I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Windsorban Pázsi háza előtt.
Silány, Nyurga és Evans Hugó jőnek.
SILÁNY.
Tisztelendő Hugó uram, ne fárassza magát rábeszélésével; a csillagos törvényszék elé viszem a dolgot: s ha húszszor Falstaff János volna is ő kegyelme, azért ne paczkázzék Silány Róberten, a ki földes úr.
NYURGA.
A glosteri grófságban békebiró és coram.
SILÁNY.
Ugy van, Nyurga öcsém, és cust-alorum.
NYURGA.
Ugy van, s azonfelül ratolorum, és született nemes ember, tisztelendő uram, a ki armigeronak irja magát minden okmányon, bizonyitványon, quietantián vagy obligatión, armigeronak.
SILÁNY.
Ugy van, irjuk is és irtuk is már mintegy háromszáz esztendő óta.
NYURGA.
Irta minden successora, ki előtte volt, és fogja irni minden antecessora, a ki utána következik: tuczatonkint fogják a csukát fehér tetővel paizsukra rakni.
SILÁNY.
És az ódon egy paizs.
EVANS.
A fehér tetű ócska csuklának iken jól illik, iken megjárja; fölötte pizalmas állatocska az emberhez, és szerelmet jelent.
SILÁNY.
A csuka fris hal, a fehér tetőzetü csuka pedig régi czímer.
NYURGA.
Nézzek-e ki szállást, bátyám?
SILÁNY.
Nézz, de csak úgy, ha házasságra veszed a dolgot.
EVANS.
Veszett tolog igazán, ha kinéz.
SILÁNY.
Dehogy az!
EVANS.
Pizony az, asszonyunkra! mert ha kinéz a szállásodból, akkor az én együgyü okoskodásom szerint te maradsz hoppon. De az mindegy: ha Falstaff János úr kalibát csinált nektek, úgy én az egyházhoz tartozom, s örülni fogok ha sikerül köztetek jó akaratomval egyezségeket és combromissumokat megcsinálni.
SILÁNY.
Hallja meg a csillagos kamara: ez botrány!
EVANS.
Nem illendő tolog, hogy a csillagos kamara potrányokról halljon; nincs a potrányban semmi félelme az Istennek. A csillagos kamara, lássa kegyelmed, örömestebb fog hallani az isteni félelemről, mint hallani potrányról; ikazkassa magát ezek szerint.
SILÁNY.
Hah! életemre, ha ismét fiatal lehetnék, kardom végezné el az ügyet.
EVANS.
Jobb, legyenek a parádok a kard, és végezzék el ők? azért van az én atyamban más kondolat, mely talán jó végre viheti a tolgot. Itt van Bázsi Anna, Bázsi Györgynek a leánya, a ki igen tagaros kis szüzesség.
NYURGA.
Pázsi Anna kisasszony? Szög haja van meg véknyan beszél, mint az asszonyok szoktak.
EVANS.
Az egész filágra nézvést ez az ikazi személy; olyan dögéletes, a milyennek csak kifánhatod, és örek apja (az ék fikasztalja meg poldog föltámadásval) hét száz font pénzt, aranyat és ezüstöt testált neki halálos ágyán, ha kébes lesz a tizenhetedik évét elérni. Nagyon jó finta volna, ha elhagynók ezt cókot mókot, és házasságot fundálnánk Aprahám ur és Bázsi Anna kisasszony közt.
SILÁNY.
Öreg apja hétszáz fontot rendelt neki?
EVANS.
Azt pizony, és apja még szebb tőkét csinált össze neki.
SILÁNY.
Ismerem a kisasszonyt: vannak neki jó adományai.
EVANS.
Hétszáz font és egyéb fontos képessékek jó adományok.
SILÁNY.
Jól van, lássunk most Pázsi úr után. Itt van Falstaff?
EVANS.
Haszukságot mondjak kegyelmednek? Én utálom haszugot, valamint utálom azt is, a ki hamis, fagy falamit utálom azt, a ki nem ikaz. A lofak John úr itt van, és kérlek, fogadjátok el jóakarótok tanácsát. Hadd kopoktatok Bázsi úr ajtaján. (Kopogtat.) Hej, hó! Az isten áldja meg hajlékotat!
Pázsi jő.
PÁZSI.
Ki az?
EVANS.
Isten áltása és a kegyelmed jó parátja Silány, a piró, és ime Nyurka ifjur, a ki körülpelül más mesét is mondhat kegyelmednek, ha a tolog a kegyelmed tetszésére lesz.
PÁZSI.
Örülök, hogy uraságtokat jó egészségben láthatom. Silány uram, köszönöm a vadat.
SILÁNY.
