I. SZÍN.
Prospero laka előtt.
Prospero, Ferdinánd, Miranda jönnek.
PROSPERO.
Ha túlszigorral bántam véled: im
Kárpótlom azt dúsan. Neked adom
Éltemnek idegét, sőt azt, a mért
S mi által élek. Ime, újolag
Kezedbe tészem. A mit szenvedél,
Csupán szerelmed próbaköve volt:
Te azt dicsőn kiálltad. Itt az ég
Színén pecsétlem dús ajándokom’.
Oh ne nevess ki, Ferdinánd, hogy így
Dicsekszem véle: meglátod magad,
Túlszárnyal ő minden magasztalást
S sántítva hagyja hátúl.
Ha túlszigorral bántam véled: im
Kárpótlom azt dúsan. Neked adom
Éltemnek idegét, sőt azt, a mért
S mi által élek. Ime, újolag
Kezedbe tészem. A mit szenvedél,
Csupán szerelmed próbaköve volt:
Te azt dicsőn kiálltad. Itt az ég
Színén pecsétlem dús ajándokom’.
Oh ne nevess ki, Ferdinánd, hogy így
Dicsekszem véle: meglátod magad,
Túlszárnyal ő minden magasztalást
S sántítva hagyja hátúl.
FERDINÁND.
S habár tagadná száz oraculum.
| Elhiszem |
PROSPERO.
Vedd hát ajándokom’, s becsületes
Ten szerzeményedűl, vedd lányomat;
De szűz övét ha széttépnéd előbb,
Mint minden ünnepély, szokás szerint,
Nincs végrehajtva, szertartásival:
Ne adjon akkor ég jó harmatot
S áldást e frigyre! sivár gyűlölet,
Kancsal viszály s irígység hintse bé
Mérges gyomokkal ágyatok’, hogy attól
Megundorodjatok monnó! Vigyázz
Magadra hát, ha látni vágysz Hymen
Szövétnekét!
Vedd hát ajándokom’, s becsületes
Ten szerzeményedűl, vedd lányomat;
De szűz övét ha széttépnéd előbb,
Mint minden ünnepély, szokás szerint,
Nincs végrehajtva, szertartásival:
Ne adjon akkor ég jó harmatot
S áldást e frigyre! sivár gyűlölet,
Kancsal viszály s irígység hintse bé
Mérges gyomokkal ágyatok’, hogy attól
Megundorodjatok monnó! Vigyázz
Magadra hát, ha látni vágysz Hymen
Szövétnekét!
FERDINÁND.
A mint boldog jövőt,
Dús sarjat s hosszú életet remélek
Ily hőn szeretve, mint most: oly igaz, hogy
Setétes barlang, hívó alkalom,
S a legerősebb csáb, rossz szellemünk
Mivel csak cselt vethet, becsületemet
Nem olvasztandja buja vágyra, hogy
Meglopjam édét ama nap gyönyörének,
Melyen bénultnak tetszik majd a Nap
Fogatja vagy lelánczoltnak az Éj.
A mint boldog jövőt,
Dús sarjat s hosszú életet remélek
Ily hőn szeretve, mint most: oly igaz, hogy
Setétes barlang, hívó alkalom,
S a legerősebb csáb, rossz szellemünk
Mivel csak cselt vethet, becsületemet
Nem olvasztandja buja vágyra, hogy
Meglopjam édét ama nap gyönyörének,
Melyen bénultnak tetszik majd a Nap
Fogatja vagy lelánczoltnak az Éj.
PROSPERO.
Szépen beszélsz. Űlj hát le s szólj vele:
Ő a tiéd! – Hej, Ariel, hű cselédem!
Ariel jő.
Szépen beszélsz. Űlj hát le s szólj vele:
Ő a tiéd! – Hej, Ariel, hű cselédem!
Ariel jő.
ARIEL.
Mi lesz uram parancsa? itt vagyok.
Mi lesz uram parancsa? itt vagyok.
PROSPERO.
Te s alsóbb rendű társid tisztetek’
Jól végezétek az imént; s megint
Olyanra kelletek, menj, hívd be mind,
A kik fölött neked hatalmat adtam.
Frisen mozogjanak. Ez ifju pár
Szemét bűvészetem látványain hadd
Legeltetem kissé: igértem is,
S várnak reá már.
