A félhold árnyéka
A félhold árnyéka
A török hódoltság Bikal környékén az 1540-es években vette kezdetét. Az 1526-os szomorú emlékű mohácsi csatát követően Szulejmán szultán hadai pusztítva, a Duna mellett vonultak végig, az igazi foglalás jóval később következett be. Az 1529. évi Bécs elfoglalására indított hadjárat alkalmával is csupán Tolna vármegye keleti részén, a Duna mentén haladó hadi úton vonult végig a török had. Verancsics Antal – a kor jeles történetírója – szerint a kisebb török csapatok, a „száguldók” a felvonulási út mentén lévő falvakat is feldúlták.
Tolna megyében a kettős királyválasztás miatt meglehetősen zűrzavaros viszonyok uralkodtak. A legtöbb tolnai birtokos Szapolyai János pátján állott, a Ferdinándhoz húzó főurak birtokait Szapolyai a saját híveinek adományozta. Nem ment ritkaságszámba az önkényes birtokfoglalás sem.
Szapolyai halálát követően, 1541-ben, a törökök elfoglalták Buda várát, de még ekkor sem került sor Tolna megye Bikal körüli területeinek a megszállására.
1542 márciusában viszont a közelben fekvő kozári mezőn összecsaptak Werbőczy Imre és Kászon bég csapatai. Még a Buda elfoglalásával végződő hadjáratot követően lett Kászon a szekszárdi vár parancsnoka. Csapatai be- betörtek az ekkor még magyar kézen lévő területekre. Dúló, fosztogató hadai a környék falvaiban sok magyar foglyot ejtettek. Jutott a zsákmányból a bég vezéreinek is, mint arról Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekében ízes magyarsággal megemlékezik: Ha jó kedve juta vitéz Kászon bégnek, / Ajándékot ada bajvívó hőseknek, / Bárson subát, ezör oszporát ada az Recsefnek, / Hatvan forint érő szablyát ada ez vitéznek.
Recsef vezér nem sokáig forgatta az ajándékul kapott szablyát, Werbőczy Imre ugyanis – értesülve Kászon pusztításairól – a szászi várból 225 lovassal és kétszáz gyalogossal a török után eredt, és a kozári mezőn rajtaütve legyőzte. Kilencven levágott fejjel tértek vissza a csatából, és kiszabadították a magyar foglyokat is. Recsef vezér nevét egy horhos őrizte meg Császta területén.
Az 1542 februárjában Ferdinánd király által meghirdetett országgyűlésen Baranya és Tolna követei is részt vettek. Hadisegély néven meghirdetett úgynevezett rovásadóját Tolna és Baranya megye töröktől ekkor még nem veszélyeztetett területein is behajtották.
A török az 1543. évi hadjáratok során Ahmed pasa vezetésével foglalta el Szászvárt és a Márévárat. A következő évben a környékről a Dombaiak várát, Dombót és a Dáró várát is bevették. Ezután kezdtek hozzá a közigazgatás átszervezéséhez: a legnagyobb egység a vilajet lett, azon belül a kisebb a szandzsák, élén a béggel. A szandzsákok még kisebb egységekre, nahijékre oszlottak.
A törökök az adóztatásról részletes feljegyzéseket készítettek. A XVI. századból ezek a listák még igen gondosan felsorolták a nem mohamedán népesség fejadóját. A dzsizje adót harácsnak is nevezték. (Innen ered a nem túl hízelgő szólásunk, amikor valaki öncélúan gyűjtögeti a pénzét, vagyis harácsol.)
Az 1554. évi dzsizjeadó-defterből a falu adózó lakossága, pontosabban a családfők nevei is szerepelnek. Az 1565. és 1582. évi defterekből csak az adózók számát, az 1579. évi defterekből az adófizetők és családfők számát, valamint a lefizetett adóösszeget soroljuk fel. ( A viszonyítás kedvéért a környező települések adatait is közöljük.)
Bágyon. 1554: Tőke Mihály, Balga Benedek, Küllőjártó (?) Mihály, Bory Berta. Négy adózó. – 1565: öt adózó. – 1579: puszta Vaszar falu közelében, tartozik Szászhoz, adóbevétel 451 akcse.
