V. SZÍN.
A park más részében.
Falstaff álöltözetben kecskeszarvakkal.
FALSTAFF.
A windsori óra tizenkettőt ütött. A percz közelg. No most legyetek velem, forró vérű istenek! Emlékezzél meg rá, Jupiter, hogy te Európádért bikává lettél; a szerelem rakta fel szarvaidat. Oh hatalmas szerelem, ki bizonyos tekintetben állatból embert és némi más tekintetben emberből állatot csinálsz! – Ime Jupiter, te Leda szerelmeért hattyuvá levél. Oh mindenható szerelem! mi közel hoztad te az istent egy lud alakjához! Az első hibát barom alakjában követted el: – oh Jupiter, baromi hiba! Egy másik hibát madár képében: gondold meg, Jupiter, mi képtelen hiba! Ha az isteneknek is tüzel a háta, mit tegyenek a szegény emberek? Én részemről itt windsori gím vagyok; s azt hiszem, ez erdőben a legkövérebb. Adj hűvös időt üzelkedésemre, Jupiter, különben ki gáncsolhat, ha kihugyozom hájamat? Ki jön itt? Nőstényem?
Habné, Pázsiné jőnek.
A windsori óra tizenkettőt ütött. A percz közelg. No most legyetek velem, forró vérű istenek! Emlékezzél meg rá, Jupiter, hogy te Európádért bikává lettél; a szerelem rakta fel szarvaidat. Oh hatalmas szerelem, ki bizonyos tekintetben állatból embert és némi más tekintetben emberből állatot csinálsz! – Ime Jupiter, te Leda szerelmeért hattyuvá levél. Oh mindenható szerelem! mi közel hoztad te az istent egy lud alakjához! Az első hibát barom alakjában követted el: – oh Jupiter, baromi hiba! Egy másik hibát madár képében: gondold meg, Jupiter, mi képtelen hiba! Ha az isteneknek is tüzel a háta, mit tegyenek a szegény emberek? Én részemről itt windsori gím vagyok; s azt hiszem, ez erdőben a legkövérebb. Adj hűvös időt üzelkedésemre, Jupiter, különben ki gáncsolhat, ha kihugyozom hájamat? Ki jön itt? Nőstényem?
Habné, Pázsiné jőnek.
HABNÉ.
John úr, itt vagy-e, hímem? hímszarvasom?
John úr, itt vagy-e, hímem? hímszarvasom?
FALSTAFF.
Az én gímem a fekete csillaggal. – Ám essék burgonya, hadd dörögjön az ég a „Zöld ujjas” nótájára; hadd szakadjon csókbábú-jégeső, havazzon bogáncs fejeket; hadd jőjön az ingereknek zápora: itt keresek én menedéket.
Az én gímem a fekete csillaggal. – Ám essék burgonya, hadd dörögjön az ég a „Zöld ujjas” nótájára; hadd szakadjon csókbábú-jégeső, havazzon bogáncs fejeket; hadd jőjön az ingereknek zápora: itt keresek én menedéket.
| (Megöleli.) |
HABNÉ.
Pázsiné eljött velem, édes szivem.
Pázsiné eljött velem, édes szivem.
FALSTAFF.
Osztakozzatok rajtam, mint földarabolt bakon; essék mindenikre egy-egy derék; oldalaimat magamnak tartom meg; vállaimat e kerülő csőszének s szarvaimat férjeiteknek testálom. Há, nem vagyok-e vadász? Tudok-e úgy beszélni, mint Herne vadász? Hej, most az egyszer lelkiismeretes fiu Cupido, megadja a kárpótlást. Fogadj Isten, oly igazán, mint a hogy jó lélek vagyok.
Osztakozzatok rajtam, mint földarabolt bakon; essék mindenikre egy-egy derék; oldalaimat magamnak tartom meg; vállaimat e kerülő csőszének s szarvaimat férjeiteknek testálom. Há, nem vagyok-e vadász? Tudok-e úgy beszélni, mint Herne vadász? Hej, most az egyszer lelkiismeretes fiu Cupido, megadja a kárpótlást. Fogadj Isten, oly igazán, mint a hogy jó lélek vagyok.
| (Lárma ben.) |
PÁZSINÉ.
