Párizsi évek. Avantgardizmus
Párizsi évek. Avantgardizmus
Hazulról Petőfi szeretetét vitte magával, a zsarnokság gyűlöletét; fiatalos elszántságot s "plátóian" tiszta álmokat a világ megváltoztatásáról, a szükséges forradalomról. Irodalmi múlt nem állt mögötte, de tizenkilenc éves ifjú létére megjárta a forradalmat és tapasztalatokat szerzett a mozgalmi munkában is. 1919-ben Kun Béla fölhívására, amely mintha egyenesen neki is szólt volna, fegyvert ragadott és Szolnoknál csatlakozott a csepeli vasasezred katonáihoz; a Tisza-hidat védte a betörő intervenciósokkal szemben. A diktatúra bukása után kommunista diáktársaival illegális szervezetben dolgozott; a csoport tagjait letartóztatták, emiatt kellett külföldre menekülnie.
Ausztrián, Németországon és Luxemburgon át érkezett Párizsba. A munkásmozgalom szabad és nevelő szervezeteiben továbbfolytatta a munkát, amit otthon kezdett el. A C. G. T. U. magyar nyelvű Szakmaközi Bizottságának propagandistájaként kulturális feladatokat kapott – a Hunok Párizsban című regénye ennek a munkának őrizte meg szép jeleneteit.
Forradalomért, új világért lelkesülő fiatalok magától értetődően találták meg igazolásukat a tízes években s még a húszas évek elején is az avantgarde irodalom lázadó-romboló törekvéseiben. Az avantgarde minden irányzata a teljes leszámolás igényével jelentkezett: megtagadták a polgári irodalmat és értékrendet, amely a világháborús pusztításhoz vezető polgári társadalom terméke volt – új művészetet és embereszményt hirdettek. A munkásmozgalom forradalmi hullámán fölemelkedő avantgarde is merőben újszerű művészet megteremtéséért küzdött. Új irodalmat akart, mint ahogyan – hite szerint – a jövendő forradalom is egyetlen mindent elsöprő rohammal dönti majd romba a régi világot és helyén tüstént megteremti az újat. A forradalom és az új embereszmény eme hitét a diktatúra bukása után is megőrizte az avantgard egyik ága – főképp az aktivista expresszionista csoport, amely Barta Sándor és Komját Aladár nevével jelezhető. Az új forradalmi irodalomnak – így Kassáknak – Illyés már otthon ismerője és híve volt, költői pályája is innen indult el. Az aktivizmus mindazt érzékeltethette, ami a fiatal emigránsban forrt: a forradalom elkerülhetetlenségét és győzelmét, e küzdelem harcosának tántoríthatatlan akaratát és hitét, törvényt ismerő biztonságát. A bécsi Ék és Ma című folyóiratokban megjelent aktivista szabadversei forradalmi tudatosságot sugallnak, amit külön is hangsúlyoz a vers értelem szerinti széttördelésével; a szabadon áradó, fölajzott mondatok, sorok közé ékelt felkiáltásként ható, lényeget tartalmazó tömörítésekkel. A költő törvényeket ismer, fő hivatása azok hirdetése: ezt kívánja a társadalmi elkötelezettség. Lenin halálára költeményt ír, az idézetet onnan vettük.
465Aki ismeri a törvényt, nyugodtan megy, biztosan
Kegyetlenül küzd az akadályokkal, harcol, hirdet és
Mely legvégén a csillagokba hajlik.
Légy hozzá hasonló.
| a fény felé a sötétben, |
| halad az úton |
Légy hozzá hasonló.
(Éjjelben győzni, 1924)
Első versei arról vallanak, hogy a jövendő proletárforradalom harcosának, az új társadalom "előhírnökének" tudja magát. A fölkészülés e küzdelemre szigorú etikát követelt: "éber őrállónak" nevezte magát, a világ törvényeinek ismerete tiszta lázadásra rendeli, készül az "elszámolások idejére", melyet az elkeseredés és bosszú fog majd elhozni. Az aktivista-expresszionizmus is tükrözte a szétdúlt világ képét, a kaotikussá vált formátlan létet; Illyés – ez időben Komját Aladárhoz, Barta Sándorhoz hasonlóan – törvényt kimondó költészetet igyekezett megvalósítani, amely a forradalmi cselekvés és új erkölcs nevében szól, a világ zűrzavarában az eligazodás és a rend útjait jelöli. Töretlenül és tisztán él benne a forradalom emléke; erről vall a new-yorki Új Előrében megjelent Értünk elhulló proletár halottak című verse:
Ősz volt már akkor,
vagy csak szíveinkből hullatta levelét a megpörkölt remény
mikor elveszett ütközetek után
ő meghalt.
Csöppenként hulltak szájából a napok,
pirosan amiket élhetett volna még,
És milliárdok micsoda folyama tört meg benne!
Ismerted őt te is, bár arcát elkeverte
akkor már hajnalok ködje, a füst, a zaj, a nyomor.
vagy csak szíveinkből hullatta levelét a megpörkölt remény
mikor elveszett ütközetek után
ő meghalt.
Csöppenként hulltak szájából a napok,
pirosan amiket élhetett volna még,
És milliárdok micsoda folyama tört meg benne!
Ismerted őt te is, bár arcát elkeverte
akkor már hajnalok ködje, a füst, a zaj, a nyomor.
Szigorú logika szerint építi verseit – mint idézett korai remekét is – s a líraiság, a személyes érzelmeket megmozgató terület is a tudatosságot, tervszerűséget nyomatékosítja. A fiatal Illyés szívesen folyamodik a tanítás és magyarázás eljárásaihoz. Azért költő, hogy ismereteinek a fölhevítő stílus, szerkezet révén nagyobb súlyt adjon. A költői szó hitelesebb, hiszen nemcsak ismeretet közöl, de a világhoz tartozás tudatát az egyéniség teljes igénybevételével szólaltatja meg.
