I. SZÍN.
Ez éjjel-nappal tartó gyors jövés
Fáraszt ugyan bár: nem segíthetünk.
De midőn így egygyé téve éjt s napot,
Fáradsz, a gyengeség daczára, értem:
Hálámmal, elhihet’d, úgy egybenőttél,
Hogy semmi sem szakaszt el. Jobb időkben…
Egy Nemes jön.
Ez besegíthet engem a királyhoz,
Ha befolyását nem tagadja meg.
Uram, légy üdvöz.
Légy te is. |
A frank udvarnál egykor láttalak.
Gyakorta megfordultam ott.
Uram, hiszem, hogy nem szálltál alább
Jóságodban, melyet mindenki hirdet;
S azért, nehéz sorsomtól kényszerítve,
Mely minden illedelmet félretesz,
Tulajdon jóságodhoz fordulok,
S ha kinyerhetem, vedd hálám’.
Mit kivánsz?
Légy oly kegyes,
S nyújtsd e szegény kérvényt át a királynak,
S befolyásod nagy hatalmával segíts
Hozzá bejutnom.
A király nincs itt.
Nincs-é?
Valóba’ nincs,
Még tegnap este elment s a szokottnál
Gyorsabban.
Oh, hijába fáradánk!
Ha jól végződik, minden jó lehet még,
Bár sok tör ellenünk s erőnk csekély.
Kérlek, nem mondanád-e meg, hová ment?
Ha értesülve jól vagyok, Rousillon
Várába, a hová én is megyek.
Ha előbb láthatnád, mint én, a királyt,
Nyújtsd e papirt kegyes kezébe, kérlek:
Szégyent ez, úgy hiszem, nem hoz reád,
Hálát nyer érte inkább fáradalmad.
Nyomban követlek én is, mennyiben
Módomban áll sietni.
Megteszem. |
S biztos lehetsz, bármit hoz a jövő,
Hálámra számíthatsz. Most újra lóra!
Jer, jer, sietve. | (Mind el.) |