Játék és iskola
Játék és iskola
A falusi gyerek játéka leginkább a környezetükhöz kapcsolódott: bodzapuskát, légcsavaros diópörgőt, nádi hegedűt készítettek, levelet téptek, és két tenyerük között fogva megfújták, csúzliztak, kerékabroncsot kergettek bottal, de leginkább libát őriztek, s a fiúk birkóztak, majd az „elfogott”, duzzasztott Malom-patakban „pocsétáztak”. A patakban siklót, rákocskákat fogtak, néha pisztrángokat, de legtöbbször csak ebihalat. Télen a Duna-parti jégen csúszkáltak, a lankákon (több is van) szánkóztak, hógolyóztak, hóembert készítettek répaorral és szénszemmel.
Dömösön 1736-tól működik a római katolikus iskola, s ezel negyven évvel előzte meg meg Mária Terézia Ratio Educationisát. Ezt abból a plébániai látogatásból tudjuk, melyben az első tanítót, Antal Adalbertet, 1756-ban már mint húsz éve itt működő pedagógust említik. Rácz János és Jellegy György követi őt az iskolamesterek sorában. Közülük is kiemelkedik a Vácon 1797-ben nyomtatott egyházi énekeskönyvével országos hírnevet szerző Bozóky, aki 1772-ben fiatalon, tizenhét évesen foglalja el a dömösi kántortanítói, jegyzői állást. 1773-ban elveszi a pilismaróti Paulovics Veronikát, és hozzáköltözik. Az őt követő tanító nevével csak 1787-ben találkozunk. Joggal tehető fel a kérdés: ki volt 1787 és 1796 között a dömösiek tanítója? Az előzmények ismeretében kézenfekvő Bozókyra gondolnunk.
Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy nem csupán Maróton, hanem Dömösön is vállalt Marótra költözését követően kántori s talán tanítói feladatokat, minthogy a két falunak közös volt a plébániája, tehát mint kántornak okvetlenül hetenként többször kellett Dömösre jönnie: orgonálni, miséken, esküvőkön, temetéseken énekelni, s ezért a tanítói állását sem adta fel azonnal. A családnál őrzött kéziratos könyve utolsó oldalán 1775 és 1788 között, Dóka kinevezéséig, Dömös neve háromszor, míg a Maróté csupán egyszer szerepel.
„A szegények atyja, a betegek orvosa” volt – emlékeznek rá még ma is mindkét faluban, a református gyermekeket épp oly szeretettel nevelte, mint a katolikusokat.
1788. március 12-től Dóka Ignácz nemes ember áll az iskola katedráján. Hatvan diákja az egyetlen, „szűk és sötétes” tanteremben tanult, melyet 1796-ban toldottak Dóka lakásához. Nem lehetetlen, hogy ekkoriban a dömösiek Marótra jártak iskolába. 1812-ben Cséry János („jó erkölcsű, nemes ember”) tanító úrnál megjegyzik, hogy a mindenkori dömösi tanítók ellátmánya ugyancsak szerény, ezért a községi jegyzőséget is el kell vállalnia ahhoz, hogy tisztességgel megélhessen.
Mikor Marót 1819-ben Dömösről levált s önálló plébánia lett, a tanító fizetését a falunk népe kénytelen volt maga fizetni. Bozóky korában, a XVIII. század második felében az iskola a Bertók-féle házban volt, és csak 1812-ben költözött oda, ahol ma is áll.
A XIX. század második feléig egész évben folyt a tanítás, a szünidőt nem ismerték, s ez ütközött a földművelők életmódjával, akik fiaikat és leányaikat márciustól októberig otthon, a gazdaságban dolgoztatták – az iskolába járás helyett. A dömösiek egy részét – a felmerülő anyagi gondok miatt – többször elosztották a környező iskolák közt. Egy följegyzés tudósít például „azon gyermekekről, kik M. M. Esztergom Szent György-mezei oskolába járni tartoznának, 1846-ik évi június havában, de mégsem járnak”. Az okok felsorolása után összegzi a tényeket: „Vétkes hanyagságbul nem jár p(éldának) o(káért) 15. Ruházat hiánya miatt nem jár p. o. 10. Házi szükségekre alkalmaztatik p. o. 12. ésat.”
Dömös falu tanodája egyházi iskola, amely azonban az államiakra vonatkozó 1868-as és az 1876-os oktatási törvényeknek is eleget tett. Volt választott iskolaszéke, jegyzőkönyve, költségvetése, a testület mégsem volt magával megelégedve. Ismét felhozták a hanyag iskolalátogatást. Az intézmény hasznosságát fokozandó bizonyos oktatható kézműves-foglalkozások: kőfaragás, gyümölcstermesztés, fonás, szövés bevezetését tervezték. Tisztiorvosi rendeletre kezdik az iskola padlóját naponként portalanítani (olajozni).
Ezután tűnik fel az iskola jegyzőkönyvében dr. Kőrösy László mint az iskolaszék „dísz- és örökös” tagjának neve, és ez azt jelenti, hogy a hírneves esztergomi író és publicista végleg Dömösre költözött, és a falu művelődésben jelentékeny részt vállalt. Műemlék jellegű háza Dömös főutcájának egyik meghatározó építménye. Kőrösy 1918. március 20-án halt meg; a dömösi temetőben nyugszik.
Az első világháború rossz hatással volt az iskolai eredményekre. Még a III. osztályosok sem tudnak írni-olvasni. A falu lakóinak megrendült az intézménybe vetett hite. A helyzetet megoldandó, az iskolaszék tagjai ezután havonta szerét ejtik a tanítást ellenőrzésének.
Az iskolaszék nyomorúságát enyhítette a Budapesten alakult „csütörtöki asztaltásarság”, mely december 9-én karácsonyi ajándékként tollszárakkal, irkákkal, képeskönyvekkel, mulattató olvasmányokkal lepte meg az iskolásokat.
„Csonka-Magyarország legszegényebb községének” lakói – miként a dömösiek magukat nevezték – az 1922-i évadzáró ülésen új iskolapadok vásárlásáról döntöttek. A költségeket egy „mulatság” megrendezéséből fedezték.
A záróvizsga ideje 1923. június 28-án volt, de az új tanévre már 24-én be kellett iratkozniuk a tanulóknak. Egy év múlva bevezettették a tanítók lakásába az áramot azzal a kikötéssel, hogy az izzókat és az áram díját a lakóknak kell fizetniük.
Az infláció miatt 1926-ban a tanítók terményben kapták járandóságukat. Minthogy az iskola épülete a gyerekekre nézve is veszélyessé vált, annak rendbetételére az Esztergom és Vidéke című újságban pályázatot írtak ki. Mivel a pályzat nem hozta meg a kellő eredményt, a maguk erejéből építkeztek.
Az egyházközség állandó pénzhiányban szenvedett, még az orgonajavításhoz szükséges fedezetet is az iskola teremtette elő színielőadások megtartásával. Az iskolaszék kimondta, hogy szilveszterkor és farsangkor Rencz János tanító, Szabó Béla és Kládek Béla vigalmi bizottsági tagok lesznek a felügyelők. Az ismétlősökkel pásztorjátékokat is be kellett mutatni, melyek jövedelme szintén az orgona javítását szolgálta.
„A dömösi szegény iskolások” pénzszerzési akciói igen szoros, évszázadosnak mondható hagyományokat követnek: a középkori kolduló diákok éneklésükkel élelmet és pénzt „koldultak” az iskola, a tanítók és a maguk számára. A Gergely- és Balázs-járás diákjai táncoltak, énekeltek. Sőt adománygyűjtésük hatékonyabbá tétele végett különböző rövid komédiákat, színdarabokat is előadtak. Akár a színdarab ment a látogatókhoz, akár a látogatók ahhoz, az előadásokkal pénzt lehetett előteremteni. Ennek a százados hagyománynak lett egyenes folytatása a jótékonysági bál, később a jótékonysági hangverseny.
1926. november 18-án harminc rendes és tíz póttaggal megalakul a dömösi római katolikus egyházközség tanácsa. Ezentúl ez a választott testület viseli gondját az iskolának.
