I. SZÍN.
Ugyanott.
Egy Kereskedő, Angelo és egy Poroszló jönnek.
KERESKEDŐ.
Ön tudja, hogy felmondva pünkösd óta
Az összeg, és én még se’ sürgetém,
Hogy most se’ kérném, ámde Persiába
Indúlok és a pénz kell útamon:
Azért elégítsen ki itt, azonnal,
Vagy e poroszlóval bezáratom.
Ön tudja, hogy felmondva pünkösd óta
Az összeg, és én még se’ sürgetém,
Hogy most se’ kérném, ámde Persiába
Indúlok és a pénz kell útamon:
Azért elégítsen ki itt, azonnal,
Vagy e poroszlóval bezáratom.
ANGELO.
Ép’ annyi összeget, mint tartozásom,
Kapok ma délután még Antipholtól;
Épen, midőn önnel találkozám,
Egy lánczot akkor adtam át neki:
S öt óra tájt kapom meg érte pénzem’.
Kérem, jöjjön le házához velem,
S köszönettel lerovom tartozásom.
Ephesusi Antipholus és Ephesusi Dromio jönnek.
Ép’ annyi összeget, mint tartozásom,
Kapok ma délután még Antipholtól;
Épen, midőn önnel találkozám,
Egy lánczot akkor adtam át neki:
S öt óra tájt kapom meg érte pénzem’.
Kérem, jöjjön le házához velem,
S köszönettel lerovom tartozásom.
Ephesusi Antipholus és Ephesusi Dromio jönnek.
POROSZLÓ.
Nem kell lemenni sem, mert íme itt jő.
Nem kell lemenni sem, mert íme itt jő.
E. ANTIPHOLUS.
Míg én az ötvöshöz megyek, eredj,
Végy egy kötelet, melylyel széjjel üssek
Nőm és szövetségesei között,
A mért előttem a kaput bezárták.
De ni, az ötvös itt van. – Csak szaladj;
Végy kötelet, s hozd azt nekem haza.
Míg én az ötvöshöz megyek, eredj,
Végy egy kötelet, melylyel széjjel üssek
Nőm és szövetségesei között,
A mért előttem a kaput bezárták.
De ni, az ötvös itt van. – Csak szaladj;
Végy kötelet, s hozd azt nekem haza.
E. DROMIO.
| Veszek. – Nem adnám ezt ezer forintért. | (El.) |
E. ANTIPHOLUS.
No hisz’ megjárja, a ki bízik önben.
Megigérte, hogy jő a lánczczal együtt;
Hanem bizony nem jött se láncz, se ötvös.
Azt hitte tán, tartós leend szerelmünk,
Ha láncz köt egybe, és ezért nem is jött?
No hisz’ megjárja, a ki bízik önben.
Megigérte, hogy jő a lánczczal együtt;
Hanem bizony nem jött se láncz, se ötvös.
Azt hitte tán, tartós leend szerelmünk,
Ha láncz köt egybe, és ezért nem is jött?
ANGELO.
Mellőzve e kötődést, itt a jegyzék,
Hogy láncza hány karat legpontosabban,
Mily jó arany, mi finom, drága mű,
Mely többre megy három darab aranynyal,
Mint én ez úrnak itt adós vagyok:
Kérem, fizesse meg rögtön neki,
Mert útra indul és csak erre vár.
Mellőzve e kötődést, itt a jegyzék,
Hogy láncza hány karat legpontosabban,
Mily jó arany, mi finom, drága mű,
Mely többre megy három darab aranynyal,
Mint én ez úrnak itt adós vagyok:
Kérem, fizesse meg rögtön neki,
Mert útra indul és csak erre vár.
S. ANTIPHOLUS.
Jelenleg annyi összeg nincs kezemnél
S aztán a városban még dolgom is van.
Vezesse el hozzám ez ismeretlent,
Vigyék a lánczot, s általadva nőmnek,
Kérjék, az összeget fizesse ki.
Talán akkorra én is ott leszek.
Jelenleg annyi összeg nincs kezemnél
S aztán a városban még dolgom is van.
Vezesse el hozzám ez ismeretlent,
Vigyék a lánczot, s általadva nőmnek,
Kérjék, az összeget fizesse ki.
Talán akkorra én is ott leszek.
ANGELO.
S magával hozza majd a lánczot is?
S magával hozza majd a lánczot is?
S. ANTIPHOLUS.
Nem; azt vigyék önök; én késhetem.
Nem; azt vigyék önök; én késhetem.
ANGELO.
Jó. Nála van tehát a láncz, uram?
Jó. Nála van tehát a láncz, uram?
S. ANTIPHOLUS.
S ha nincs, remélem, önnél nála van.
Vagy visszatérhet aztán pénze nélkül.
S ha nincs, remélem, önnél nála van.
Vagy visszatérhet aztán pénze nélkül.
ANGELO.
Ne, jó uram, most adja lánczomat.
A szél, az ár mind kedvező ez úrnak,
S én, szégyenemre, ily soká letartom.
Ne, jó uram, most adja lánczomat.
A szél, az ár mind kedvező ez úrnak,
S én, szégyenemre, ily soká letartom.
E. ANTIPHOLUS.
Úgy-é azért kötődik, helyreütni
Szegett szavát, hogy el nem jött utánunk?
Én szidtam volna meg, hogy nem hozá el,
S ön kezd perelni rám, mint egy kofa.
Úgy-é azért kötődik, helyreütni
Szegett szavát, hogy el nem jött utánunk?
Én szidtam volna meg, hogy nem hozá el,
S ön kezd perelni rám, mint egy kofa.
KERESKEDŐ.
Uram, végezzenek: az óra múlik.
Uram, végezzenek: az óra múlik.
ANGELO.
No hallja már, hogy sürget: lánczomat –
No hallja már, hogy sürget: lánczomat –
E. ANTIPHOLUS.
Hát adja nőmnek és megkapja pénzét.
Hát adja nőmnek és megkapja pénzét.
ANGELO.
De tudja ön, hogy önnek adtam ép’ most.
Hát küldje azt, vagy bármi más jegyet.
De tudja ön, hogy önnek adtam ép’ most.
Hát küldje azt, vagy bármi más jegyet.
E. ANTIPHOLUS.
E tréfa már így megy lélekszakadtig?
Hol már az a láncz? Nem mutatja még sem?
E tréfa már így megy lélekszakadtig?
Hol már az a láncz? Nem mutatja még sem?
KERESKEDŐ.
Ügyem nem ád időt dévajkodásra,
Uram, feleljen, lesz-e ön kezes?
Ha nem, bezáratom ezt az urat.
Ügyem nem ád időt dévajkodásra,
Uram, feleljen, lesz-e ön kezes?
Ha nem, bezáratom ezt az urat.
E. ANTIPHOLUS.
Én-e, kezes? Mért lennék én kezes?
Én-e, kezes? Mért lennék én kezes?
ANGELO.
Hát a mivel a lánczért tartozik.
Hát a mivel a lánczért tartozik.
E. ANTIPHOLUS.
Nem tartozom, míg lánczot nem kapok.
Nem tartozom, míg lánczot nem kapok.
ANGELO.
Hisz’ fél órája sincs, hogy általadtam.
Hisz’ fél órája sincs, hogy általadtam.
E. ANTIPHOLUS.
Nekem nem adta át; ne sértegessen.
Nekem nem adta át; ne sértegessen.
ANGELO.
Ön sért, uram, hogy ekként eltagadja,
Fontolja meg, hogy árt ez hírnevemnek.
Ön sért, uram, hogy ekként eltagadja,
Fontolja meg, hogy árt ez hírnevemnek.
KERESKEDŐ.
Jó, zárja el szavamra őt, poroszló.
Jó, zárja el szavamra őt, poroszló.
POROSZLÓ.
Jól van.
Uram, kövessen a herczeg nevében.
Jól van.
Uram, kövessen a herczeg nevében.
ANGELO.
Már e gyalázat hírnevembe vág.
Vagy megfizesse rögtön értem a pénzt,
Vagy én is önt tüstént bezáratom.
Már e gyalázat hírnevembe vág.
Vagy megfizesse rögtön értem a pénzt,
Vagy én is önt tüstént bezáratom.
E. ANTIPHOLUS.
Fizessek én, azért, mit soh’ se’ láttam?
Zárass be hát bolond kölök, ha mersz.
Fizessek én, azért, mit soh’ se’ láttam?
Zárass be hát bolond kölök, ha mersz.
ANGELO.
Jó, megkapod; poroszló zárja el,
Testvéremet se’ kimélném ez ügyben,
Ha meggyaláznak ily nyilvánosan.
Jó, megkapod; poroszló zárja el,
Testvéremet se’ kimélném ez ügyben,
Ha meggyaláznak ily nyilvánosan.
POROSZLÓ.
Uram, bezárom önt. – Hallá, mi ügyben.
Uram, bezárom önt. – Hallá, mi ügyben.
E. ANTIPHOLUS.
Jó, én követlek, míg kezest adok.
De ön megadja még a tréfa árát,
Utána mennek boltja ékszerei.
Jó, én követlek, míg kezest adok.
De ön megadja még a tréfa árát,
Utána mennek boltja ékszerei.
ANGELO.
Van még, uram, Ephesusban igazság
Az ön rút tette ellen; hiszem azt.
Syracusi Dromio jő.
Van még, uram, Ephesusban igazság
Az ön rút tette ellen; hiszem azt.
Syracusi Dromio jő.
S. DROMIO.
Uram, van ám epidamni hajó,
Csak a tulajdonosát várja még,
Rögtön elindul. Én hát a batyunkat
Már a hajóra hordtam, s összevettem
Olajt, meg balzsamot, meg aqua-vitae-t.
Már leng is a hajó, a játszi szél
Vígan fú part felől; perczet se’ várnak,
Csak a tulajdonost, meg önt, uram.
Uram, van ám epidamni hajó,
Csak a tulajdonosát várja még,
Rögtön elindul. Én hát a batyunkat
Már a hajóra hordtam, s összevettem
Olajt, meg balzsamot, meg aqua-vitae-t.
Már leng is a hajó, a játszi szél
Vígan fú part felől; perczet se’ várnak,
Csak a tulajdonost, meg önt, uram.
E. ANTIPHOLUS.
Mi ez, bolond, mi lelt te kerge birka?
Epidamni hajó vár? én reám?
Mi ez, bolond, mi lelt te kerge birka?
Epidamni hajó vár? én reám?
S. DROMIO.
Az hát, hiszen kiküldött, hogy keressek.
Az hát, hiszen kiküldött, hogy keressek.
E. ANTIPHOLUS.
Te részeg, én kötélért küldtelek,
Megmondtam azt is, hogy miért, mi végre.
Te részeg, én kötélért küldtelek,
Megmondtam azt is, hogy miért, mi végre.
S. DROMIO.
Nem, semmi végre, csak a város végre
Küldött, hogy a parton hajót keressek.
Nem, semmi végre, csak a város végre
Küldött, hogy a parton hajót keressek.
E. ANTIPHOLUS.
Majd megbeszélem ezt, ha több időm lesz,
S megoktatom füled, hogy rám figyeljen.
Most Adriánához szaladj, kölök,
Add át e kulcsot, s mondd, hogy a fiókban,
A mely török-szőnyeggel van bevonva,
Van egy erszény arany, azt adja át.
Mondd el, hogy engem itt útczán befogtak,
S az vált ki innen. Fuss, fiú, siess. –
No biztos úr, börtönbe hát velünk.
(A kereskedő, Angelo, a Biztos és E. Antipholus el.)
Majd megbeszélem ezt, ha több időm lesz,
S megoktatom füled, hogy rám figyeljen.
Most Adriánához szaladj, kölök,
Add át e kulcsot, s mondd, hogy a fiókban,
A mely török-szőnyeggel van bevonva,
Van egy erszény arany, azt adja át.
Mondd el, hogy engem itt útczán befogtak,
S az vált ki innen. Fuss, fiú, siess. –
No biztos úr, börtönbe hát velünk.
(A kereskedő, Angelo, a Biztos és E. Antipholus el.)
S. DROMIO.
Én? Adriánhoz? ott, hol délben ettünk?
Hol engem Dowsabel férjül fogott el;
Biz’ egy kicsit kövér, hogy átöleljem.
De menni kell, bár hátam borzolgatja,
Én? Adriánhoz? ott, hol délben ettünk?
Hol engem Dowsabel férjül fogott el;
Biz’ egy kicsit kövér, hogy átöleljem.
De menni kell, bár hátam borzolgatja,
| Mert e cseléd az úr szavát fogadja. | (El.) |
