Falu az Ipoly-völgyben

Teljes szövegű keresés

Falu az Ipoly-völgyben
Drégely – a név ismerősen cseng azok számára is, akik még sosem jártak a drégelyi várban, nem sétáltak utcáin. A név megszólít – „felhőbe hanyatlik a drégelyi rom” –, olyan erőteljesen van jelen történelmi tudatunkban, hogy meg is feledkezhetnénk arról, Magyarország mely táján keressük. Pedig Drégely létező földrajzi hely. Történelmünk, szellemi kultúránk egyik kiemelkedő, fényes csúcsa búvik meg a tájban, rejtőzik a Börzsöny erdői között. A vártető egyórányi sétaút akácok, tölgyek ösvényein, kis tisztásokon át.
Innen messzire látni: „Előttünk a Börzsöny megannyi bérce susog, a Kerek-bükk, az Oszlopó-bérc, a Bugyihó, a Pulya-bérc. Odalenn a síkon Hont, Drégelypalánk, Nagyoroszi, a kanyargó Ipoly és a messzi honti, nógrádi hegyek, föl a Mátráig s a Karancs-tetőig ködbe vesző Naszályig… a nógrádi mezőkön elszórt falvak pislákoló ablakszemei szerte a tájon mintha Szondy dicsőségének emlékére gyújtott gyertyafények lennének” – ragadta el a képzelet a XX. századi útleírót, Szombathy Viktort. Valóban lenyűgöző, ahogy a vadregényes szépségű Börzsöny hegység meredeken kiugrik a nógrádi lapályból és az Ipoly széles völgyéből. Átlagos magassága öt-nyolcszáz méter, de a kontraszt magasabbnak láttatja.
A Börzsöny lényegében egyetlen hatalmas ősvulkán, amely heves kitörések során, viszonylag rövid idő alatt született meg 18-19 millió évvel ezelőtt. Mai formái meglehetősen híven őrzik egykori szerkezetét. A legújabb kutatások szerint egy heves kitörés során az egykori óriás vulkán szinte szétrobbant, az így keletkezett hatalmas üstben – a kalderában – újabb vulkán épült, amely később szintén kirobbant. E folyamat többször ismétlődött. A koncentrikus köröket alkotó kalderaperemek középpontját, a legfiatalabbat körülvevő központi Börzsöny jellemzője a nagy átlagmagasság, legmagasabb pontja a Csóványos: 939 méter.
Az ember a jégkorszak után jelent meg a térségben. A régészet tanúsága szerint a megtelepülés első nyomai a régibb kőkorba, a középső paleolit korszakba nyúlnak vissza, körülbelül nyolcezer évvel ezelőttre. A terület legnevezetesebb lelőhelyén, Honton, a jégkorszak után megtelepedett gyűjtögető és vadászó ősember hagyta ránk szerszámkészletének darabjait: vakarópengéket, kisméretű nyílhegyeket. Az újabb kőkor emberének kőeszközei, edényei a település melletti Csadó-tanyáról kerültek elő. A késő bronzkorból származó agyagtárgy az Ipoly bal partját benépesítő Kyjatice kultúra hagyatéka.
A honfoglaló magyarok – Anonymus leírása szerint – a nógrádi részek meghódítására vették birtokba az Ipoly torkolatáig, Szobig terjedő területet.
Drégelypalánk Nógrád megye északnyugati részén, a középső Ipoly-völgyben, a folyó bal partjához közel, a magyar–szlovák határ mentén fekszik. A települést délről az Észak-Börzsöny négy-ötszáz méteres vonulatai határolják. A település terjeszkedésének északon az Ipoly, dél felől a Kálvária, a Hajdú-hegy, a Kis-hegy és távolabb a Börzsöny állták útját.
A községet átszeli a drégelyi vár alatt eredő és útközben kisebb patakok vizét felvevő, az Ipolyhoz igyekvő Hévíz-patak. Vize malmok hajtására volt alkalmas.
A hegy -és domboldalakon szőlőművelésre, a mezőkön legeltető állattartásra nyílott lehetőség. A község határához tartozó börzsönyi erdőségek kedveznek az erdőgazdálkodásnak.
A Börzsöny hatalmas erdőségeiben elegendő fát találtak az emberek építkezésre, tűzifának és szerszámok készítéséhez. A fakitermeléshez fafeldolgozás, szén-és mészégetés kapcsolódott, amelynek emlékei a Szénégető erdőrész nevében maradtak fenn.
A két települést, Drégelyt és Palánkot egyesítő község félkör alakban terül el a Börzsöny dombokká szelídült északkeleti lejtőjén és az Ipoly kiszélesedő völgyében.
Drégelypalánk szomszédai északon, az Ipolyon túl, Szlovákia területén Hídvég, keleten Ipolyvece, nyugaton Hont, délen Nagyoroszi.
A közelebbi vidék éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Évi középhőmérséklete 9,3 Celsius-fok, napsütéses óráinak száma évente 1850– 1900. A csapadék évi mennyisége 610–650 milliméter.
Az Ipoly menti terület réti öntés talaja és lápos réti talaja, a domboldalak és lejtők humuszos homokja kedvező feltételeket biztosítottak a mezőgazdasági termelés számára. A hagyományos szántóföldi termelés és állattenyésztés helyett mára a bogyósgyümölcs-termesztés és -feldolgozás (szamóca, málna, ribizli) tartja el a község népét.