Te s alsóbb rendű társid tisztetek’
Jól végezétek az imént; s megint
Olyanra kelletek, menj, hívd be mind,
A kik fölött neked hatalmat adtam.
Frisen mozogjanak. Ez ifju pár
Szemét bűvészetem látványain hadd
Legeltetem kissé: igértem is,
S várnak reá már.
ARIEL.
| Most mindjárt? |
PROSPERO.
| Azonnal. |
ARIEL.
Míg kimondod: „menj,” s „jövel!”
Ajkad míg egyet lehel,
Fürge szolga-sergivel
Itt lesz a hű Ariel.
Szeretsz-e, uram! felelj?
Míg kimondod: „menj,” s „jövel!”
Ajkad míg egyet lehel,
Fürge szolga-sergivel
Itt lesz a hű Ariel.
Szeretsz-e, uram! felelj?
PROSPERO.
Szívemből, hű szolgám. Eredj, s ne A míg nem intek.
Szívemből, hű szolgám. Eredj, s ne A míg nem intek.
ARIEL.
| Értem, jó uram! | (El.) |
PROSPERO.
Vigyázz, szavadnak állj. Ne dobd a féket
A szenvedélynek! Minden eskü szalma
A vér tüzének. Légy tartózkodóbb,
Vagy oda fogadalmid.
Vigyázz, szavadnak állj. Ne dobd a féket
A szenvedélynek! Minden eskü szalma
A vér tüzének. Légy tartózkodóbb,
Vagy oda fogadalmid.
FERDINÁND.
A szűz-fehér s hideg hó szívemen
Lehűti vérem lángját.
| Légy nyugodt. |
Lehűti vérem lángját.
PROSPERO.
Jer, Ariel! De hozz inkább felest,
Mint elmaradjon egy. Jelenjetek meg!
Csitt, száj, merő szem! Hallga, figyelem!
Csöndes zene. Iris jő.
| Jó. – No most |
Mint elmaradjon egy. Jelenjetek meg!
Csitt, száj, merő szem! Hallga, figyelem!
Csöndes zene. Iris jő.
IRIS.
Áldott Ceres, meződ’, hol annyi gazdag
Köles-, rozs-, árpa-, zab-, rizs-, búzaasztag;
A fűves halmot, hol nyájid legelnek,
S mély völgyeket, hol hűs akolra lelnek;
Jó mélyre vont sorbarázdáidat,
Miket a nedves ápril bőn itat,
Hogy nőjjön nymphák koszorúja rajta;
Hús bokraid’, miket búsan sohajtva
Keresnek a megcsalt hű szeretők;
Termő szőlőd’ s a kopár bércztetőt,
Holott hüselni szoktál: hagyd oda!
Im általam az ég fő-asszonya,
Kinek követje – tarka, nedves Ív,
Im én vagyok – e fűves helyre hív,
Itt mulatozni. Már pávái jönnek.
Dús Ceres, jöjj, szolgálj a királynőnek!
Ceres jő.
Áldott Ceres, meződ’, hol annyi gazdag
Köles-, rozs-, árpa-, zab-, rizs-, búzaasztag;
A fűves halmot, hol nyájid legelnek,
S mély völgyeket, hol hűs akolra lelnek;
Jó mélyre vont sorbarázdáidat,
Miket a nedves ápril bőn itat,
Hogy nőjjön nymphák koszorúja rajta;
Hús bokraid’, miket búsan sohajtva
Keresnek a megcsalt hű szeretők;
Termő szőlőd’ s a kopár bércztetőt,
Holott hüselni szoktál: hagyd oda!
Im általam az ég fő-asszonya,
Kinek követje – tarka, nedves Ív,
Im én vagyok – e fűves helyre hív,
Itt mulatozni. Már pávái jönnek.
Dús Ceres, jöjj, szolgálj a királynőnek!
Ceres jő.
CERES.
Légy üdvöz, égnek tarka követe!
Nagy Zeusz nejének hű cseléde te!
Kinek hajnalszín illatos szárnyadrul
Virágaimra termékeny harmat hull,
Kinek kék íved mind két vége áld,
Itatva zord hegyet s bokros lapályt,
Kevély földem dús öve! szólj, miért
Választja úrnőd e szűk pástu tért?