Bikal. 1554: Fazokas Imre, Tót Pál, Bozai Tamás, Pető Dimitre, Pető György, Balik István, Birány János, Bekő Petre, Vár Benedek, Kovács Bálint. tíz adózó. – 1565: 15 adózó. – 1579 16 adózó, 17 családfő, adóbevétel 4500 akcse. Bikali puszta adóbevétele 4500 akcse. – 1582: 16 adózó.
Egregy. 1554: Tód Péter, Elek Benedek, Diák Benedek és Diák Tamás, Valkó Elek, Sáfrán Fülöp. Nyolc adózó. – 1565: tíz adózó. – 1579: Petrocsfa, Lipóca és Szegefalva pusztákkal, 18 adózó, húsz családfő, adóbevétel ötezer akcse, Egregypuszta külön szerepel. – 1582: 18 adózó.
Györgyi. 1554: Szalai György, Gönc Máté, Bögön István, Tót Tamás, Varga János, Kovács Dimitre, Nyúl Benedek, Tót György, Benedek kovács, Szabó Mihály, … Benedek, Tót Máté, Cigány Pál. 13 adózó. – 1565: 16 adózó. – 1579: falu Hajdár Divane majorjával, a falu határában lévő malomhely Bódog Farkasé, az adó a döbröközi várparancsnok jövedelmét képezi, tízezer akcse. – 1582: 26 adózó.
Háb. 1554: Nagy Dienös, Győri Miklós, Bán Mihály, Tormos Gergely, Bodai Gergely, Borbás György, Fazokas Imre, András Miklós. Nyolc adózó. – 1565: 11 adózó. – 1579: 15 adózó, 17 családfő, adóbevétel 6700 akcse, a falu közelében lévő Tomásháza (?) falu határában szántóföld, melyet hábiak művelnek meg; Hábi puszta adóbevétele ötszáz akcse; Hábihegypuszta, töttösiek művelik, adóbevétele száz akcse. – 1582: 15 adózó.
Hillye. 1579: puszta Bikal falu közelében, tartozik Szászhoz, adóbevétel 521 akcse.
Hódos.1554: Cseke Tamás, Ács György, Zsoldos Bálint, Tót Tamás, Vak Éliás, Zsoldos Petre, Borsos János. Hét adózó, – 1565: hét adózó. – 1579: nyolc adózó, kilenc családfő, adóbevétel 5090 akcse, – 1582: nyolc adózó.
Hossziszó. 1554: András kovács, Ihász Albert, Baráta György, Bornemissza Markó. Négy adózó. –1579: hat adózó, nyolc családfő, adóbevétel 2500 akcse. – 1582: hat adózó.
Kápás. 1554: Varga Petre, Tót Gergely, Bór János, Kos Gergely, Vég Miklós, Csór Pál, Csete Gergely. Hét adózó. – 1565: hét adózó. – 1579: Gödör pusztával, négy adófizető, öt családfő, adóbevétel hatezer akcse. – 1582: négy adózó.
Kárász. 1554: Zenderi Mihály, Szélős Balázs, Szélős Benedek, Nyirkos Mihály, Gencs Balázs, Gencs István, Piros Ambrus, Borsos Demeter, Borsos Balázs, Valko Balázs, Pósa Mihály, Kovács Sebestyén, Erdős Lőrinc. 13 adózó. – 1565: 22 adózó. – 1579: 22 adózó, 22 családfő, adóbevétel 3 600 akcse. – 1582: 22 adózó, de négy nem volt jelen.
Kéthely. 1554: Tót János, Csonka János, Daróc Gergely, Don János, Bozai Tamás, Gömör (?) Petre, Nagy János. Hét adózó. – 1579: üres, lakatlan, adóbevétel 2 900 akcse.
Kozár. 1554: Mósár Tamás, Szabó Kelemen, Berta György, Egerszeg Zsigmond, Egerszeg László, Antal Máté, Bakó Gergely, Bornemissza András, Boltos Mihály, Varga Imre, Antal Máté, Duzs Gergely. 12 adózó. – 1565: 12 adózó. – 1579: Nagykozár: 17 adózó, 17 családfő, adóbevétel tízezer akcse; Kiskozár: egy adózó, egy családfő, adóbevétel 8100 (?) akcse; – 1582: 17 adózó.
Köblény. 1554: Zsigmond Mátyás, Tót Pál, Bertus István, Vágos Kelemen, Tar Bálint, Bors Balázs, Borbás János, Csekő Petre, Márton Albert, Dobos János. 10 adózó. – 1565: 16 adózó. – 1579: 18 adózó, 18 családfő, adóbevétel 7840 akcse.
Köszvényes. 1579: puszta Vaszar falu közelében, adóbevétel száz akcse.
Mágocs. 1554: Balázskó Ambrus, Őrzse Albert, Hajnal Pál, három adózó. – 1565: hét adózó. – 1579: tíz adózó, tíz családfő, adóbevétel háromezer akcse; A falu határában Hasszán aga földje. – 1582: tíz adózó.
Mocsolád. 1554: Varga Márkus, Varga István, Kis Máté, Szekcsői Máté, Petre János, Bajtor Miklós, János diák, Tolnai István, Tolnai János, Kúcsár Ferenc, Lábas Benedek, Kis Ambrus, Gál Antal, Tót Máté, Szabó István, Tolnai György. 16 adózó. – 1565: 22 adózó. – 1579: 25 adózó, 27 családfő, adóbevétel 9016 akcse. – 1582: 25 adózó.
Móri. 1579: puszta, adóbevétele háromszáz akcse.
Nagyág. 1554: Panta Jakab, Deák Simon, Szekeres István, Bodon(i) Tamás, Kelemen Sánta. Öt adózó. – 1565: 12 adózó. – 1579: 14 adózó, 21 családfő, adóbevétel 6200 akcse. – 1582: 14 adózó.
Olaszfalu. 1554: Vas Mihály, Boksa Márton, Német Orbán. Három adózó. – 1565: hét adózó. – 1579: hét adózó, kilenc családfő, adóbevétel 3900 akcse. Topcsi Veli rétje a falu határában, jelenleg Ferhad és Inenan testvérek birtokában. – 1587: 7 adózó.
Petrőc. 1554: Petrőc Balázs. Egy adózó. – 1565: négy adózó. – 1579: két adózó, öt családfő, adóbevétel ötszáz akcse. – 1582: két adózó.
Szalatnak. 1554: Bolgár Benedek, Herszeg István, Garai István, Bodó Jakab, Bendő Balázs, Bendő Mihály, Vince Benedek, Balai János, Cigány Máté, Pap Petre, Bóka Kálmán, Bertus Balázs. 12 adózó.. – 1565: 13 adózó. – 1579: Petrőc (?) pusztával, 13 adózó, 16 családfő, egy özvegy, adóbevétel 5300 akcse. – 1582: 13 adózó.
Szász. Szentjános mahalle (városrész): Sebestyén Jakab, Banyilay Lőrinc, Veres Lukács, Varga János, Varga Ferenc, Hantán Márton, Tód Miklós, Karádi Máté, Tód Endre, Markó …, Szíjártó Petre, Szélös László, Margit László, 13 adózó.
Német utca mahalle: Farkas Tamás, Hobó Ferenc, két adózó.
Piac utca mahalle: Borbás Miklós, Kovács Ferenc, Borbás Ágoston, Karáton Berta, Tód György, Papdi Mihál, Fehér István, Kövezsdi Lőrinc, Varga Tamás, Boldizsár Pál, Nyírös János, György kovács, Varga Kelemen, Tardi Benedek, Varga Mihál, Hantán Balázs, Doboz István, Gödön Lőrinc, Kapudán Imre, Süse András, Pap Albert, Varga Márton, 22 adózó. – 1565: 32 adózó. – 1582: 37 adózó.