Jaj, mi zaj?
Jaj, mi zaj?
HABNÉ.
Ég bocsássa meg büneinket!
Ég bocsássa meg büneinket!
FALSTAFF.
Mi lehet ez?
Mi lehet ez?
HABNÉ. PÁZSINÉ.
| El, el! | (Elszaladnak.) |
FALSTAFF.
Azt hiszem, engem az ördög nem szánt kárhozatra, nehogy az olaj, mely bennem van, tűzbe boritsa a poklot; különben nem vágott volna most utamba.
Evans Hugo, mint satyr; Pázsi Anna, mint tündérkirályné; tündérül öltözött Testvére és Mások kiséretében, fejükön viaszgyertyákkal, jönnek.
Azt hiszem, engem az ördög nem szánt kárhozatra, nehogy az olaj, mely bennem van, tűzbe boritsa a poklot; különben nem vágott volna most utamba.
Evans Hugo, mint satyr; Pázsi Anna, mint tündérkirályné; tündérül öltözött Testvére és Mások kiséretében, fejükön viaszgyertyákkal, jönnek.
ANNA.
Zöld, szürke, fekete s fehér tündérek,
Holdfényben sürgő árnyai az éjnek,
Örök végzetnek árva gyermeki,
Munkára fel, tiszte szerint, kiki!
Hobgoblin hirnököm, csendet csinálj!
Zöld, szürke, fekete s fehér tündérek,
Holdfényben sürgő árnyai az éjnek,
Örök végzetnek árva gyermeki,
Munkára fel, tiszte szerint, kiki!
Hobgoblin hirnököm, csendet csinálj!
HOBGOBLIN.
Dévaj manó, neved: Csend – csitt! Megállj!
Windsor kályháihoz szökellj, tücsök,
S hol pislog hamvas tűzhelyen üszök,
Szederje kékre csipj lány arczot ott,
Mert urnőnk gyülöl piszkot, paszmagot.
Dévaj manó, neved: Csend – csitt! Megállj!
Windsor kályháihoz szökellj, tücsök,
S hol pislog hamvas tűzhelyen üszök,
Szederje kékre csipj lány arczot ott,
Mert urnőnk gyülöl piszkot, paszmagot.
FALSTAFF.
Tündérek! Ah meghal, ki szól hozzájok.
Tündérek! Ah meghal, ki szól hozzájok.
EVANS.
Vasorru, menj, s ha lelsz oly hajadont,
Ki este három miatyánkat mond,
Semmitsd meg abban a képzeletet,
Aludjék úgy, mint gondtalan gyerek;
De ki bünét feledve aluszik:
Csípd arczát, vállát, véknyát, czombjait.
Vasorru, menj, s ha lelsz oly hajadont,
Ki este három miatyánkat mond,
Semmitsd meg abban a képzeletet,
Aludjék úgy, mint gondtalan gyerek;
De ki bünét feledve aluszik:
Csípd arczát, vállát, véknyát, czombjait.
ANNA.
Körös körűl
Sürögjetek Windsorvártt kül s belűl
Megáldva mind megszentelt termeit,
Hogy álljanak a végitéletig,
S illő jó karban mindenkor találjuk
Méltón urokhoz és urok hozzájuk.
A rend-ülésekre facsarjatok
Virágnedűt és balzsamillatot;
Szép jelvényt, öltönyt, minden sisakot
Nemes kenettel meg-megáldjatok.
És réti-manók éjjel dalljanak
Kerek gyürűben, mint a térdszalag,
S legyen a nyom zöld, mely tánczukra kél,
Üdébb, termékenyebb egyéb fünél,
S „Honi soit, qui mal y pense” rá irva
Smaragd, bibor s fehér virág-csokorba,
Mint szafir, gyöngy, dús hímezet egy sorba’
A szép lovag térdét ölelve lóg:
Mert lágy szirmokkal irunk mi manók.
El! széjjel el! De míg nem egyet verne
Az óra, ne feledjük el a Herne
Vadász tölgye körűl szokott tánczunkat.
Körös körűl
Sürögjetek Windsorvártt kül s belűl
Megáldva mind megszentelt termeit,
Hogy álljanak a végitéletig,
S illő jó karban mindenkor találjuk
Méltón urokhoz és urok hozzájuk.