Pázsi uram, örülök hogy láthatom; váljék sziv szerinti jó egészségére. Jobbnak ohajtottam volna a vadat, roszul lőtték meg. Hogy van a jó Pázsiné asszonyság? – És hát köszönöm mindenha, tiszta szivből, ugy ugy, tiszta szivemből.
PÁZSI.
Köszönöm, uram.
SILÁNY.
Köszönöm, uram; igazmondó szavamra, köszönöm.
PÁZSI.
Örülök, hogy láthatom, jó Nyurga uram.
NYURGA.
Hát, hogy van fakó agarad, uram? – Azt hallom, Cotsallban leverték.
PÁZSI.
Nem lehetett jól megitélni, uram.
NYURGA.
Nem akarja elismerni, nem akarja elismerni.
SILÁNY.
Persze hogy nem. Ön az oka, ön az oka. A kutya jó.
PÁZSI.
Fattyu, uram.
SILÁNY.
Uram, jó kutya és szép kutya; mondhatni-e ennél többet is? Jó és szép. Itt van Falstaff John úr?
PÁZSI.
Uram, ott ben van, s bár sikerülne valami jó cselekedetet véghez vinnem köztetek.
EVANS.
Ez a mondás olyan folt, a milyen jó keresztényhez illik.
SILÁNY.
Pázsi uram, ő engem megsértett.
PÁZSI.
Uram, ezt ő némileg el is ismeri.
SILÁNY.
No, ha elismeri, akkor engem ismerjen ki. Nem ugy van, Pázsi uram? Ő engemet megsértett; valóban megsértett; egy szó mint száz, megsértett; – hidd meg: Silány Robert, esquire, mondja, hogy megsértett.
PÁZSI.
Itt jő John úr.
Falstaff, Bardolph, Nym és Pistol jőnek.
FALSTAFF.
Nos, Silány uram, kegyed be akar vádolni a királynál?
SILÁNY.
Lovag, te megbotoztad embereimet, elejtetted szarvasomat s feltörted házamat.
FALSTAFF.
De nem csókoltam meg vadászod lányát?
SILÁNY.
Ej mit nekem! Ezekre meg kell felelned!
FALSTAFF.
Rögtön megfelelek: én mindezt megtettem. Nos, megfeleltem?
SILÁNY.
Tudja meg a tanács!
FALSTAFF.
Vagy tudnál te tanácsot, de jobbat, magadnak, különben kinevetnek vele.
EVANS.
Pauca verba, John úr; kap osztán jó szót –
FALSTAFF.
Káposztán, jó szót? – Répán roszat. Nyurga, bevertem a fejedet: hát neked mi dolgod van velem?
NYURGA.
Valóban, uram, több rendbeli dolog van az én fejemben ellened és zsebmetsző czimboráid, Bardolph, Nym és Pistol ellen. Elcsaltak a csapszékbe, és leitattak, aztán kizsebeltek.
BARDOLPH.
Te bamburi sajt.
NYURGA.
Nem arról van itt a szó.
PISTOL.
Hogyan, te Mephistophilus?
NYURGA.
Nem arról van itt szó.
NYM.
Csitt! mondom! pauca pauca; csitt! ez az én humorom.
NYURGA.
Hol van Simplicius, az én cselédem! Nem tudod, bátyám?
EVANS.
Kérlek, pékesség! Értsük meg egymást: három piró van itt a dologra, a mennyiben én értem; itt van Pázsi uram, fidelicet Pázsi uram; itt fagyok aztán én makam, fidelicet én makam, és harmatiknak itt van fékre és utoljára a térdszalakpeli kocsmáros.
PÁZSI.
Mi hárman, hogy meghallgassuk s elvégezzük köztök.
EVANS.
Ikazán bombás: én majd kifonatot csinálok belőle jegyzőkönyvembe, és azután majd meghallkatjuk az esetet annyi discretióval, a mennyi csak telik tőlünk.
FALSTAFF.
Pistol!
PISTOL.
Csupa fül!
EVANS.
Az örtök és ángya! Miféle phrazis ez? „Csupa fül.” Ej, ez aztán affectatió!
FALSTAFF.
Pistol, te csented el Nyurga úr tárczáját?
NYURGA.
E keztyükre! ő volt (vagy soha se lépjek át többé saját nagy szobám küszöbén) hét grottal régi ezüst pénzben és két Edward idejebeli széles talérral, melynek darabja két shillingembe s két pencembe került Miller Yed-éknél – e keztyükre!
FALSTAFF.
Pistol, igaz?
EVANS.
Nem ikaz, hanem csalárt, a lopott pugilláris csalárt.
PISTOL.
Hé, bérczi idegen! – Sir John, nemes uram,
Rézfringiámra harczra hivom őt:
Labráidba tagadja vissza szóm;
S e tagadás: hab, söpredék, hazudsz!
