II. SZÍN.
Rousillon. Szoba a grófi palotában.
Grófné s a Bohócz jönnek.
GRÓFNÉ.
Minden úgy történt, a mint óhajtottam, kivéve, hogy fiam nem jön Helénnel.
Minden úgy történt, a mint óhajtottam, kivéve, hogy fiam nem jön Helénnel.
BOHÓCZ.
Lelkemre mondom, nekem a mi fiatal grófunk nagyon búskomor embernek látszik.
Lelkemre mondom, nekem a mi fiatal grófunk nagyon búskomor embernek látszik.
GRÓFNÉ.
S miből következteted ezt, kérlek?
S miből következteted ezt, kérlek?
BOHÓCZ.
Hogy is ne! Csizmájára néz, és énekel; csizmaszárát igazgatja, és énekel; kérdezősködik, és énekel; fogát piszkálja, és énekel. Ismertem egy embert, a kiben szintén megvolt a búskomorság e bogara; s az egy szép majorságot adott oda egy énekért.
Hogy is ne! Csizmájára néz, és énekel; csizmaszárát igazgatja, és énekel; kérdezősködik, és énekel; fogát piszkálja, és énekel. Ismertem egy embert, a kiben szintén megvolt a búskomorság e bogara; s az egy szép majorságot adott oda egy énekért.
GRÓFNÉ.
Lássuk, mit ír, s mikor szándékozik visszatérni.
Lássuk, mit ír, s mikor szándékozik visszatérni.
BOHÓCZ.
Semmi vonzódásom sincs többé Erzsókhoz, mióta az udvarnál voltam. A mi régi sült halunk s a mi vidéki Erzsókjaink mind semmik az udvari régi sült halhoz és az udvari Erzsókokhoz; az én Kupidóm veleje kiszáradt, s úgy kezdek szeretni, mint az öreg a pénzt, minden étvágy nélkül.
Semmi vonzódásom sincs többé Erzsókhoz, mióta az udvarnál voltam. A mi régi sült halunk s a mi vidéki Erzsókjaink mind semmik az udvari régi sült halhoz és az udvari Erzsókokhoz; az én Kupidóm veleje kiszáradt, s úgy kezdek szeretni, mint az öreg a pénzt, minden étvágy nélkül.
GRÓFNÉ.
Mit látok?
Mit látok?
)
BOHÓCZ.
Épen azt, a mire néz. (Bohócz el.)
Épen azt, a mire néz. (Bohócz el.)
GRÓFNÉ (olvas).
„Menyet küldök anyámnak: a királyt meggyógyította, engem tönkre tett. Elvettem, de nőmmé nem tettem, s megesküvém, hogy ezt a nem-et örökössé teszem. A hír közölni fogja, hogy megszöktem; tőlem tudja meg anyám, mielőtt más mondaná. Ha elég széles a világ: igen nagy távolságban fogok tartózkodni. Gyermeki hódoló tisztelettel
Nem jól van ez, gyors, féktelen fiú!
Kerülni ilyen jó király kegyét,
Magadra vonni mély neheztelését,
Megvetve azt a lányt, ki oly nemes,
Hogy egy császár se vethetné meg.
Bohócz visszatér.
„Menyet küldök anyámnak: a királyt meggyógyította, engem tönkre tett. Elvettem, de nőmmé nem tettem, s megesküvém, hogy ezt a nem-et örökössé teszem. A hír közölni fogja, hogy megszöktem; tőlem tudja meg anyám, mielőtt más mondaná. Ha elég széles a világ: igen nagy távolságban fogok tartózkodni. Gyermeki hódoló tisztelettel
| boldogtalan fia |
| Bertram.” |
Kerülni ilyen jó király kegyét,
Magadra vonni mély neheztelését,
Megvetve azt a lányt, ki oly nemes,
Hogy egy császár se vethetné meg.
Bohócz visszatér.
BOHÓCZ.
Jaj, asszonyom, be szomorú újság van oda kün két katona s a fiatal grófné között.
Jaj, asszonyom, be szomorú újság van oda kün két katona s a fiatal grófné között.
GRÓFNÉ.
Mi az?
Mi az?
BOHÓCZ.
No de valami vigasztaló mégis csak van ez újságban; van valami vigasztaló: méltóságod fia nem fog oly hamar elveszni, mint a hogy gondolám.
No de valami vigasztaló mégis csak van ez újságban; van valami vigasztaló: méltóságod fia nem fog oly hamar elveszni, mint a hogy gondolám.
GRÓFNÉ.
Miért kellene vesznie?
Miért kellene vesznie?
BOHÓCZ.
Heléna s két Nemes jönnek.
| Azt is megmondom, asszonyom. Ha megfutott, a mint hallottam, hogy megtette: a veszedelem a megállásban van; ez által férfiak vesznek, gyermekek lesznek. Itt itt jönnek, a kik többet fognak mondani; én részemről csak annyit tudok, hogy fiad megszökött. | (Bohócz el.) |
1. NEMES.
Légy üdvöz, jó asszonyom!
Légy üdvöz, jó asszonyom!
HELÉNA.
Oda férjem mindörökre, asszonyom!
Oda férjem mindörökre, asszonyom!
2. NEMES.
Ne mondja ezt.
Ne mondja ezt.
GRÓFNÉ.
Maradj nyugodtabb. Kérlek, jó urak,
Bú és öröm már oly gyakorta értek,
Hogy bármelyiknek első rohama
Ki nem forgat lényemből: hol fiam?
Maradj nyugodtabb. Kérlek, jó urak,
Bú és öröm már oly gyakorta értek,
Hogy bármelyiknek első rohama
Ki nem forgat lényemből: hol fiam?
2. NEMES.
Flórencz urának állt szolgálatába;
Utközbe’ láttuk, ép onnan jövet,
Hová mi szintén újra visszatérünk,
Ha az udvarnál teendőnk’ végezők.
Flórencz urának állt szolgálatába;
Utközbe’ láttuk, ép onnan jövet,
Hová mi szintén újra visszatérünk,
Ha az udvarnál teendőnk’ végezők.
HELÉNA.
Nézd ezt, ez elbocsátóm, asszonyom.
(Olvas.) „Ha elnyerheted azt a gyűrűt, a mely újjamon van és soha onnan le nem jön, s ha gyermeket tudsz felmutatni, kit veled én nemzettem s kinek atyja én vagyok: akkor nevezz férjednek, de ezen akkorhoz oda írhatom: soha!”
Szörnyű ítélet ez!
Nézd ezt, ez elbocsátóm, asszonyom.
(Olvas.) „Ha elnyerheted azt a gyűrűt, a mely újjamon van és soha onnan le nem jön, s ha gyermeket tudsz felmutatni, kit veled én nemzettem s kinek atyja én vagyok: akkor nevezz férjednek, de ezen akkorhoz oda írhatom: soha!”
Szörnyű ítélet ez!
GRÓFNÉ.
Ti hozátok e papirt?
Ti hozátok e papirt?
1. NEMES.
S tartalmaért bánjuk, hogy fáradánk.
| Mi, asszonyom, |
GRÓFNÉ.
Kérlek, leányom, végy erőt: ha minden
Fájdalmat egymagadhoz elragadsz,
Részemtől megrabolsz. Fiam vala,
De én kitörlöm véremből nevét,
S te lészsz egyetlenem. Flórenczbe ment?
Kérlek, leányom, végy erőt: ha minden
Fájdalmat egymagadhoz elragadsz,
Részemtől megrabolsz. Fiam vala,
De én kitörlöm véremből nevét,
S te lészsz egyetlenem. Flórenczbe ment?
2. NEMES.
Igen, asszonyom.
Igen, asszonyom.
GRÓFNÉ.
| Hogy ott a hadba lépjen? |
2. NEMES.
Ép ez nemes szándéka, s meghihet’d,
Rangjához illő minden tiszteletben
Fog részesülni.
Ép ez nemes szándéka, s meghihet’d,
Rangjához illő minden tiszteletben
Fog részesülni.
GRÓFNÉ.
| Szintén visszatértek? |
1. NEMES.
A leggyorsabb sietség szárnyain.
A leggyorsabb sietség szárnyain.
HELÉNA (olvas).
„Míg nőm van, addig nincs Frankhonba’ semmim.”
Ez keserű!
„Míg nőm van, addig nincs Frankhonba’ semmim.”
Ez keserű!
GRÓFNÉ.
Azt írja?
Azt írja?
HELÉNA.
| Azt, anyám. |
1. NEMES.
Ez csupán kezének vakmerősége; jó szerencse, hogy szíve nincs azzal egy értelemben.
Ez csupán kezének vakmerősége; jó szerencse, hogy szíve nincs azzal egy értelemben.
GRÓFNÉ.
Frankhonba’ semmije, míg nője van.
Nagyon jó itt számára semmi más sincs,
Mint ép e nő, s ez olyan fényre méltó,
Kinek húsz ilyen durva siheder
Szolgálna bizvást s úrnőnek czimezné.
Kivel ment?
Frankhonba’ semmije, míg nője van.
Nagyon jó itt számára semmi más sincs,
Mint ép e nő, s ez olyan fényre méltó,
Kinek húsz ilyen durva siheder
Szolgálna bizvást s úrnőnek czimezné.
Kivel ment?
1. NEMES.
Egy szolgával, s egy nemessel,
Kit néha véle láttam.
Egy szolgával, s egy nemessel,
Kit néha véle láttam.
GRÓFNÉ.
| Nem Parolles? |
1. NEMES.
Igen, kegyelmes asszony, az.
Igen, kegyelmes asszony, az.
GRÓFNÉ.
Romlott bitang, gonoszsággal teli:
E társaság elrontja teljesen
Fiam nemesb természetét.
Romlott bitang, gonoszsággal teli:
E társaság elrontja teljesen
Fiam nemesb természetét.
1. NEMES.
E ficzkóban sok van, nagyon sok abból,
Mi által azt hiszi, hogy sokja van.
| Valóban, |
Mi által azt hiszi, hogy sokja van.
GRÓFNÉ.
Üdvözlek nálunk, jó urak. Ha majd
Fiammal szólatok, mondjátok el,
Hogy kardja nem nyerendi meg soha
Azon becsűletet, mit elveszített.
Irásba’ többet.
Üdvözlek nálunk, jó urak. Ha majd
Fiammal szólatok, mondjátok el,
Hogy kardja nem nyerendi meg soha
Azon becsűletet, mit elveszített.
Irásba’ többet.
2. NEMES.
Ebbe’ s bármi más
Komoly ügybe’ szolgáid mi, asszonyom.
Ebbe’ s bármi más
Komoly ügybe’ szolgáid mi, asszonyom.
GRÓFNÉ.
Nem úgy, a tisztelet csak kölcsönös.
Nem jönnétek beljebb? (Grófné s a két nemes el.)
Nem úgy, a tisztelet csak kölcsönös.
Nem jönnétek beljebb? (Grófné s a két nemes el.)
HELÉNA.
„Míg nőm van, addig nincs Frankhonba’ semmim!”
Frankhonba’ semmije, míg nője van!
Ne legyen Frankhonban ilyened, Rousillon,
S lesz mindened. Szegény gróf, én vagyok hát,
Ki számüzlek hazádból s kiteszem
Te drága lényed gyengéd tagjait
A kíméletlen harcz esélyinek?
S én az, ki a víg udvartól elűzlek,
Hol szép szemek löveltek rád csupán,
Míg most halálos csövek czélja lészsz.
Ti ólom hírnökök, kiket repülni
A tűznek féktelen hatalma készt:
Oh szálljatok hibásan! Ám rezegjen
A nem érző lég, mely énekel, ha sebzik;
De meg ne érintsétek férjemet!
Akárki lő rá: én helyzém oda,
S mindazt, ki domború keblére czéloz,
Orgyilkosul hozzá én küldtem el.
S habár nem én ölöm meg: én okoztam,
Hogy elveszett. Jobb lenne nékem akkor
Vérszomjazó oroszlánra akadnom,
Midőn üvölt éhség-gyötörve; jobb,
Ha a természet minden nyomora
Egyszerre érne. Nem! Bertram, te jőjj meg,
Honnan csak sebhelyet hoz a becsűlet,
Míg gyakran elveszt mindent: én megyek!
Az én ittlétem az, mi téged ott tart,
S maradjak-é ezt tenni? Nem, nem én!
Édes fuvalma lengjen bár e házon
És angyalok szolgálnának: megyek.
Vigasztalásodul a részvevő hír
Jelentse néked távozásomat.
Jer, éj, s te nap, menj, a homály ha kel:
„Míg nőm van, addig nincs Frankhonba’ semmim!”
Frankhonba’ semmije, míg nője van!
Ne legyen Frankhonban ilyened, Rousillon,
S lesz mindened. Szegény gróf, én vagyok hát,
Ki számüzlek hazádból s kiteszem
Te drága lényed gyengéd tagjait
A kíméletlen harcz esélyinek?
S én az, ki a víg udvartól elűzlek,
Hol szép szemek löveltek rád csupán,
Míg most halálos csövek czélja lészsz.
Ti ólom hírnökök, kiket repülni
A tűznek féktelen hatalma készt:
Oh szálljatok hibásan! Ám rezegjen
A nem érző lég, mely énekel, ha sebzik;
De meg ne érintsétek férjemet!
Akárki lő rá: én helyzém oda,
S mindazt, ki domború keblére czéloz,
Orgyilkosul hozzá én küldtem el.
S habár nem én ölöm meg: én okoztam,
Hogy elveszett. Jobb lenne nékem akkor
Vérszomjazó oroszlánra akadnom,
Midőn üvölt éhség-gyötörve; jobb,
Ha a természet minden nyomora
Egyszerre érne. Nem! Bertram, te jőjj meg,
Honnan csak sebhelyet hoz a becsűlet,
Míg gyakran elveszt mindent: én megyek!
Az én ittlétem az, mi téged ott tart,
S maradjak-é ezt tenni? Nem, nem én!
Édes fuvalma lengjen bár e házon
És angyalok szolgálnának: megyek.
Vigasztalásodul a részvevő hír
Jelentse néked távozásomat.
Jer, éj, s te nap, menj, a homály ha kel:
| Én, árva tolvaj, hadd lopódzam el! | (El.) |
