EPILOG.
PROSPERO szól:
Most bűbájam oda van;
Mi erőm maradt: magam
Gyönge, földi ereje.
Ide vagyok kötve le,
Ha Nápolyba nem bocsáttok!
Herczegségemet, látjátok,
Visszanyertem s megbocsáték
A bűnösnek; s most a játék
Ellenem fordul? s lekötve
Veszszek, itt e zord szigetbe’?
Kérlek szépen, mentsetek fel
Kedvező, kegyes kezekkel!
Hajtsa szelíd lehetek
Gyors hajóm’: úgy érhetek
Czélt, tinektek tetszeni!
Im varázsom szellemi
Elhagyának, bűvöm törve;
S kíntól, kétségtől gyötörve,
Nékem el kell veszni ma,
Ha nem old föl hő ima,
Melynek szent hatalma oly nagy,
Hogy a bősz ég kegyre olvad
S tisztává lesz minden vétek.
A mint magatoknak kértek
S vártok bűnbocsánatot:
Engem is bocsássatok!
Most bűbájam oda van;
Mi erőm maradt: magam
Gyönge, földi ereje.
Ide vagyok kötve le,
Ha Nápolyba nem bocsáttok!
Herczegségemet, látjátok,
Visszanyertem s megbocsáték
A bűnösnek; s most a játék
Ellenem fordul? s lekötve
Veszszek, itt e zord szigetbe’?
Kérlek szépen, mentsetek fel
Kedvező, kegyes kezekkel!
Hajtsa szelíd lehetek
Gyors hajóm’: úgy érhetek
Czélt, tinektek tetszeni!
Im varázsom szellemi
Elhagyának, bűvöm törve;
S kíntól, kétségtől gyötörve,
Nékem el kell veszni ma,
Ha nem old föl hő ima,
Melynek szent hatalma oly nagy,
Hogy a bősz ég kegyre olvad
S tisztává lesz minden vétek.
A mint magatoknak kértek
S vártok bűnbocsánatot:
Engem is bocsássatok!