A település közúton a legegyszerűbben a Budapest–Vác–Parassapuszta 2-es számú közlekedési útvonalon közelíthető meg, amely érinti a község határát. Szob, Rétság és Balassagyarmat felől autóbuszjárat közlekedik Drégelypalánkra. Vasúton Vác és Balassagyarmat felől érhető el.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található az Ipoly-völgyi Természetvédelmi Terület. Drégelypalánk külterületének több mint egyharmada tartozik ide. Különleges, változatos szépségű vidék, amely a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyó között terül el, több mint hatvanezer hektárnyi területen. A nemzeti park területén három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkságok találkoznak össze. Az Ipoly-völgy arculatát, egy tizenkét kilométeres szakaszt kivéve átalakították a folyószabályozások.
A drégelypalánki területet is magába foglaló északi Ipoly-szakasz mentén háborítatlanul fennmaradt a folyó mocsári árterének jellegzetes növény- és madárvilága. Az Ipoly árterének rétjein iszalag él, partján égeres láperdők húzódnak. A drégelypalánki égeresnél találkozik a homoki élőhely a mocsárival. A mocsaras részeken fekete gólyák, kócsagok, récék vertek tanyát, a homokfalon partifecskék és gyurgyalagok raktak fészket. Az Ipoly-völgy jellegzetes növény- és állatvilága különleges értéket képez. Gyakoriak a vízi és mocsári növénytársulások, a mocsárrétek.
Kultúrtörténeti és növénytani védett természeti érték a drégelypalánki hársfasor, amely az 1975-ben lebontott Szondy-emlékkápolnához vezető utat szegélyezi. A hagyomány szerint Szondyt az Aranygomb-hegyen temették el. Efölé emelték a kápolnát 1885-ben. A hársfasort az 1930-as években cserkészek telepítették. Az emlékhelyen és az oda vezető út mentén még álló kis- és nagylevelű hársfák megmentésére az újabb időkben jelentős erőfeszítések történtek az önkormányzat részéről.
Drégelypalánk legfőbb idegenforgalmi látványossága a településtől mintegy órányi járásra Drégelyvár. A vulkanikus Börzsöny északkeleti részén, egy kis mellékkráteren, 444 méter magas andezitkúpon „ül Drégely vára”, ami a történelmi emlékhely volta mellett környezetével is felkeltette a hegyre felkapaszkodók érdeklődését. A XVIII. század negyvenes éveiben a Dejtár térképét készítő Kovács (Fabricius) Jánost ihlette meg a rom: Erős kő-falaknak félelmes oszlása, / Szép híres Váraknak szörnyű pusztulása, / Előnkben terjesztik hogy testünk romlása / idejével lészen változó folyása.
A XIX. század elején Christian Andreas Zipser figyelt fel az erősség környékének geológiai, természeti értékeire. A vár alatti hegyoldalban nemes gránátot (pyrop) talált. A többnyire más kőzetek törmelékeiben található gránát akkor tűnik elő, amikor a hegyoldalból az eső és a víz belemossa a hegyi kis patakba. A nagyobb gránátszemeket megcsiszolva nyakéknek használták.
A másik különös természeti képződmény a várromhoz félórányira, egy hegyoldalban levő pad. A helyen felismerhető volt az óriás kettős ülepének és a pad előtti, tizenöt hüvelyknyi nagyságú két talpának mészkőbe nyomott helye. A hagyomány azt tartotta a nép nyelvén Óriás-kőnek nevezett szikláról, hogy az itteni hegyek között valaha óriások tanyáztak. Ha óriások nem is, de történelmi hősökkel benépesült a táj.
A várat magas, meredek oldalú hegy tetejére építették. Alaprajza hosszan elnyúló, északi végéhez több méter magasan álló két félköríves kiugrás csatlakozik. A hegy fennsíkjára épült a külső vár, a belső várat a plató északi kiemelkedésére emelték. A déli oldalon a két épületrészt egy sziklába vájt gyalogkapu kötötte össze. Árpád-kori hegyi várainknál általánosnak mondható ez a típus, amely egyidejűleg csak egy gyalogos bejutását tette lehetővé a belső vár területére.
Az erődítménytől déli-délkeleti irányban álló 268 méter magas Aranygomb-hegyen is állhatott valamilyen, a várhoz kapcsolódó építmény. Mindkét erődítésrész saját ciszternával rendelkezett.
Az 1552-es ostrom után már igen romos állapotba került drégelyi várat török és magyar védői toldozgatták-foldozgatták, de a XVIII. század közepére szó szerint szétmállottak egyes részei.
A XIX. század közepén még egyben lévő várfalak köveit a drégelyi érseki uradalom gazdasági épületeinek építésére hordták el.
Az 1980-as években a Börzsöny Baráti Kör által kezdeményezett feltárási és helyreállítási munkák az újabb időkben vettek lendületet. Mára jelentős előrelépés történt, többek között feltárult a déli oldali sziklába vájt lépcsős kapubejárat, láthatóvá váltak a nyugati oldal kisebb falmaradványai. A Nógrád Megyei Múzeum régészeti irányításával napjainkban is végzik az objektum feltárását, megmentését, nemzeti kincsünk megóvását.

A Börzsöny látképe a várból

Az Ipoly Drégelypalánknál

Eperszüret Drégelypalánk és Ipolyvece között, a határban

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Drégelypalánk külterületén

A vár romjai az 1930-as években

A vár helyreállításának látványterve

A várkapu a helyreállítás után

A vár helyreállításának látványterve

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages