Irodalmi forradalom és szubjektivizmus
Irodalmi forradalom és szubjektivizmus
A századelő irodalmi forradalma a bonyolult társadalmi és történelmi helyzet alakulását követte: tükrözte és magában hordozta ellentmondásait, jelezte a polgárság belső átrétegződését, s mutatta azt az interferens hullámzást is, mely a szociális mozgalmak hatására vonult végig a polgári demokratikus küzdelmeken. Természetesen, ez a kapcsolat nem mindig figyelhető meg közvetlenül és Ady tudatosságával megfogalmazott gondolatokban. A Nyugat írásait nemcsak a polgári demokratikus forradalom szelleme hatja át, hanem a szubjektivizmusé is. De – ahogy Komlós Aladár kimutatta – e jellemvonás kialakulása legalábbis párhuzamos a századvég torz magyar polgárosodásával. Ady költői kibontakozása éles irodalomtörténeti határt jelez, de az őt megelőző korszakban voltaképpen azt figyelhetjük meg, hogyan hígul fel egy fényes kor szemléletanyaga, s hogyan terem és gyűlik fel a következő virágkor szemléletkészlete.
A 67 körüli nemzedék életét a felemás nemzeti függetlenség, az egyre növekvő állami bürokrácia és a kapitalizmus kaszárnya-szürkesége töltötte meg. Elődeik kiábrándultan, hűvösen, de nagy felelősségérzéssel figyelték az élet alakulását. Az apák józansággal cserélték fel az elvesztett éden fájdalmát, a fiakban azonban az el nem nyert éden keserűsége sírt, ami áttört a meggondolásokon s lankadatlanul táplálta a színesebb, emelkedettebb életszemlélet vágyát, az új hitet, az illúziót, az "álmot". Ami újat találunk 67-től kezdve költészetünkben, az mindig a lélek szabadabb szárnyemelési kísérlete. Vannak, akik valamiféle homályos szocialista utópiában találják meg a lelkesítő illúziót, mások a transzcendensben, illetve a lélek titokzatos tájaiban a magasabb szépséget. Ennek megfelelően a költészet a szubjektivizmus diadala felé halad. Először a neoromantikusnak nevezhető költők tágítják az "objektív"' költészet kereteit: sikerül nekik a retorika segítségével nyelvileg a "népnemzeti" fölé emelkedni, de még nem tudnak hangulati atmoszférát teremteni. Utánuk jön a "modernek" sokszínű csoportja, amelynek műveit érzelmibb élmények táplálják. A sokféle törekvést a Nyugat foglalja össze és erősíti fel.