Légy üdvöz, égnek tarka követe!
Nagy Zeusz nejének hű cseléde te!
Kinek hajnalszín illatos szárnyadrul
Virágaimra termékeny harmat hull,
Kinek kék íved mind két vége áld,
Itatva zord hegyet s bokros lapályt,
Kevély földem dús öve! szólj, miért
Választja úrnőd e szűk pástu tért?
IRIS.
Egy hű szerelmi frigyet kötnek itt,
S ő bőkezű ajándokot nekik
Itt akar adni.
Egy hű szerelmi frigyet kötnek itt,
S ő bőkezű ajándokot nekik
Itt akar adni.
CERES.
Vénus fia, mit hallottál? ide
Kisérik a királynét? Mert miolta
Segélyökkel Dis lányom’ elrabolta:
Kerülöm undok társaságukat.
| Mondd csak, ég ive! |
Kisérik a királynét? Mert miolta
Segélyökkel Dis lányom’ elrabolta:
Kerülöm undok társaságukat.
IRIS.
Ne aggódj’ a találkozás miatt.
Vénust fiával ép Paphos felé
Látám, galambfogatján mint szelé
A gyors felhőket. Itt akarnak épen
Bűbájt tüzelni ifjú s lány szivében,
Kik kéjt nem ízelítni esküvék,
Míg csak hímen fáklyája el nem ég.
Hijába, itt nem használt semmi se:
Bosszusan ment el Mars szép kedvese;
Makacs fia nyilát mind összetörte,
Azt mondja, nem lő többet, csak verébre
Nyilazgat már, mint igazi gyerek.
Ne aggódj’ a találkozás miatt.
Vénust fiával ép Paphos felé
Látám, galambfogatján mint szelé
A gyors felhőket. Itt akarnak épen
Bűbájt tüzelni ifjú s lány szivében,
Kik kéjt nem ízelítni esküvék,
Míg csak hímen fáklyája el nem ég.
Hijába, itt nem használt semmi se:
Bosszusan ment el Mars szép kedvese;
Makacs fia nyilát mind összetörte,
Azt mondja, nem lő többet, csak verébre
Nyilazgat már, mint igazi gyerek.
CERES.
Itt jő: kevély jártáról ismerek
A nagy Junóra!
Juno jő.
Itt jő: kevély jártáról ismerek
A nagy Junóra!
Juno jő.
JUNO.
Áldásod’ im ez ifju párra kérem,
Hogy élte boldog, sarja dús legyen!
Dal.
| Hogy vagy, dús testvérem? |
Hogy élte boldog, sarja dús legyen!
Dal.
JUNO.
Hosszú élet hírt, szerencsét,
Nászágy hozza várt gyümölcsét,
Új kéjt minden új órátok:
Ez Juno áldása rátok.
Hosszú élet hírt, szerencsét,
Nászágy hozza várt gyümölcsét,
Új kéjt minden új órátok:
Ez Juno áldása rátok.
CERES.
Fű-fa sarjba’, mag kikelve,
Szérü, csűr mind színig telve.
Ízes fürttel tőke rakva,
Gyümölcstől hajoljon a fa;
Dús ősz alig rakodék be,
Tavasz jöjjön rá egy végbe;
Szükséget, hiányt ne érezz,
Szép pár: ezzel áld meg Ceres.
Fű-fa sarjba’, mag kikelve,
Szérü, csűr mind színig telve.
Ízes fürttel tőke rakva,
Gyümölcstől hajoljon a fa;
Dús ősz alig rakodék be,
Tavasz jöjjön rá egy végbe;
Szükséget, hiányt ne érezz,
Szép pár: ezzel áld meg Ceres.
FERDINÁND.
Minő magasztos látomány! mi bűvös
Öszhangu dallam! merjem hinni rólok,
Hogy szellemek?
Minő magasztos látomány! mi bűvös
Öszhangu dallam! merjem hinni rólok,
Hogy szellemek?
PROSPERO.
Bűvészetem idéze föl, lejátszni
Eszméimet.
| Az. Szellemek, kiket |
Eszméimet.
)
FERDINÁND.
Hagyj mindig itt maradnom!
Ily bűv-hatalmu atya és ilyen hölgy
Paradicsommá tészik ezt a helyt!
Juno és Ceres suttognak s Irist megbízással küldik el.
Hagyj mindig itt maradnom!
Ily bűv-hatalmu atya és ilyen hölgy
Paradicsommá tészik ezt a helyt!
Juno és Ceres suttognak s Irist megbízással küldik el.
PROSPERO.
Csitt, csöndesen most. Ceres és Juno
Meg komolyan suttognak: valami
Még hátra van. Némán maradjatok,
Különben oda a varázs.
Csitt, csöndesen most. Ceres és Juno
Meg komolyan suttognak: valami
Még hátra van. Némán maradjatok,
Különben oda a varázs.
IRIS.
Ti szűzi nymphák, kígyós patakokban.
Kiknek hű arczán sáskoszorutok van,
Ki a fodor habból s e rét felé
Siessetek: Juno így rendelé!
Fel, hűs najádok, itt nászünnepet
Hű szerelem tart: el ne késsetek!
Nymphék jönnek.
Hő-bágyasztott, nap sütte aratók,
Ide tarlótokról, vígadjatok!
Ünnep legyen ma! szalmakalapot fel,
S pördüljetek e vízi friss szépekkel
Mezei tánczra!
Aratók jönnek, csinosan öltözve, s a nymphákkal kellemes tánczra indulnak. A táncz vége felé Prospero egyszerre fölriad s szól:
Ti szűzi nymphák, kígyós patakokban.
Kiknek hű arczán sáskoszorutok van,
Ki a fodor habból s e rét felé
Siessetek: Juno így rendelé!
Fel, hűs najádok, itt nászünnepet
Hű szerelem tart: el ne késsetek!
Nymphék jönnek.
Hő-bágyasztott, nap sütte aratók,
Ide tarlótokról, vígadjatok!
Ünnep legyen ma! szalmakalapot fel,
S pördüljetek e vízi friss szépekkel
Mezei tánczra!
Aratók jönnek, csinosan öltözve, s a nymphákkal kellemes tánczra indulnak. A táncz vége felé Prospero egyszerre fölriad s szól:
PROSPERO.
Otromba Caliban és társai
Összesküvését éltem ellen. És
A percz közelg.
(A szellemekhez.) Hagyjátok abba!
Abbahagyják a tánczot s különös zavart zajjal eltűnnek.
| Majd feledtem az |
Összesküvését éltem ellen. És
A percz közelg.
(A szellemekhez.) Hagyjátok abba!
Abbahagyják a tánczot s különös zavart zajjal eltűnnek.
FERDINÁND.
Vajjon mi lelte atyádat? Nézz reá:
Valami bántja őt nagyon.
Vajjon mi lelte atyádat? Nézz reá:
Valami bántja őt nagyon.
MIRANDA.
Soha se láttam ily haragban őt.
| Maig |
PROSPERO.
Fölindulásban látlak, oh fiam,
Sőt megütődve. Nyugtasd meg magad’:
A játék véget ért, s játékosink
– Mint mondtam is már – szellemek, s megint
A légbe, a híg levegőbe tűntek.
De mint e látszat lenge szövete:
Az égverő tornyok, nagy paloták,
Dús templomok, maga e földgolyó,
S mi rajta van, mind semmivé oszol,
És mint e hiú látmány, nyomtalan
Eltűnik. Olyanok vagyunk mi is, mint
Az álmok anyagja: kurta életünk
Keretje álom. – Izgatott vagyok,
Uram; de légy elnéző: vén agyam
Zavart, de téged ne zavarjon az.
Kérlek, vonuljatok kunyhómba s ott
Pihenjetek, míg egy-két fordulót
Teszek lecsillapítni dult kedélyem’.
Fölindulásban látlak, oh fiam,
Sőt megütődve. Nyugtasd meg magad’:
A játék véget ért, s játékosink
– Mint mondtam is már – szellemek, s megint
A légbe, a híg levegőbe tűntek.
De mint e látszat lenge szövete:
Az égverő tornyok, nagy paloták,
Dús templomok, maga e földgolyó,
S mi rajta van, mind semmivé oszol,
És mint e hiú látmány, nyomtalan
Eltűnik. Olyanok vagyunk mi is, mint
Az álmok anyagja: kurta életünk
Keretje álom. – Izgatott vagyok,
Uram; de légy elnéző: vén agyam
Zavart, de téged ne zavarjon az.