A rend-ülésekre facsarjatok
Virágnedűt és balzsamillatot;
Szép jelvényt, öltönyt, minden sisakot
Nemes kenettel meg-megáldjatok.
És réti-manók éjjel dalljanak
Kerek gyürűben, mint a térdszalag,
S legyen a nyom zöld, mely tánczukra kél,
Üdébb, termékenyebb egyéb fünél,
S „Honi soit, qui mal y pense” rá irva
Smaragd, bibor s fehér virág-csokorba,
Mint szafir, gyöngy, dús hímezet egy sorba’
A szép lovag térdét ölelve lóg:
Mert lágy szirmokkal irunk mi manók.
El! széjjel el! De míg nem egyet verne
Az óra, ne feledjük el a Herne
Vadász tölgye körűl szokott tánczunkat.
EVANS.
Kéz kézbe, kérlek, rendezzük magunkat
Lámpánk legyen husz szent János bogárka,
Világitván a tölgy körűl a tánczra.
De hó! emberszagot orrontok itt!
Kéz kézbe, kérlek, rendezzük magunkat
Lámpánk legyen husz szent János bogárka,
Világitván a tölgy körűl a tánczra.
De hó! emberszagot orrontok itt!
FALSTAFF.
Az ég ótalmazzon ez ellen a walesi tündér ellen, nehogy egy darab sajttá változtasson át!
Az ég ótalmazzon ez ellen a walesi tündér ellen, nehogy egy darab sajttá változtasson át!
HOBGOBLIN.
Rossz féreg, bűn vala születned is!
Rossz féreg, bűn vala születned is!
ANNA.
Fel, ujjait kisértse tüzpróbánk:
Ha tiszta, ugy nem is fog rajt’ a láng,
S kínt nem okoz; de ha vonaglanék,
Jele, hogy romlott lélek teste ég.
Fel, ujjait kisértse tüzpróbánk:
Ha tiszta, ugy nem is fog rajt’ a láng,
S kínt nem okoz; de ha vonaglanék,
Jele, hogy romlott lélek teste ég.
HOBGOBLIN.
Próbára hát!
Próbára hát!
EVANS.
| Fog-é e tönk tüzet? |
| (Gyertyákkal égetik.) |
FALSTAFF.
Oh, oh, oh!
Oh, oh, oh!
)
ANNA.
Romlott, romlott: kéjben fertőzve meg,
Körbe manók, gunyos danát neki;
És, ropva rá, pörkölgesse kiki.
Dal.
Szégyen: – büntelt képzelet,
Szégyen rád – kéj, éldelet!
Kéj a vérnek tüze csak,
Mit tisztátlan vágya rak,
S szít a szivbe: lángra csap,
A hogy üzi gondolat.
Csipjük, tündérek, manók,
Csipjük a bujálkodót!
Csipve, pörkölve csak körbe körül,
Míg lámpa, míg csillag, míg holdfény derül!
Mig a dal tart, a tündérek csipdesik Falstaffot. Dr. Cajus jő egyik oldalról s elszöktet egy zöldbe öltözött tündért; Nyurga másik oldalról s fehérbe öltözöttet vezet el; Fenton jő s elszökteti Pázsi Annát. Vadászzajt ütnek a szinfalak mögött. A Tündér mind elszalad. Falstaff leveszi szarvait fejéről s fölkel.
Pázsi, Hab, Pázsiné, Habné jőnek és feltartóztatják.
Romlott, romlott: kéjben fertőzve meg,
Körbe manók, gunyos danát neki;
És, ropva rá, pörkölgesse kiki.
Dal.
Szégyen: – büntelt képzelet,
Szégyen rád – kéj, éldelet!
Kéj a vérnek tüze csak,
Mit tisztátlan vágya rak,
S szít a szivbe: lángra csap,
A hogy üzi gondolat.
Csipjük, tündérek, manók,
Csipjük a bujálkodót!
Csipve, pörkölve csak körbe körül,
Míg lámpa, míg csillag, míg holdfény derül!
