismerő, s a legvelősb vala
Előadása: fölszólítom önt a
Törvény nevében, melynek nagybecsű
Támaszsza, hozzon végitéletet.
Lelkemre mondom, nincs oly bűverő
Nyelvben, mi megmásítsa szándokom. –
Én itt kötvényemhez ragaszkodom.
ANTONIO.
Szivem szerint megkérem a gyülést,
Hozzon határzatot.
PORTIA.
Jó, – ez lesz az:
Készítni kell késéhez kebledet.
SHYLOCK.
Oh drága férfi! bölcs ifjú biró!
PORTIA.
Mert ím a törvény czélja s végzete
Kellőn megegyez a bánomkötéssel,
Mely e levélben elfogadva van.
SHYLOCK.
Nagyon való! oh bölcs, igaz biró!
Küllátszatánál mennyivel korosb ön!
PORTIA.
Tárd hát ki kebled.
SHYLOCK.
Úgy van, kebelét;
Azt mondja váltóm; nemde bölcs biró?
Közel szivéhez, így szól a betü.
PORTIA.
Igen. Van-é itt egy mérleg közel,
Megmérni a húst?
SHYLOCK.
Én gondoskodám.
PORTIA.
Shylock, hivass pénzedre egy sebészt,
Ki őt, hogy el ne vérezzék, bekösse.
SHYLOCK.
Magával hozza ezt a kötlevél?
PORTIA.
Kimondva nincs: de hisz mit keresed?
Jó lesz, ha ezt könyörből megteszed.
SHYLOCK.
Alkunkban ez nincs, én nem látom át.
PORTIA.
Kalmár nyilatkozz’; van mit mondanod?
ANTONIO.
Igen kevés; im én készen vagyok.
Kezed, Bassanio; isten veled.
Ne buslakodj’, hogy érted erre juttam:
E részben a sors, mód felett talán,
Jó volt irántam: mert szokásaként
Bukottal birtokát túléleti,
Hogy ránczos homlok- s béesett szemekkel
Meredjen agg s szegény korára. Engem
Fölmente e hosszú nyomor sulyától.
Ajánlj tisztelt arád emlékibe:
Rajzold le, mint holt el lelked fele,
Sirom felett; mondd, mint szerettelek;
S ha elbeszélted, ő legyen biró,
Nem volt-e hűn szeretve férje már.
Ne bánd meg, hogy barátod veszted el,
Nem bánja ő sem, érted hogy fizet:
Mert csak hasítson mélyen a zsidó,
Tüstént egész szivemmel fizetek.
BASSANIO.
Antonio, egy hölgyhöz eskü köt,
Ki nékem oly kedves, mint életem.
De életem, nőm és e nagy világ
Nem múlja becsben feljebb éltedet.
Mindent od’ adnék, áldozatra kész,
E szörnyetegnek, hogy megmentselek.
PORTIA.
Ezt nem köszönné tán meg hitvesed,
Ha hallaná most tett ajánlatod!
GRATIANO.
Nőm van, kit esküszöm, hőn szeretek:
Bár volna mennyben s ott egy égi lényt
Birhatna rá, hogy e zsidó ebet
Lágyítsa meg.
NERISSA.
Be jó, hogy hát megett ajánlod ezt;
Különben e vágy házad fölzavarná.
SHYLOCK.
Mind ilyen a keresztyén férj! Van egy
Lyányom. De volna férje Barrabás
Fajából bárki inkább, mint keresztyén!
Időnk fogy; – kérem, véghatárzatot.
PORTIA.
Kalmár husából egy font a tiéd:
S törvény szerint megadja e gyülés.
SHYLOCK.
Igaz biró!
PORTIA.
S kebléből mesd ki e husdarabot:
Megadja a törvény, s e szék helyesli.
SHYLOCK.
Oh bölcs biró! – Itt a végzés! – jere!
PORTIA.
Várj egy kevéssé; más baj is van itt.
Ez alku egy csepp vért sem ád neked,
Így hangzik a kötvény: egy fontnyi hús.
Vedd hát ki alkud, vedd egy font husod;
De míg hasítod, merj kiönteni
Egy csepp keresztyén vért, jószágaid
S kincsed Velencze törvényei szerint
Mind a köztársaságra szállanak.
