VI. A SZABADSÁGHARCZ BEFEJEZÉSE.
VI. A SZABADSÁGHARCZ BEFEJEZÉSE.
Buda elfoglalásával, melyet nemsokára követett Déva és Arad bevétele (jun. 1), tetőpontját érte el a magyar forradalom. Harczkész sereg babérkoszorúzott vezér alatt állott rendelkezésére, az ország területén még csak Temesvár és Gy.-Fehérvár nem uralta a magyart. De a forradalom megállott. Sem magában az országban új eszmét nem lehetett kitűzni, mihelyt az elszakadás megtörtént, sem kifelé nem terjedt át Ausztriába vagy Galicziába, hol sokan várták a magyarok megjelenését, a lengyel nemzeti fölkelés előidézését. Metternich szavai szerint pedig, vége van a forradalomnak, mihelyt megáll. Feladatunk már nem is lehet más, mint az e véghez vezető és azt előidéző egyes phasisok megjelölése.
A magyar főhadnak Buda felé vonulása lehetővé tette a határra szorúlt osztrák seregnek újjá szervezését és kiegészítését. Ez égett a vágytól helyreütni a csorbát és a «borotva élességű» Haynauban, a «bresciai hyénában» kiméletet nem ismerő, de erélyes és vitéz vezért nyert. Egyuttal pedig megköttetett a szerződés, mely által Miklós czár kötelezi magát hadseregét Paskievics herczeg tábornagy, Lengyelország leigázója alatt, Ausztria császárának felszólítására a felkelt Magyarország ellen fordítani. Az orosz interventio, melynek sötét fellege már 1848 eleje óta elborította a láthatárt, sujtó villámmá tömörült. A legitimitás és a conservativ érdekek közössége még egyszer egyesítette a keleti kérdés által annyiszor elválasztott udvarokat.
175,000-re tehető az osztrák hadsereg összes száma, melyet most 200,000 orosz támogatott. Az összes magyar hadierő nem ment többre 162.000-nél, tehát kisebb volt magánál az osztráknál is. Eredményes ellenállás itt csak egy módon lett volna elérhető: az összes hadseregnek lehetőleg egy pontra való összpontosítása által. Ez azonban nem történt meg. Görgey tervét, hogy Komáromban központosítsanak minden erőt, nem fogadja el a kormány. Ismét elkülönítve harczol a dunai sereg a délitől és az éjszakitól.
Görgey junius közepén végre megtámadja Haynaunak a Vágnál központosított, már oroszok által is erősített seregét Zsigárdnál és Perednél, de eredmény nélkül. Kétszer is megvív ujra Komárom falai alatt, nagy személyes vitézséget fejtve ki, de nem bírja megállítani Haynau diadalmenetét. Budapest, hová csak az imént tért vissza a magyar kormány, ismét az ellenség kezébe jut. Az országgyűlés már nem az oroszok által jobban fenyegetett Debreczenbe, hanem Szegedre húzódik. Görgey pedig, némileg ismételve januáriusi hadmenetét, nem délkeletnek fordul, hanem éjszakkelet felé, a muszkák ellen.
Ezek főserege junius 18-án akadálytalanul haladt át a védtelenül hagyott szorosokon. Visocky gyenge hadteste még csak meg sem kisérelhette az ellenállást. Tíz nap alatt a Tiszánál állott az orosz, egy détachementje pedig Cseodajeff alatt julius 3-án megsarczolja Debreczent. Ugyanazon időben Grabbe tábornok csapata Árván át Beszterczebányáig ért. Erdélyben Lüders és Grothenhjelm junius végén több csapást mértek Bemre és bénitották a székely erőt. Egyre szorosabbá vonták a vaskört a magyar sereg megfojtására. És Bemnek, majd Guyonnak és Vetternek a déli harcztéren kivívott győzelmei leginkább azért fontosak, mert a felkelés akkor már elkerülhetlennek látszó leveretése esetén biztosították a legyőzött sereg átlépését neutralis, török földre.
Még egyszer teljes fényben csillogott a magyar vitézség, midőn Görgey Vácznál, majd Zsolczánál és Gesztelynél összemérkőzött az oroszokkal. Ez útjában nemcsak harczolt, hanem alkudozott is. Tán azzal kecsegtette magát, hogy itt kedvezőbb feltételeket eszközölhet ki, mint az alkuról hallani sem akaró osztrákoknál. Mindenesetre időt vesztett és elmulasztotta a csatlakozást a déli sereggel. Utóvédjét Debreczennél aug. 3-án majdnem megsemmisítik a muszkák.
Haynau is felhasználja győzelmét. Budapestről Szeged felé tart. E várost a magyarok sánczokkal akarták körülvenni és az ide mindenünnen központosuló seregekkel végső erőfeszitést kisérleni meg. «A mennyire lehet, ezen 80–100,000 emberre kiszámított sánczokat rendezni fogjuk, de ha megbukunk, fölakasztanak» mondá Török Ignácz mérnök-tábornok. Nem is nyujtottak védelmet. Haynau aug. 3-án bevonult Szegedre. A kormány Aradra, Dembinszky serege pedig a Bánságba húzódott Szegedről. Arad felé vonult Görgey is, Temesvár felé pedig Bem, az összes magyar hadak kijelölt fővezére, miután a segesvári csatában, hol Petőfi eltünt, elvesztette Erdélyt. Még akkor, a legvégső pillanatban sem volt egység. A megmaradt magyar had egyik fele Arad körül állott Görgey alatt, a másik Bemet és Dembinszkyt követte Temesvár alá. Emezt augusztus 9-én Temesvárnál teljesen szétverte Haynau.
Nem mentette meg a magyar ügyet sem a honvédek vitézsége, sem a kormány által annyiszor hirdetett népfölkelés, sem az a terv, szittya vagy orosz módon egészen elpusztítani az országot. Az ellenség túlhatalmán kívül az egység hiányának kellett tulajdonítani a catastrophát, mely oly rohamosan következett be, alig három hóval a magyar fegyverek diadala után.
Aradon helyre állott az egység. A lemondott kormányzó helyébe Görgey Arthur lépett s mint dictátor vette át a polgári és katonai ügyek legfőbb igazgatását (aug. 11.).
Harmadnapra Görgey serege, még 30,000 harczos, Világosnál letette a fegyvert az orosz előtt, föltétel nélkül.
Még csak a várak meghódolása volt hátra. A komáromi őrség ácsi diadala még egyszer megaranyozta sugaraival a magyar nemzetre súlyosbodó komor borút. Mikor Klapka is capitulált (szeptember 29) a magyar szabadságharcz végét érte.
Betöltötte a világot ujra a magyar vitézség hírével, megmutatta, hogy nemzetünk erőben egyenlő az ausztriai birodalommal. Ez erőkifejtésnek köszönjük, az elnyomás évtizede után, hazánk s nemzetünk ujabb elismerését és kifejlését.
