IV. A TÉLI HADJÁRAT.

Teljes szövegű keresés

IV. A TÉLI HADJÁRAT.
Windischgrätz betörése után úgy látszott egy ideig, mintha teljesedésbe mennének Széchenyi sötét jóslatai. Az osztrákok elfoglalták Pozsonyt, majd a győri sánczokat. A Vértes vonala, melyet a honvédelmi bizottság erős védelmi vonalnak jelölt ki, bizonyára arra a szerepre gondolva, melyet az Argonnok játszottak 1792-ben, nem akadályozta őket. Görgey egyes csetepaték után visszavonult. Perczel, ki a főváros védelmére csatát vívott, Mórnál nagy vereséget szenvedett. Windischgrätz nem törődve az országgyűlés által elébe küldött békéltető küldöttséggel, Deákkal, Batthyány Lajossal, a két Majláthnál és Lonovicscsal, 1849 jan. 5-én győztesen bevonult Budapestre. A kormány s az országgyűlés Debreczenbe tette át székhelyét. Bécsben már gúnyolódtak, hogy valahol Ázsiában kell majd felkeresni.
Ha tévedésnek bizonyult is a cs. fővezérnek akkor általános osztott véleménye, hogy a főváros elvesztése után már csak a magyar ügy végvonaglása marad hátra, bizonyos, hogy a dunántúli és dunamelléki magyar vidékek elvesztése által nagyon csökkent az ország ellenálló ereje. És a kormány rendelkezésére álló területet egyre csökkentették a többi harcztér eseményei is. Délen már november végén el kellett hagyni a magyar lakosságnak a Bánságot és Bács legnagyobb részét. Ott Szeged és Szabadka lettek a magyarság végvárai. Éjszakról Schlick egyre közeledett a Tisza vonala felé, megszállva Kassát és Miskolczot, s több ízben legyőzve Mészárost. Guyon nagyszombati vitéz küzdelmével nem bírta feltartóztatni Szimunicsot. Eszék február 23-án megadta magát. Keleten pedig Erdély, a nagy természetes vár, elveszettnek látszott, miután Urbán már nov. 18-án bevonult Kolozsvárra.
Ennyi csapás után kelet felől jött az első vigasztaló hír. Bem József élére állott a csucsai szorost nehezen védő kis magyar seregnek, gyorsan megfordítja a hadi szerencsét s még ez év letelte előtt bevonul Kolozsvárra és ura lesz éjszaki Erdélynek. Ez annál fontosabb, mert csak is így volt némileg biztosítva minden meglepetés ellen a forradalmi székhely: Debreczen, és a főfegyverkezőhely: Nagyvárad. Arad vára őrségét és az annak fölmentésére jött szerbeket a derék városi polgárság és a 29. honvédzászlóalj veri vissza a febr. 8-ki emlékezetes utczai harczban Boczkó Dániel és Asztalos vezetése alatt. Így a bácsi és bánáti hadak szinte észrevétlen éjszaknak fordulhattak és egyesülhettek Perczel Mór hadtestével a Tiszavonal védelmére. Már át is törtek azon és Czeglédnél jan. 25-én éreztették Ottinger meglepett csapatjával a magyar kard élét. Ugyanakkor Klapka is megállítja Schlicket Tokajnál.
Magyarország nagyobb részét megszállotta ugyan a császári sereg, de a magyar had határozó vagy épen szégyenletes vereséget nem szenvedett. Windischgrätz eltávozott hadműködésének alapjától; a magyar erők központosultak. A császári vezér erősítést sürget, és addig is, mig az megérkezik, körülbelül a 48 előtti alapon, azon idők emberei által szervezi hódoltságát. A magyar kormány pedig a lakosság lelkesedése által gyámolítva egészen saját czéjaira fordíthatja a még parancsa alatt álló, bár csekélyebb országrész vérét és vagyonát.
Ha az addigi hadjárat mintegy katonai iskolának tekinthető az egész magyar seregre nézve, különösen a feldunai hadtestnek, a legnagyobbnak, tett ez irányban nagy szolgálatot. A visszavonulás, mely sohasem fajult felbomlássá, nem támadta meg a legénység szellemét, a folytonos veszély és őrködés pedig, melyből vezérök oly szerencsésen kivezette őket, valamint ennek szembetünő képessége és vitézsége, már Görgey Arthur köré forrasztotta az egész, annyi különböző elemből álló hadtestet. És midőn Vácznál átlép a Dunán, jan. 5-ki proclamátiójában már mutatja is karmát az oroszlán. Ugyanakkor, midőn hűséget esküszik Magyarország ügyének, és meghódol a hadügyminiszter előtt, a «m. kir. feldunai hadtest vezére» egyuttal kikel a honvédelmi bizottság ellen, melynek több intézkedését rosszalja. Az a hadtest, «melynek zöme és intelligentiája egykor az egyesült osztrák hadsereg kötelékéhez tartozott» állást foglal a szorosan vett forradalmi hatóság ellen.
