Élete
Élete
Pankotán, Arad mellett, 1842-ben született. Apja orvos volt, őmaga papnak készült. Felszentelése után még továbbtanult a bécsi Augustineumban, majd gimnáziumi tanár lett Temesvárott. Később ugyanitt a papneveldében egyházjogot tanított, illetve egyházmegyéjének szentszéki ügyésze is volt, s családjogi ügyekkel foglalkozott.
Írói elismertetését, az Akadémia jutalmát, Jóslat című drámájával, 1875-ben vívta ki, majd egymás után aratta sikereit, hol a színpadon, hol a pályázatokon (Janus, 1877; A mágusz, 1878; Az ellenállhatatlan, 1878). Elért eredményei nem elégítették ki, de nem is kapatták el, s 1878-ban Párizsba utazott, tanulni: öt hónapig esténként csak a színházakat látogatta. Ekkoriban már világi életet élt, egyelőre egyházi kötelékben, papként. Hazatérése után újabb elismerésekben részesült: beválasztották a Kisfaludy Társaságba, majd levelező tagja lett az Akadémiának (1879). A siker továbbra sem pártolt el tőle (Proletárok, 1880; Mukányi, 1880; Cifra nyomorúság, 1881), munkakedve sem csökkent; számos elfoglaltsága mellett a Nemzeti Színház dramaturgiai irányítását is magára vállalta, még később a színi iskolában tanított is. Kapcsolatait az egyházzal, viharos körülmények között, szinte ugyanekkor szakította meg; 1881 végén megnősült. Bár az irodalomnak eddig is szorgos munkása volt, ettől fogva már annyit dolgozott, hogy teljesítményén álmélkodni lehet. Írt huszonhárom színdarabot (köztük A Stomfay családot, 1882; a Bozóti Márthát, 1883; a Cecil házasságát, 1883; a Buborékokat, 1884); fordított huszonkét francia és angol kassza-színművet; írt elbeszéléseket és regényeket (Az 691Atlasz család, 1890; A Zokoli uraság két leánya, 1891; Az atyafiak, 1891; Sisyphus munkája, 1892 stb.); továbbá magyarra ültette Racine-tól az Athalie-t (1876), Euripidésztől a Küklopszot (1890); bemutatkozott szakfordítóként is, eredményesen (Taine: Az angol irodalom története, 1881–85; Villemain: Pindar szelleme, 1888; Ribbeck: A római költészet története, 1891 stb.); ellátta dramaturgiai munkakörét a színházban s másodtitkári teendőit a Kisfaludy Társaságban, mert időközben ezt is magára vállalta; tanított a színi iskolán, növendékeinek tankönyvet írt, s e felsorolást még folytathatnók. Kortársai mondják, a munka ölte meg; 1891-ben fáradságtól elcsigázva, szívbajban halt meg. Nem csoda; ha írói pályafutása alig húsz évre terjed is, életműve oly nagy – beleértve nemcsak harmincegy színművét, regényeit és novellásköteteit, hanem egyéb írásait is –, hogy összegyűjtve tán száz kötetben sem férne el.