1929 novemberében egy feljegyzés szerint az intézmény történetében először zártak ki tanulót: mert „a kirúgandó tanuló magaviselete a többi gyermek erkölcsiségét veszélyezteti”. Bírósági ügy lett belőle. Az ügy végkifejletét az emlékezet jótékony homálya fedi. Ugyanekkor az énekórák színesítésére Rencz tanár úr egy iskolában felállítandó harmónium beszerzését szavaztatta meg a fenntartóval.
1931 áprilisában megalakult a Dömösi Ifjúsági Egylet, amely a főegyházmegyei hatóság engedélye alapján két évig használhatta ingyenesen az iskola termeit. Az állami főfelügyelőség ugyanekkor engedélyt kért az iskola termeinek használatára a nyári nyaraltatáshoz. A szegénység ekkorra oly mérvű volt Dömösön, hogy tíz hívőt kénytelenek voltak felmenteni az éves kettő–tíz pengős egyházadó megfizetése alól, ami már az iskola fenntartására szánt összeget is magában foglalta.
1932-ben feljegyezték, hogy a Római Katholikus Elemi Népiskola két tanteremmel és két tanítói lakással rendelkezik. Az 1935-ös tanév végén az iskola új háromszínű lobogót és zománcozott iskolajelölő táblát kapott. A Katolikus Akció karitatív és szociális szakosztálya Dittert Gyula elnök vezetésével nagyszabású ruha- és élelmiszer akciót indított a szegény diákok és egy szerbiai menekült, Versegi Mária megsegítésére. A fedezetet a műkedvelő előadás bevétele és különböző adományok adták. A Szívgárda ifjúsági mozgalom a templom festését vállalta. Költségeit Az Úr keze című színielőadás bevételéből fedezték.
Plank Lászlóné 35 éves tanítói munkásságát nagy ünnepség közepette köszönték meg, majd pályázatot írtak ki az állásra: ennek nyertese, Kishonti Pál 1937. szeptember 30-án állt munkába. Segédtanítója Fekete János kántor volt. Dr. Mertán János plébános 1937-ben könyvtárának javát az iskolára hagyta. Ezt lett az iskolai s egyben a községi könyvtár alapja.
A négy elemi elvégzése után az arra rátermett fiatalok Esztergom vagy Nagymaros polgári iskolájában folytatták tanulmányaikat. Az itthon maradottak még két évet jártak az úgynevezett ismétlőbe.
Zaklatott évek köszöntöttek az iskolára. A pénzszűke miatt a harangozónak takarítása mellett, hogy a kötelező betegbiztosítását (OTI ) kifizethessék, az orgona fújtatását is vállalnia kellett.
Bevezették a háborús gazdálkodást: a fűtést ettől fogva légköbméterben mérték, és csak az ehhez járó famennyiséget biztosították. A diákok fáztak. Az áramfogyasztást gyakran ellenőrizték, hogy annak költsége ne haladja meg az egyházközség teherbíró-képességét.
1941 február 11-én az Ifjúsági Egyesület kérte, hogy engedélyezzék számára a ritkán használt kisvasút mozdonyházának bérletét. Ezért csekély díjat is fizetett volna, de kérelmét kurtán elutasították.
A vármegyei közigazgatási bizottság segítségével 1941 novemberében mind a református, mind a katolikus iskolába bevezették a vizet. A háborút akkor érzékelte Dömös lakossága, amikor az iskolaszék kiadásai először lettek nagyobbak annak bevételénél.
A harangozó, az orgonafújtató, az egyházfi és az iskolatakarító tisztét január 1-jétől Kőhalmi János töltötte be. A „szerencsétlen hadiállapotra” való tekintettel egy-két pengővel minden család adóját emelték. Mint várható volt, 33 évi pedagógiai munka után Rencz János címzetes igazgató és kántortanító nyugdíjba vonult, utódja Kishonti Pál lett. Emlékezetes marad az 1944. szeptember 8-i testületi gyűlés jegyzőkönyvében rögzített tény, ekkor került be utoljára az egyházközség iskolakönyvébe a „magyar királyi” jelző.
