Egy igazi sikertörténet | Száz Magyar Falu

Egy igazi sikertörténet

Alsóbüktől mintegy két kilométernyire északkeletre Bük és Bő között, szénhidrogénforrások után kutató szakemberek 1957-ben csalódottan távoztak a helyszínről – miután hatalmas betondugóval elfojtották a több mint egy kilométer mélységből feltörő meleg ásványvizet. A történet itt véget is érhetett volna. Ám a vízről kapott kedvező szakvélemény hatásá-ra Bük község vezetői lépéseket tettek a kút megnyitására. A gondolatot – dr. Ferencz Károly geológus javaslata alapján – magáévá tette a Vas megyei tanács elnöke, dr. Gonda György, akinek a későbbiekben is jelentős szerepe volt a fürdő fejlesztésében.

1960. december 6-án szabaddá tették a hévíz útját, a 10-12 bar nyomással érkező, 65-70 méter magasságú gejzír a fúrótornyot ledöntve tört a felszínre. A 9000 liter/perc hozamot elérő, 58 Celsius-fokos vizet 1961 tavaszán a kútfejre szerelt tolózárral lefojtották mintegy 1100 liter/perc vízhozamra. Addigra – rohammunkával, kézi erővel, számos intézmény dolgozói és magánszemélyek közreműködésével – megásták azt a másfél kilométeres árkot, amely a vizet a Répce folyóba vezette. (Az árok torkolatánál később felépült a szennyvíztisztító.)

Ezzel kezdetét vette az „árokfürdés” időszaka, amely mára romantikus színezetet nyert az emlékezetben. A szabad szántóföldön gőzölgő árkot, különösen hétvégeken, megszállta a környék kíváncsi, szórakozásra vagy gyógyulásra váró népe. Jöttek gyalog, jöttek Csepel kerékpáron és Danuvia motorbiciklin, lovas fogattal, agronómusi csézával vagy Velorex márkájú rokkantautóval, esetenként az akkor még ritkaságszámba menő magán-személyautókkal. Demizsonjukat a kútnál megtöltötték, magukat a sárga iszaplerakódásos árok jellegzetes szagú vizében nyakig jól megáztatták.

S közben beszélgettek, viccelődtek – néha oly közel kerültek egymáshoz, hogy szinte kiszorították a szűk árok vizét. Társas élet folyt a parton is – afféle fürdőruha-bemutató a kor groteszk fecske nadrágjával (oldalt madzaggal megköthető kék-fehér férfifürdőruha), fekete klottgatyáival, női egyrészeseivel, kék parasztkötényekkel, amelyeket strandoláshoz még a répcei malmoknál sem szokott, de most a gyógyulás reményétől szemérmességüket legyűrő fájós lábú öregemberek a derekuk köré csavartak fürdőnadrág helyett. Még nem terjedt el a táskarádió – a fiatalság még csak dúdolhatta az éppen divatos Vámosi János- vagy Németh Lehel-slágereket, s ekkor még nemcsak azt: nótákat és népdalokat is. Nem a gépi agresszivitás, az emberi közvetlenség nyilatkozott meg. A lefojtott, lidérces ötvenes év-tized után egy fuvallatnyi szabadság érintette meg a lelkeket a szeles Répce-vidéken, e spontán módon kivirult mezei fürdőélet részesei a remény levegőjét szippanthatták magukba.

1962. augusztus 19-én átadták az első, részben födött medencét (ma is működik) és a hozzá tartozó kiszolgálóépületeket. E nap tekinthető a fürdő mint intézmény születésnapjának. Ezzel egyszersmind véget ért az „árokfürdés” időszaka, amelyet a fürdőzők emlékei és Bernáth Lajos akkori büki vasútállomás-főnök fényképfelvételei őriztek meg az utókornak. A fürdő első vezetője Szanyi Józsefné lett. Őt követte 1976–1993 között Bittenbinder Miklós igazgató.

1963-tól 16 hónapos tudományos vizsgálat, elemzés következett, majd az alkáliákat és fluoridot is tartalmazó, kalcium-magnézium-hidrokarbonátos vízről a megyei kórház az alábbi megállapításokat tette: „A büki víz hatásos fürdőkúra formájában mozgásszervi betegségek esetében; ivókúra formájában gyomorsav-túltengésben, gyomor-, bél- és epehólyaghurutban; gyomor- és vékonybélfekélyben; inhaláció és orr-toroköblögetés formájában a légutak hurutjainak kezelésére.”

Miután az egészségügyi miniszter a büki hévizet 1965-ben gyógyvízzé minősítette, intenzív fejlesztés kezdődött. 1966-ban egy nagy ovális medence és mellette egy gyermekpancsoló, 1968-ban egy további medence épült, amelyet hamarosan lefödtek, s újabb medencék, kád- és súlyfürdő létesítésével 1972-ben készen állt a téli használatra, gyógykezelésre is alkalmas fedett komplexum. Ugyanebben az évben elkészült a harmadik termálkút a fokozódó hévízigények kielégítésére.

Az intézmény 1973-ban kapta meg az egészségügyi miniszter „gyógyfürdő” minősítését, ami további beruházásokra teremtett alapot.

A fokozatos fejlődés, a növekvő hazai és külföldi érdeklődés hatására Vas Megye Tanácsa 1976. január 1-jével önállósította az intézményt, létrehozva a Büki Gyógyfürdő Vállalatot, a miniszter pedig a továbbra is gyorsan bővülő fürdőt és annak 67,5 hektáros környezetét 1979-ben gyógyhellyé minősítette. A fürdővendégek egy része (főként az ifjúság) nagy örömére 1980-ban átadták az ötven méteres, szépen kialakított (feszített víztükrű) úszómedencét, amelynek 26 °C-os vizét 1984-től vízforgató berendezéssel folyamatosan tisztítják.

„Az 1990-es évek elejére Bük-fürdő már Nyugat-Magyarország nemzetközi jelentőségű fürdőjévé fejlődött. A (…) fürdőkombinát parkterületén, valamint a fedett fürdőben már több mint 4100 négyzetméteres vízfelülettel, 4300 köbméter víztérfogattal 14 db medence (…) szolgálta a felüdülést, gyógyulást” – írja dr. Németh István.

A rendszerváltozás nyomán a vállalat által kezelt állami vagyon ötven-ötven százalékos arányban Vas Megye Önkormányzata, illetve Bük Nagyközség Önkormányzata tulajdona lett. Az új tulajdonosok 1993. január 1-jével létrehozták a Büki Gyógyfürdő Részvénytársaságot, amelynek elnök-vezérigazgatójává dr. Németh István mérnököt választották meg.

A privatizált vállalat gyorsan és sikeresen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az elmúlt évek átgondolt, reális helyzetfelmérésre épült fejlesztési stratégia jeleit mutatják. Miközben az új beruházásokról sem kellett lemondani, a hangsúly a mennyiségi tényezőkről a minőségiekre helyeződött át. S nemcsak arról van szó, hogy a gazdag külföldi és a már szintén megjelent gazdag magyar vendég extra igényeit is érdemes kielégíteni (lásd a szép új rekreációs parkot), hanem a vendéglátás önmaga iránti igényességéről is. Ez pedig megjelenhet a jobb nyelvtudásban, a személyhez szóló hangvételben, a kedvesebb mosolyban, a példás tisztaságban, a még ízesebb ételekben és még akár a gyermekjátékok vagy a zuhanyozók figyelmes, célszerű elhelyezésében is. De abban is, hogy újabb és újabb ötletek szülessenek és valósuljanak meg a fürdő további sikere érdekében.

Hogy ez a szinte páratlan gyorsaságú és eredményességű sikertörténet – a büki fürdő története – tovább folytatódhassék itt, Európa közepén. Ez ugyanis nemcsak önmagában érték. Nem is csak a gyógyulást kereső emberek vagy éppen Bük nagyközség számára az. Erőt adó érték, példa és biztatás lehet ez a siker a XX. század kudarcaitól megroppant hitű és életerejű magyarság, az egész magyar nemzet számára is.

A büki gyógyfürdő tevékenységének részletesebb bemutatása nem e falumonográfia feladata. Az intézmény fejlődéstörténetét és létesítményeit – a műszaki szakember szemével és precizitásával – legutóbb Pup Vilmos műszaki-szolgáltatási igazgató gazdagon illusztrált könyve mutatta be. A fürdő élményét pedig – egy újságíró kifejező szavával: a büki oázis élményét – csak a személyes tapasztalat adhatja meg igazán. E tapasztalat megszerzésére vagy elmélyítésére biztatom, tisztelettel, az Olvasót.

A gyógyfürdő gyors kiépülése a hatvanas–hetvenes években megállította és megfordította Bük általános hanyatlását, pozitív demográfiai folyamatokat indított el, majd lendületes fejlődést idézett elő az élet majdnem minden területén.

A gazdasági életet egyre inkább az idegenforgalom határozza meg. A lakosság többsége ma a szolgáltatásban, a vendéglátásban, kisebb-nagyobb vendéglátó- és kereskedelmi egységekben dolgozik. A kisebb-nagyobb vendéglátóhelyek és boltok rányomják bélyegüket a településképre (különösképpen egyes utcákban, így a Kossuth utca fürdő felőli részén).

Az idegenforgalom jellemző adata 1999 végén, hogy a nagyközségben – a fürdőtelepet is beleértve – a fizetővendéglátó szobakiadástól a négycsillagos szállodákig egyidejűleg mintegy 6500 szállásférőhely áll a vendégek rendelkezésére. (A nagyobb szállodák: Danubius Szálloda, Répce Szálloda, Apartman Szálloda, Bük Szálloda.)

A lakosok átlagos jövedelme meghaladja a Vas megyei átlagot. Ez jórészt annak köszönhető, hogy sokan egészítik ki alapjövedelmüket a fizetővendéglátó tevékenységből származó bevételekkel.

A gyógyfürdőhöz kapcsolódó szolgáltatások, a vendéglátás, a jól kiépült infrastruktúrára idetelepült ipar folytán elhelyezkedési gondok nemigen akadnak.

A foglalkoztatás terén növekvő jelentőségre tett szert a Jupiter Állateledel-gyártó és Forgalmazó Kft., amely a közelmúltban átadott új részlegével további munkahelyeket teremtett. A Bükről máshova járó dolgozók száma kisebb, mint a más településekről Bükre dolgozni járóké. Jelentős a VOG Export-Import Kft., a Büki Üdítő Kft. (üdítőital-palackozás), a Büki Cipó Bt. (pékáru és cukrászipari termékek előállítása) tevékenysége is.

Működik itt több utazási iroda; 1999-ben megalakult a Bük és Térsége Idegenforgalmi Társulás, amelynek fő célja az idegenforgalomban érintettek érdekeinek érvényesítése, a település egységes turisztikai arculatának kialakítása, a kiállításokon és a vásárokon való megjelenés szervezése.

S hol tart ma az elmúlt évszázadokat uraló mezőgazdasági termelés? A termőterület magánkézbe került, de a termelői szerkezet még nem szilárdult meg. Hiányzik a kellő nagyságú géppark, a terménytároló és -feldolgozó infrastruktúra. Jelen van a magántermelés is, ugyanakkor a földtulajdonosoktól a termelőszövetkezet nyolcszáz hektár szántóföldet bérel és művel meg. Az ágazat súlya és aránya a település életében ma kisebb, mint sok városéban.

A büki gyógyvíz hetven méter magas szökőkútja a feltárás után (Bernáth Lajos 1961. január 24-ei felvétele)

Fürdőzők a gyógyvizet levezető árok répcei „torkolatvidékén” (Bernáth Lajos 1961. júniusi felvétele)

Vasárnapi csúcsforgalom az „árokfürdés” fénykorában (Bernáth Lajos 1962. júliusi felvétele)

Az első medence megnyitásának napja. Egy ideig még mindennapos volt, hogy érdeklődők sorfala vette körül a létesítményt. (Bernáth Lajos 1962. augusztus 19-ei felvétele)