42. ASBÓTH JÁNOS (1845–1911) (NÉMETH G. BÉLA)
49742. ASBÓTH JÁNOS (1845–1911)
(NÉMETH G. BÉLA)
(NÉMETH G. BÉLA)
Életműve és tevékenysége az ellentmondások hosszú sorát mutatja föl; a kiegyezési korszak irodalmi és kritikai életének legmagányosabb figurája volt. A programszerű nemesi konzervativizmusnak egyetlen említésre méltó elméleti képviselője nálunk ez időben. Tevékenységének legfőbb ellentmondása az, hogy koráról és kora irodalmáról polgári s szabadelvű kortársainál bátrabb és világosabb kritikát mondott; érzékenyebben és értőbben reagált az új és részben haladó művészeti tendenciákra, mint ők; sőt, képes és hajlandó volt a szocialista célzatú irányzatok némi méltánylására is. Ugyanakkor a legreakciósabb politikai csoportosulásoknak óhajtott magas színvonalú ideológiát teremteni, s a gyakorlati politikában is a szélső jobboldal embere volt.
Irodalmi kritikát keveset, egy testesebb kötetre valót írt, de ezek gondolatokban gazdag, jeles munkák. A tájékozódás, illetve a megfogalmazás fölényes biztonságának tekintetében Péterfy kritikáihoz állnak közel. Legfőbb jellemzőjük: a történetiség, a világnézeti, a filozófikus-társadalmias megalapozás, a világirodalmi s a művészetközi viszonyítás.
Működése – a Három nemzedéket leszámítva – visszhang nélkül maradt. Regénye, egyetlen szépirodalmi alkotása, nemhogy elismerésben, még csak kritikában sem részesült. Egy angol típusú konzervatív párt és értelmiség álma, vezérsége lebegett előtte – s a magyar nagyhatalomé. Ez a kettős fantazma, illetve kora műveltségének és erkölcsiségének ellentmondásai ölték el, szórták szét tehetségét, s terelték tévútra egyszer-másszor irodalmi ítéletét is. Ugyanezek szorították őt előbb kihívó különcségbe, majd pózos, már-már pojácás szerepekbe, végül pedig sivár, gőgös és fájdalmas magányba. Angolos modora s zárkózottsága, féltékeny önállása, meg a dzsentri-sajtó számára követhetetlen eszméi és pálfordulásai révén bolond anglománnak, véletlenből magyarnak született hóbortos angolnak nézték, s széltében csak Sir Johnak nevezték; pedig Don Quijotenak kellett volna nevezni: mert vérbeli Don Quijote volt, kezdettől fogva.