GRATIANO.
Igaz biró! – Hallod, zsidó? – Oh bölcs biró!
SHYLOCK.
Úgy hangzik a törvény?
PORTIA.
Nézd meg magad:
Te jogszigort sürgettél, légy nyugodt,
Meglesz jogod, tán inkább, min kivánnád.
GRATIANO.
Oh bölcs biró! – no lám, zsidó! –
Oh bölcs biró!
SHYLOCK.
No, fölveszem hát: adjon három annyit,
S hadd menjen a keresztyén.
BASSANIO.
Itt a pénz.
PORTIA.
Csak lassan! –
Jog a zsidónak! – lassan, – ne siessünk!
Hadd kapja ő csupán csak alkuját.
GRATIANO.
Oh bölcs biró! hallod, zsidó! igaz biró!
PORTIA.
Készülj tehát húsát kimetszeni.
De vért ne onts; s ne vágj több- s kevesebbet,
Csak pontban egy fontot: ha fontnyinál
Több- vagy kevesbet vágsz, ha annyit is,
Mely azt könnyebbé, avvagy nehezebbé
Csak egy huszad szemernyivel teszi;
Vagy mérlegét csak egy hajszálnyira
Lenyomja: meghalsz s dobra kél javad.
GRATIANO.
Új Dániel! – zsidó! – Új Dániel!
Érzed, pogány, most csípőn fogtalak.
PORTIA.
Mért késik a zsidó? mesd részedet.
SHYLOCK.
Tőkémet addsza, osztán távozom.
BASSANIO.
Már rég kináltam, – íme itt vagyon.
PORTIA.
Ő megtagadta nyilt ülés előtt:
Csupán jogát s kötését kapja meg.
GRATIANO.
Új Dániel! – mondám – új Dániel!
Köszönöm, zsidó, hogy erre megtanítál.
SHYLOCK.
Hát puszta tőkém is még elveszik?
PORTIA.
Nem kaphatod meg, csak birságodat, –
S ezt is saját vesztedre már, zsidó!
SHYLOCK.
No hát az ördög áldja meg vele,
Én nem vitázok többé.
PORTIA.
Várj, zsidó!
Még más igényt is tart a jog reád.
Velencze törvénykönyve rendeli:
„Ha rá világúl a külföldire,
Hogy vagy közvetve vagy közvetlenül
Akármely polgár életére tör:
Az, a ki ellen fondor cselt szöve,
Javai felét lefogja: más fele
A közkincstár részére háramol:
S a bűnös’ élte, minden szavazat
Daczára, a herczegtől függ csupán.
S azt mondom, e törvény illik reád,
Mert eljárásodból nyilván kitűnt,
Hogy mind közvetve, mind közvetlenül
Az alpörösnek életére törtél.
Ezért lakolsz, mint elmondám fölebb.
Térdemre hát, s kérd a herczeg kegyét.
GRATIANO.
Kérd, hogy magad köthesd föl magadat.
Mégis, mivel javad hazánkra száll,
Nincs egy kötélre rúgó birtokod,
S államteher lesz fölkötésed is.
DOGE.
Hogy lásd, mi máskép szoktunk érzeni:
Kérés előtt már élted meghagyom.
Antonióra száll javad fele,
A közkincstárra száll másik fele,
Mit bírsággal könyörgésed kiválthat.
PORTIA.
Az államét igen, de semmikép sem Antonióét.
SHYLOCK.
Vegyétek éltem is, mért hagyni meg?
Házam vevé el, a ki támaszát
Elvette: életem vevétek el,
Elvéve a miből megélhetek.
PORTIA.
Antonio, mi jót tehetsz vele?
GRATIANO.
Egy kötelet! az istenért, ne többet!
ANTONIO.
Ha a gyülés s nagyságos herczegünk
Elengedik kegyelmesen neki
A birságot, mi fele vagyonért jár:
Megnyugszom én, ha a másik fele
Használatúl lesz nálam, úgy hogy azt
A férfiúnak adjam holtakor,
Ki a minap leányát ellopá, –
Kettőt kikötve csak: hogy e kegyért
Rögtön keresztyén hitre térjen át,
Másik, hogy e gyülés előtt legitt
Ruházza át, mi holtakor marad,
Lorenzo vője- s lánya Jessicára.
