I. SZÍN.
Köztér a város kapuja mellett.
A háttérben Mariána elfátyolozva, Izabella és Péter. Elől jönnek: egyfelől a Herczeg, Varrius, Főurak; másfelől Angelo, Escalus, Lucio, a Porkoláb, Tisztek és Polgárok.
HERCZEG.
Légy üdvözölve, érdemes öcsém;
Örvendve látlak, régi, hű barátom.
Légy üdvözölve, érdemes öcsém;
Örvendve látlak, régi, hű barátom.
ANGELO és ESCALUS.
Boldog legyen fenséged visszatérte!
Boldog legyen fenséged visszatérte!
HERCZEG.
Vegyétek szíves hálám’ mindaketten.
Tudakozánk, s törvénykezésetekről
Olyannyi jót hallánk, hogy addig is,
Míg több jutalmat adnánk, szűnk a köz
Hálához utasít.
Vegyétek szíves hálám’ mindaketten.
Tudakozánk, s törvénykezésetekről
Olyannyi jót hallánk, hogy addig is,
Míg több jutalmat adnánk, szűnk a köz
Hálához utasít.
ANGELO.
Növeled ismét.
| Csak tartozásom’ |
HERCZEG.
És sérelem vón’ keblem börtönébe
Zárnom, holott ércz iratú, erős
Székhelyre méltó, az idő foga
S törlő feledség ellen. Nyújtsd kezet,
Hadd lássa a nép, s ebből értse meg, hogy
Belső kegyünket külső udvariasság
Örvendve hirdeti. – Jer, Escalus,
Haladj te másik oldalam felől.
Jó támaszim vagytok nekem.
Péter szerzetes és Izabella előre jönnek.
| Hangosan szól érdemed; |
Zárnom, holott ércz iratú, erős
Székhelyre méltó, az idő foga
S törlő feledség ellen. Nyújtsd kezet,
Hadd lássa a nép, s ebből értse meg, hogy
Belső kegyünket külső udvariasság
Örvendve hirdeti. – Jer, Escalus,
Haladj te másik oldalam felől.
Jó támaszim vagytok nekem.
Péter szerzetes és Izabella előre jönnek.
PÉTER.
Itt az idő. Fenszóval, és borulj le.
Itt az idő. Fenszóval, és borulj le.
IZABELLA.
Oh herczeg, igazságot! Nézz alá
Egy sértett – bár mondhatnám: tiszta szűzre!
Oh herczegem, ne mocskold bé szemed’,
Más tárgy felé fordítva azt előbb, mint
Meghallanád méltó panaszomat
S igazságot szolgáltatnál nekem!
Oh herczeg, igazságot! Nézz alá
Egy sértett – bár mondhatnám: tiszta szűzre!
Oh herczegem, ne mocskold bé szemed’,
Más tárgy felé fordítva azt előbb, mint
Meghallanád méltó panaszomat
S igazságot szolgáltatnál nekem!
HERCZEG.
Mondd el: ki sértett? és hogy? Röviden.
Angelo úr szolgáltat igazságot.
Födözd fel őneki.
Mondd el: ki sértett? és hogy? Röviden.
Angelo úr szolgáltat igazságot.
Födözd fel őneki.
IZABELLA.
Ne hagyj ördögnél megváltást keresnem.
Hallgass te meg: mert a mit mondanom kell,
Vagy büntetést von rám, ha nem hiszed,
Vagy megtorolsz. Oh hallgass meg legitt!
| Oh nagy uram! |
Hallgass te meg: mert a mit mondanom kell,
Vagy büntetést von rám, ha nem hiszed,
Vagy megtorolsz. Oh hallgass meg legitt!
ANGELO.
Uram, az esze, félek, nincs helyén.
Folyamodott volt hozzám bátyjaért,
Kit a törvény kivégezett.
Uram, az esze, félek, nincs helyén.
Folyamodott volt hozzám bátyjaért,
Kit a törvény kivégezett.
IZABELLA.
| A törvény! |
ANGELO.
S beszéde keserű és különös lesz.
S beszéde keserű és különös lesz.
IZABELLA.
Oh, különös, de mégis szent igaz.
Hogy Angelo hitlen: nem különös?
Hogy Angelo gyilkos: nem különös?
Hogy Angelo hűségszegő lator,
Képmutató, szüzek fertőztetője:
Nem különösnél különösb?
Oh, különös, de mégis szent igaz.
Hogy Angelo hitlen: nem különös?
Hogy Angelo gyilkos: nem különös?
Hogy Angelo hűségszegő lator,
Képmutató, szüzek fertőztetője:
Nem különösnél különösb?
HERCZEG.
| De tizszer az. |
IZABELLA.
A mily való, hogy ez itt Angelo,
Szintoly való ez, a mily különös;
Tizszer való: mert bárhogy számolunk,
Való való mindvégig.
A mily való, hogy ez itt Angelo,
Szintoly való ez, a mily különös;
Tizszer való: mert bárhogy számolunk,
Való való mindvégig.
HERCZEG.
Szegény teremtés! Eszelősködik.
| El vele. |
IZABELLA.
Oh fejdelem, könyörgök, ha hiszed,
Hogy e világon kívül is van üdv,
Félre ne lökj, őrültnek vélve engem:
Ne tartsad azt lehetetlennek, mi csak
Valószínűtlennek mutatkozik.
Az nem lehetlen; sőt a leggazabb is
Félénk, komoly, jó, szent szinű lehet,
Mint Angelo; és Angelo hasonlag –
Küldísze, képe, czíme, módja mellett –
Főfő gazember. Hidd el, fejdelem:
Ha ő kevesb, úgy semmi: ámde több –
Csak volna több szóm, gazságát jelölni!
Oh fejdelem, könyörgök, ha hiszed,
Hogy e világon kívül is van üdv,
Félre ne lökj, őrültnek vélve engem:
Ne tartsad azt lehetetlennek, mi csak
Valószínűtlennek mutatkozik.
Az nem lehetlen; sőt a leggazabb is
Félénk, komoly, jó, szent szinű lehet,
Mint Angelo; és Angelo hasonlag –
Küldísze, képe, czíme, módja mellett –
Főfő gazember. Hidd el, fejdelem:
Ha ő kevesb, úgy semmi: ámde több –
Csak volna több szóm, gazságát jelölni!
HERCZEG.
Lelkemre, hogyha tébult – mint hiszem –
Tébolya furcsa észformát mutat;
Ily egybefüggést tárgy meg tárgy között
Tébolyba’ még nem láttam.
Lelkemre, hogyha tébult – mint hiszem –
Tébolya furcsa észformát mutat;
Ily egybefüggést tárgy meg tárgy között
Tébolyba’ még nem láttam.
IZABELLA.
