Telekes Béla
Telekes Béla
Telekes Bélában (1873-1961) a századfordulón az új magyar líra egyik ígéretét látták, azonban nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Mégis, tevékenysége megérdemli figyelmünket: az úttörők egyike volt. Verseiben csaknem a karikatúra élességével tükröződnek a modern líra némely törekvései: a realitás mellőzése, s helyette valami fényből, árnyból, ködből szőtt megfoghatatlan furcsa világ villództatása. Jellemző, hogy első könyvének címe is: Káprázatok (1895). Fő témája az erotika, s híve a szabad szerelemnek, de a szociális kérdés is erősen foglalkoztatja. Filozófiája, hogy az ember álmok után fut, de elveszti őket, mert a "durva fejszés, a valóság" kivágja az álmok fáit, éljünk hát az üdvnek, a kéjnek. A szerelem ugyanis költészetében csak mint kéj jelentkezik, vagy ahogy rendszerint nevezi: üdv. Kedvenc szavai: kéj, mámor, buja, csáb; szereti az elvont lélektani fogalmakat, mint: vágy, álom, láz, s a külvilágból csak fény, illat, zene, árny, köd hatol be hozzá, tapintható tárgy nincs sehol. Így szövődnek efféle sorai: "Jer, ittasulj meg velem újra A vágyak lázas ünnepén! Ne intsen őszi rémek ujja, Míg üdvöt esdek tőled én!" (Jer, hí a május); "Jer, álmok hőse az álmok honába!" (Ég és föld); "Ködből, fényből ködön át fénybe, ködbe | Bűvöl száz emlék mosolygása, könnye" (Múmia); "Titkot titokból sző titokba" (Chronos); "S dúsabban tölt el álma most vele, | Mint valósága majdan" (Kikelet) – mondja a jövendő rózsák illúziójáról. Tájai: "Lázterhes, komor éj szállt a vidékre… A légben izzó ködök foszlanak" (Játék).
Későbbi lírája a kor szörnyűségeire bátor emberségű visszhangot adott, konkrétebbé is vált, többször meghatóan mondva el, hogy verseivel nem tud kenyeret szerezni családjának. Szabadabb verstannal is kísérletezett. De a Nyugat nagy nemzedékével már nem tudott versenyre kelni. 1906-ban Ady köszöntötte akkor megjelent könyvét, majd 1923-ban Tóth Árpád: "A huszadik század elejének gyermekei az ő verseiből hallották először a modern lélek megbúvó halkságú szívhangjait."
Kiadások
Századvégi költők. I–II. Kiad. Végh György: 1959.
Endrődi Sándor összegyűjtött költeményei. I–IV. 1898. – Isten felé. 1901. – E. S. költeményei. 1904. – Tarlóvirágok. 1904. – Őszi harmat után. 1905. – Anakreoni dalok. 1910. – A pálya végén. 1914.
Szalay Fruzina: Versek. 1893. – Egy marék virág. 1897.
Fanny dalai. 1877. – Rudnyánszky Gyula költeményei. 1882. – Fényben, árnyban. 1886. – Nyár. 1889. – Új könyv. 1891. – A gyáva. 1904. – R. Gy. új költeményei. 1904. – Napszállat felé. 1913. – Húrpengetés. 1935.
Telekes Béla: Káprázatok. 1895. – Versek. 1906. – Fekete gályán. 1936. – Válogatott versek. 1956.