Mig a dal tart, a tündérek csipdesik Falstaffot. Dr. Cajus jő egyik oldalról s elszöktet egy zöldbe öltözött tündért; Nyurga másik oldalról s fehérbe öltözöttet vezet el; Fenton jő s elszökteti Pázsi Annát. Vadászzajt ütnek a szinfalak mögött. A Tündér mind elszalad. Falstaff leveszi szarvait fejéről s fölkel.
Pázsi, Hab, Pázsiné, Habné jőnek és feltartóztatják.
PÁZSI.
Ne fuss, hiszen kilestünk most az egyszer.
Hát Hernén kívül nem lelél utat?
Ne fuss, hiszen kilestünk most az egyszer.
Hát Hernén kívül nem lelél utat?
PÁZSINÉ.
Kérlek, jer s tréfánk’ ne csigázd tovább.
Hogy tetszenek, John úr, a windsori
Nők? Férjem, látod- ezt? Ez ékes járom
Nem járja inkább itt, mint a városban?
Kérlek, jer s tréfánk’ ne csigázd tovább.
Hogy tetszenek, John úr, a windsori
Nők? Férjem, látod- ezt? Ez ékes járom
Nem járja inkább itt, mint a városban?
HAB.
Nos uram, ki a vaksi? Csermely uram. Falstaff pimasz, vaksi pimasz! Ime szarvai, Csermely uram; és, Csermely uram, ő kegyelme minek sem örvendett Habéktól, mint ruhás kosaruknak, fütykösüknek és husz font pénzének, a minek visszafizetését Csermely uram elvárja; lovai letartóztattak ezek fedezésére, Csermely uram.
Nos uram, ki a vaksi? Csermely uram. Falstaff pimasz, vaksi pimasz! Ime szarvai, Csermely uram; és, Csermely uram, ő kegyelme minek sem örvendett Habéktól, mint ruhás kosaruknak, fütykösüknek és husz font pénzének, a minek visszafizetését Csermely uram elvárja; lovai letartóztattak ezek fedezésére, Csermely uram.
HABNÉ.
John úr, nekünk nem kedvezett a szerencse; soha sem sikerűlt találkoznunk. Soha el nem fogadlak többé galambomnak, hanem szarvasomnak mindig foglak tartani.
John úr, nekünk nem kedvezett a szerencse; soha sem sikerűlt találkoznunk. Soha el nem fogadlak többé galambomnak, hanem szarvasomnak mindig foglak tartani.
FALSTAFF.
Kezdem belátni, hogy lóvá tettek.
Kezdem belátni, hogy lóvá tettek.
HAB.
Biz ugy, s azon felül ökörré: mert mindkettőnek bizonyitékai megvannak.
Biz ugy, s azon felül ökörré: mert mindkettőnek bizonyitékai megvannak.
FALSTAFF.
Hát ezek nem tündérek? Valami háromszor vagy négyszer felötlött bennem a gondolat, hogy aligha tündérek; és ismét lelkem bünössége s szellemi tehetségeim hirtelen meglepetése, vesztére és daczára minden észszerűségnek és oknak, határozott azon hitemmé változtatta át a legdurvább csinyt, hogy mégis tündérek.
Hát ezek nem tündérek? Valami háromszor vagy négyszer felötlött bennem a gondolat, hogy aligha tündérek; és ismét lelkem bünössége s szellemi tehetségeim hirtelen meglepetése, vesztére és daczára minden észszerűségnek és oknak, határozott azon hitemmé változtatta át a legdurvább csinyt, hogy mégis tündérek.
EVANS.
John úr, szolkáld az Istent, hagyd appa vágyaitat, és a düntérek nem fognak csipketni.
John úr, szolkáld az Istent, hagyd appa vágyaitat, és a düntérek nem fognak csipketni.
HAB.
Ez szép szó, Hugo tündér.
Ez szép szó, Hugo tündér.
EVANS.
És hagyd abba féltékenységedet is, kérlek.
És hagyd abba féltékenységedet is, kérlek.
HAB.
Ezentul nem kétkedem feleségemben mindaddig, míg csak te képes nem lészsz, jó angol nyelven esengni kegyeiért.
Ezentul nem kétkedem feleségemben mindaddig, míg csak te képes nem lészsz, jó angol nyelven esengni kegyeiért.
FALSTAFF.