Oh ezt ne pengesd; ne száműzd az észt;
Mint képtelent; sőt használd eszedet, hogy:
Igaz, borúsnak látszó, kiderüljön,
Hamis, igaznak látszó, elboruljon.
| Kegyes úr, |
Mint képtelent; sőt használd eszedet, hogy:
Igaz, borúsnak látszó, kiderüljön,
Hamis, igaznak látszó, elboruljon.
HERCZEG.
Sok ép eszűnek több ész kellene.
Mit is akartál –?
Sok ép eszűnek több ész kellene.
Mit is akartál –?
IZABELLA.
Vagyok, ki fejvesztésre lőn itélve
Paráznaságért; Angelo itélte el.
Én az apáczáknál újonczkodom,
S bátyám utánam küldött követűl
Egy Lucio nevüt –
| Claudio huga |
Paráznaságért; Angelo itélte el.
Én az apáczáknál újonczkodom,
S bátyám utánam küldött követűl
Egy Lucio nevüt –
LUCIO.
Én Claudiotól hozzá menve, kértem,
Kisértsen Angelonál jó szerencsét
Bátyja kegyelmeért.
| Az én vagyok. |
Kisértsen Angelonál jó szerencsét
Bátyja kegyelmeért.
IZABELLA.
| Csakugyan ő. |
HERCZEG.
Nem kértek a szólásra.
Nem kértek a szólásra.
LUCIO.
De hallgatásra sem.
| Nem, uram; |
HERCZEG.
Kérlek, jegyezd föl; és ha majd magad
Dolgába’ kell beszélned, kérd az Istent,
Hogy tudj beszélni.
| Hát most teszem; |
Dolgába’ kell beszélned, kérd az Istent,
Hogy tudj beszélni.
LUCIO.
| Arról felelek. |
HERCZEG.
Felelj magadról: legyen arra gondod.
Felelj magadról: legyen arra gondod.
IZABELLA.
Ez úr elmondott valamit ügyemből.
Ez úr elmondott valamit ügyemből.
LUCIO.
Helyes.
Helyes.
HERCZEG.
Szólsz, mielőtt rá sor kerülne. – Folytasd.
| Helyes lehet; de nem helyes, hogy |
IZABELLA.
Fölkeresém ez átkos, gaz helyettest –
Fölkeresém ez átkos, gaz helyettest –
HERCZEG.
Ez újra némi őrültség.
Ez újra némi őrültség.
IZABELLA.
A szó a tárgyhoz illik.
| Bocsánat: |
HERCZEG.
A tárgyhoz illik. – Halljuk.
| Újra jobbít: |
IZABELLA.
Mellőzve a dolog fölöslegét,
Mint ostromoltam, kértem, térdepeltem,
Mint utasított el, mint válaszoltam
(Mert ez soká tartott) – csak csúnya végét
Beszélem el bú- s szégyenteljesen.
Bátyámat elbocsátni nem akarta,
Míg szertelen sovár kedvét nem tölti
Szűz testemen; s hosszú küzdés után
Testvéri szűm győz a becsűleten,
S övé leszek. De másnap reggel jókor,
Jóllakva már, szegény bátyám fejét
Leütteté.
| Röviden – |
Mint ostromoltam, kértem, térdepeltem,
Mint utasított el, mint válaszoltam
(Mert ez soká tartott) – csak csúnya végét
Beszélem el bú- s szégyenteljesen.
Bátyámat elbocsátni nem akarta,
Míg szertelen sovár kedvét nem tölti
Szűz testemen; s hosszú küzdés után
Testvéri szűm győz a becsűleten,
S övé leszek. De másnap reggel jókor,
Jóllakva már, szegény bátyám fejét
Leütteté.
HERCZEG.
Ugyan valószínű!
Ugyan valószínű!
IZABELLA.
Bár volna oly valószínű, a mily való!
Bár volna oly valószínű, a mily való!
HERCZEG.
Te balga, nem tudod, hogy mit beszélsz;
Vagy mérges ármány bujtott föl, hogy árts
Becsűletének. Egy az, hogy erénye
Mocsoktalan; s aztán, nem volna ész,
Hogy oly erősen üldjön oly hibát,
A mely övé is: mert, ha vétkes abban,
Bátyádat önmagához mérte volna
S nem sújtja le. Valaki föluszított:
Valld bé az igazat, s mondd meg, ki vett rá,
Hogy ide jőj panaszra?
Te balga, nem tudod, hogy mit beszélsz;
Vagy mérges ármány bujtott föl, hogy árts
Becsűletének. Egy az, hogy erénye
Mocsoktalan; s aztán, nem volna ész,
Hogy oly erősen üldjön oly hibát,
A mely övé is: mert, ha vétkes abban,
Bátyádat önmagához mérte volna
S nem sújtja le. Valaki föluszított:
Valld bé az igazat, s mondd meg, ki vett rá,
Hogy ide jőj panaszra?
IZABELLA.
Oh égiek, hát adjatok türelmet;
S födjétek egykor föl, megért idővel,
A bűnt, mit itten ótalom födöz!
Fenséges úr, úgy áldjanak egek,
Mint, sértve és hitel nélkül, megyek.
| Hát csak ennyi? |
S födjétek egykor föl, megért idővel,
A bűnt, mit itten ótalom födöz!
Fenséges úr, úgy áldjanak egek,
Mint, sértve és hitel nélkül, megyek.
HERCZEG.
Tudom, szeretnél menni. – Jöszte, tiszt,
Börtönbe véle. – Türjük-é, hogy üszkös,
Rágalmazó leh érje azt, ki hozzánk
Oly közel áll? Ez bizonyosan ármány.
Ki tudta szándokod’, s hogy ide jösz?
Tudom, szeretnél menni. – Jöszte, tiszt,
Börtönbe véle. – Türjük-é, hogy üszkös,
Rágalmazó leh érje azt, ki hozzánk
Oly közel áll? Ez bizonyosan ármány.
Ki tudta szándokod’, s hogy ide jösz?
IZABELLA.
Az, a ki bár itt vón’: Lajos barát.
Az, a ki bár itt vón’: Lajos barát.
HERCZEG.
Nyilván a gyóntató. – Ki ösmeri?
Nyilván a gyóntató. – Ki ösmeri?
LUCIO.
Én ismerem, fenség: egy kotnyeles;
Nem kedvelem; s a mit fenséged ellen
Beszéle, honn nem létekor, azért,
Hahogy világi, jól elpáholom.
Én ismerem, fenség: egy kotnyeles;
Nem kedvelem; s a mit fenséged ellen
Beszéle, honn nem létekor, azért,
Hahogy világi, jól elpáholom.
HERCZEG.
Énellenem? Derék barát lehet!
Ezt a szegény nőt meg helyettesünkre
Bőszíti föl! – Elé kell őt kerítni.
Énellenem? Derék barát lehet!
Ezt a szegény nőt meg helyettesünkre
Bőszíti föl! – Elé kell őt kerítni.
LUCIO.
Én még az este a börtönben láttam
E hölgyet és őt. Szemtelen barát az,
Veszett kölyök.
Én még az este a börtönben láttam
E hölgyet és őt. Szemtelen barát az,
Veszett kölyök.
PÉTER.
Jelen valék, s hallám, hogy ámították
Királyi füledet. E nő hamissan
Vádolta helytartódat, a ki véle
Folt- és mocsoktól olyan tiszta, mint ő
Egy nem fogant gyermektől.
| Kérem fenségedet! |
Királyi füledet. E nő hamissan
Vádolta helytartódat, a ki véle
Folt- és mocsoktól olyan tiszta, mint ő
Egy nem fogant gyermektől.
HERCZEG.
Isméred a barátot, a kiről szól?
| Ezt hiszem én is. |
PÉTER.
Ismérem őt jámbornak, szentnek, és nem
Világiakban kotnyeleskedőnek,
Avagy veszettnek, mint ez úr beszélte;
S hitemre mondom, hogy fenségedet
Soh’sem gyalázta, mint ez bizonyolja.
Ismérem őt jámbornak, szentnek, és nem
Világiakban kotnyeleskedőnek,
Avagy veszettnek, mint ez úr beszélte;
S hitemre mondom, hogy fenségedet
Soh’sem gyalázta, mint ez bizonyolja.
LUCIO.
Fenséges úr, higyed: legczudarabbúl.
Fenséges úr, higyed: legczudarabbúl.
PÉTER.
Jó; majd ki fogja őt magát idővel
Tisztázni, ámde épen most beteg,
Nagy láza van. Saját kivánatára
(Mert tudta ő, hogy Angelo úr ellen
Panaszra készülnek) jövék ide,
Hogy mondjam el, szava után, mit ő
Való- s hamisnak tud, s mit esküjével
S minden bizonysággal kész kiderítni,
Ha megidézik. E nagyérdemű
Főúr igazolásaul, kit oly
Nyilvános és személyes vád ért, legelébb
Halljátok e nőt czáfoltatni szembe,
A míg bevallja.
Jó; majd ki fogja őt magát idővel
Tisztázni, ámde épen most beteg,
Nagy láza van. Saját kivánatára
(Mert tudta ő, hogy Angelo úr ellen
Panaszra készülnek) jövék ide,
Hogy mondjam el, szava után, mit ő
Való- s hamisnak tud, s mit esküjével
S minden bizonysággal kész kiderítni,
Ha megidézik. E nagyérdemű
Főúr igazolásaul, kit oly
Nyilvános és személyes vád ért, legelébb
Halljátok e nőt czáfoltatni szembe,
A míg bevallja.
HERCZEG.
Izabellát őrizet alatt elvezetik; Mariána előre jön.
Nos, Angelo, nem mosolyogsz ezen? –
Oh nyomorú bolondok, mily hiúk! –
Hejh, székeket! – Jer, Angelo öcsém;
Nem leszek én itt részes: tenügyedben
Légy magad a bíró. – Ez a tanú?
Előbb mutassa arczát, s szóljon aztán.
| Halljuk, jó barát. |
Nos, Angelo, nem mosolyogsz ezen? –
Oh nyomorú bolondok, mily hiúk! –
Hejh, székeket! – Jer, Angelo öcsém;
Nem leszek én itt részes: tenügyedben
Légy magad a bíró. – Ez a tanú?
Előbb mutassa arczát, s szóljon aztán.
MARIÁNA.
Bocsánat, arczomat nem mutatom,
Míg hitvesem nem hagyja.
Bocsánat, arczomat nem mutatom,
Míg hitvesem nem hagyja.
HERCZEG.
| Férjnél vagy tehát? |
MARIÁNA.
Nem én, uram.
Nem én, uram.
HERCZEG.
| Hajadon? |
MARIÁNA.
| Nem, uram. |
HERCZEG.
Hát özvegy?
Hát özvegy?
MARIÁNA.
| Az sem. |
HERCZEG.
Sem hajadon, sem özvegy, sem hitestárs?
| Úgy hát semmisem vagy: |
LUCIO.
Afféle rossz személy lesz, fenséges uram: azok többnyire sem hajadonok, sem özvegyek, sem hitestársak.
Afféle rossz személy lesz, fenséges uram: azok többnyire sem hajadonok, sem özvegyek, sem hitestársak.
HERCZEG.
Hallgasson az! Bár lenne még oka
Fecsegni önmagáért.
Hallgasson az! Bár lenne még oka
Fecsegni önmagáért.
LUCIO.
| Jól van, herczeg. |
MARIÁNA.
Uram, bevallom, férjhez még nem adtak;
S bevallom azt is, hogy lány sem vagyok:
Ismertem férjemet, de férjem el nem
Isméri azt, hogy ismert.
Uram, bevallom, férjhez még nem adtak;
S bevallom azt is, hogy lány sem vagyok:
Ismertem férjemet, de férjem el nem
Isméri azt, hogy ismert.
LUCIO.
Hát részeg volt, uram; más nem lehet.
Hát részeg volt, uram; más nem lehet.
HERCZEG.
Bár te is az volnál, hogy végre hallgass.
Bár te is az volnál, hogy végre hallgass.
LUCIO.
Jól van, uram.
Jól van, uram.
HERCZEG.
Nem Angelo mellett szól.
| Hanem ez a tanú |
MARIÁNA.
E nő, ki őt vádolja bujasággal,
Vádolja férjemet is ugyanazzal;
S ép oly időt említ föl ellene,
Midőn, bizonylom, őt magam öleltem
Hő szerelemmel.
| Rájövök már. |
Vádolja férjemet is ugyanazzal;
S ép oly időt említ föl ellene,
Midőn, bizonylom, őt magam öleltem
Hő szerelemmel.
ANGELO.
| Mást is vádol kívülem? |
MARIÁNA.
Nem gondolom.
Nem gondolom.
HERCZEG.
| Hisz férjedről beszélsz? |
MARIÁNA.
Méltán, uram, mert férjem – Angelo,
Ki azt hiszi, hogy engemet nem ismert,
S Izabellát ismerte, azt hiszi.
Méltán, uram, mert férjem – Angelo,
Ki azt hiszi, hogy engemet nem ismert,
S Izabellát ismerte, azt hiszi.
ANGELO.
Ez különös csalódás. – Lássuk arczod’.
Ez különös csalódás. – Lássuk arczod’.
MARIÁNA.
Férjem kivánja; fölfedem magam’.
Ez azon arcz, kegyetlen Angelo,
Mely egykor, eskéd, méltó volt a szemre;
Ez ama kéz, mit szent kötés alapján
A tied úgy szorított; ez a test,
Mely Izabellától elvette részét
És kerti házadban képzelt személyét
Nyujtotta néked.
Férjem kivánja; fölfedem magam’.
| (Leveszi fátyolát.) |
Mely egykor, eskéd, méltó volt a szemre;
Ez ama kéz, mit szent kötés alapján
A tied úgy szorított; ez a test,
Mely Izabellától elvette részét
És kerti házadban képzelt személyét
Nyujtotta néked.
HERCZEG.
| Ismered e nőt? |
LUCIO.
Testileg, úgymond.
Testileg, úgymond.
HERCZEG.
| Csitt! |
LUCIO.
| Nem hát, uram. |
ANGELO.
Fenség, e nőt, megvallom, ismerem;
S öt év előtt csakugyan volt közöttünk
Szó házasságról, mely azonban elmult:
Részint, mivel megigért hozománya
Kisebb lőn a kialkudtnál; de főleg,
Mert híre, mint könnyelműé, leszállott.
S öt éve már – hitem- s becsűletemre –
Nem szóltam ővele, nem láttam őt,
Se róla nem hallottam.
Fenség, e nőt, megvallom, ismerem;
S öt év előtt csakugyan volt közöttünk
Szó házasságról, mely azonban elmult:
Részint, mivel megigért hozománya
Kisebb lőn a kialkudtnál; de főleg,
Mert híre, mint könnyelműé, leszállott.
S öt éve már – hitem- s becsűletemre –
Nem szóltam ővele, nem láttam őt,
Se róla nem hallottam.
MARIÁNA.
Mikép a fényt ég adja, szót lehellet,
S igazban értelem, s erényben van igaz,
Úgy vagyok én jegyesse, oly erősen,
A mily erőt szó adhat fogadásnak;
De nejeül csak kedden éjjel ismert
A kerti házban. A mily igaz ez,
Térdemrül úgy keljek föl épen; avagy
Örökre itt maradjak leszegezve,
Márvány szoborként.
| Nemes úr, |
S igazban értelem, s erényben van igaz,
Úgy vagyok én jegyesse, oly erősen,
A mily erőt szó adhat fogadásnak;
De nejeül csak kedden éjjel ismert
A kerti házban. A mily igaz ez,
Térdemrül úgy keljek föl épen; avagy
Örökre itt maradjak leszegezve,
Márvány szoborként.
ANGELO.
Most, jó uram, bíróvá szabadíts,
Mert megszakadt türelmem. Veszem észre,
Hogy e szegény, megbomlott nőszemélyek
Csak egy hatalmasb ember eszközi,
Ki bujtja őket. Engedd, ezt az ármányt
Hadd fedezem föl, herczeg.
| Csak mosolygtam eddig; |
Mert megszakadt türelmem. Veszem észre,
Hogy e szegény, megbomlott nőszemélyek
Csak egy hatalmasb ember eszközi,
Ki bujtja őket. Engedd, ezt az ármányt
Hadd fedezem föl, herczeg.
HERCZEG.
S büntesd meg őket tenkényed szerint. –
Te együgyű barát, s te vészes nő,
A távozottnak czimborája, véled,
Hogy bár az égből minden szenteket
Legkönyörögnél, megtörnéd az ő
Szavát s hitelét, ki próbás bélyegű? –
Ülj, Escalus, öcsémhez: nyújts neki
Szíves segélyt, hogy föl legyen födözve
E baj ere. – Van még egy más barát,
Ki bújtogatta: azzal is elő!
| Szívesen; |
Te együgyű barát, s te vészes nő,
A távozottnak czimborája, véled,
Hogy bár az égből minden szenteket
Legkönyörögnél, megtörnéd az ő
Szavát s hitelét, ki próbás bélyegű? –
Ülj, Escalus, öcsémhez: nyújts neki
Szíves segélyt, hogy föl legyen födözve
E baj ere. – Van még egy más barát,
Ki bújtogatta: azzal is elő!
PÉTER.
Bár volna itten, fenség; mert a két lányt
Csakugyan ő indítá e panaszra.
A porkoláb, az tudja, hol időz,
S ide vezetheti.
Bár volna itten, fenség; mert a két lányt
Csakugyan ő indítá e panaszra.
A porkoláb, az tudja, hol időz,
S ide vezetheti.
HERCZEG.
Te meg, nemes, próbált öcsém, kit e tárgy
Végig kihallgatása érdekel,
Sérelmidért, a mint legjobbnak látod,
Oszsz büntetést. Én kissé távozom.
De ti maradjatok, a míg ezen
Rágalmazókkal végkép el nem bántok.
| Tedd azt azonnal. |
| (A Porkoláb el.) |
Végig kihallgatása érdekel,
Sérelmidért, a mint legjobbnak látod,
Oszsz büntetést. Én kissé távozom.
De ti maradjatok, a míg ezen
Rágalmazókkal végkép el nem bántok.
ESCALUS.
Luci uram, nem azt mondád, hogy azt a Lajos barátot nem ismerted tisztességes embernek?
| Fenséges úr, végkép eligazítjuk. |
| (A Herczeg el.) |
LUCIO.
Cucullus non facit monachum. Semmisem tisztességes rajta, csak a ruhája. Még a herczegről is a legczudarabbúl nyilatkozott.
Cucullus non facit monachum. Semmisem tisztességes rajta, csak a ruhája. Még a herczegről is a legczudarabbúl nyilatkozott.
ESCALUS.
Fölkérünk, ne menj el innen, a míg előjön, s mondd ezt a szemibe. Abban a barátban nevezetes legényre akadunk.
Fölkérünk, ne menj el innen, a míg előjön, s mondd ezt a szemibe. Abban a barátban nevezetes legényre akadunk.
LUCIO.
Ritkítja párját Bécsben, mondhatom.
Ritkítja párját Bécsben, mondhatom.
ESCALUS (egy Tiszthez).
Hívjátok ide még egyszer azt az Izabellát, szólni akarok vele. Kérem nagyságodat, engedd őt vallatnom; meglásd, hogy elbánok vele.
Hívjátok ide még egyszer azt az Izabellát, szólni akarok vele. Kérem nagyságodat, engedd őt vallatnom; meglásd, hogy elbánok vele.
LUCIO.
Nem jobban Angelonál, a nő saját vallomása szerint.
Nem jobban Angelonál, a nő saját vallomása szerint.
ESCALUS.
Mit mondasz?
Mit mondasz?
LUCIO.
Biz én azt hiszem, uram, ha négy szem között bánnál el vele, hamarabb vallana; így nyilvánosan tán szégyenkezni fog.
Izabella, Tisztektől vezetve, jő.
Biz én azt hiszem, uram, ha négy szem között bánnál el vele, hamarabb vallana; így nyilvánosan tán szégyenkezni fog.
Izabella, Tisztektől vezetve, jő.
ESCALUS.
Kérdéseimmel félrevezetem őt.
Kérdéseimmel félrevezetem őt.
LUCIO.
Ez a módja; nők szeretik a félrevezetést.
Ez a módja; nők szeretik a félrevezetést.
ESCALUS (Izabellához).
Ide, lányasszony. Ez a hölgy itt tagadja mindazt, a mit mondottál.
Ide, lányasszony. Ez a hölgy itt tagadja mindazt, a mit mondottál.
LUCIO.
Nagyságos uram, itt jön a gazember, a kiről szóltam; itt, a porkolábbal.
Nagyságos uram, itt jön a gazember, a kiről szóltam; itt, a porkolábbal.
ESCALUS.
Épen jókor. Te meg ne szólj hozzá, míg föl nem hívunk.
Épen jókor. Te meg ne szólj hozzá, míg föl nem hívunk.
LUCIO.
Befogom a számat.
A Herczeg, szerzetesképen, és a Porkoláb jönnek.
Befogom a számat.
A Herczeg, szerzetesképen, és a Porkoláb jönnek.
ESCALUS.
Ide, uram. Te izgattad föl e nőket, hogy Angelo urat rágalmazzák? Bevallották, hogy te tetted.
Ide, uram. Te izgattad föl e nőket, hogy Angelo urat rágalmazzák? Bevallották, hogy te tetted.
HERCZEG.
Az nem igaz.
Az nem igaz.
ESCALUS.
| Hogy hogy! Tudod-e, hol vagy? |
HERCZEG.
Nagy tiszteteknek tisztelet. Megtisztelik
Láng trónjaért az ördögöt is olykor. –
Hol van a herczeg? Néki felelek.
Nagy tiszteteknek tisztelet. Megtisztelik
Láng trónjaért az ördögöt is olykor. –
Hol van a herczeg? Néki felelek.
ESCALUS.
Bennünk a herczeg, hát nekünk felelj,
S illőn.
Bennünk a herczeg, hát nekünk felelj,
S illőn.
HERCZEG.
Merészen legalább. – Szegények!
Tik a rókától kéritek a bárányt?
No, várhatjátok! – Oda van a herczeg?
Úgy ügyetek is oda van. – A herczeg
Igaztalan, hogy bár világosan rá
Hivatkozátok, a végzést e gaz
Ajkára bizta, kit vádoltok épen.
Merészen legalább. – Szegények!
Tik a rókától kéritek a bárányt?
No, várhatjátok! – Oda van a herczeg?
Úgy ügyetek is oda van. – A herczeg
Igaztalan, hogy bár világosan rá
Hivatkozátok, a végzést e gaz
Ajkára bizta, kit vádoltok épen.
LUCIO.
Ez a gazember, erről szóltam én.
Ez a gazember, erről szóltam én.
ESCALUS.
Te tiszteletlen, szentetlen barát!
Hát nem elég, hogy fölbujtád e nőket
Ez érdemest vádolni: piszkos ajkad
Saját fülének hallatára gaznak
Nevezi őt? És tőle átkacsintasz
Még herczegünkre is, igaztalannak
Becsmélve őt? – El, a kínpadra véle! –
Megrángatunk izenkint, és kisütjük
Szándékodat. – Ej, ej! igaztalan?
Te tiszteletlen, szentetlen barát!
Hát nem elég, hogy fölbujtád e nőket
Ez érdemest vádolni: piszkos ajkad
Saját fülének hallatára gaznak
Nevezi őt? És tőle átkacsintasz
Még herczegünkre is, igaztalannak
Becsmélve őt? – El, a kínpadra véle! –
Megrángatunk izenkint, és kisütjük
Szándékodat. – Ej, ej! igaztalan?
HERCZEG.
Csak lassan! Ezt az újjamat a herczeg
Úgy nem meri rángatni, mint magáét.
Alattvalója nem vagyok, sem itteni
Egyházmegyéből. Dolgom volt e földön,
S körültekintve Bécsben, láttam itt
Erkölcstelen világot főni, forrni,
A míg kifut: van minden bűnre törvény,
De védve úgy a bűn, hogy a kemény szabályt
(Mint a „tilalmat” borbély műhelyében)
Azért veszik csak észre, hogy csufolják.
Csak lassan! Ezt az újjamat a herczeg
Úgy nem meri rángatni, mint magáét.
Alattvalója nem vagyok, sem itteni
Egyházmegyéből. Dolgom volt e földön,
S körültekintve Bécsben, láttam itt
Erkölcstelen világot főni, forrni,
A míg kifut: van minden bűnre törvény,
De védve úgy a bűn, hogy a kemény szabályt
(Mint a „tilalmat” borbély műhelyében)
Azért veszik csak észre, hogy csufolják.
ESCALUS.
Ország-gyalázó! Börtönbe vele.
Ország-gyalázó! Börtönbe vele.
ANGELO.
Mit tudsz te rá, barátom Lucio?
Ez azon ember, a kit emlitettél?
Mit tudsz te rá, barátom Lucio?
Ez azon ember, a kit emlitettél?
LUCIO.
Ugyanaz, nagyságos uram. – Állj elém, kopasz bácsi: ösmersz-e?
Ugyanaz, nagyságos uram. – Állj elém, kopasz bácsi: ösmersz-e?
HERCZEG.
Szavad hangjáról emlékezem rád, uram; a fogházban találkoztam veled, míg a herczeg honn nem volt.
Szavad hangjáról emlékezem rád, uram; a fogházban találkoztam veled, míg a herczeg honn nem volt.
LUCIO.
Oh, dehogy? Hát arra emlékszel-e, mit mondtál a herczegről?
Oh, dehogy? Hát arra emlékszel-e, mit mondtál a herczegről?
HERCZEG.
Nagyon tisztán, uram.
Nagyon tisztán, uram.
LUCIO.
Csakugyan, uram? Hát hússal kereskedik a herczeg, hát bolond, meg sunya, mint a hogy mondtad?
Csakugyan, uram? Hát hússal kereskedik a herczeg, hát bolond, meg sunya, mint a hogy mondtad?
HERCZEG.
Előbb cseréljük ki egymás személyét, uram, akkor mondasd velem ezt róla: mert te, igenis, efféléket mondtál róla, s még többet, még rosszabbat.
Előbb cseréljük ki egymás személyét, uram, akkor mondasd velem ezt róla: mert te, igenis, efféléket mondtál róla, s még többet, még rosszabbat.
LUCIO.
Oh, te kárhozatos ficzkó! Hát nem megczibáltam az orrodat, a mért úgy beszéltél?
Oh, te kárhozatos ficzkó! Hát nem megczibáltam az orrodat, a mért úgy beszéltél?
HERCZEG.
Bizonyságot teszek, hogy úgy szeretem a herczeget, mint enmagamat.
Bizonyságot teszek, hogy úgy szeretem a herczeget, mint enmagamat.
ANGELO.
Lám, a gazember most, árulkodásai után, így szeretne kibújni.
Lám, a gazember most, árulkodásai után, így szeretne kibújni.
ESCALUS.
| Az ilyen ficzkóval kár szóba állani. El vele börtönbe. – Hol a porkoláb? – El vele börtönbe. – Verd vasra erősen; ne szóljon többet. – El ezekkel a szukákkal is, meg azzal a másik czinkossal. | (A Porkoláb megfogja a Herczeget.) |
HERCZEG.
Megállj, uram; megállj egy kissé.
Megállj, uram; megállj egy kissé.
ANGELO.
| Micsoda! ellentáll? Segíts neki, Lucio. |
LUCIO.
Ide csak, ide, uram, ide! Szégyen, uram! Te kopasz, hazug semmirekellő, minek burkolod el úgy magadat? Mutasd ki gaz pofádat, hogy a ragya verje el! Mutasd ki lator képedet, majd aztán egy kicsit fölakasztunk. Le azzal a csuklyával!
(Lerántja a szerzetesi csuklyát s fölfedi a Herczeget.)
Ide csak, ide, uram, ide! Szégyen, uram! Te kopasz, hazug semmirekellő, minek burkolod el úgy magadat? Mutasd ki gaz pofádat, hogy a ragya verje el! Mutasd ki lator képedet, majd aztán egy kicsit fölakasztunk. Le azzal a csuklyával!
(Lerántja a szerzetesi csuklyát s fölfedi a Herczeget.)
)
HERCZEG.
Te vagy az első gaz, ki herczeget tesz.
(A Porkolábhoz) Foglyár, e háromért kezeskedem.
(Luciohoz) Úrfi, ne csúszsz el: néked a baráttal
Még szólanod kell. – Őrizzétek őt.
Te vagy az első gaz, ki herczeget tesz.
(A Porkolábhoz) Foglyár, e háromért kezeskedem.
(Luciohoz) Úrfi, ne csúszsz el: néked a baráttal
Még szólanod kell. – Őrizzétek őt.
LUCIO.
Ez még rosszabb lesz, mint a fölakasztás.
Ez még rosszabb lesz, mint a fölakasztás.
HERCZEG (Escalushoz).
A mit te szóltál, megbocsátom; ülj le.
Kölcsön veszem helyét. (Angelohoz) Ereszsz ide.
Vaj áll-e még szolgálatodra szó? ész?
Vagy szemtelenség? Ha igen, csak álljon,
Míg elbeszélem történetemet,
S hallgatni birod.
A mit te szóltál, megbocsátom; ülj le.
Kölcsön veszem helyét. (Angelohoz) Ereszsz ide.
Vaj áll-e még szolgálatodra szó? ész?
Vagy szemtelenség? Ha igen, csak álljon,
Míg elbeszélem történetemet,
S hallgatni birod.
ANGELO.
Még bűnösebb volnék saját bűnömnél,
Ha láthatatlannak hinném magam’,
Holott te, mintegy isteni erővel,
Csínyeimet vizsgáltad. Jó uram, hát
Ne ülj tovább törvényt gyalázatom fölött;
A nyomozást pótolja vallomásom,
S rögtön ítélj: nem kérek más kegyelmet,
Csak gyors halált.
| Oh hatalmas úr! |
Ha láthatatlannak hinném magam’,
Holott te, mintegy isteni erővel,
Csínyeimet vizsgáltad. Jó uram, hát
Ne ülj tovább törvényt gyalázatom fölött;
A nyomozást pótolja vallomásom,
S rögtön ítélj: nem kérek más kegyelmet,
Csak gyors halált.
HERCZEG.
Szólj, jegyese voltál e nőnek?
| Jer ide, Mariána. – |
ANGELO.
| Az. |
HERCZEG.
Vidd hát, s azonnal esküdj’ meg vele.
Add össze őket te, barát; s ha meglesz,
Hozd vissza őt. – Menj véle, porkoláb.
Vidd hát, s azonnal esküdj’ meg vele.
Add össze őket te, barát; s ha meglesz,
Hozd vissza őt. – Menj véle, porkoláb.
| (Angelo, Mariána, Péter s a Porkoláb el.) |
ESCALUS.
Uram, az inkább meglep engemet,
Hogy becstelen, mint, hogy mily becstelen.
Uram, az inkább meglep engemet,
Hogy becstelen, mint, hogy mily becstelen.
HERCZEG.
Jer, Izabel. Szent atyád herczeged most:
S mint jó tanácslód voltam ügyeidben,
Szűm a ruhával nem váltakozva, most is
Ügyészedül szolgállak.
Jer, Izabel. Szent atyád herczeged most:
S mint jó tanácslód voltam ügyeidben,
Szűm a ruhával nem váltakozva, most is
Ügyészedül szolgállak.
IZABELLA.
Hogy én, alattvalód, úgy terhelém
A nem tudott fölséget!
| Oh, bocsáss meg, |
A nem tudott fölséget!
HERCZEG.
S most, drága hölgy, légy hozzám szintoly édes.
Bátyád halála fáj, tudom, szívednek;
S bámulsz talán, hogy élte mentésére
Lappangva dolgozám, s titkos hatalmam’
Jókor ki nem mutatva, őket inkább
Így veszni hagytam. Oh kedves leány!
Szándékomat megölte sietős, gyors
Halála, melyről azt hivém, hogy lassúbb
Lépéssel érkezik. De, béke rá!
Jobb élet az, mely már nem fél haláltól,
Mint a mely él, hogy féljen. A te bátyád
Ily boldog: ez vigaszszon.
| Megbocsátok; |
Bátyád halála fáj, tudom, szívednek;
S bámulsz talán, hogy élte mentésére
Lappangva dolgozám, s titkos hatalmam’
Jókor ki nem mutatva, őket inkább
Így veszni hagytam. Oh kedves leány!
Szándékomat megölte sietős, gyors
Halála, melyről azt hivém, hogy lassúbb
Lépéssel érkezik. De, béke rá!
Jobb élet az, mely már nem fél haláltól,
Mint a mely él, hogy féljen. A te bátyád
Ily boldog: ez vigaszszon.
IZABELLA.
Angelo, Mariána, Péter s a Porkoláb jönnek.
| Ez vigaszt. |
HERCZEG.
Emitt közelg az új házas, ki búja
Képzelmiben sérelmet ejte jól
Védett erényeden: bocsásd meg ezt
Mariána kedviért. De minthogy ő
(Kétszerte bűnösen, megszegve mind
A szent szüzeséget, mind önszavát,
Hogy bátyád élni fog) ezt elitélte,
Törvény igaz kegyelme hallhatón
Kiált, az ő saját nyelvével is:
„Angelo Claudioért, halál halálért!”
Veszteglést vesztegléssel, sebet sebbel,
Hasonlót hasonlóval, szeget szeggel.
Azért mi, Angelo, bűnöd kisülvén
(Mely, bár tagadd, segélyét megtagadja),
Most elitélünk ép azon tőkére,
Hol Claudio meghalt, s ép oly sietve.
Vigyétek.
Emitt közelg az új házas, ki búja
Képzelmiben sérelmet ejte jól
Védett erényeden: bocsásd meg ezt
Mariána kedviért. De minthogy ő
(Kétszerte bűnösen, megszegve mind
A szent szüzeséget, mind önszavát,
Hogy bátyád élni fog) ezt elitélte,
Törvény igaz kegyelme hallhatón
Kiált, az ő saját nyelvével is:
„Angelo Claudioért, halál halálért!”
Veszteglést vesztegléssel, sebet sebbel,
Hasonlót hasonlóval, szeget szeggel.
Azért mi, Angelo, bűnöd kisülvén
(Mely, bár tagadd, segélyét megtagadja),
Most elitélünk ép azon tőkére,
Hol Claudio meghalt, s ép oly sietve.
Vigyétek.
MARIÁNA.
Oh kegyelmes fejdelem!
Csak nem akarsz férjemmel megcsufolni?
Oh kegyelmes fejdelem!
Csak nem akarsz férjemmel megcsufolni?
HERCZEG.
Férjed csufolt meg férjeddel maga.
Becsűleted’ hivém megőrzeni,
Ha összekelsz vele; különben az, hogy
Övé valál, gyalázná éltedet
S megfojtaná jövendő üdvödet.
Jószága elkoboztatván, mienk bár,
Özvegyi tartásképen néked adjuk:
Végy rajta majd jobb férjet.
Férjed csufolt meg férjeddel maga.
Becsűleted’ hivém megőrzeni,
Ha összekelsz vele; különben az, hogy
Övé valál, gyalázná éltedet
S megfojtaná jövendő üdvödet.
Jószága elkoboztatván, mienk bár,
Özvegyi tartásképen néked adjuk:
Végy rajta majd jobb férjet.
MARIÁNA.
Más férjet én, sem jobbat, nem kivánok.
| Drága fenség! |
HERCZEG.
Soh’se kivánd őt; el vagyunk tökélve.
Soh’se kivánd őt; el vagyunk tökélve.
MARIÁNA.
| Oh kegyuram! | (Letérdel.) |
HERCZEG.
Vigyétek őt halálra. (Luciohoz) Jöszte most te.
| Hijába fáradságod. |
MARIÁNA.
Jó uram! – Édes Izabella, pártolj:
Add kölcsön térded’, és vedd kölcsön összes
További éltemet, szolgálatodra!
Jó uram! – Édes Izabella, pártolj:
Add kölcsön térded’, és vedd kölcsön összes
További éltemet, szolgálatodra!
HERCZEG.
Észellenes, hogy őt szorongatod:
Ha ily bünért borúlna le kegyelmért,
Kitörne kő ágyából bátyja lelke
S a szörnyedőt elvinné.
Észellenes, hogy őt szorongatod:
Ha ily bünért borúlna le kegyelmért,
Kitörne kő ágyából bátyja lelke
S a szörnyedőt elvinné.
MARIÁNA.
Térdelj le mégis mellém, édesem:
Tartsd föl kezed’, ne szólj, majd szólok én.
Mondják, a legjobb embert hiba képzi,
S jobbára, annál jobb lesz az, ki kissé
Rosszalkodott. Tán így tesz férjem is.
Oh Izabel, fél térdedet se’ hajtod?
| Izabel, |
Tartsd föl kezed’, ne szólj, majd szólok én.
Mondják, a legjobb embert hiba képzi,
S jobbára, annál jobb lesz az, ki kissé
Rosszalkodott. Tán így tesz férjem is.
Oh Izabel, fél térdedet se’ hajtod?
HERCZEG.
Ő Claudioért hal meg.
Ő Claudioért hal meg.
IZABELLA.
Kérlek, tekints az elitéltre úgy,
Mint hogyha bátyám élne. Szinte azt hiszem,
Hogy tetteit hű jogosság vezérlé,
Míg engemet meglátott: s mert ez így van,
Meg ne ölesd. Bátyámon csak igazság
Esett: a mért meghalt, azt elkövette;
De Angelonál
Rossz szándokát a tett utól nem érte,
S mint elesett szándék, eltemetendő.
A gondolat még nem cselekedet,
Szándék pedig csak gondolat.
| Kegyes úr, |
| (Letérdel.) |
Mint hogyha bátyám élne. Szinte azt hiszem,
Hogy tetteit hű jogosság vezérlé,
Míg engemet meglátott: s mert ez így van,
Meg ne ölesd. Bátyámon csak igazság
Esett: a mért meghalt, azt elkövette;
De Angelonál
Rossz szándokát a tett utól nem érte,
S mint elesett szándék, eltemetendő.
A gondolat még nem cselekedet,
Szándék pedig csak gondolat.
MARIÁNA.
| Csak az. |
HERCZEG.
Kérésed hasztalan. Kelj föl, ha mondom. –
Jutott eszembe még egy más hiba. –
Foglyár, miért nyakazták Claudiot
Szokatlan órán?
Kérésed hasztalan. Kelj föl, ha mondom. –
Jutott eszembe még egy más hiba. –
Foglyár, miért nyakazták Claudiot
Szokatlan órán?
PORKOLÁB.
Az volt a parancs.
Az volt a parancs.
HERCZEG.
Világos rendelet jött erre nézve?
Világos rendelet jött erre nézve?
PORKOLÁB.
Nem, jó uram, de titkos üzenet.
Nem, jó uram, de titkos üzenet.
HERCZEG.
Ezért a hivatalból elbocsátlak.
Add át a kulcsokat.
Ezért a hivatalból elbocsátlak.
Add át a kulcsokat.
PORKOLÁB.
Nem tudtam, ám sejtettem a hibát,
Sőt, jobban gondolkodva, meg is bántam,
Minek bizonyságául egy rabot,
Kinek halálát épen így üzenték,
Életbe’ hagytam.
| Fenség, bocsánat. |
Sőt, jobban gondolkodva, meg is bántam,
Minek bizonyságául egy rabot,
Kinek halálát épen így üzenték,
Életbe’ hagytam.
HERCZEG.
| Kit? |
PORKOLÁB.
| A neve Bernát. |
HERCZEG.
Bár Claudioval tettél volna így. –
Menj, hozd elémbe: látni akarom.
Bár Claudioval tettél volna így. –
Menj, hozd elémbe: látni akarom.
| (A Porkoláb el.) |
ESCALUS.
Busít, hogy oly tudós és bölcs, minőnek
Te, Angelo, mindig mutatkozál, ily
Durván botolt: előbb a vér hevében,
Utóbb a higgadt ítélet hijában.
Busít, hogy oly tudós és bölcs, minőnek
Te, Angelo, mindig mutatkozál, ily
Durván botolt: előbb a vér hevében,
Utóbb a higgadt ítélet hijában.
ANGELO.
Engem busít, hogy ily bút okozok;
S vezeklő szűmet úgy furdalja, hogy
Inkább halált óhajtok, mint kegyemet:
Megérdemeltem, kérem hát magamnak.
A Porkoláb, Bernát, Claudio elburkolva, és Julia jönnek.
Engem busít, hogy ily bút okozok;
S vezeklő szűmet úgy furdalja, hogy
Inkább halált óhajtok, mint kegyemet:
Megérdemeltem, kérem hát magamnak.
A Porkoláb, Bernát, Claudio elburkolva, és Julia jönnek.
HERCZEG.
Hát melyik az a Bernát?
Hát melyik az a Bernát?
PORKOLÁB.
| Ez, uram. |
HERCZEG.
Egy szerzetes szólt nékem róla. – Ficzkó,
Azt mondta, lelked oly átalkodott,
Hogy mást, ezen világon túl, nem ismersz,
És ahhoz képest élsz. El vagy itélve;
De megbocsátok minden földi bűnért,
Hogy e kegyelmet lelki üdvre fordítsd. –
Oktassad őt, barát; kezedre bízom. –
Hát ez miféle elburkolt legény?
Egy szerzetes szólt nékem róla. – Ficzkó,
Azt mondta, lelked oly átalkodott,
Hogy mást, ezen világon túl, nem ismersz,
És ahhoz képest élsz. El vagy itélve;
De megbocsátok minden földi bűnért,
Hogy e kegyelmet lelki üdvre fordítsd. –
Oktassad őt, barát; kezedre bízom. –
Hát ez miféle elburkolt legény?
PORKOLÁB.
Egy más fogoly, kinek meghagytam éltét:
Egyszerre volt veszendő Claudioval,
És úgy hasonlít hozzá, mint maga.
Egy más fogoly, kinek meghagytam éltét:
Egyszerre volt veszendő Claudioval,
És úgy hasonlít hozzá, mint maga.
| (Fölleplezi Claudiot.) |
HERCZEG (Izabellához).
Ha ő hasonlít bátyádhoz, kegyelmet
Kap érte; ám te, kedves magadért,
Add kezedet nekem, s mondd, hogy enyim lészsz,
Így nékem is testvérem ő. De jobbkor erről.
Most érzi Angelo, hogy nincs baja:
Már látom is, hogy éled a szeme.
Lám, Angelo, te rosszért jót aratsz.
Nődet szeresd; légy érdemes érdemére. –
Bocsánatosztó készség van szívemben.
De egynek itt meg nem bocsáthatok.
(Luciohoz) Ficzkó, ki úgy ismertél, mint bolondot,
Sunyát, leányost, balgát, tébolyodtat:
Vaj mivel érdemeltem tőled azt,
Hogy így magasztalj?
Ha ő hasonlít bátyádhoz, kegyelmet
Kap érte; ám te, kedves magadért,
Add kezedet nekem, s mondd, hogy enyim lészsz,
Így nékem is testvérem ő. De jobbkor erről.
Most érzi Angelo, hogy nincs baja:
Már látom is, hogy éled a szeme.
Lám, Angelo, te rosszért jót aratsz.
Nődet szeresd; légy érdemes érdemére. –
Bocsánatosztó készség van szívemben.
De egynek itt meg nem bocsáthatok.
(Luciohoz) Ficzkó, ki úgy ismertél, mint bolondot,
Sunyát, leányost, balgát, tébolyodtat:
Vaj mivel érdemeltem tőled azt,
Hogy így magasztalj?
LUCIO.
Bizony, fenséges uram, én azt csak úgy, fura divatból mondottam. Ha ezért kötelet kapok, Isten neki; de jobb szeretném, ha korbácsra méltóztatnál itélni.
Bizony, fenséges uram, én azt csak úgy, fura divatból mondottam. Ha ezért kötelet kapok, Isten neki; de jobb szeretném, ha korbácsra méltóztatnál itélni.
HERCZEG.
Korbács először, azután kötél. –
Hirdesd ki, porkoláb, a városon,
Hogy a mely nőt megrontott ez a korhely
(S mint maga esküdött előttem, egynek
Van tőle gyermeke), jelentse föl,
S ő elveszi; a nász után pedig
Következik a korbács és kötél.
Korbács először, azután kötél. –
Hirdesd ki, porkoláb, a városon,
Hogy a mely nőt megrontott ez a korhely
(S mint maga esküdött előttem, egynek
Van tőle gyermeke), jelentse föl,
S ő elveszi; a nász után pedig
Következik a korbács és kötél.
LUCIO.
Kérlek, fenséges úr, ne házasíts össze rimával! Az imént mondotta fenséged, hogy én csináltam belőled herczeget: kegyelmes úr, ne fizess azzal, hogy belőlem megcsalt férjet csinálsz.
Kérlek, fenséges úr, ne házasíts össze rimával! Az imént mondotta fenséged, hogy én csináltam belőled herczeget: kegyelmes úr, ne fizess azzal, hogy belőlem megcsalt férjet csinálsz.
HERCZEG.
Becsűletemre, el kell venned őt.
Rágalmidat s egyéb gaz tettedet
Mind megbocsátom. – El, börtönbe véle,
S hajtsátok végre akaratomat.
Becsűletemre, el kell venned őt.
Rágalmidat s egyéb gaz tettedet
Mind megbocsátom. – El, börtönbe véle,
S hajtsátok végre akaratomat.
LUCIO.
A ki ringyót vesz el, fenség, mintha csak halálra kényszerítenék, megkorbácsolnák és fölakasztanák.
A ki ringyót vesz el, fenség, mintha csak halálra kényszerítenék, megkorbácsolnák és fölakasztanák.
HERCZEG.
Ki fejedelmet mocskol, arra méltó. –
Hozd helyre, Claudio, kit elbukattál. –
Mariána, üdv! Szeresd őt, Angelo:
Én, gyóntatója, ismerem erényét. –
Jó Escalus, jóságod’ köszönöm:
Még több elismerésem hátra van. –
Gondod’ s titoktartásod’, porkoláb,
Szintén köszönjük: méltóbb helyre jutsz. –
Bocsásd meg, Angelo, hogy Ragozin,
Nem Claudio fejét vivé tehozzád:
E hiba önmagát bocsátja meg. –
Gyöngy Izabel, még javadért van egy szóm:
A mit hahogy meghallgatsz kegyesen,
Enyim tiéd s tiéd enyim leszen. –
Föl palotánkba: majd elmondjuk ott,
Mi hátra van még s illik tudnotok.
Ki fejedelmet mocskol, arra méltó. –
Hozd helyre, Claudio, kit elbukattál. –
Mariána, üdv! Szeresd őt, Angelo:
Én, gyóntatója, ismerem erényét. –
Jó Escalus, jóságod’ köszönöm:
Még több elismerésem hátra van. –
Gondod’ s titoktartásod’, porkoláb,
Szintén köszönjük: méltóbb helyre jutsz. –
Bocsásd meg, Angelo, hogy Ragozin,
Nem Claudio fejét vivé tehozzád:
E hiba önmagát bocsátja meg. –
Gyöngy Izabel, még javadért van egy szóm:
A mit hahogy meghallgatsz kegyesen,
Enyim tiéd s tiéd enyim leszen. –
Föl palotánkba: majd elmondjuk ott,
Mi hátra van még s illik tudnotok.
| (Mind el.) |