NYURGA.
E keztyükre, akkor ez volt!
NYM.
Hátrább az agarakkal, uram, s hadd szóljon a jó humor. Azt mondom, „megjárod”, ha piszkafa humoroddal jösz nekem; ez a dolog igazi veleje.
NYURGA.
E kalapra, akkor ez a rőt pofa tette: mert ha nem is emlékszem tisztán reá, hogy mit tettem, midőn leitattatok, azért még épenséggel nem vagyok egészen szamár.
FALSTAFF.
Mit szólasz hozzá, Pirók és Jankó?
BARDOLPH.
Hát, uram, én részemről csak azt mondom, hogy ez a nemes úr kiitta magát mind az öt érzékenységéből.
EVANS.
Öt érzéknek nevezik. Piha, minő iknoranczia?
BARDOLPH.
Mikor aztán részeg volt, uram, mint a csap, akkor aztán megcsapoltuk, s a conclusió az, hogy illára vettük a dolgot.
NYURGA.
Igaz, még hozzá latinul is beszéltek; de nem erről van szó. Le nem iszom magamat többé ez életben, csak tisztességes, müvelt, jóravaló társaságban; már e csiny után ha leiszom magamat, olyanokkal iszom le magamat, a kikben van isteni félelem, és nem részeges korhelyekkel.
EVANS.
Ugy legyen Isten ketyelmes nekem, a hogy ez erényes egy fokadás.
FALSTAFF.
Uraim, halljátok, hogy az egész dolog tagadásba vétetik, halljátok.
Pázsi Anna jő borral; Habné, Pázsiné követik.
PÁZSI.
Lányom, csak vidd be a bort, majd csak ottben iszunk. (Pázsi Anna elmegy.)
NYURGA.
Oh egek, ez Pázsi Anna kisasszony.
PÁZSI.
Hogy van, Habné asszonyom?
FALSTAFF.
Habné asszonyság, hitemre, legjobbkor jött: engedelmével, jó asszonyom.
(Megcsókolja.)
PÁZSI.
Asszony, üdvözöld ezen urakat. Jerünk: forró vadpástétomunk van ebédre; jerünk, reménylem borba fojtunk minden ügy-bajt.
(Elmennek Silányon, Nyurgán és Evanson kívűl Mind.)
NYURGA.
Nem adnám negyven shillingért, ha velem volna dalos és verses könyvem.
Simplicius jön.
Nos, Simplicius, hol voltál? Magam udvaroljak magamnak? Mit, magam? Nincsen veled a mesekönyv? Nincs veled?
SIMPLICIUS.
A mesekönyv! Hát nem kölcsönözte oda Viganósi Alicenek mult mindszent napján, két héttel Szent Mihály előtt?
SILÁNY.
Gyere öcsém, gyere öcsém: miattad állunk itt. Egy szóra, öcsém; valóban, ime, öcsém; némi, ugy szólván, ajánlatféle, egy neme az ajánlatnak, mit tisztelendő Hugo uram ugy példálózva tett: értesz engem?
NYURGA.
Igen, uram, ön engem okosnak fog találni: ha ugy áll a dolog, akkor azt fogom tenni, a mi okszerü.
SILÁNY.
De érts meg.
NYURGA.
Értem, uram.
EVANS.
Nyurka úr, figyeljen az ajánlatra. Majd én kimagyarázom a tolgot. ha különben capax leszen reá.
NYURGA.
De én már csak ugy teszek, a mint Silány bátyám mondja. Kérlek, engedj meg; már ő az ő kerületének békebirája, ha én még oly együgyüen állok is itt.
EVANS.
Csakhogy most nem az a kérdés; a kérdés a kegyed házasságát illeti.
SILÁNY.
Ugy van, ez a dolog veleje, uram.
EVANS.
Falóban, az a tolog ikazi veleje; Pazsi Anna kisasszonval.
NYURGA.
No, ha ugy áll, én kész vagyok őt némi okszerü feltételek mellett nőül venni.
EVANS.
De van-e hajlantósága azon némperhez? Hadd halljuk ezt filákosan szájából, vagy ajkairól; mert pizonyos philusophusok azt tartják, hogy az ajak a szájnak egy részecskéjét képezi; azért, határozottan, elláthatja-e jóakaradával ama leányzot?
SILÁNY.
Nyurga Ábrahám öcsém, tudnád-e őt szeretni?
NYURGA.
Reménylem, uram, tudnám ugy, mint olyanhoz illik, a ki okszerüen akar cselekedni.
EVANS.
Oh Istennek minden szentjei! határozottan kell peszélnie! Utána eshetik-e minden fágyakozásaival?
SILÁNY.
