TÓTH ÉVA (1939)
TÓTH ÉVA (1939)
Tóth Éva (1939) Debrecenből indult, szeme előtt Csokonai, Tóth Árpád és Gulyás Pál példája lebegett, tőlük tanulta a tágasabb horizontra tekintő magatartás vonzó példáját. Versei szerepeltek az Első ének című antológiában (1968), majd 1977-ben Egyetlen értelem címmel gyűjtötte egybe a különféle lapokban, folyóiratokban addig közölt költeményeit. Magatartását, szemléletmódját széles körű világirodalmi kulturáltság jellemzi, egyenletes színvonalon, nagyobb érzelmi kilengések nélkül ad képet elsősorban a magányra nyitott alapérzéséről:
Minél többen vesznek körül
annál inkább magam vagyok.
A holdat – hiába rokon –
nem vigasztalják csillagok.
annál inkább magam vagyok.
A holdat – hiába rokon –
nem vigasztalják csillagok.
(Japán vers)
Ez a vers is jelzi, hogy szemléletére, kifejezésmódjára erősen hatott a keleti bölcselet talányos, elsősorban az egyén lelki életére és megtisztulására összpontosító szemlélet- és kifejezésmódja. Életelveit gyakran maximaszerűen közli, s az egyéni lét ellentéteket is befogadni kész állapotában igyekszik megtalálni a lélek egyensúlyi helyzetét. De tetten érhetjük lírájában a messianisztikus-misztikus műveltséganyag jelenlétét is, mely az erkölcsi-etikai életérzések irányába tágítja szemléletét.
Kitűnő, termékeny műfordító. Elsősorban a spanyol költészet megismertetéséért tett sokat.