Ezt a hadtestet, a haza lehető felszabadításának leghatalmasabb eszközét, sikerült Görgeynek egy fáradságos és veszélyes téli hadjáratban, melyet a stratégia egyik remekének tartanak a szakemberek, kivonni az ellenséges főerő köréből. A bányavárosokon át hirtelen Szepesben terem, Guyon megvívja a branyiszkói szorost s fenyegeti Schlick összeköttetési vonalát. Görgey serege febr. 10-én egyesült Klapkáéval, Schlické pedig Windischgrätzéhez közeledik.
Görgey nevével akkor csak egy vetekedhetett népszerűségben: a Bemé. Az ősz tábornok nyugtot nem ismerve, folytatja kis seregével téli hadjáratát, mely őt már jan. 21-én Nagy-Szeben falai elé viszi. Itt hátrálni kénytelen és fáradt honvédeinek «vére öntözi a földet a Vizakna s Déva közt». De megmaradt tüzérsége, vele a jövő diadal reménye; erősítést is kap Damjanichtól és a piskii híd melletti csata, febr. 9-én, addig az egész hadjárat legvéresebb ütközete, ismét urává teszi Erdélynek. Egy hónap múlva, a derék székelyek által erősítve, bevonul Szebenbe, majd Brassóba. Bem egyben szerencsésebb a többi forradalmi vezérnél: táborában kisérte a magyar Tyrtaeus. Ő valósággal a forradalom katonája és mint lengyel különösen szerencsésnek érezhette magát, hogy idegen földön is az oroszok ellen küzd. Mert a nagy események itt is előre vetik árnyékukat: a Havasalföldet megszálló orosz sereg egy része a szász városok hivására 1849 januáriusban átlépi a határt.
Bem seregén és néhány kisebb csapaton kivül februárius közepén a Tiszánál, Czibakháza és Tokaj közt központosul a magyar sereg. A kormány biztosságban érezte magát, már támadásra is gondolt. E czélból központosításon kívül a vezetés egysége és a vezér egyénisége volt a legfőbb. Kossuth nem volt katona; Mészáros, ki előtt mind meghajlott volna, minden vitézsége mellett is szerencsétlen volt minden vállalatában. A tábornokok addig egymástól függetlenül működtek a különböző harcztereken, legföllebb a központi kormánynak engedelmeskedve. Most, tán hogy egyiknek se kelljen a másik alatt szolgálni, a Párisból csak az imént megérkezett gr. Dembinszky Henrik, a lengyel forradalom volt vezére, rendeltetett «a tiszai és közép-magyarországi sereg» fővezérének (1849 jan. 30). Dembinszky, bárminő nagyok voltak érdemei, nem birta mint idegen megnyerni, sem féken tartani daczos s büszke alárendeltjeit, és kinevezése az általa szült visszavonás által, mely többször nyilt insubordinatióban tört ki, ép azokat a bajokat idézte elő, melyeket általa ki akartak kerülni. Mert hogyan lehetett várni, hogy Görgey, ki a kormánnyal szemben is föntartotta önállóságát, lemond arról egy idegen javára. És Görgeyt ebben nemcsak alvezérei támogatták, hanem Damjanich és Klapka is.
Az egyesült sereg, melynek vitézsége nagy részt jóvá tette, a mit vezéreinek viszálya ártott, Kápolnánál febr. 26- és 27-én két napi kemény csatában vívott meg az osztrák fősereggel. Az eredmény nem volt kedvező: vissza kellett vonulnia, bár alig háborgatva. Döntő csatának hadi tekintetben e véres ütközet épen nem volt tekinthető, annál fontosabb volt politikai következéseire nézve. Windischgrätz távirata szerint, mely «a lázadó hordák megsemmisítéséről szól», azt kellett hinni az udvarnál, hogy Debreczen elfoglalása már csak napok kérdése. Siettek leszakítani a vélt diadal gyümölcsét, és a márczius 4-én közzé tett octroyált alkotmányban az egységes ausztriai császárság javára confiskálták Magyarország történeti jogait.
Majdnem ép olyan végzetes volt Dembinszky rövid parancsnoksága a magyar seregre nézve. Megmutatta, hogy lehető a fegyelmetlenség a hadseregben, hogy a kormánynak nincs kellő tekintélye az egymással örökké versengő tábornokok megfékezésére. Gyakran hasonlították Görgeyt Dumouriez-hez, és a hasonlat annyiban áll is, a mennyiben neki is voltak az országgyűlésen párthívei: az u. n. békepárt. De Kossuthban és embereiben teljesen hiányzott a jacobinusok vad energiája. Szervezni birták a győzelmet, mint Carnot, de a sereget úgy fegyelmezni, hogy azt fel is használhassa, nem.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages