Katolikus sziget a protestáns tengerben | Száz Magyar Falu

Katolikus sziget a protestáns tengerben

Földeák az évszázadok viharaiban sokat szenvedett. Az átvonuló török, tatár csapatok felgyújtották, lerombolták a hajdan virágzó nemesi falu lakóépületeit, kúriáit. Az Alföld egyik páratlan építészeti emléke, az óföldeáki erődtemplom, amely a térség egyetlen falusi gótikus temploma, túlélte a pusztító harcokat. A templom magja feltehetően a XV. században épült, gótikus stílusban. A szentély a nyolcszög három oldalával záródott, keleti, északkeleti, és délkeleti falát gótikus ablakok díszítették. A templom hossza tíz öl lehetett, ebből négyölnyi a szentély. A szentélyt és a hajót valószínűleg gótikus boltozattal fedték. A XV. században vagy a XVI. század elején védőfallal vették körül. A védőfalba tornyok épültek: északon a harangtorony, délen a kapuvédő torony vagy bástya, nyugaton pedig a kaputorony. Az erődfal külső oldalán futott a sáncárok, agyaggal döngölt aljjal és oldalfallal.

A templom az évszázadok során többször megsérült. Az 1552. évi török hadjárat még nem pusztította el, de az 1596-os támadás már teljesen megsemmisítette Földeákot. Ennek áldozata lett a templom és az erődfal jelentős része is. Néhány évtized múlva – a régészeti föltárásokból tudjuk – a kaputorony nyugati felét újjáépítették, és nyolcvan centiméter mélyen aláfalazták az erőd északnyugati szakaszát.

1686-ban a Szeged alól visszavonuló török csapatok feldúlták a Maros-vidéket. A templom romokban hevert, ledöntötték a harangtornyot is. 1723-ban Bieliczky Sámuel plébános hozzákezdett az egyházközség újjászervezéséhez és a templom helyreállításához. Első lépésben fölfalaztatta a szentély falát a padlástérben látható koronázó párkányig, vagyis a mai boltozat fölötti párkányban végződő fal felső széléig. Erre sík födém került. Návay László leírása szerint: „nád stukatúrral volt födve”. A járófelületet téglával burkolták, a tetőzetet nádalták.

A XVIII. század közepén készült birtoktérképek már a helyreállított gótikus templomot ábrázolják, azon huszártornyot vagy inkább a kórus fölé vont tornyot tüntetnek fel. A sekrestye a templom szentélye mellett állt, nyomait a régészeti feltárás során megtalálták. A helyreállított templom hossza húsz méter. A leírások szerint az újjáépített hajónak csak a déli oldalán voltak ablakok, szám szerint kettő. A harmadik négyszögletes ablakot a karzat fölé vésték. A Návayak gróf Engl Antal csanádi püspök engedélye alapján 1758-ban kriptát építtettek a szentély alá, ahová a család évtizedeken át temetkezett.

Földeákon 1759 nyarán viharos jégeső söpört végig. A templomtorony ledőlt, és a mennyezetet egészen a szentélyig beszakította, összetörtek a harangok. Hét év múlva az esperesi látogatási jegyzőkönyv rögzítette, hogy a Návay család helyreállította a templomot, már csak a torony hiányzott.

A Historia domus szerint a templomot 1778–80-ban kibővítették. A nyugati sarok támpilléreit levésték, a hajót egyharmad hosszúsággal, mintegy öt-öt méterrel megnövelték. A hajó mellé fából harangtornyot készítettek. A kórusra kőoszlopokon nyugvó falépcső vezetett. A bővítéssel a templom fölszereltsége és berendezése is teljesebbé vált.

Návay Antal végrendeleti hagyományából 1824-ben készült el a főbejárat előtt a téglából épített torony. 1835 és 1840 között a csúcsíves ablakokat kicserélték. A templom négy-négy barokk ablakot kapott. A sekrestye mérete nyugati és északi irányban bővült.

Az oratórium, becslések szerint, a szentély déli oldalán 1802-ben épült, és 1923-ig állt fenn. A templomban három oltárt emeltek, egyet-egyet Szent László, Nepomuki Szent János és Szent Rozália szűz tiszteletére.

A falakon nem helyeztek el képeket.

Az 1845-ös árvíz jórészt elpusztította Földeákot, és a település a Návayakkal kötött szerződés értelmében – mint láttuk korábban – új helyen épült föl. A szerződés szerint a templom, amit kétszintes magtárrá alakítottak át, Návay Károlyné birtokába került, aki egy új templom építésére kétszázezer téglát adományozott. Az 1824-ben elkészült tornyot lebontották.

Návay László az első világháborúban hadifogságba került. Ott tett fogadalmat arra, hogy ha épségben visszakerül szülőföldjére, a régi templomot újjáépíti. Erre 1923–24-ben került sor Istók Zoltán Makó város mérnöki hivatala mérnökének szakszerű útmutatása alapján. Návay Aranka, Návay Tamás és Návay Andorné biztosította a szükséges anyagiakat.

Návay László elképzelése szerint a brassói fekete templom mintájára a torony a templom északnyugati sarkán épült föl. Visszaállították a gótikus ablakokat, a kórust megnagyobbították, és a karzat új keresztboltozatának pillérei a középkori templom nyugati zárófalára kerültek. A templombelsőt tojáshéj színűre festették, a szentély boltozatát arany csillagokkal díszítették, és a diadalívre színes indamotívum került. A főoltár, a szószék és a kegyúri pad az elbontott makói Maros-fahíd anyagából készült. A famunkákat Gardi István földeáki asztalosmester végezte. A neogótikus szárnyas oltár két szárnyára a történeti Magyarország búcsújáró helyeinek Mária-képeit festették.

A helyreállított templomot 1924. május 24-én Glattfelder Gyula csanádi püspök szentelte fel.

Az óföldeáki templom felszentelése után többször felmerült az önálló plébánia felállításának kérdése. A hosszas előkészületek és tárgyalások után püspöki jóváhagyással 1938. október 6-án Óföldeákon Csepregi Imre pápai prelátus, címzetes apát, kerületi esperes és makói plébános elnökletével létrejött az egyházközségi határkijelölő bizottság, amelynek tagjai között ott találjuk Návay László birtokost, Tass Árpádot, Földeák főjegyzőjét, valamint Virág Sándor földeáki és Takáts Miklós óföldeáki lelkészt, akik megállapították az új egyházkerületet és a plébános javadalmazását.

Az 1970-es évekre a templom állaga erősen megromlott. 1989-ben állagmegóvási és felújítási munkák mellett szakszerű régészeti kutatás kezdődött Béres Mária régész vezetésével. A kutatás kitterjedt a templom külső falkutatására, épületdiagnosztikai vizsgálatokra, a középkori erőd rekonstrukciójára és a templomdomb területének feltárására. A templomdombon XI. századi település nyomaira és temetőre bukkantak. A felújítás során nem változtatták meg a templom hosszát, nem bontották vissza a középkori állapotára. A templomtornyot eltávolították, mivel azon a helyen korábban ilyen nem állt. A templom gótikus stílusú meredek tetőszerkezetet kapott, huszártoronnyal. 1998-ban az épületet körülvevő erődrendszert rekonstruálták.

Valószínű, hogy a XVIII. században helyreállított és többször átépített templom mellett állhatott a plébánia épülete. A plébániaházról az első hírforrás az 1835. június 9-én felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv. Ezek szerint az épületben két szoba, egy cselédszoba, egy konyha, kamra, mellette kocsiszín, fásszín és istálló volt. Kerítése előbb kőből, de a látogatás idején már csak nádból állt. Megállapították azt is, hogy az épület nádfedelű, állaga nagyon rossz, összedőlés fenyegeti. Nem járhatunk mesze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ez lehetett az első plébánia, hiszen helyrehozatalát már nem tartották célszerűnek. Szükségesnek látták viszont egy új épület építését, jobb beosztással és mérettel, hivatkozva a község növekedésére és lélekszámának gyarapodására. Elengedhetetlennek vélték egy káplánszoba kialakítását is. Az építési költségek kiegészítésére ígéretet tett a Návay család, a község munkaerőt és anyagot ígért, de a püspökség sem zárkózott el a pénzbeli támogatástól.

