Földeák és Óföldeák népessége
Földeák és Óföldeák népessége
Földeák lakói számának alakulását két korszakra osztva mutatjuk be. Mint már többször említettük, az 1846. év hozta meg a nagy változás időpontját, amikor egy településből kettő lett. Az első időszak ismertetése ezzel az évvel zárul, míg a második a különvált falvak lélekszámának alakulását mutatja be – napjainkig.
Kezdetben a feudális összeírások nem tértek ki a földeáki népesség adatainak pontos rögzítésére, hiszen az adózás szempontjából elégségesnek látták a családfők számának dokumentálását. 1771-ig csak ilyen adatok állnak rendelkezésünkre, így a lélekszám alakulásának meghatározása becsléssel történhet. A történetírás elfogadott álláspontja szerint egy családfő átlagosan öttagú család eltartásáról gondoskodott. Ez a mi számításunk alapja is. A táblázat erre építve határozza meg a XVIII. század első felében Földeák népességét.
A falu lélekszáma a XVIII. század első felében
Év
|
1720
|
1730
|
1735
|
1740
|
1747
|
1756
|
Családfő
|
0
|
63
|
44
|
14
|
46
|
52
|
Összesen
|
0
|
315
|
220
|
70
|
230
|
260
|
Földeákon a mai napig úgy tartják, hogy a községet Návay György hívó szavára ide érkező, Hont és Nógrád megyei telepesek népesítették be. Először Borovszky Samu Csanád vármegye történetét feldolgozó munkájában találkozunk ezzel az elmélettel, amelyet később Oltványi Pál helyi plébános Földeákról írott kötetében és Bohdanecky Edvin a már idézett művében is átvett.
A kutatások nem támasztják alá ezt a feltételezést. Cáfolja az elméletet többek között az is, hogy Nádasdy László gróf, csanádi püspök 1727-ben, tehát a Návayak betelepülése előtt már hiánytalanul beszedeti az egyházi tizedet a faluban. Az a legvalószínűbb, hogy az eredetileg Földeákról elmenekültek és utódaik költöztek vissza. Elősegítették a betelepülést a kamara által megszabott kedvező feltételek is: négy év adómentesség, ennek eltelte után az évente száz forintban megszabott adómegváltás.
A Návay György által 1730-ban elrendelt összeírás szerint hatvanhárom családfő élt a faluban, ez körülbelül 315 lakost jelent. A következő tíz évben jelentősen – mintegy a negyedére – csökkent a családfők száma. Az ok? A községben 1732-ig nem élt földesúr. Amikor a Návayak megszerezték a birtokot, a lakosság megpróbált egyezségre lépni Györggyel, hogy ne költözzék oda, mert jól tudták: a helyben lakó uraság hatékonyabban ellenőrizheti jobbágyait, felmérheti anyagi helyzetüket, ennek alapján szabhatja meg adóterheiket. Az egyezség nem jött létre, Návay György a faluba költözött, a jobbágyok terhei megnövekedtek. Ennek hatására több család elhagyta Földeákot.
Második okként az 1735-ben kitört Péro-féle lázadás és a felkelés leverésében szerepet vállaló szerb határőrök zaklatása hozható fel. Az események hatására Földeákról negyvenhét család menekült el jószágaival együtt. (Csanád megye más településeiről is sokan – a megye lakosságának hetven százaléka – költöztek el a békésebbnek vélt temesi részekre.) A későbbi összeírásokból kitűnik, hogy az elmenekültek nem tértek vissza, de helyüket szinte azonnal új beköltözők foglalták el.
A harmadik, talán a legjelentősebb ok az, hogy 1737 és 1739 között három katasztrofális év sújtotta a falut. 1737-ben árvíz öntötte el a megyét, 1738–39-ben pestisjárvány pusztított. A „gugahalál”-nak nevezett csapás következtében 28 jobbágy hagyta árván családját, meghalt negyvenöt gyermek is. Az életben maradtak szétfutottak, így az 1740-ben végzett összeírás csak tizennégy családfőt talált a faluban, ez körülbelül hetven lakost jelentett.
Az utolsó nagy költözési hullám 1754-ben érte el Földeákot. Návay György zaklatása miatt mintegy negyven család távozott Makóra, Kanizsára, Csanádra. A falu lakosságszáma csak a század második felében stabilizálódik, s jut azután el ötven év alatt a kétezer közelébe. 1756-ig fokozatosan talált magára, lassan növekedett a lakosság száma, és nagyjából visszaállt az 1730–35 közötti időszak szintjére.
A falu népességének alakulása
Év
|
Lélekszám
|
Év
|
Lélekszám
|
1756
|
260
|
1814
|
2258
|
1771
|
962
|
1820
|
2277
|
1779
|
1114
|
1829
|
2098
|
1785
|
1387
|
1834
|
2052
|
1804
|
1709
|
1839
|
2191
|
1810
|
2248
|
1844
|
1980
|
Mint ahogy a táblázat adataiból kitűnik, az 1756-tól 1771-ig eltelt tizenöt év alatt a lakosság száma több mint a háromszorosára nőtt. Az 1771-es évre vonatkozó lélekösszeírás – most fellelt – megyei összesítője szerint Földeákon már 962 lakos élt. Ez az ugrásszerű növekedés nem magyarázható természetes szaporodással. Csakis az 1760-as években létrehozott kertésztelepek – szabóhalmi, mámahalmi, kéthalmi, szárazéri – indokolhatják a növekedést.
Az 1791–92-es dicális (rovásadó-) összeírás Földeák mellett már a telepek szerint tagolva veszi számba a kertészségek lakóinak vagyoni helyzetét.
A lélekösszeírásokban viszont csak 1829-től válik szét a bel- és külterületi nyilvántartás. A község az 1771 és 1810 közötti időszakban nyerte el a XIX. század első felére jellemző lélekszámát.
Ha megfigyeljük 1810 és 1848 között a lakosság számarányának alakulását, azt láthatjuk, hogy az össznépesség ingadozása tíz százalékon belül marad. Kivétel az 1844-es év és az utána következő kettő, amikor ezt a tíz százalékot a csökkenés meghaladja. Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de valószínű, hogy ennek a jelenségnek a magyarázata három okra vezethető vissza. Egyrészről az 1840-es évekre jelentősen visszaesett a dohánytermesztés iránti igény – amellyel Csanád megyében elsősorban a kertészségekben foglalkoztak –, másrészről ebben az időszakban Kelet-Csanádban, valamint Arad és Békés megyében új településeket létesítettek, ahová a Földeákon munkát nem találó házatlan zsellérek átköltöztek. A Tisza és a Maros folyó 1840-es évek elején bekövetkezett rendkívüli áradásai szintén befolyásolhatták a lakosság számának alakulását, ugyanis a víz okozta állapotok miatt többen a végleges távozás mellett döntöttek.
A természetes népességszám-változás mutatói a XIX. század első felében
Év
|
Születtek
|
Meghaltak
|
1820
|
81
|
30
|
1829
|
55
|
31
|
1831
|
32
|
58
|
1832
|
34
|
63
|
1834
|
84
|
39
|
1839
|
78
|
49
|
1844
|
71
|
43
|
A fenti táblázat mutatja meg az 1820 és 1848 között születettek és meghaltak számarányát. (Adatok hiányában a korábbi évekre ezt az elemzést nem tudjuk kiterjeszteni.) Egyértelműen kitűnik, hogy mindig magasabb a születettek száma, mint az elhalálozottaké. Ez alól kivétel 1831 és 1832, amikor országos kolerajárvány tört ki és pusztította a lakosságot. A korabeli viszonyok között megtett óvintézkedések – mérföldenként az utakon és a települések határában őröket állítottak, minden községben megpróbáltak orvost állomásoztatni – ellenére sem tudták megakadályozni a járvány betörését, s ez indokolja a halálozási arány megugrását.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy Földeák község 1848-ra megközelítőleg százharminc éves, e tekintetben nyomon követhető története alatt a lakosság száma mintegy a tízszeresére növekedett, és Csanád megye egyik meghatározó településévé vált.
Az áttelepülést követő időszakban a lakosság számarányának változása hasonló tendenciát mutatott Földeákon és Óföldeákon. Bízvást mondhatjuk, hogy demográfiai tekintetben ekkor – kisebb időbeli eltéréssel – a két község virágkorát élte.
A népességszám alakulása 1850–1990 között
Év Népesség
| 1850 | 2219 |
| 1857 | 2901 |
| 1869 | 2952 |
| 1880 | 3727 |
| 1890 | 4410 |
| 1900 | 4703 |
| 1910 | 5126 |
| 1920 | 5586 |
| 1930 | 5555 |
| 1941 | 5624 |
| 1949 | 5461 |
| 1960 | 4275 |
| 1970 | 3855 |
| 1980 | 3721 |
| 1990 | 3489 |
A fenti táblázat adatai alapján a tipikus alföldi falu életének változása követhető nyomon a XIX. század második felében és a XX. század folyamán. Az 1850-es éveket követő száz évben Földeák lakóinak száma több mint a duplájára nőtt. Az új község létrejöttét követő évtized során ugrásszerűen emelkedett a lélekszám. A fejlődésnek indult Földeákon a jobb élet reménye több környékbeli településről idecsábította az embereket. A falu vezetői felismerték, hogy az iparosok betelepülésével erősödik a község gazdasági helyzete, emelkednek a helyi bevételek. Mivel a művelhető földek mennyiségét tovább növelni nem lehetett, a bevándorlók a kézművesek és kereskedők köréből kerültek ki. 1856 októberében Makóról Kovács József szabómester és Forsinger Antal fűszeres, Apátfalváról pedig Godó Tóth József takácsmester és Turfrik József kovácslegény kérte felvételét a település polgárai közé.
A betelepülés abban az időben nem ment egyszerűen. Ahhoz, hogy valaki földeáki lehessen, először meg kellett szereznie az eredeti lakóhelye szerinti elöljáróság igazolását arról, hogy dolgos, becsületes, hitében erős embernek ismerték meg. Igazolnia kellett azt is, hogy itt lesz munkáltatója vagy rendelkezik az önálló vállalkozás indításához elegendő tőkével. Ezután, ha a tanácsülésen támogatták kérelmét, meghatározott összeg befizetésével, amely általában két forintot tett ki, felvették a falu lakói közé.
Mint ahogy az imént bemutatott táblázatból kitűnik, ez a kedvező folyamat az 1860-as években megtorpant. Oka lehetett egyrészt az 1863-ban bekövetkezett országos aszály. A földeken ekkor olyan kevés gabona termett, hogy kérdésessé vált: miként fogja a közösség a következő aratásig az emberek élelmezését és az állatok takarmányozását megoldani. 1864 tavaszára a helyzet annyira súlyossá vált, hogy az elöljáróság határozatban tiltotta meg a további betelepedési engedélyek kiadását. Közrejátszott a tendencia megváltozásában az is, hogy a császári seregből leszerelt katonák házhelyet és földet követeltek maguknak, amit a község egy idő után nem tudott biztosítani.
A kor szokása szerint a besorozni kívánt katonák számát településenként fejkvótában szabta meg a felsőbb vezetés. Ha nem volt elég önkéntes jelentkező, a hadköteles fiatalok közül sorsolással választották ki, hogy kinek kell bevonulnia. Amennyiben a balszerencse valamelyik módos család tagját sújtotta, a szülők szerződést kötöttek egy vagyontalan ifjúval, aki gyakran nem is volt földeáki lakos, de mint ilyen vonult be katonának.
A szerződésben kikötötték, hogy az általában tízévi szolgálati idő letöltése alatt és után milyen juttatásokban részesül a katonaságot átvállaló. A nincstelenek számára szinte ez volt a felemelkedés egyetlen útja. Ha viszont a sorsolás szegény család sarját jelölte ki, akkor az illető az obsitlevél kiadása után még nyomorúságosabb helyzetbe került. Az általában valamilyen mértékben rokkant, már középkorú férfiaknak esélyük sem volt új életet kezdeni, családot alapítani, a falu koldusainak számát gyarapították. E tény tudatában 1863-ban a földeáki elöljáróság tizennégy obsitosnak házhelyet és a községi földekből fejenként két hold szántót méretett ki. Ez volt az a precedens, amit nem lehetett megismételni, s így végül is az egyik okává vált a népességszám növekedése megtorpanásának.
