A Hét
A Hét
1889-ben állás nélkül maradt, s barátai, mivel állást nem sikerült szerezniük részére, rendelkezésére bocsátottak annyi pénzt, hogy egy irodalmi lapot indíthasson. Így indult meg 1890 januárjában A Hét. A lap kezdetben anyagi nehézségekkel küzdött, de hamarosan vezető pozíciót vívott ki irodalmi életünkben. Kiss József csak az érdekesség kedvéért közölt politikai cikkeket: a mondat zenéjét fontosabbnak tartotta, mint a politikát. (Ez magyarázza, hogy a nézetek tarka egyvelegét találjuk A Hét hasábjain; hogy a vezércikk-szerzők sorában éppúgy találkozunk a szocializmussal eleinte még rokonszenvező Ignotussal, mint az antiszocialista Cholnoky Viktorral vagy a Bánffy-párti Kóbor Tamással.) A lapnak mégis volt valami egységes jellege, hiszen ahhoz a művelt, nagyvárosi értelmiséghez szólt, mely európaibbb életet akart, de nem volt tisztázott politikai felfogása. Ezért A Hét csak Budapestet és a nyugati metropolisokat kísérte figyelemmel, a magyar falu, a vidék alig érdekelte; kicsit sznob módon volt Európa-párti, de őszinte ellensége a parlagnak, az ósdiságnak, a gondolkodási restségnek. Általában inkább gunyorosan csipkelődött és szkeptikusan fölényeskedett, mintsem támadott. Legföljebb egy-egy kormánynak (pl. Széll Kálmánnak) lépett fel ellenzékéül, de nem a fennálló rendnek. Csak irodalmi téren volt ellenzéki, s itt is mérsékelt módon. Az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot legfeljebb csipkedte, Gyulairól meg éppen többnyire lelkesen írt.
1908-tól az új tehetségek Kiss József helyett a Nyugatnál jelentkeztek. A Hét még ezután is fennállt, de ettől kezdve elvesztette jelentőségét. Addigi érdemei azonban kétségtelenek. Fórumot és hangot adott a frissen kialakult nagyvárosi polgárságnak, megtörte a "népnemzeti" irány diktatúráját, példát mutatott a könnyed és szellemes magyar próza kialakítására. S mivel a világnézetnél jobban tisztelte a tehetséget, 1890-1908 közt úgyszólván minden új talentum helyet kapott hasábjain. Ellenzéki lapjaink előbb mind megbuktak azon, hogy szektások voltak, A Hét összefogott minden tehetséget, s ezért a századfordulón a fiatal magyar írók reá függesztették, tekintetüket.
