II. Sopron megye 1754/55. évi nemességvizsgálata során kétségtelen nemeseknek elismert büki lakosok
II. Sopron megye 1754/55. évi nemességvizsgálata során kétségtelen nemeseknek elismert büki lakosok
1. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával mankóbüki Balogh János fia: János; Mihály fia: János; István fiai: János és László; Miklós fiai: Mihály és Péter, mindannyian alsóbüki lakosok nemessége, bár nemesítő oklevelet nem tudtak előmutatni, mégis kétségtelennek ismertetett el, mert több mint két évszázadon át földesurak lévén, a nemesi jogok gyakorlatához s a mankóbüki előnév jogosultságához kétség nem fért. (Sopron vármegye levéltára, Acta deputationalia in negotio investigationis nobilium elaborata. Tomus V. [a továbbiakban: Inv.], 1066., 660. o.)
2. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Büky János György fia, felsőbüki lakos, jóllehet nemesítő okiratot nem mutatott fel, elismertetett kétségtelen nemesnek, mert régtől fogva birtokos család leszármazottja lévén, a nemesi jogok állandó gyakorlatát igazolta. (Inv. 679. o.)
3. Az 1754/55. évi nemességvizsgálaton Csajtay László, István és Ferenc
felsőbüki lakosok, kiknek apja János, nagyapja János, szépapja Gáspár
volt, okiratokkal bizonyították: idősebb János nevű ősük 1669-ben Kiscsajta nevű községben telket adott el Batthyány Pálnak s Perenye községben vásárolt tőle másikat, hogy ez az idősb János Kiscsajtáról költözött Felsőbükre. A nemesi birtok és a nemesi jogok gyakorlata így igazolást nyervén, Sopron megye elismerte a vizsgáltak nemességét. (Inv. 845. o.)
4. Ebergényi János felsőbüki lakos, megyei esküdt az 1754. évi nemességvizsgálaton az I. Ferdinánd király által 1560-ban Ebergényi Péter részére kibocsátott adománylevél s az egykori Telekessi-féle nemesi ingatlanok birtoklása alapján igazolta nemességét. (Inv. 439. o.)
5. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Fejér György és Pál középbüki lakosok elismertettek kétségtelen nemeseknek, mert fölmutatták az apjuk, János részére III. Károly által 1715-ben kiadott s ugyanazon évben Sopron megye által kihirdetett címeres nemesi oklevelet. (Inv. 1118. o.)
6. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Gyöke Péter felsőbüki lakos, kinek apja István, nagyapja János volt, elismertetett kétségtelen nemesnek, mert bár nemesítő okiratot nem tudott előmutatni, de periratokkal bizonyította, hogy családja régóta birtokos, a családtagok nemesi fölkelésben vettek részt. (Inv. 1130. o.)
7. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával ifj. Hencsey János fiai: György cséri, János középbüki és Ádám nemesládonyi lakosok, továbbá György fia György nemesládonyi lakos hitelt érdemlően igazolták, hogy őseik – nagyapjuk, id. János, szépapjuk Márton – mint nemesi ingatlanok tulajdonosai, mindig a nemesi jog élvezetében éltek, s ezért a vizsgáltak elismertettek kétségtelen nemeseknek. (Inv. 876. o.)
8. Az 1754/55. évi nemességvizsgálaton Hetéssy János fiai: István, János, György, továbbá Pál fiai: István és Pál – ez utóbbi két vizsgált nagyapja György –, mindannyian alsóbüki lakosok, igazolták, hogy őseik mindig a nemesi jogok gyakorlatában éltek, s ezért elismertettek kétségtelen nemeseknek. (Inv. 879. o.)
9. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Holcz Mihály fiai: Ferenc és István középbüki lakosokat elismerték kétségtelen nemeseknek, mert felmutatták az apjuk, Mihály részére I. Lipót király által 1679-ben kiadott s Sopron megyében 1680-ban kihirdetett címeres nemesi oklevelet. (Inv. 1141. o.)
10. Az 1754. évi nemességvizsgálat során Mankóbüki Horváth László, József, István, Sándor és Zsigmond (apjuk István, nagyapjuk Balázs, szépapjuk Bálint) a szépapjuk, Bálint részére 1625. október 20-án II. Ferdinánd király által adott adománylevél alapján felvétettek a kétségtelen nemesek közé. (Inv. 121., 484. o.)
11. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Horváth Mihály fiai: Zsigmond alszopori és József felsőbüki lakosok elismertettek kétségtelen nemeseknek, mert felmutatták az apjuk, Mihály részére I. Lipót király által kiadott s Sopron vármegyében 1697. május 25-én kihirdetett címeres nemesi oklevelet. (Inv. 1142. o.)
12. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Horváth János középbüki lakos elismertetett kétségtelen nemesnek, mert felmutatta az I. Lipót király által 1697-ben apja, Lőrinc részére kiadott és ugyanazon évben Sopron megyében kihirdetett címeres nemesi oklevelet. (Inv. 1143. o.)
13. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Karevits István fia: Ferenc, alsóbüki lakos elismertetett kétségtelen nemesnek, mert felmutatta Sopron megyének 1735. évi nemesi bizonyságlevelét, mely szerint e megye Karevits Mihályt és Istvánt nemesei közé felvette. A nemesítő okiratot Karevits János kapta 1595-ben s a szlavon rendek gyűlésén hirdették ki. (Inv. 1158. o.)
14. Kisfaludy Ferenc (apja István, nagyapja András, szépapja Izsák) és András meg György (apjuk András, nagyapjuk Izsák) elismertettek kétségtelen nemeseknek az 1754/55. évi nemességvizsgálaton, mert bár ne-mesítő okiratot nem mutattak föl, mégis Bükön birtokosok lévén, a nemesi jogok gyakorlatára nem állhatott fönn kétség. (Inv. 1169. o.)
15. Koffer Ádám alsóbüki lakos az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával elismertetett kétségtelen nemesnek, mert egyrészt felmutatta a II. Ferdinánd király által Koffer Benedek és fiai: György és Tamás részére 1626-ban kiadott és Vas megye által kihirdetett címeres nemesi oklevelet, másrészt igazolta, hogy apja, Zsigmond, nagyapja pedig a nemesi levélben foglalt Tamás volt. (Inv. 1173. o.)
16. Kovács István középbüki lakos az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával elismertetett kétségtelen nemesnek, mert felmutatta az apja, Mihály, továbbá saját maga és fivérei: Ferenc, András és Miklós számára 1714-ben III. Károly király által kiadott és ugyanazon év július 21-én Sopron megyében kihirdetett címeres nemesi oklevelet. (Inv. 1176. o.)
17. Az 1754/55. évi nemességvizsgálaton Marton László felsőbüki lakos felmutatta Sopron megye 1731. június 18-ai bizonyítványát, mely szerint ő és János meg József nevű fivérei a Rudolf és Ferdinánd királyok által Meszlen községre adott adománylevél alapján felvétettek a nemesek közé. A megye ezúttal sem támasztott kétséget a vizsgáltak nemességét illetően. (Inv. 1025. o. )
18. A Zsigmond király által 1436-ban Mesterházy András fia: Bálint részére adott nemesítő oklevélre, valamint Erzsébet királyné 1440-ben kelt pallosjog-adományozó levelére, nemkülönben Rudolf király 1583. évi új adománylevelére való hivatkozással az 1754. évi nemességvizsgálat során az Alsóbükön lakó László (apja Tamás, nagyapja István, dédapja Pál) fölvétetett a megye kétségtelen nemesei közé. (Inv. 139., 456., 475., 477., 488–490., 596., 616–617. o.)
19. Az 1754/55. évi nemességvizsgálaton Nyull István fia, Ferenc felsőbüki és Pál fia, Ferenc felszopori lakosok (mindkettőjük nagyapja Márton) elismertettek kétségtelen nemeseknek, mert egyrészt másolatban felmutatták a II. Ferdinánd király által 1623-ban Nyull Mihály és Ferenczy György részére adott s ugyanazon évben Zala és Somogy vármegyékben kihirdetett címeres nemesi oklevelet, másrészt egy későbbi Zala megyei bizonyítvánnyal igazolták, hogy ott a nemességszerzőtől való leszármazásuk is igazolást nyert. (Inv. 1015.)
20. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Simon István fia: Zsigmond répceszemerei lakos elismertetett kétségtelen nemesnek, mert felmutatta az I. Lipót király által 1697-ben apja, Simon István, valamint fivérei: János, Pál és Ferenc részére kiadott és 1698. december
9-én Sopron megyében kihirdetett címeres nemesi oklevelet. Ugyanezen armalis alapján ismertetett el a vizsgált Zsigmond fivérének, János középbüki lakosnak, valamint a társszerző Pál fiának: Ferenc középbüki lakosnak s az ugyancsak társzerző Ferenc fiainak: Ferenc és István középbüki lakosoknak kétségtelen nemessége. (Inv. 1220. o.)
21. Az 1754/55. évi nemességvizsgálat alkalmával Szedenits István fiai: Ferenc, János és György alsóbüki lakosok elismertettek kétségtelen nemeseknek, mert hitelt érdemlően igazolták, hogy őseik hosszú időn keresztül a nemesi jogok élvezetében éltek. (Inv. 909. o.)
22. Az 1754/55. évi nemességvizsgálaton Tóth György fia: István és István fia: Sándor középbüki lakosokat elismerték kétségtelen nemesnek, mert egyrészt felmutatták az I. Lipót király által 1697-ben Tóth Pál és fiai: György és István részére adott és Sopron megyében ugyanazon év november 16-án kihirdetett címeres nemesi oklevelet, másrészt igazolták, hogy a nemességszerző Pál az ő nagyapjuk volt. (Inv. 1247. o.)
Horváth József, János és Zsigmond középbüki, valamint Soós Mihály fia: Péter felsőbüki lakosok nemességét az 1754/55. évi nemességvizsgálaton nem ismerték el.
(Kivonat Soós Imre: Ősi sopronmegyei nemzetségek. Sopron [1941] című könyve III. részéből, a 301–399. oldalról.)
