A munkásmozgalom helyzete
A munkásmozgalom helyzete
A magyar munkásosztály ugyanez időben számszerűleg is, szervezettségében is erősödött. Megjelent a Népszava (1877), megalakult a Magyarországi Általános Munkáspárt (1880) s programjába iktatta a föld, a bankok, a vasút és a hajózás meg a biztosítóvállalatok államosítását, az egyház és az állam szétválasztását, a szólási, gyülekezési és sajtószabadságot, a munkaidő törvényes szabályozását stb. A munkásság létszáma nyolcvanezer fővel nőtt; 1890-ben már csaknem félmillióan dolgoztak az iparban, egyharmad részük nagyüzemekben, jórészt a fővárosban és környékén. A munkásmegmozdulások mind gyakrabban követték egymást. A legfőbb követelések: vasárnapi munkaszünet, betegség- és balesetbiztosítás stb. a gyári törvényhozást illették; az Általános Munkáspárt 1887. évi III. kongresszusa az általános titkos választójog követelményét is meghirdette.
537A munkásmozgalom szervezettségét és akcióegységét azonban mély ellentétek gyöngítették. Külföldi Viktor és csoportja anarchista és nacionalista eszmékkel lazította a párt ideológiai egységét, a betegpénztáriak pedig a párt legfőbb szerveiben tették lehetetlenné, hogy a vezetőség minden erejét az osztályharcos agitációra összpontosítsa. (A korábban szervezett munkás-betegpénztár irányítói az Általános Munkáspárt megalakulásakor automatikusan kerültek a pártvezetőségbe.) A mérsékelt s a radikális irányzat harcából végül is az előbbi került ki győztesen. A radikálisok Szalay András és Essel András vezette csoportja kiszakadt a pártból, s új lapot alapított (Népakarat, 1883).
A Tisza-kormányzatnak ez már sok volt. Szalayt hamis vádak alapján börtönbe vetették (1884), ott halt meg. A mozgalom szervezettsége sokat veszített erejéből, az osztályharc egyidejű megélénkülése azonban a pártmunka felfelé ívelő szakaszát ígérte. A perifériáknak számító s jobbára nemzetiségek lakta országrészeken is: itt a kereseti átlag, lett légyen szó magyarokról vagy nem magyarokról, a pestinek felét sem érte el.