A harcokat követően, a katonák elvonultával 1945 nyarán a háborús károk rendbehozatala várt az egyházközség tagjaira és a diákokra. A légnyomástól mind a templom, mind az iskola ablakai betörtek, újra kellett üvegezni őket. Az ajtókat elvitték. A padlót a fázós hadfiak szedték fel, azzal fűtöttek. Rombolás, törmelék mindenütt. A károkat kijavították. Szeptemberben Kishonti Pál igazgató s egyben kántor vezetésével újból elkezdődhetett a tanítás.
A dömösiek az iskola tanerőivel együtt 1946. március 16-án levélben tiltakoznak a miniszternél azért, mert a sajtó a katolikus főpapoknak „…az igazság mellett emelt kijelentéseit helytelen megvilágításba hozzák. (…) Kérjük ezen sajtóorgánumok megfékezését.” A levélre válasz nem érkezett.
Ezek után az események gyorsan követték egymást. Új tanítóként Pőcs László felvidéki menekült kapott ideiglenesen állást az intézménynél. Budapestről menhelyi és árva gyerekeket fogadtak be. Az egyházközség és az iskola anyagi ügyei a háborús állapotok miatt szétzilálódtak. Az egyházközség kénytelen volt „a fennálló hiány” fedezésre új adókat kivetni. Bevételeit új diákszíndarabok bemutatásával kívánta növelni. A farsangi iskolai színielőadás anyagilag jól sikerült, megint a diákok segítettek az iskola fenntartóin. Közben a felnőttek elindították az „egy csomag élelmiszert a pesti éhezőknek” akciót, pedig a szegénység oly kézzelfogható volt Dömösön is, hogy tizenhét gyereknek el kellett engedni a tandíjfizetési kötelezettségét.
Ahhoz, hogy az intézmény rendes állami általános iskolává válhasson, biztosítani kellett az „egy osztály – egy tanterem” gyakorlatát, ami Dömösön teljesíthetetlennek bizonyult. 1947 elején az egyházközség iskolaszéke egy utolsó erőfeszítéssel újjászerveződik. Október 20-tól Túri Erzsébet tanítónő kezdi meg működését, s így „a délelőtti és a délutáni tanítás 2-2 osztályban egyszerre lesz megoldható”. A felsősök Marótra járnak.
1949. március 25-én a dömösi iskolát államosították: levették a „Katolikus Ált. Iskola” feliratú ovális zománctáblát. A tanítók a fizetésüket ezentúl a népköztársaságtól kapták. 1950 februárjától az egyházközségi jegyzőkönyvben az iskolával kapcsolatos bejegyzések csupán a hitoktatásra szorítkoznak. A hittanosok neveit és az elért eredményeket a plébánosok sokáig a historia domusban örökítették meg.
Az államosított iskolában továbbra is Kishonti Pál az igazgató, majd az 56-os forradalomban való részvétele miatt menesztik. 1957-től Torma József, később Kishonti Józsefné lett a vezető. Aranka néni idejében a kisdiákok még mártogatós tollal tanulták a betűvetést. Ő és kolléganője, Ráczné – Baba néni – évtizedekig tanította a helyi ifjúságot. Kecskés Imrénére, Makkos Máriára, aki 1957 és 1992 között tanított, sokan emlékeznek ma is szeretettel.
1981–91 között a fölsősök Marótra jártak iskolába, ahol a Dömösön élő Bellovai Barna volt az igazgató. Az ezt követő iskolaegyesítés után Fehér Károly vezette a tanintézetet, majd rövid ideig Sotkó Dénes és Kecskés Imre. 1999-ben – anyagi nehézségekre hivatkozva – az iskolát bezárták, azóta a dömösi diákság a szomszédos Visegrád, Pilismarót és más települések tanulóinak számát gyarapítja.
)
Dr. Kőrösy László házának bejárata
Rencz tanító, Plankné tanítónő és Mertán plébános az iskola diákjaival
Dömösiek levele az igazságügy-miniszterhez
