44. BERZSENYI DÁNIEL (1776–1836) (MEZEI MÁRTA)
30044. BERZSENYI DÁNIEL (1776–1836)
(MEZEI MÁRTA)
(MEZEI MÁRTA)
A felvilágosodás korának újfajta, szabadabb írói magatartását, társadalmi eszméit, filozófiai tanait Csokonai költészete összegezte a legmagasabb esztétikai szinten. A felvilágosodás kori irodalom másik nagy örökségét, az erős nemzeti öntudattól fűtött, retrográd eszméket is hordozó nemesi világ gondolatait Berzsenyi munkássága foglalta magába, s új színekkel gazdagítva közvetítette a reformkor költészetének.
A felvilágosodás hatása elől természetesen ő sem zárkózhatott el, bár a korának lényegét meghatározó világnézethez meglehetősen problematikus kapcsolat fűzte. Szándéka szerint egyeztetője akart lenni a réginek és újnak, valamiféle "bölcsesség", középút kialakítására törekedett – mint elődei közül Orczy. Berzsenyi azonban már a felvilágosodás mozgalmának kibontakozása után élte át a kétféle világnézet alakulásának dilemmáit, s a századforduló kora már nem tette lehetővé az egyeztető idillizmus tartós hangoztatását. De Berzsenyi költői egyéniségének sem felelhetett meg ez a kisszerű magatartás. Berzsenyi tisztelte a hagyományokat, amelyeket családja, osztálya és neveltetése folytán tisztelnie adatott, s eleinte akarattal szorította bele magát életmódjának és osztályának szűk horizontú világába. A felvilágosodáshoz csak akkor érkezett el, amikor az már maga mögött hagyta legradikálisabb korszakát; a nemesi ellenállás csak a nemzeti-nagyság illuzórikus képzetét adhatta neki, majd pedig nagy csalódások forrása lett számára. Mire pedig a reformkori harcok ideje bekövetkezett, Berzsenyi megfáradva és csalódottan húzódott vissza magányába.
Alig van nagy költőnk, akit a progresszív világnézet oly kevéssé, vagy olyan disszonánsán hatott volna át, mint őt; alig van olyan költőnk, aki legtökéletesebb műveinek többségét kora legjobb törekvéseinek eszmei támasza nélkül alkotta volna meg, sőt néha azokkal és önmagával is ellentétben. Művei mégis nagy alkotások, mert valamiképpen egy tágabb, általánosabb eszmének és életérzésnek adott hangot bennük, melyek túlnőve saját szándékain, megrendítően szólnak egy korról. Néhány alkotása a magyar irodalom legszebb versei közé emelkedik; nagy költő volt, akinek műveit nemcsak az esztétikai érték fémjelzi, hanem az emberi-morális hivatottság vonása is.
Életpályája
Poétai világ a somogyi birtokon (1808-ig)
Új utakon (1808–1817)
Ideál-világban (1817–1836)
Kiadások
Irodalom
