32. A HUMANISTA LEVÉL ÉS SZÓNOKI BESZÉD

Teljes szövegű keresés

32. A HUMANISTA LEVÉL ÉS SZÓNOKI BESZÉD
(GERÉZDI RABÁN)
Mivel a humanista literatúra iránt az érdeklődés és igény a királyi kancelláriában jelentkezett, elsőnek azok a humanista irodalmi műfajok kaptak polgárjogot és honosodtak meg, amelyek a kancelláriai munka mindennapos "hivatali" gyakorlatához és feladataihoz szorosan kapcsolódtak. Így a szónoki beszéd (oratio) és a levél (epistola). Egyik sem mondható új műfajnak; a humanisták a középkori gyakorlatot folytatták, de azt antik példákra függesztett szemmel megújították, "humanizálták".
A Szónoki beszéd elméletét a középkorban is kiaknázott, akkoriban még Cicerónak tulajdonított Rhetorica ad Herennium (Szónoklattan Herennius számára) és Quintilianus De institutione 218oratoriája (A szónoki beszéd elmélete) mellett Cicero De oratoréja (A szónokról) és más, újonnan felfedezett művei alapján alkották meg a 15. századi teoretikusok (Caspare Barzizza, Georgius Trapesuntius stb.). Szemléltető, utánzandó példákul pedig Livius, Sallustius és mindenekelőtt Cicero orációi szolgáltak. A szónoki beszéd két fő faját különböztették meg: a dicsőítő (laudatoria) és a buzdító (cohortatoria) orációt; valamint ez utóbbinak a változatát, a meggyőző, bizonyító beszédet (svasoria). Az előbbi ünnepi alkalmakkor, főként egy-egy közéleti személy (király, fejedelem stb.) üdvözlésére, dicsőítésére, az utóbbi pedig országgyűléseken, diplomáciai tárgyalásokon aktuális politikai célok propagálására szoleált.
A szónoknak a teoretikusok megszabta szigorú szabályok szerint kellett mondanivalóját csoportosítania, s a kivitelezésnél fel kellett azt díszítenie a humanista retorika toposzaival, a klasszikus orátoroktól és poétáktól kölcsönzött ornamentumokkal, tudós utalásokkal, hiszen a humanista ízlés és kívánalmak szerint csak az az opus "méltó a halhatatlanságra", amelyik az antikvitás szellemét leheli, sugározza. S mivel a pillanatnyi alkalomszerűségen túl a szónoki beszéd is a "halhatatlanság" számára készült, kiadják, kinyomatják és – olvassák. A legjelesebbeket pedig kijegyzetelik, utánozzák, sőt az iskolákban elemzik és tanítják is.
Hasonló a helyzet a levél-műfajjal is. Ehhez Seneca, ifjabb Plinius és Cicero humanista közkincsként használt levélgyűjteményei adták a mintát; a középkori dictamenek humanista utódai, a különböző Ars epistolandik (A levélírás művészete) pedig az episztolakészítés módszereit és szabályait szolgáltatták, a humanista retorika szellemében és követelményei szerint. Még a legelemibb praktikus szükségletet szolgáló "értesítő levél"-nél sem tűrték meg a dísztelenséget, a római tóga hiányát, amelyet legalább néhány fordulat erejéig megköveteltek. A gratuláló levelek miniatűr panegyricusokká kerekedtek, a diplomáciaiak meg gyakorta cohortatoriává, illetve svasoriává. A legirodalmibb érdekű két válfaj: az epistola familiaris (baráti levél) és a kiadott, kinyomtatott műveket kísérő epistola dedicatoria (ajánló levél).
Az epistola familiaris elsősorban céhbeliekhez, tudós barátokhoz íródott, melyben a személyesebb érdekű magánközlések mellett mindig szó került a literatúra ügyére, az éppen szőnyegen forgó tudós vagy politikai, világnézeti, filozófiai problémák, készülő vagy elkészült művek stb. megtárgyalására is. Ezek a levelek a címzettnél már eleve szélesebb publicitással számolva, még fokozottabban a műalkotás igényével készültek. A nemes humanisták egy-egy episztolája kézről-kézre járt, lemásolták, kijegyzetelték, idézték; a bennefoglaltakat – mint ma egy-egy feltűnést keltett verset, cikket vagy novellát – sokszorosan meghányták-vetették. Kötetben való megjelenésük pedig nevezetes esemény számba ment.
Az epistola dedicatoria, melyet a szerző vagy kiadó műve élére szokott állítani, a mecénás elógiuma mellett arra is szolgált, hogy a "kegyes olvasót" az "irodalmi" életben lezajló eseményekről, fejleményekről, a literatúra jelen állásáról – természetesen a megjelent könyvet állítva középpontba – tájékoztassa. 219Itt ismertettek klasszikus és humanista írókat, újonnan felfedezett kódexeket, eddigi kiadásokat, azok kritikáját, sajátjuk előnyeit és – néha-néha – fogyatékosságait. Ez emelt ki a "névtelen" tömegből, mutatott be új mecénásokat, híres tanár itt vezette az irodalmi közvélemény színe elé érdemesebb tanítványai közül a kezdő, nagy jövőre hivatott újoncokat. Az ajánlólevél – az epistola familiarishoz hasonlóan – a levél-műfajt már tudós irodalmi publicisztikává, sőt nem egy esetben irodalomtörténeti tanulmánnyá tágította.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages