Baloldali írók háborúellenes szervezkedése
Baloldali írók háborúellenes szervezkedése
A modern polgári irodalom e gyors háborúellenes aktivizálódását a kedvezőtlenül alakuló hadihelyzet és a háborús nyomorúság következtében egyre erősödő belső elégedetlenség is elősegítette. A háború az élet különböző területein mutatta ki az egész úri Magyarország romlottságát; széttépte a háború elején támadt illúziókat. A társadalom különböző rétegeiben, legtöbbször egymástól függetlenül kezdtek kialakulni a háború elleni harc formáit kereső csoportok, mint a Szabó Ervin által irányított illegális antimilitarista mozgalom, a munkásokból és értelmiségi dolgozókból alakult "Gyárközi Bizottság" stb. Az illegális atimilitarista mozgalomhoz kapcsolódva fejtett ki háború ellenes tevékenységet a Galilei Kör, amelybe már a fiatal baloldali írók is bekapcsolódtak. De e mozgalmaktól függetlenül is alkottak írók és újságírók háborúellenes gócokat az egyes szerkesztőségeken belül, így különösen a Nyugat, a Világ és a Huszadik Század szerkesztőségében volt erős háborúellenes csoportosulás. S ha e csoportok nem is álltak szervezett kapcsolatban egymással, összekötötte őket a közös békevágy. Lukács György említi, hogy Szabó Ervin meghívta őt, Babitsot, Balázs Bélát és Gábor Andort 1916 telén, s közösen tanácskozták meg, "mit tehetnének a magyar írók a háború ellen?" Kiszélesítette látókörüket a frontról és külföldről beszivárgott, a cenzúra által a nyilvánosság előtt eltitkolt hírek egymás közti kicserélése; így például már 1915 őszén megismerték a Zimmerwaldi Konferencia határozatait, békefelhívását. S természetesen magatartásuk kialakítására nagy hatással volt a haladó külföldi írók példamutató állásfoglalása is. Kerülő utakon, olykor késve és megcsonkítva, de mégiscsak megismerik Romain Rolland háborúellenes publicisztikai írásait, Gorkij, H. G. Wells, a német expresszionisták tiltakozásának legfontosabb megnyilvánulásait; s nem utolsósorban Barbusse Tűz című regényét, amely nemcsak a háborúban vergődő katonák szenvedéséről ír megrendítően, hanem öntudatra ébredésüket is megrajzolja. Mindez a sokoldalú és összetett hatás nagymértékben elősegítette az írók "látóidegeinek" fejlődését, képessé tette őket arra, hogy mindinkább túllépve a pacifista tiltakozáson, a nagy összefüggések mélyebb meglátásával ismerjék majd fel – különösen 1917–18-ban – az imperializmus egész rendszerének embertelenségét, amely ily őrületes vérontásba kergette a világot.