A XIX. század harmadik harmadától a kommunista hatalomváltásig Földeák népességének gyarapodása töretlen. 1941-re az egészségügy fejlődésének, az életkörülmények javulásának köszönhetően a falu lakóinak száma már meghaladta az öt és fél ezret.
A második világháborút követően kezdődik és tart napjainkig a lakosok számának fogyása. A szinte kizárólag földműveléssel foglalkozó településen demográfiai fordulatot hozott a téeszesítés. A termelőszövetkeztek szervezése megváltoztatta a többség földhöz való viszonyát, az újonnan létrehozott ipartelepek hívó szavára a jobb életben reménykedő földeákiak közül sokan a városi életet választották. Az elmúlt ötven évben tapasztalható közel negyvenszázalékos csökkenéshez hozzájárult ugyan a családmodell átalakulása is. Ma már elenyésző azoknak az otthonoknak a száma, ahol kettőnél több gyermeket nevelnek, a születés–halálozás különbsége az utolsó két évtizedben folyamatosan negatív számot mutat. A tendenciát az átlagéletkor felső határának kitolódása és a földeáki lakosság fokozatos elöregedése erősíti.
Óföldeák népességszámának alakulása a fentebb említett folyamatokhoz hasonlóan ment végbe. Az 1846-os áttelepüléssel az ősközség lakóinak háromnegyedét elveszítette. A helyben maradtak életét nehezítette, hogy a falu önkormányzati és vallási vezető nélkül maradt, valamint az, hogy határát a gyenge gátak továbbra sem védték a Tisza és a Maros áradásaitól.
A népességszám alakulása Óföldeákon 1857–1920 között
Év Népesség
| 1857 | 470 |
| 1869 | 378 |
| 1880 | 477 |
| 1890 | 564 |
| 1900 | 602 |
| 1910 | 701 |
| 1920 | 913 |
| 1930 | 1067 |
| 1941 | 1236 |
| 1949 | 939 |
| 1960 | 936 |
| 1970 | 760 |
| 1980 | 616 |
| 1990 | 534 |
A táblázat adataiból kitűnik, hogy az elvándorlás az 1860-as évekig folyamatos volt. Itt fekvő földjeik művelésére a Návayak egyre nehezebben tudtak munkásokat fogadni, ezért a XIX. század utolsó harmadától kezdve igyekeztek megkönnyíteni a betelepedni szándékozók helyzetét. E szándékuk végrehajtását előmozdította, hogy az 1880-as évek elejére a térségben megépültek a folyók vizét szabályozó töltések. Ebben az időszakban jött Óföldeákra többek között a Molnár, a Vass, és a Lóczi család, leszármazottaik ma is itt élnek.
Az 1900-as évek elején a Návayak további intézkedésekkel próbáltak új lakókat szerezni a községnek. 1913-ban kiépítették az Óföldeákot Földeákkal összekötő lóvontatású vasutat, majd 1914-ben, amikor Földeák megtagadta a megye által szorgalmazott munkáslakás-építési program végrehajtását, Návay László a saját birtokából negyven házhelyet méretett ki, és ezeket igen jutányos áron hirdette meg vételre.
A fenti adatokból jól látszik, hogy a hatás nem maradt el, 1910 és 1920 között a lakosság száma mintegy harminc százalékkal nőtt.
A második világháborút követő társadalmi és gazdasági átalakulás Óföldeákon még nagyobb népességcsökkenéshez vezetett, mint Földeákon. Az 1941-ben összeírt lakosok számához képest 1990-re közel hatvanszázalékos visszaesésnek lehetünk tanúi. Ha ez a csökkenés ebben az iramban folytatódik, nem nehéz megjósolni, hogy néhány évtizeden belül a község akár el is néptelenedhet.
)