Napra tettem-e agyvelőmet s megszárogattam-e, hogy nem volt elég sütni valója ily szörnyü kudarcz megelőzésére? S még hozzá egy walesi kecske nyergelt-e fel? Gyapotból legyen-e tarajom? Idején volna, hogy egy darab száraz sajton fuladjak meg.
Napra tettem-e agyvelőmet s megszárogattam-e, hogy nem volt elég sütni valója ily szörnyü kudarcz megelőzésére? S még hozzá egy walesi kecske nyergelt-e fel? Gyapotból legyen-e tarajom? Idején volna, hogy egy darab száraz sajton fuladjak meg.
EVANS.
Sajtot nem jó fajjal elkeverni: a te péled pedig csupa faj.
Sajtot nem jó fajjal elkeverni: a te péled pedig csupa faj.
FALSTAFF.
Fajtalan sajtos! Azért éltem én, hogy gunyját türjem annak, a ki szecskává apritja az angol nyelvet? Ez elég arra, hogy veszte kerekedjék a kéjnek s éjjelezésnek országszerte.
Fajtalan sajtos! Azért éltem én, hogy gunyját türjem annak, a ki szecskává apritja az angol nyelvet? Ez elég arra, hogy veszte kerekedjék a kéjnek s éjjelezésnek országszerte.
PÁZSINÉ.
Hogyan, John úr, azt gondolja, hogy ha mi ki is vetettük volna az erényt szivünkből nyakrafőre s magunkat minden furdalás nélkül adtuk volna is oda a pokolnak, azért az ördög is képes lett volna kegyedet előttünk kedvessé tenni?
Hogyan, John úr, azt gondolja, hogy ha mi ki is vetettük volna az erényt szivünkből nyakrafőre s magunkat minden furdalás nélkül adtuk volna is oda a pokolnak, azért az ördög is képes lett volna kegyedet előttünk kedvessé tenni?
HAB.
Mit? ily kiforditott hurkát? ilyen lenzsákot?
Mit? ily kiforditott hurkát? ilyen lenzsákot?
PÁZSINÉ.
Ilyen puffancsot?
Ilyen puffancsot?
PÁZSI.
Ilyen hideg rideg megviseltet, ilyen szörnyü nagy bélűt?
Ilyen hideg rideg megviseltet, ilyen szörnyü nagy bélűt?
HAB.
A ki csak ily rágalmazó, mint a sátán?
A ki csak ily rágalmazó, mint a sátán?
PÁZSI.
Csak oly ágról szakadt, mint Job?
Csak oly ágról szakadt, mint Job?
HAB.
És csak oly czudar, mint felesége?
És csak oly czudar, mint felesége?
EVANS.
És hajlandó a kicsabongásra és tőzsölésre, és borra és bálinkára, és sörre és pörre, és a figalomra és a szidalomra, és czókra és mókra.
És hajlandó a kicsabongásra és tőzsölésre, és borra és bálinkára, és sörre és pörre, és a figalomra és a szidalomra, és czókra és mókra.
FALSTAFF.
Helyes! Tietek vagyok, elém kerültetek: le vagyok verve; nem vagyok képes rá, hogy ennek a walesi flanelnek megfeleljek. Az ostobaság maga lóg fölöttem súlymérték gyanánt: tegyetek velem kedvetek szerint.
Helyes! Tietek vagyok, elém kerültetek: le vagyok verve; nem vagyok képes rá, hogy ennek a walesi flanelnek megfeleljek. Az ostobaság maga lóg fölöttem súlymérték gyanánt: tegyetek velem kedvetek szerint.
HAB.
Igen, uram, s el fogunk vezetni Windsorba bizonyos Csermely úrhoz, kitől pénzt csaltál ki, s kinek keritőül kellett volna szolgálnod: mind azon felül és kivűl, a mit szenvedtél, azt hiszem, annak a pénznek a visszafizetése csipős szomoruság lesz.
Igen, uram, s el fogunk vezetni Windsorba bizonyos Csermely úrhoz, kitől pénzt csaltál ki, s kinek keritőül kellett volna szolgálnod: mind azon felül és kivűl, a mit szenvedtél, azt hiszem, annak a pénznek a visszafizetése csipős szomoruság lesz.
PÁZSI.
De légy vigan, lovag; ma este elvárlak hozzám égett sörre; szeretném, ha ott kinevetnéd feleségemet, ki most rajtad nevet. Mondd meg neki, hogy Nyurga úr elvette lányát.
De légy vigan, lovag; ma este elvárlak hozzám égett sörre; szeretném, ha ott kinevetnéd feleségemet, ki most rajtad nevet. Mondd meg neki, hogy Nyurga úr elvette lányát.
PÁZSINÉ.
Doctorék kétlik: ha Pázsi Anna az én leányom, akkor eddig Cajus doctor felesége.
Nyurga jő.
Doctorék kétlik: ha Pázsi Anna az én leányom, akkor eddig Cajus doctor felesége.
Nyurga jő.
NYURGA.
Hej – hó – hó! Pázsi apó!
Hej – hó – hó! Pázsi apó!
PÁZSI.
Fiam, nos? Mi baj, fiam? Elvégezted?
Fiam, nos? Mi baj, fiam? Elvégezted?
NYURGA.
Elvégeztem? Elmondom Gloucestershire szine-javának a dolgot. Ugy ám. Akasztottak volna fel inkább.
Elvégeztem? Elmondom Gloucestershire szine-javának a dolgot. Ugy ám. Akasztottak volna fel inkább.
PÁZSI.
Mit, fiam?
Mit, fiam?
NYURGA.
Hát elérek Etonba, hogy elvegyem Pázsi Anna kisasszonyt, s ime, ő egy nagy tohonya fiu. Ha nem lettünk volna a templomban, majd elbántam volna vele én, vagy hogy elbánt volna velem ő. Akár soha se mozduljak, ha nem hittem, hogy Pázsi Anna: és hát a postás gyereke.
Hát elérek Etonba, hogy elvegyem Pázsi Anna kisasszonyt, s ime, ő egy nagy tohonya fiu. Ha nem lettünk volna a templomban, majd elbántam volna vele én, vagy hogy elbánt volna velem ő. Akár soha se mozduljak, ha nem hittem, hogy Pázsi Anna: és hát a postás gyereke.
PÁZSI.
Életemre, akkor te nem az igazit vitted el.
Életemre, akkor te nem az igazit vitted el.
NYURGA.
Mi szükség ezt nekem mondanod? Persze, hogy nem az igazit, ha fiut vittem el lány helyett. Ha meg is eskettek volna vele, azért nekem nem kellett volna, az egész asszonyi pipereért sem, a mit viselt.
Mi szükség ezt nekem mondanod? Persze, hogy nem az igazit, ha fiut vittem el lány helyett. Ha meg is eskettek volna vele, azért nekem nem kellett volna, az egész asszonyi pipereért sem, a mit viselt.
PÁZSI.
No, ez a magad ügyetlensége. Nem mondtam, hogy ismerhetsz lányomra ruhájáról?
No, ez a magad ügyetlensége. Nem mondtam, hogy ismerhetsz lányomra ruhájáról?
NYURGA.
Én oda mentem a fehér ruháshoz és azt kiáltottam: „lim!” és ő visszakiáltotta: „lom!” a mint Anna és én meghatároztuk; aztán még sem Anna volt, hanem a postás gyereke.
Én oda mentem a fehér ruháshoz és azt kiáltottam: „lim!” és ő visszakiáltotta: „lom!” a mint Anna és én meghatároztuk; aztán még sem Anna volt, hanem a postás gyereke.
PÁZSINÉ.
Jó Györgyöm, ne haragudjál: tudtam szándéktokat, lányomat zöldbe öltöztetém, és eddig bizonyosan a plébániában van a doctorral s meg is esküdtek.
Dr. Cajus jön.
Jó Györgyöm, ne haragudjál: tudtam szándéktokat, lányomat zöldbe öltöztetém, és eddig bizonyosan a plébániában van a doctorral s meg is esküdtek.
Dr. Cajus jön.
CAJUS.
’ol van madame Pázsi? ’arcz és ’áború, meg vadzson ’salatva! meg ’ázadostam edzs garçonnal, edzs fiuval, nem Pázsi Anna. ’arcz és ’áború, meg vadzsom ’salatva.