Ezt kell tenned. Kész vagy-e őt jó hozomány mellett elvenni?
NYURGA.
Ennél nagyobb dolgokra is kész vagyok, bátyám, a te kérelmedre, néminemű okszerüségek mellett.
SILÁNY.
Nem – Érts meg, érts meg, édes öcsém: a mit teszek, csak a te kedvedért akarom tenni, öcsém. Tudnád-e szeretni a leányt?
NYURGA.
Kész vagyok őt nőül venni, uram, a te kívánságodhoz képest; ha szerelmünk kezdetben nem is lesz nagy, majd az ég megcsökkenti jobb ismeretség folytán, ha egyszer összekeltünk s több alkalmunk lesz egymás kiismerésére; reménylem, a familiaritással együtt fog gyarapodni a desceptus; csak mondja kegyed, hogy „vedd el”, és én elveszem: erre szabadon határoztam el magamat és én dissolutus vagyok.
EVANS.
Ez ikazán kiméletes fálasz; kivéve, hogy egy kis hipa van ezen szópan „dissolutus,” e szó az ő szántékához képest úgy hangzik, hogy „resolutus”. Az ő szántéka pedig jó.
SILÁNY.
Igen, úgy hiszem, öcsémnek tisztességes szándéka van.
NYURGA.
Az van, akár felakasztatom magam’ rá.
Pázsi Anna visszajő.
SILÁNY.
Itt jön a szép Anna kisasszony. Oh bár fiatal volnék, az ön érdekében, Anna kisasszony!
ANNA.
Az ebéd az asztalon van. Atyám kéreti uraságtok társaságát.
SILÁNY.
Teszem tiszteletemet, Anna kisasszony!
EVANS.
Az ék áldott akaradára: nem szabad hiányoznom a gratiasnál.
(Silány és Evans elmennek.)
ANNA.
Nem tetszik uraságodnak is bejönni, uram?
NYURGA.
Nem, köszönöm, valóban, tiszta szivből; igen jól vagyok itt.
ANNA.
Az ebéd várakozik önre, uram.
NYURGA.
Nem vagyok éhes, valóban, köszönöm. Eredj, ficzkó, s ha mindjárt az én inasom vagy is, menj, szolgálj fel Silány bátyámnak. (Simplicius elmegy.) Hadd legyen egyszer egy békebiró barátjának lekötelezettje szolgájaért. Most csak három cselédet tartok és egy fiut, míg anyám meg nem hal; de hát mit is? Csak úgy élek, mint egy szegény született nemes ember.
ANNA.
Nem mehetek be uraságod nélkül; ők le nem ülnek addig, míg ön be nem jön.
NYURGA.
Hitemre, nem fogok semmit sem enni; köszönöm, ép úgy, mintha csak ettem volna.
ANNA.
Kérem, uram, tessék besétálni.
NYURGA.
Köszönöm, inkább csak itt kün sétálok. A multkor egy vivómesterrel kardra és tőrre álltam ki (három támadást egy tál aszuszilváért), s a czombomon megsérültem, azóta nem türhetem a forró étel szagát. Mért ugatnak annyira kutyáik? Tán medve van a városban?
ANNA.
Azt hiszem, uram, az van; hallottam, hogy emlitették.
NYURGA.
Szörnyen szeretem a vadászatot; de csak oly hamar keveredem miatta verekedésbe, mint akárki Angliában. Kegyed elszörnyed, úgy-e, ha kiszabadult medvét lát, nem?
ANNA.
Igen, uram, valóban.
NYURGA.
Nekem az ételem, italom, oh: én láttam Sackersont szabadon, vagy huszszor, és megfogtam lánczánál fogva; de biztositom, az asszonyok annyira sivalkodtak és rikácsoltak hozzá, hogy pompás volt. Hanem valóban, az asszonyok ki nem állhatják; nagyon rossz hajlandósággal vannak az ily durva jószág iránt.
Pázsi jő.
PÁZSI.
Jőjön, nemes Nyurga uram, jőjön, önre várakozunk.
NYURGA.
Nem eszem semmit sem, uram, köszönöm.
PÁZSI.
Kakas csípje meg, nem fogsz huzalkodni, uram. Jer, jer.
NYURGA.
Nem; kérlek, légy útmutatónk.
PÁZSI.
Rajta, uram.
NYURGA.
Anna kisasszony, kegyed menjen előre.
ANNA.
Én nem, uram; kérem, csak tessék.
NYURGA.
Igazán, én nem megyek elsőnek, igazán ám, nem akarom vele megsérteni.
ANNA.
Kérem, uram.
NYURGA.
Inkább leszek udvariatlan, mintsem alkalmatlan. Maga magát sérti meg vele, igazán ám.
(Elmennek.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem