V. SZÍN.
Más szoba ugyanott.
Lafeu és Bertram jönnek.
LAFEU.
Reménylem, grófságod csak nem tartja őt katonának.
Reménylem, grófságod csak nem tartja őt katonának.
BERTRAM.
De igen, uram, s pedig a mi a bátorságot illeti, a javából.
De igen, uram, s pedig a mi a bátorságot illeti, a javából.
LAFEU.
Ezt az ő saját vallomása után mondja ön.
Ezt az ő saját vallomása után mondja ön.
BERTRAM.
S egyéb szavahihető tanúság után.
S egyéb szavahihető tanúság után.
LAFEU.
Akkor az én napórám rosszúl mutat. Pipiskének néztem ezt a pitypalattyot.
Akkor az én napórám rosszúl mutat. Pipiskének néztem ezt a pitypalattyot.
BERTRAM.
Biztosíthatom nemességedet, neki nagy ismeretei vannak, s ezeknek megfelelő bátorsága.
Biztosíthatom nemességedet, neki nagy ismeretei vannak, s ezeknek megfelelő bátorsága.
LAFEU.
Ez esetben hibát követtem el ismeretei ellen és bátorságával szemben sérelmezést, s helyzetem annál kényesebb, mert szívem még most sem hajlandó a bűnbánatra. Épen itt jön. Kérem, békéltessen meg vele: folytatni szeretném ezt a barátságot.
Parolles jön.
Ez esetben hibát követtem el ismeretei ellen és bátorságával szemben sérelmezést, s helyzetem annál kényesebb, mert szívem még most sem hajlandó a bűnbánatra. Épen itt jön. Kérem, békéltessen meg vele: folytatni szeretném ezt a barátságot.
Parolles jön.
PAROLLES (Bertramhoz).
Minden úgy lesz, uram.
Minden úgy lesz, uram.
LAFEU.
Kérem, uram, ki az ő szabója?
Kérem, uram, ki az ő szabója?
PAROLLES.
Uram?
Uram?
LAFEU.
Oh, én igen jól ismerem. Igen, uram, ő igen jeles iparos; valóban nagyon jó szabó.
Oh, én igen jól ismerem. Igen, uram, ő igen jeles iparos; valóban nagyon jó szabó.
BERTRAM (Parolleshoz félre).
Felkereste a királyt?
Felkereste a királyt?
PAROLLES.
Fel.
Fel.
BERTRAM.
Kész eltávozni még ez éjjel?
Kész eltávozni még ez éjjel?
PAROLLES.
Parancsolatod szerint.
Parancsolatod szerint.
BERTRAM.
Levelem’ megirtam, pénzem rendbe’ van,
Lovat rendeltem; és így még ez éjjel,
Midőn arámmal nászt kén’ ünnepelnem,
Előbb mint kezdeném, végzem.
Levelem’ megirtam, pénzem rendbe’ van,
Lovat rendeltem; és így még ez éjjel,
Midőn arámmal nászt kén’ ünnepelnem,
Előbb mint kezdeném, végzem.
LAFEU.
A sokat útazott ember mindig számot tesz az ebéd végén; hanem az olyan, a ki három harmad részben hazudik s egyetlen ismeretes igazságot ezer semminek útlevele gyanánt használ: az olyat meg kellene hallgatni egyszer s elpáholni háromszor. Isten óvja meg önt, kapitány úr.
A sokat útazott ember mindig számot tesz az ebéd végén; hanem az olyan, a ki három harmad részben hazudik s egyetlen ismeretes igazságot ezer semminek útlevele gyanánt használ: az olyat meg kellene hallgatni egyszer s elpáholni háromszor. Isten óvja meg önt, kapitány úr.
BERTRAM.
Van valami versenygés ő nemessége és ön között, monsieur?
Van valami versenygés ő nemessége és ön között, monsieur?
PAROLLES.
Nem tudom, mit követhettem el, hogy ő nagysága nem tetszésébe essem.
Nem tudom, mit követhettem el, hogy ő nagysága nem tetszésébe essem.
LAFEU.
Erőnek erejével, csizmástúl, sarkantyústúl, mindenestűl úgy rohantál bele, mint a bolond a pástétomba, s bizonyára előbb rohansz megint ki belőle, semmint meg tudnál felelni, miért időzöl benne.
Erőnek erejével, csizmástúl, sarkantyústúl, mindenestűl úgy rohantál bele, mint a bolond a pástétomba, s bizonyára előbb rohansz megint ki belőle, semmint meg tudnál felelni, miért időzöl benne.
BERTRAM.
Hihetőleg rosszúl értette, uram.
Hihetőleg rosszúl értette, uram.
LAFEU.
| Olyannak fogom érteni mindig, még ha imádkozik is. Isten önnel, gróf, s higyen nekem: nincs mag ebben az üres dióban; ennek az embernek ruhájában van a lelke; komolyabb ügyben ne adjon hitelt szavának. Isten áldja, monsieur: jobban nyilatkoztam az úrról, mint a hogy tőlem érdemlette, vagy valaha képes lesz megérdemleni; de hát a rosszért jóval kell fizetni. | (El.) |
PAROLLES.
Silány fecsegő, hitemre.
Silány fecsegő, hitemre.
BERTRAM.
Alkalmasint.
Alkalmasint.
PAROLLES.
Hogyan? S ön nem ismeri?
Hogyan? S ön nem ismeri?
BERTRAM.
De igen; jól ismerem, s jó hírben áll
A világ előtt. Jaj, gyötrelmem közelg!
Heléna jön.
De igen; jól ismerem, s jó hírben áll
A világ előtt. Jaj, gyötrelmem közelg!
Heléna jön.
HELÉNA.
A mint parancsolád, uram, beszéltem
Ő felségével, s engedélyt nyerék
Tüstént mehetni; néhány szót akar csak
Veled még váltni.
A mint parancsolád, uram, beszéltem
Ő felségével, s engedélyt nyerék
Tüstént mehetni; néhány szót akar csak
Veled még váltni.
BERTRAM.
Ne csodáld, Heléna, eljárásomat,
Mely oly eltérő színű ez alkalomtól
S nem váltja be, a mit tisztem parancsol.
Nem voltam elkészülve ily dologra,
S azért vagyok most oly nagyon zavart.
Esengve kérlek, térj rögtön haza,
S inkább kutasd mint kérdezd, mért e kérés:
Mert indokom jobb, semmint látszata,
S teendőm sokkal inkább kényszerít,
Semhogy megértsd az első pillanatra,
Ki ezt nem ismered még. (Levelet adva át.) Ezt anyámnak.
Néhány napig nem látsz, magadra hagylak
Okosságoddal addig.
| Kész vagyok reá. |
Mely oly eltérő színű ez alkalomtól
S nem váltja be, a mit tisztem parancsol.
Nem voltam elkészülve ily dologra,
S azért vagyok most oly nagyon zavart.
Esengve kérlek, térj rögtön haza,
S inkább kutasd mint kérdezd, mért e kérés:
Mert indokom jobb, semmint látszata,
S teendőm sokkal inkább kényszerít,
Semhogy megértsd az első pillanatra,
Ki ezt nem ismered még. (Levelet adva át.) Ezt anyámnak.
Néhány napig nem látsz, magadra hagylak
Okosságoddal addig.
)
HELÉNA.
Nem mondok, mint, hogy kész szolgád vagyok.
| Mást, uram, |
BERTRAM.
Ne többet erről.
Ne többet erről.
HELÉNA.
A leghivebb gonddal pótolni azt,
Miben szerény csillagzatom hibázott,
Hogy nagy szerencsémhez méltó legyek.
| S legfőbb vágyam az lesz, |
Miben szerény csillagzatom hibázott,
Hogy nagy szerencsémhez méltó legyek.
BERTRAM.
Elég, mennem kell. Ég veled, siess!
Elég, mennem kell. Ég veled, siess!
HELÉNA.
Uram, bocsáss meg…
Uram, bocsáss meg…
BERTRAM.
| Nos, mi az? Mi kell? |
HELÉNA.
Kincsemre méltatlan vagyok, tudom,
S enyim bár, annak még se mondhatom;
De mint a félénk tolvaj, lopni vágyom,
Mi jog szerint enyim.
Kincsemre méltatlan vagyok, tudom,
S enyim bár, annak még se mondhatom;
De mint a félénk tolvaj, lopni vágyom,
Mi jog szerint enyim.
BERTRAM.
| Mi kell tehát? |
HELÉNA.
Csekélység; annyi sem; valóba’ semmi,
Nehéz, uram, kimondanom, mi kell;
Mégis, bármily szokatlan:
Csak ellen s idegen vál csókolatlan.
Csekélység; annyi sem; valóba’ semmi,
Nehéz, uram, kimondanom, mi kell;
Mégis, bármily szokatlan:
Csak ellen s idegen vál csókolatlan.
BERTRAM.
Kérlek, ne késsél, lóra! Menj, siess!
Kérlek, ne késsél, lóra! Menj, siess!
HELÉNA.
Parancsod’ nem szegem meg, jó uram.
Parancsod’ nem szegem meg, jó uram.
BERTRAM.
Monsieur, hol a szolgák? (Helénához.)
Eredj, utánad menni nem fogok,
Míg vívhatok s dobpergést hallhatok.
El, harczra el!
Monsieur, hol a szolgák? (Helénához.)
| Isten veled! (Heléna el.) |
Míg vívhatok s dobpergést hallhatok.
El, harczra el!
PAROLLES.
Bátran! Corraggio!
Bátran! Corraggio!
| (Mindketten el.) |