Az 1846-os áttelepülés után az új helyen, amit Új-Földeáknak kezdtek nevezni, azonnal templomépítési bizottságot hoztak létre. A költségek fedezésére a község a Návay családtól százötven hold káposztás- és kenderföldet kapott. Ennek a jövedelmét gyűjtötték össze. A templom alapkövét Csajághy Sándor csanádi püspök 1855. november 18-án tette le.

Az építkezés mozgatója és irányítója Oltványi Pál plébános volt. A munkálatok gyors ütemben haladtak, már 1856. május 11-én megtartották a zöldágünnepséget. A toronykeresztet 1857. július 27-én helyezték el. November 1-jén Oltványi Pál püspöki engedéllyel felszentelte a romantikus stílusú új templomot. A főhomlokzat lépcsős oromzatú, a háromhajós szerkezet miatt igen széles. Sarkait gótikus támpillérek zárják. Az ablakok a földszinten háromszögű, fönt csúcsíves záródásúak. A templomajtó is csúcsíves, fölötte vak rózsaablakkal. A torony hatszögű, amit hat csúcsíves ablak és hat támpillér tagol. A tornyot hatszögű bádogsisak födi. A templombelsőt négy-négy nyolcszögű pillér három hajóra osztja. A háromszakaszos hajót gótikus keresztboltozat zárja le. A gótikus főoltárt Münchenben készítették 1886-ban.

Az 1940-es években a belvizek miatt a templom súlyosan megrongálódott. 1941 őszén a torony és annak egyik földszinti pilléralapzata úgy megsüllyedt, hogy összedőléssel fenyegetett. A javítási költségek 12 250 pengőt tettek ki. Környékét 1892-ben rendezték, körülötte díszparkot alakítottak ki. Bejárata előtt egy öntöttvas feszület és Nepomuki Szent János szobra áll. Ugyancsak a templom előtt áll az első világháborúban hősi halált halt falubeliek emlékére emelt szobor. Pásztor János szobrászművész alkotását: Krisztus átkarolja a haldokló katonát, 1926. november 7-én nagy ünnepségek keretében avatták föl.

Az átköltözőket 1846. október 4-én követte plébánosuk. Először az átalakított régi istállóban kialakított jegyzőlakásban lakott. A község új plébánia építése mellett kötelezte el magát, amit 1848-ban el is készítettek, 1856-ban és 1861-ben egy-egy szobával bővítették. Az épület részben téglából, részben vályogból készült, és zsindellyel fedték. A kor szemléletének megfelelően irodát, hálószobát, ebédlőt, vendégszobát, cselédszobát, konyhát, kamrát, nyári konyhát és istállót alakítottak ki. Az 1856. április 7-én kötött szerződés szerint a község vállalta a káplánszoba megépítését, amely 1861-ben készült el egy új istállóval, kocsiszínnel és magtárral egyetemben. Addig a káplánt a vendégszobában helyezték el. Az egész telket vert fallal vették körül. A plébánia jó karbantartását a község vállalta. 1889-ben azonban, amikor Németh Sándor plébános a tető javítását szorgalmazta a községnél, kérése süket fülekre talált.

Hoffman János plébános 1905. október 1-jén foglalta el új, földeáki állomáshelyét. Az épületet akkor már siralmas, összedőléssel fenyegető állapotban találta. A kisebb melléképületeket a templomépítésből megmaradt és idővel hatezer koronára felszaporodott alap kamataiból javítgatták. Návay Lajos indítványára a község engedélyezte, hogy ezt a pénzösszeget teljes egészében a plébánia helyrehozására fordítsák.

Mivel a summa nem fedezte a költségeket, ugyancsak Návay Lajos javaslatára az alkotmányos küzdelmek idején a megyei tisztviselők segélyezésére felajánlott és fel nem használt ezer koronát kérték vissza. Azt is vállalták: ha ez az összeg kevés lenne, a testület költségvetéséből fogja kipótolni.

A javítás idején a plébános és a káplán az óvodában lakott. A szélesebb folyosóval és felmagasított fallal, valamint új ajtókkal és ablakokkal ellátott épület a munkások sztrájkja miatt csak 1906-ban készült el.

A XVIII. század elején restaurált régi templom körül feküdt a fallal kerített temető, cinteremmel, ahová bárki, igaz, elég drágán – 1765–66-ban egy-két, míg 1782-ben már tíz forintot kellett fizetni egy sírhelyért – temetkezhetett. Gróf Engl Antal csanádi püspök 1758. október 11-én kelt leiratában elrendelte, hogy a kriptába temetkezni akaró nemesnek húsz, a közrendűnek pedig tizenkét forintot kell fizetnie a stólán kívül a templom pénztárába taksa címén, aminek fele a plébánost illeti.

A kripta bejárata először a szentélyből nyílt, majd Návay Antal 1783-ban kívülről nyitott egy vasajtóval ellátott bejárati ajtót.

A köztemető a község keleti részén feküdt, a házaktól viszonylag távol. Hamar betelt, ezért 1776. március 27-én újat nyitottak, ezt 1831-ben zárták be. Ugyancsak a keleti részen, árokkal körülvéve és kapuval ellátva újat alakítottak ki, amit az áttelepülésig használtak. Karbantartásáról a község gondoskodott.

Az áttelepülés után az új helyen 1846. október 4-én nyitották meg az első, ötholdnyi területen fekvő temetőt. Oltványi Pál plébános kétezer forintos költséggel a Szenvedő Krisztus tiszteletére hamarosan felépítette a neogótikus temetőkápolnát, amit testvére, Oltványi István nagyprépost 1864. június 7-én áldott meg. A kápolna alatt Oltványi Pál hatszázforintos költséggel kriptát alakíttatott ki azzal a céllal, hogy oda papokat, apácákat temessenek.

A kápolna a földeáki római katolikus templom mintájára épült. Ismétlődik a két támpillér, a csúcsíves kapu melletti függőleges falsáv és a lépcsőzetes oromfal. Szent Péter és Szent Pál apostol szobrát pilléreken helyezték el. A fából ácsolt tornyot bádogsisak fedi. A kálváriát a kápolna előtt alakították ki. A díszes kereszt és a tizennégy stáció 1912-ben készült el helyi lakosok adományából.

Az új földeáki temetőt körülárkolták, zárható kapuval látták el. Ebben az időben temetőőrt és sírásót nem alkalmaztak, a rokonok hantolták el az elhunytat. 1892-ben Péli Antal két holdat vásárolt a temető mellett, amit átadott a községnek a sírkert bővítésére. Az új rész közepébe keresztet állítatott, az előtt egy márvány emlékkövet helyeztetett el már a község az alábbi felirattal: „Ezen temetőt istenes, jámbor szándékból a földeáki római katolikus hitközségnek ajándékozták öreg Péli Antal és neje Kurunczi Anna. 1892.” Az új temetőrészt Balaton János esperes áldotta meg 1892. október 9-én.

A temetőőr háza már 1884-ben elkészült a temető területén, és a templom körül kivágott fák árából, valamint külön püspöki engedéllyel felhasznált egyházi tőkéből 710 forint költséggel.

A lassan újratelepülő Óföldeák lakói a földeáki temetőbe temetkeztek eleinte, ami a távolság miatt meglehetősen terhes volt. 1931-ben Bóra Árpádné született Návay Ilona ezerszáz négyszögöl területű szántót vásárolt, amit Óföldeák községnek adományozott keresztény köztemető létesítése céljából. Feltételül szabta, hogy a sírkertet drótkerítéssel kell körülvenni, és oda később kálváriát is kell állítani. Az adományt a képviselő-testület közgyűlésén egyhangú szavazással elfogadta.

A földeákiak túlnyomó része a XIX. század elején a római katolikus vallást követte, csak néhány görög katolikus és református keveredett közéjük. Ők – sajátjuk híján – a katolikus templomba jártak, és gyermekeiket is ott keresztelték meg. 1783-ban még 87 görög katolikus élt a faluban, ám ők lassanként asszimilálódtak, létszámuk 1850 körül már csak egy-két családra csökkent. A reformátusok viszont Vásárhelyről és a szomszédos makói tanyákról egyre többen települtek be. Már 1885-ben iskolát szerveztek gyermekeik számára, és imatermet működtettek. Számuk 1930-ban 426, a falu lakosságának 7,6 százaléka.