’ol van madame Pázsi? ’arcz és ’áború, meg vadzson ’salatva! meg ’ázadostam edzs garçonnal, edzs fiuval, nem Pázsi Anna. ’arcz és ’áború, meg vadzsom ’salatva.
PÁZSINÉ.
Hogyan? nem a zöld ruhást vitte el?
Hogyan? nem a zöld ruhást vitte el?
CAJUS.
De igen! ’arcz és ’áború, és az edzs fiu. ’arcz és ’áború, föllármázok egész Windsor.
De igen! ’arcz és ’áború, és az edzs fiu. ’arcz és ’áború, föllármázok egész Windsor.
| (Elmegy.) |
HAB.
Ez különös. Kié lett hát az igazi Anna?
Ez különös. Kié lett hát az igazi Anna?
PÁZSINÉ.
Szívem sejti, Itt jő Fenton úr! Nos Fenton úr?
Fenton s Pázsi Anna jőnek.
Szívem sejti, Itt jő Fenton úr! Nos Fenton úr?
Fenton s Pázsi Anna jőnek.
ANNA.
Bocsánat, jó anyám! Atyám, bocsánat!
Bocsánat, jó anyám! Atyám, bocsánat!
PÁZSI.
Nos, kisasszony, hogyan van, hogy nem Nyurga úrral jösz?
Nos, kisasszony, hogyan van, hogy nem Nyurga úrral jösz?
PÁZSINÉ.
Hogyan, hogy nem Cajussal jösz, leány?
Hogyan, hogy nem Cajussal jösz, leány?
FENTON.
Reá piríttok. Im, ez a való.
Ti szégyen fejre őt oda szántátok,
Hol nem vala arany a szerelemben.
Az igaz az, hogy mi meg egyetértve
Egyek vagyunk most elbonthatlanul.
A vétek szent, mit ő elkövetett,
S az engedetlenségnek rut nevét,
A szégyen és csalás színét veszíti:
Mert evvel sok bünös, sok átkos órát
Előze meg s került el, mi reá
Erőszakolt házasság hoz vala.
Reá piríttok. Im, ez a való.
Ti szégyen fejre őt oda szántátok,
Hol nem vala arany a szerelemben.
Az igaz az, hogy mi meg egyetértve
Egyek vagyunk most elbonthatlanul.
A vétek szent, mit ő elkövetett,
S az engedetlenségnek rut nevét,
A szégyen és csalás színét veszíti:
Mert evvel sok bünös, sok átkos órát
Előze meg s került el, mi reá
Erőszakolt házasság hoz vala.
HAB.
Nyugodjatok bele: itt nincs orvosság.
A szerelem ügyét az ég viszi:
Teleknek ára pénz, nőt sors fizet.
Nyugodjatok bele: itt nincs orvosság.
A szerelem ügyét az ég viszi:
Teleknek ára pénz, nőt sors fizet.
FALSTAFF.
Örülök, hogy nyilatok félrecsapott, jóllehet különös jó állást foglaltatok, hogy engem ejtsetek meg.
Örülök, hogy nyilatok félrecsapott, jóllehet különös jó állást foglaltatok, hogy engem ejtsetek meg.
PÁZSI.
Helyes! Mit orvosság? Légy boldog, Fenton!
Fogadjuk el, min nem másithatunk.
Helyes! Mit orvosság? Légy boldog, Fenton!
Fogadjuk el, min nem másithatunk.
FALSTAFF.
Ha éji eb csahol, sokféle vad riad.
Ha éji eb csahol, sokféle vad riad.
PÁZSINÉ.
Jó, én sem habozok. Jó Fenton úr,
Az ég adjon sok, sok vidám napot.
Jó férjem, most jerünk mind, el, haza:
Kandallónknál nevessük el a tréfát
John úr s mind.
Jó, én sem habozok. Jó Fenton úr,
Az ég adjon sok, sok vidám napot.
Jó férjem, most jerünk mind, el, haza:
Kandallónknál nevessük el a tréfát
John úr s mind.
HAB.
Igért Csermelynek, igaz is legyen,
| Jó, legyen. S John úr a mit |
| Mert ő Habnéval hál ez éjjelen. | (Mind el.) |
