1940–1944
1940–1944
A bécsi döntés, amely Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta, lényegében véget vetett a romániai magyar irodalom két világháború közötti történetének.
A továbbra is Romániához tartozó Dél-Erdélyben – ahol csupán a Magyar Kisebbség című lap és néhány egyházi újság jelent meg ezután – az ottmaradt írók: Bányai László, Kacsó Sándor, Méliusz József, Szemlér Ferenc folyóirat és könyvkiadó nélkül maradtak, legfeljebb antológiákban publikáltak időközönként. A fasizmus, a háború, az Erdély kettészakítása következtében szélsőségesen kiéleződő nacionalizmus nem kedvezett a nemzetiségi kultúra ápolásának.
Az Észak-Erdéllyel Magyarországhoz került írók sem találtak azonban a Horthy-fasizmus világában arra az otthonra, amelyről pedig zömükben "a kisebbségi irodalom" művelése idején ábrándoztak. Néhányan közülük már megelőzően Magyarországra telepedtek (Áprily, átmenetileg Bartalis, Gulácsy, Hunyady Sándor, Jékely, Kolozsvári Grandpierre, Makkai, Tamási stb.). A többiek pedig, akiknek ekkor nyílt alkalmuk beolvadni az egyetemes magyar irodalomba, kevés kivétellel nem akarták feladni "erdélyiségüket", liberális szemléletüket, tematikájuknak, hagyományaiknak, műveik világának sajátosságait.
A harmincas évek második felében fellépő fiatal, haladó írók, köztük az erdélyi realisták, Termés címen negyedéves folyóiratot is kiadtak Kolozsvárt 1942–44 között, önállóságuk, demokratikus útkeresésük dokumentálására. Az egyes számokat Asztalos István, Bözödi György, Jékeli Zoltán, Kiss Jenő, Szabédi László állították össze. Munkatársak voltak: Gagyi László, Horváth Imre, Horváth István, Létay Lajos, Lőrinczy László, Makkai László, Mikecs László, Parajdi Incze Lajos, Gy. Szabó Béla, Szenczei László, Varró Dezső, Wass Albert. Az aktuális problémák tárgyalásától, a társadalmi kérdésektől távoltartotta ugyan magát ez a munkatársi gárda, de a fogalomtisztázás igénye, a gondolatszabadság védelme fejeződött ki tanulmányaikban; a folklór ápolásával és a szomszédos népek megnyilatkozásainak számbavételével pedig kulturális értékek őrzésére vállalkoztak, a pusztítás közepette.
A kommunista írók, a Korunk csoportja, az utolsó pillanatig a szellemi népfront újraszervezésén, életrekeltésén fáradozott. Nagy István, Balogh Edgár, Jordáky Lajos ilyen értelmű cikkeket publikáltak azokban a lapokban, amelyek írásaiknak helyet adtak: a Népszavában, a Kis Újságban, a Magyar Nemzetben, a Szabad Szóban és másutt. Gaál Gábor, Balogh Edgár, Kovács Katona Jenő és Jordáky Lajos szocialista könyvkiadót is akartak alapítani 1942-ben; 1943-ban pedig baloldali kezdeményezések történtek egy második Vásárhelyi Találkozó megszervezésére. A demokratikus összefogás tervei és kísérletei azonban már nem valósulhattak meg a felszabadulás előtt.