Vargány(a). 1554: Pozsegai Fábián. Egy adózó. – 1565: két adózó. – 1579: Vargana falu három adózó, három családfő, adóbevétel 1500 akcse; Vargana puszta, adóbevétel 1311 akcse; Vargapuszta adóbevétel 771 akcse. – 1582: három adózó.
Vaszar. 1554: Csányi Ferenc, Bódog Mátyás, Sebők Petre, Sebestyén Petre, Szabó Imre, Sebők Máti, Boldog Mátyás, Kálmán Simon, Kis Ferenc, Bornemissza András, Molnos Miklós, Tót György. 12 adózó. – 1565: 16 adózó. 1579: 22 adózó, harminc családfő, adóbevétel 4500 akcse. – 1582: 22 adózó.
A török hódítást követően Szigetvár lett a Balatontól délre eső vidék védelmének a kulcsa. 1546-ban a királyé, majd megjelent itt a királyi helyőrség.
A Szigetváron szolgáló katonák zsoldját csak részben fedezte a kincstár. Az élelmezéshez szükséges termékek forrása a falvak termékadója, a dézsma volt. A vár körüli munkálatokhoz a közmunkára kötelezetteken kívül bérmunkásokat is rendeltek be a településekről. A pénzügyi fedezetet az időnként beszedett rovásadó, különféle pénzbeli megváltások egészítették ki.
Sziget vára gazdasági intézői felismerték, hogy a korábbi, az erődítményhez tartozó falvakból származó bevételek nem fedezik a katonaság eltartását. Ezért igyekeztek adózásra kényszeríteni minél több közeli, majd távolabbi helységet. Ezt úgy mondták akkor, hogy adózásra „meghódítani”. Vagyis a katonák rácsaptak egy-egy vidékre, majd kemény fenyegetések mellett meghagyták, hogy a falu bírója néhány jobbágy kíséretében jöjjön be a várba, ahol majd megegyeznek a fizetendő adóról.
Bikal és környékének adózásra történő „meghódítása” az 1550-es évek közepén kezdődött. Az ezt követő szűk egy évtizedből maradtak fenn olyan várgazdasági iratok, melyek némi fényt vetnek az itt élő jobbágyság életkörülményeire.
A népesség számszerűen megragadható adatainak alakulását is a rovásadóösszeírásokból követhetjük nyomon.
Az 1554., illetve az 1564. évi jegyzékben Bikal egyaránt tizenöt-tizenöt portával szerepel, míg 1582-ben tizenhat adózó házat regisztrálnak. Az 1554. évi adóösszeírásban név szerint a következő helybeli lakosok szerepelnek (a neveket a korabeli, betűhív alakban közöljük): Fazokas Imre, Tód Pál, Bozay Tomás, Pető Dimitre, Pető György, Balik István, Birány János, Bekő Petre, Vár Benedik, Kovács Bálind.
Az 1687. évi felszabadító hadjárat után a kamara kezelésébe került Bikal, rövid ideig nem lakták. A török előtti birtokosa, a guti Országh család – ahogy említettük – már a XVI. század közepén kihalt.
Némi fényt vet az 1696. évi rovásadóösszeírás a török hódoltság végi bikali állapotokra. Ebből tudjuk, hogy lakosai török földesuruknak, Idriz agának nem fizettek évi adót, míg a győri püspöknek, Matuskovich Keresztélynek négy forintot róttak le évente. Az 1696. év bikali népességéről – szó szerint – a következőket jegyzik fel a kamarai összeírók: „A lakók mind rácok. Ezek a rácok új lakói a falunak… egyébként kóbor népség, és sehol sem maradnak meg.”
Az 1696. évi összeírásban Bikala néven említik településünket, és név szerint is felsorolnak öt családot. Ezek a következők: Boskics, Kurmán, Vukully, Milia, Sivkó.
A közel százötven éves hódoltság, a háborús pusztítások következményeként a magyarság eltűnt tehát Bikalról, és csupán öt szerb család élt itt – mint az összeírók is megjegyzik – ideiglenesen, a hajdan szebb napokat is látott településen a XVII–XVIII. század fordulóján.