A ma is álló templom, iskola és tanítói lakás építését Szirbik Sándor makói lelkész kezdeményezte. A terveket Loós János makói iparművész-tanár készítette. Az építkezésre 1937–1938-ban került sor. Az épület modern tömeghatású: a tizennyolc méter magas torony négyzetes hasáb alakú, tetején visszaugró nyitott kis építménnyel. A homlokzatot függőleges téglasávok és a harangok magasságában félköríves ablakok tagolják. A torony alatt helyezték el a bejáratot, ehhez csatlakozik szemben és balra az L alakú sík födésű imaterem, melynek utcai falai attikás fölmagasításúak, ami templomi külsőt eredményez.

Zsidók először az 1795. évi összeírásban szerepelnek két fővel. Számuk 1858-ra huszonötre nőtt. 1880 körül már néhány nazarénus család is élt a községben.

Földeákon a kezdetektől fogva jelentős kultusznak örvendett Nepomuki Szent János, valószínűleg a gyakori vízáradások miatt. Már a XVIII. században szobra állt a templom előtt, ami azonban tönkrement. Návay Nepomuki János 1811-ben fogadalomként egy új kőszobrot állítatott fel védőszentje tiszteletére a gajdosi határban. Sajnos fenntartási alapot nem hozott létre, így az 1835-re már igen siralmas állapotba került. Návayn kívül a szárazéri kertészek szintén állítottak egy Szent János-szobrot a Szárazér mellett, melyhez a szent ünnepének előestéjén és nyolcada alatt mindennap az esti órákban processzió vonult, és ott litániát tartottak.

A lakosság erkölcsi állapotát 1835-ben jónak minősítették, külön élő házastársat nem találtak. Az 1850-es egyházlátogatási jegyzőkönyv írja a falubeliekről: „Isten és Egyház törvényeit pontosan megtartják, a beszédeken, délelőtti, délutáni istentiszteleteken jelen vannak! A templomban nemcsak az asszonyok és a lányok, hanem a férfiak is énekelnek.”

A vasár- és ünnepnapi istentisztelet délelőtt tíz órakor kezdődött, délután fél kettőtől fél háromig tartott a katekézis, háromkor kezdődött a litánia. Haldoklóhoz indulva a nagyharanggal adtak jelt, hogy a hívek kísérhessék az oltáriszentséget. A húsvéti gyónást a nagyböjt harmadik vasárnapja utáni héten végezték a következő beosztás szerint: hétfőn a férfiak az 1.-től a 40. házszámig, kedden az asszonyok, szerdán a férfiak a 40.-től a 80. házszámig, csütörtökön az asszonyok, pénteken a férfiak 80.-tól a 120. házszámig, és végül szombaton újra az asszonyok. A legények szerdán délután, a lányok pedig csütörtök délután gyóntak. Reggel hat órakor a nagyharang kondulása figyelmeztette a gyónókat kötelezettségük teljesítésére. Este újra volt emlékeztető harangozás az ünnepi áldozók részére hálaadásra, a vasárnapi gyónóknak pedig előkészületre. Minden abban részt vevő gyónócédulát kapott, amit a plébános húsvét után házról házra járva összeszedett, és így szerzett tudomást arról, hogy ki maradt el.

A templom és a falu védőszentjének, Szent László királynak a búcsúját nagy ünnepléssel tartották meg. Teljes búcsú engedélyt a templom első alkalommal 1768. március 28-án nyert el XIII. Kelemen pápától, amelyben minden hívő részesülhetett, aki Szent László ünnepén meggyónt. Ezt a brevét gróf Engl Antal csanádi püspök 1768. június 29-i egyházlátogatása során hirdette ki. Az ünnepnapon a falu apraja és nagyja kitüntető szeretettel látta vendégül a környező községekből nagy számban érkezett búcsúsokat. Az ünnep délelőttje az egyházé volt, a délután és az este pedig a vidám szórakozásé.

Az átmulatott éjszaka után másnap vontatottan haladt a munka. Mivel így két nap telt el anélkül, hogy dolgoztak vagy robotmunkát végeztek volna, amit a Návay család természetesen nem nézett jó szemmel, a földesúr „a hívek nevében” kérte és szorgalmazta, hogy a búcsú ünnepét a Szentszék helyezze át a következő vasárnapra.

XVI. Gergely pápa 1842. január 28-án kiadott brevéjében helyt adott a „hívek összessége” kérelmének, és megengedte, hogy Szent László ünnepét a búcsúval együtt a következő vasárnapra helyezzék át. Lonovics József csanádi püspök ezt a brevét 1842. március 22-én írta alá és továbbította Földeákra. Ekkor tudták meg a hívek a dolgot, de ellene már nem tehettek semmit. 1848-ban a jobbágyi státustól megszabaduló földeákiak azonnal, írásban kérték a búcsú ünnepének visszahelyezését eredeti időpontjára hivatkozva arra, hogy ők azt annak idején nem kérték, és az áthelyezést követően újra és újra jégeső veri el a határt, s ebben Isten büntető bosszúját látják. Egyúttal fogadalmat tettek a búcsú napjainak szigorú – misehallgatással és munkaszünettel egybekötött – megünneplésére. Kérésüket a püspök 1848. június 20-i leiratában teljesítette.

Németh Sándor volt Földeáknak talán az első karizmatikus plébánosa, akire még ma is hivatkoznak egyházi ügyekben. 1882–1891 között töltötte be hivatását. Többször tiltakozott a szombati és az ünnepeket megelőző esti táncvigalmak ellen. Ennek hatására az elöljáróság tilalmazta a nagyvendéglőben a vecsernyék ideje alatti táncot és a zeneszolgáltatást. A rendelet ellen vétőt 1890-ben tízforintos bírsággal sújtották. A vihar elleni harangozás is ebben az időben jött divatba.

A vallásos meggyőződés erősítését szolgálták a különböző hitbuzgalmi egyesületek, társulatok. Az elsőt 1780-ban Kovács Mihály plébános szervezte meg Oltáriszentség Társulata néven, amelyet Christovics Imre püspök 1780. augusztus 25-én keltezett leiratában erősített meg. A társulat ünnepét október első vasárnapjain tartotta, amire külön búcsúengedélyt is nyert. Ezt a hitbuzgalmi társulatot 1787-ben II. József császár sok más egyesülettel egyetemben feloszlatta, ingó és ingatlan vagyonát lefoglalta. A társulat pénztárában ekkor húsz forint hatvan krajcárt találtak. Az összeget közpénztárba kellett befizetni.

A jámbor társulatok formálisan tehát megszűntek, tagjaik buzgósága tovább élt. Elsősorban a Rózsafüzér Társulat örvendett közkedveltségnek a nép körében. Földeákon a három Mária asszony állt a szerveződés élén, akik a Mária lányokat is vezették. A rózsafüzér-imádságok mellett, amelyre szerveződtek, nagyobb ünnepeken a körmenetekben, fehér ruhában, rózsakoszorúval a fejükön vonultak, lobogókkal, Mária- szoborral. Működésüket 1883-ban alapszabályba foglalták.

1858-ban hivatalosan két társulatot ismertek Földeákon. Az egyik az 1855-ben alakult Szeplőtelen Szív Tisztelőinek Társulata a másik pedig a Rózsafüzér Társulat. Az utóbbi tagjainak minden hónap első szombatján énekes miséjük volt, amely alatt hat tag égő fáklyával a kezében az oltár mellett állt. A társulat elhunyt tagjaiért november ötödikén tartottak gyászmisét. Mária-ünnepeken gyóntak. A Rózsa társulat 1891-ben 490 tagot számlált. 1884-ben alakult a Jézus Szentséges Szíve Társulat, valamint a pogány gyermekek megsegítésére a Jézus Szent Gyermeksége Társulat. 1889-ben pedig a Szentháromság Társulat. Ezeknek a társulatoknak későbbi működéséről sajnos nem maradt fenn dokumentum.