A polgári demokratikus forradalom győzelme után
A polgári demokratikus forradalom győzelme után
Amikor 1918. október 31-én győz Magyarországon a polgári demokratikus forradalom, a haladó írók nagy lelkesedéssel üdvözlik, hiszen háborúellenes tevékenységükkel a forradalom előkészítésében is szerepet vállaltak. Irodalmunk állásfoglalásait és egész fejlődésmenetét a forradalmak idején nem 511lehet csupán az egyes irodalmi jelenségek felméréséből, az irodalmi élet belső fejlődési törvényeiből, mozgásából teljes érvényűen megérteni; ehhez a korszak, a történelem és irodalom közvetlen kapcsolatának, hatásának s kölcsönhatásának szélesebbkörű vizsgálata szükséges.
Irodalmunk fősodra – a modern polgári s a mellé magasodó fiatal szocialista irodalom – sokoldalúan tükrözi a történelem előrehaladását, s ha nem is mindig kifejezetten szépirodalmi műfajokban, de irodalmi publicisztikában vagy riport-beszámolókban a forradalmak csaknem minden fontos problémáját érinti. A konzervatív-reakciós irodalom a perifériára szorul, de megnyilatkozásait összefüggésükben tekintve, ez az irodalom már a forradalmak alatt a húszas évek ellenforradalmi ideológiájának egyik előkészítője.
A polgári demokratikus forradalom irodalmának fejlődésvonalát az országerőit mindinkább polarizáló, a proletárforradalom irányába haladó sajátos történelmi körülmények határozták meg. Nehéz helyzetben találta a magyarságot a "megkésett" polgári forradalom. Az ország körül új nemzeti államok keletkeznek, ami nemcsak a "történelmi Magyarország" határainak megszűnését s a nemzetiségi területek – természetesen jogosult – elszakadását eredményezi, de az antanthatalmak újabb és egyre túlzottabb területi követelésekkel állnak elő. Ezenkívül szigorú blokád bénítja az ország amúgy is erősen szétzilált gazdasági életét. A Károlyi-párt, polgári radikálisok és szociáldemokraták képviselőiből alakult koalíciós kormány ilyen körülmények között meg nem valósítható programot dolgozott ki, melynek kül- és belpolitikai koncepciója mindinkább irreálissá vált. Külpolitikájában az antant-hatalmakra támaszkodott, olyan elrendeződést kívánt elérni általuk, amely a szomszéd népekkel egyenlő elbánást biztosítana a magyarságnak a békekonferencián, de ugyanakkor bizonyos vezető szerepet is nyerne közöttük. E külpolitikai koncepcióval szoros összefüggésben jelentős demokratikus átalakítást tervezett az ország belső életében: földreform, a progresszív adózás bevezetése, egyenlő és titkos választójog, iskolareform stb. szerepel elgondolásában. 1919 márciusára a kormánynak mind külpolitikai, mind belpolitikai koncepciója összeomlik – még a Tanácsköztársaság győzelme előtt. A Szovjet-Oroszország elleni intervenciót szervező antant Magyarország szomszédainak területi javaslatait támogatta. Az antant újabb területi követelései egyre jobban megingatták a kormány külpolitikai helyzetét, míg végül 1919. március 20-án a jelentős magyarlakta területek kiürítését követelő Vyx-jegyzék a kormány bukását vonta maga után. De ugyanígy összeomlott a kormány belpolitikai koncepciója is 1919 tavaszára. Reformelképzeléseik megvalósítását – a külpolitikai csőd mellett – az egyre erőteljesebben szervezkedő ellenforradalom igyekezett meggátolni, s amire vele szemben támaszkodhatott, a munkásosztály és a földnélküli parasztok tömegei, már kevesellték e reformpolitikát, túl akartak lépni rajta a szocializmus irányába, amint azt meg is tették a Tanácsköztársaság kikiáltásával.
