Balassa Imre (1886–1974) (Munkaközösség)
Balassa Imre (1886–1974)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Balassa Imre a zenei ismeretterjesztés és műbírálat kiváló mestere volt. Nyolc évtized vándorútján (1966) címmel írta meg életének szabálytalan krónikáját. Ebből megismerhetjük azt a szenvedélyes, elkötelezett szeretetet, mely előbb a színházhoz, majd a zenéhez fűzte. Kedélyesen, derűsen anekdotázik, mégis mindvégig érezni, hogy a művészetnek emberformáló erőt tulajdonít, olyan etikai és esztétikai hatást, amely alapjaiban változtatja meg életünk minőségét. Ez a szemléletmód fogja egybe számtalan zenei és színházi tárgyú könyvét. A zenei ismeretterjesztésnek évtizedekig alapvető kézikönyve volt Gál György Sándorral közösen írt két munkája, az Operák könyve (1955) és az Operakalauz (1956). 1964-ben jelent meg a Mozart regénye című könyve, amely kitűnő szintézise az ismeretterjesztésnek és a mélyre hatoló műelemzésnek. A nagy karriert befutó énekesnő, Sándor Erzsi életéről és művészetéről szóló összefoglalása (1968) után Offenbachról adott ki népszerű könyvet.