DOGE.
Azt megteendi, – máskép visszahúzom
Imént fejére mért bocsánatom.
PORTIA.
Megnyugszol-é zsidó? mit szólsz reá?
SHYLOCK.
Megnyúgoszom.
PORTIA.
Irnok, készíts egy átruházatot.
SHYLOCK.
Bocsánatot, hadd távozom haza.
Nem jól vagyok. Küldjék el a papirt
Utánam, én aláirom.
DOGE.
Mehetsz,
Csak e szerint tégy.
GRATIANO.
A kereszteléskor
Lesz két keresztatyád. Ha én valék
Birád, tíz ennyit adtam volna még,
Nem víz-, hanem bitóra vinni téged.(Shylock el.)
DOGE.
Ebédre, kérlek, jőj hozzám, uram!
PORTIA.
Bocsánatért könyörgök, herczegem.
Az éjjel Páduába kell utaznom,
Ezért most rögtön utnak indulok.
DOGE.
Sajnálom, hogy nem érsz rá itt maradni.
Iránta légy hálás, Antonio;
Lelkemre, néki sokkal tartozol.
(Doge, Tanácstagok s Kiséretök el.)
BASSANIO.
Nagyérdemű úr, én s e hű barátom
Ma bölcseséged által menekültünk
Nagy vésztől: hálaérzetből tehát a
Háromezer kölcsön fölvett aranynyal
Viszonzzuk szíves fáradalmidat.
ANTONIO.
Ezenfelül adósaid leszünk
Örökre szeretet- s szolgálatokban.
PORTIA.
Ki nyugtot érez, díját elvevé.
En nyugtot érzek, tégedet megóva;
S jól megfizetve gondolom magam; –
Több bért sovárgó soh’se volt szivem.
Ha látjuk egymást, ne feledjetek;
Áldás reátok, én bucsut veszek.
BASSANIO.
Még egyre kényszerítlek, drága úr, –
Tőlünk adó, s nem jutalom gyanánt,
Emlékeül egy vagy mást vigy. – E kegyet
Ne vond meg s érte megbocsáss nekem.
PORTIA.
Forró kivánatodnak engedek.
Keztyűid add, hogy hordjam kedvedért, –
S barátságod jeléül e gyürűt.
Ne vond el újjad: nem kell több nekem, –
S ezt nem tagadhatod meg, ha szeretsz.
BASSANIO.
Jó úr, e gyűrűt? – ah ez semmiség!
Szégyenleném, ha ezt adnám neked.
PORTIA.
Ezen kivül mást el nem fogadok;
S már mintha vágyat érzenék utána.
BASSANIO.
E gyűrü fontosabb, mint értéke.
Inkább Velencze legbecsesb gyürűjét
Megszerzem hirdetés utján neked:
Csak, kérlek, ezt az egyet hagyd nekem.
PORTIA.
Igéretekben, látom, bőkezű vagy.
Előbb kérésre oktatsz, most pedig
Úgy tetszik, arra oktatsz, mint lehet
Elutasítni a koldulgatót.
BASSANIO.
Arám adá e gyűrüt, kedves úr:
S átnyújtva megfogadtatá velem,
El nem veszítni és nem adni másnak.
PORTIA.
Sok adományt megkímél ily beszéd.
Hacsak nem őrült asszony hitvesed,
S megtudja, mint érdemlém meg gyürűd:
Tán nem neheztel szüntelen reád,
Hogy nékem adtad. – Jó, isten veled! –
(Portia és Nerissa el.)
ANTONIO.
Bassanio, engedd át e gyürűt,
Had nyomjanak szerelmem s érdeme
Annyit szemedben, mint arád parancsa.
BASSANIO.
Menj, Gratiano, fuss, érd őt utól,
Add át e gyűrüt, s hívd őt, ha lehet,
Antonio lakába. – Menj, siess.(Gratiano el.)
Jerünk legitt és induljunk oda;
S reggel korán mindketten repülünk
Belmont felé. Menjönk Antonio.(El.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages