Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851)
Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851)
Jósika távoli rokona volt. Rövid hivatali pálya után az irodalomnak élt. Mint a Honderű szerkesztője konzervatív, arisztokratikus irodalmi irányt követett. Mint író előkelő dilettáns maradt; életmódját tekintve dandy. Műveltsége nem csekély, de rendszertelen; megfordult párizsi irodalmi szalonokban is, találkozott Chateaubriand-nal, Dumas-val stb.
Lefordította Byron több művét (Manfréd, Mazeppa) s írt néhány novellát, melyek közül A tőr és kéz (1839) említésre méltó. Regényében (Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban, 1837) elsőként próbálta meg e műfajban az előkelő társasági életet ábrázolni, bár nem eredeti módon, hanem Bulwer Pelham című regénye nyomán. Példaképét követi a regénybe szőtt csevegésszerű értekezésekkel, melyekben minden korszerű tárgyról szó van, a divattól a cukorrépa termesztéséig. A romantika receptje szerint alkalmaz kalandos motívumokat. Meséje zsúfolt, nehezen kibogozható, romantikus titokzatosság veszi körül; ügyetlenül bonyolított intrikái nehézkes olvasmánnyá teszik. Stílusa cikornyás, affektált. Egyes lapjain érdekesen festi a magyar környezetet, de eredetiség híján nem emelkedhetett igazi művészi jelentőségre.