Kérlek, vonuljatok kunyhómba s ott
Pihenjetek, míg egy-két fordulót
Teszek lecsillapítni dult kedélyem’.
FERDINÁND, MIRANDA.
Csak jőj magadhoz.
Csak jőj magadhoz.
| (Mindketten el.) |
PROSPERO.
Ariel jő.
Köszönöm, Ariel! – Hű szolga, jer.
| Jöszte! percz alatt! |
Köszönöm, Ariel! – Hű szolga, jer.
ARIEL.
Intéseden függök. Mi lesz teendőm?
Intéseden függök. Mi lesz teendőm?
PROSPERO.
Készülni kell már, szembe szállunk
Calibannal.
Készülni kell már, szembe szállunk
Calibannal.
ARIEL.
Cerest adám, akartam mondani;
De féltem, megharagszol.
| Ugy, uram. Imént, midőn |
De féltem, megharagszol.
PROSPERO.
Hol hagytad a ficzkókat?
| Monddsza csak, |
ARIEL.
Hogy felhevűlve voltak már italtól,
S oly harczi kedvbe’, hogy a széllel is
Pöröltek, a mért arczaikra fútt,
S üték a földet, mért csókolja talpuk’!
Azonba’ folyvást csüggtek tervökön.
Én megverém dobom’: szilaj csikóként
Hegyzék fülök’, meresztették szemök’,
S szagláltak orrlyukokkal, a zenét
Szagolva. Úgy elbájolám fülök’,
Hogy, mint a borju, követték hangomat,
Vad tüskön-bokron át, bár lábokat
Fölsebzé a tövis. Végtére ott
Hagyám, lakod mögött, a zöld hinárban,
Nyakig gázolva, hogy a fölkavart
Mocsár büdösb volt, mint magok.
| Emlitém, |
S oly harczi kedvbe’, hogy a széllel is
Pöröltek, a mért arczaikra fútt,
S üték a földet, mért csókolja talpuk’!
Azonba’ folyvást csüggtek tervökön.
Én megverém dobom’: szilaj csikóként
Hegyzék fülök’, meresztették szemök’,
S szagláltak orrlyukokkal, a zenét
Szagolva. Úgy elbájolám fülök’,
Hogy, mint a borju, követték hangomat,
Vad tüskön-bokron át, bár lábokat
Fölsebzé a tövis. Végtére ott
Hagyám, lakod mögött, a zöld hinárban,
Nyakig gázolva, hogy a fölkavart
Mocsár büdösb volt, mint magok.
PROSPERO.
Jól van, madárkám. Csak maradj te még
Látatlanúl. A czifraságokat,
Eredj, a házból hozd ki, maszlagul
E tolvajoknak.
Jól van, madárkám. Csak maradj te még
Látatlanúl. A czifraságokat,
Eredj, a házból hozd ki, maszlagul
E tolvajoknak.
ARIEL.
| Jó! megyek, megyek. | (El.) |
PROSPERO.
Ördög szülötte, ördög, a kinek
Természetén nem fog a nevelés!
Ráfordított hű fáradozásaim
Elveszve mind, merő haszontalan mind!
S mint teste korral egyre undokabb:
Gonoszb lesz lelke is. Meggyötröm őket,
Míg megbődülnek!
Ariel jő; fényes czifra ruhadarabokat hoz.
Prospero és Ariel látatlan maradnak. Caliban, Hörpencs, Kurjancs mind átázva jönnek.
Ördög szülötte, ördög, a kinek
Természetén nem fog a nevelés!
Ráfordított hű fáradozásaim
Elveszve mind, merő haszontalan mind!
S mint teste korral egyre undokabb:
Gonoszb lesz lelke is. Meggyötröm őket,
Míg megbődülnek!
Ariel jő; fényes czifra ruhadarabokat hoz.
| Aggasd e zsinórra. |
CALIBAN.
Csak halkan ám! a vén vakand ne hallja
Léptünk zaját. A kunyhónál vagyunk.
Csak halkan ám! a vén vakand ne hallja
Léptünk zaját. A kunyhónál vagyunk.
HÖRPENCS.
Hallod-e, szörny, a te tündéred, kiről azt mondtad, hogy ártatlan tündér, lidérczesdit játszott ám velünk!
Hallod-e, szörny, a te tündéred, kiről azt mondtad, hogy ártatlan tündér, lidérczesdit játszott ám velünk!
KURJANCS.
Hallod-e, szörny, én csupa lóhúgyszagú vagyok, a mi nagyon bosszantja az orromat.
Hallod-e, szörny, én csupa lóhúgyszagú vagyok, a mi nagyon bosszantja az orromat.
HÖRPENCS.
De az enyimet is. – Hallod-e, szörny, ha meg találnék rád haragudni
De az enyimet is. – Hallod-e, szörny, ha meg találnék rád haragudni
KURJANCS.
Elveszett szörny volnál, hallod-e!
Elveszett szörny volnál, hallod-e!
CALIBAN.
Kegyelmes úr, kegyed’ tőlem ne vond meg;
De légy türelmes, mert az ár, melyet
Nyújtok, busásan ér föl e csekély
Balesettel. Kérlek, halkan szóljatok,
Az éj egészen csöndes.
Kegyelmes úr, kegyed’ tőlem ne vond meg;
De légy türelmes, mert az ár, melyet
Nyújtok, busásan ér föl e csekély
Balesettel. Kérlek, halkan szóljatok,
Az éj egészen csöndes.
KURJANCS.
Az ám! a butykosunk is oda veszett a hinárban!
Az ám! a butykosunk is oda veszett a hinárban!
HÖRPENCS.
Ez már nem csak bosszuság és szégyen, hanem kimondhatatlan kár is, szörny.
Ez már nem csak bosszuság és szégyen, hanem kimondhatatlan kár is, szörny.
KURJANCS.
Több ez nekem a megázásnál, s ez mind a te ártatlan tündéred munkája, szörny!
Több ez nekem a megázásnál, s ez mind a te ártatlan tündéred munkája, szörny!
HÖRPENCS.
De kihalászom a butykosomat, ha nyakig megyek is a sárba utána!
De kihalászom a butykosomat, ha nyakig megyek is a sárba utána!
CALIBAN.
Kérlek, királyom, légy nyugodt. No lásd,
Ez itt a kunyhó száda. Lépj be halkan,
S vidd véghez azt, mi által e sziget
Örök sajátoddá lesz s Caliban
Talpad nyalója mindörökre.
Kérlek, királyom, légy nyugodt. No lásd,
Ez itt a kunyhó száda. Lépj be halkan,
S vidd véghez azt, mi által e sziget
Örök sajátoddá lesz s Caliban
Talpad nyalója mindörökre.
HÖRPENCS.
Adj kezet. Kezdenek véres gondolataim jönni.
Adj kezet. Kezdenek véres gondolataim jönni.
KURJANCS.
Oh Hörpencs király! oh nemes lovag! felséges Hörpencs! nézz ide: mily pompás ruhatár van itt számodra!
Oh Hörpencs király! oh nemes lovag! felséges Hörpencs! nézz ide: mily pompás ruhatár van itt számodra!
CALIBAN.
Hagyd azt, bolond, ne bántsd azt, csupa rongy!
Hagyd azt, bolond, ne bántsd azt, csupa rongy!
KURJANCS.
Ohó, szörny! mi is tudjuk, mi való a zsibvásárra. Oh Hörpencs király!
Ohó, szörny! mi is tudjuk, mi való a zsibvásárra. Oh Hörpencs király!
HÖRPENCS.
Tedd le azt a palástot, Kurjancs. Lelkemre mondom, e palástot magamnak tartom.
Tedd le azt a palástot, Kurjancs. Lelkemre mondom, e palástot magamnak tartom.
KURJANCS.
Kegyelmességedé lesz.
Kegyelmességedé lesz.
CALIBAN.
Kórság csikarja e bolondot! Ej,
Ily rongyra bámészkodni! hagyd, s előbb
Végezd a tettet: mert ha föl talál
Ébredni: főtől-talpig összeszurkál.
Majd ád nekünk!
Kórság csikarja e bolondot! Ej,
Ily rongyra bámészkodni! hagyd, s előbb
Végezd a tettet: mert ha föl talál
Ébredni: főtől-talpig összeszurkál.
Majd ád nekünk!
HÖRPENCS.
Mitől se tarts, szörny! (Egy ruhadabot próbálva magára.) Ahá, szoknya kisasszony! nem az én nadrágom ez? Na a nadrág szoknya alá került. No, nadrág, majd elhullajtod a szőrödet, s vedlett nadrág lesz belőled.
Mitől se tarts, szörny! (Egy ruhadabot próbálva magára.) Ahá, szoknya kisasszony! nem az én nadrágom ez? Na a nadrág szoknya alá került. No, nadrág, majd elhullajtod a szőrödet, s vedlett nadrág lesz belőled.
KURJANCS.
Így, Hörpencs király! most már királyilag rablunk, annak rendi szerint.
Így, Hörpencs király! most már királyilag rablunk, annak rendi szerint.
HÖRPENCS.
Köszönöm ez élczet. Nesze érte egy rendbeli öltözet. Az elmésség ne maradjon jutalmazatlanúl, míg én vagyok király e szigeten! „Királyilag rabolni,” s „annak rendi szerint.” pompás élcz. Nesze, még egy rend öltözet érette!
Köszönöm ez élczet. Nesze érte egy rendbeli öltözet. Az elmésség ne maradjon jutalmazatlanúl, míg én vagyok király e szigeten! „Királyilag rabolni,” s „annak rendi szerint.” pompás élcz. Nesze, még egy rend öltözet érette!
KURJANCS.
Gyere, szörny, szurkold meg te is a körmödet s csípd el a maradékot.
Gyere, szörny, szurkold meg te is a körmödet s csípd el a maradékot.
CALIBAN.
Nem kell nekem: időt vesztünk vele,
S örvös ludakká vagy utálatos
Szűk homlokú majmokká változunk.
Nem kell nekem: időt vesztünk vele,
S örvös ludakká vagy utálatos
Szűk homlokú majmokká változunk.
HÖRPENCS.
Csak fogj hozzá, szörny; segíts elczipelni e holmit oda, a hol hordóborom van: vagy kitaszítlak a királyságomból. No hát fogd ezt!
Csak fogj hozzá, szörny; segíts elczipelni e holmit oda, a hol hordóborom van: vagy kitaszítlak a királyságomból. No hát fogd ezt!
KURJANCS.
Meg ezt!
Meg ezt!
HÖRPENCS.
Meg még ezt!
Vadász-zaj hallik. Különböző szellemek jönnek kutyaalakban s reájok rohannak. Prospero és Ariel uszítják.
Meg még ezt!
Vadász-zaj hallik. Különböző szellemek jönnek kutyaalakban s reájok rohannak. Prospero és Ariel uszítják.
PROSPERO.
Hahó, Szakálas, csípd meg!
Hahó, Szakálas, csípd meg!
ARIEL.
Itt, Szikra, erre, hó!
Itt, Szikra, erre, hó!
PROSPERO.
Vihar, ide, Vihar! Tigris, ide! hahó!
Az ebek Calibant, Hörpencset és Kurjancsot kiűzik.
Menj, mondd a szellemeknek, hogy facsarják
Görcsökbe izmaik’ s a csontjokat
Köszvénynyel hasogassák, bőrüket
Tarkábbra szurkálják, mint párduczé,
Vagy vad hiúzé!
Vihar, ide, Vihar! Tigris, ide! hahó!
Az ebek Calibant, Hörpencset és Kurjancsot kiűzik.
Menj, mondd a szellemeknek, hogy facsarják
Görcsökbe izmaik’ s a csontjokat
Köszvénynyel hasogassák, bőrüket
Tarkábbra szurkálják, mint párduczé,
Vagy vad hiúzé!
)
ARIEL.
| Hallga, bőgnek is már! |
PROSPERO.
Csak űzni, űzni még! – Most ellenim
Mind lábaimnál, a markomba’ mind.
Végére jár munkám: te is szabad
Lészsz nem sokára! Még kissé kövess,
Csak űzni, űzni még! – Most ellenim
Mind lábaimnál, a markomba’ mind.
Végére jár munkám: te is szabad
Lészsz nem sokára! Még kissé kövess,
| S szolgálj nekem! | (Elmennek.) |
