A műkedvelőktől az agitkultbrigádig
A műkedvelőktől az agitkultbrigádig
A község első önkéntes társadalmi szervezete, a tűzoltó-egyesület, 1922-ben alakult. Kezdetben a híre volt nagyobb, mint a teljesítőképessége és hatékonysága, mert mindössze néhány vödör volt a felszerelése. Az egyesület tagságához tartozni a falu közvéleményében bizonyos elismertséget jelentett, mert a tűzoltók bátor emberek voltak. 1932-ben vásárolták az első korszerűnek számító eszközt, egy kézi hajtással működő, vízipuskának nevezett tűzoltó szerkezetet. Az egyesület tagsága ekkorra állandósult. A helyi tűzoltócsapat légvédelmi, elsősegélynyújtó feladatokat is ellátott, valamint a közrend fenntartására is megbízást kapott. Ez utóbbira is szükség volt a csűrdöngölő bálok, színi előadások alkalmával. Hajdan minden nyáron megrendezték a tűzoltók bálját az úgynevezett rossz ólban, amely valójában egy istálló volt, amit a helyiek ólnak neveznek. Az épület oldalán lévő nagy réseket a bálok alkalmával zöld gallyakkal fonták be. A mulatságon – melyet mindig nagy érdeklődés kísért – belépődíjat szedtek, a zenét valamelyik szomszédos faluban működő, a derceni vagy az izsnyétei fúvózenekar szolgáltatta. A tűzoltóbál gyakran fulladt verekedésbe, a szervezők ekkor véget vetettek a rendezvénynek. A gáti tűzoltók vasárnaponként a Mérce-patak partján gyakorlatoztak. A ma is tevékenykedő egyesület 1958-ban egy már korszerűnek mondható tűzoltókocsit kapott, amely még napjainkban is működik.
A cseh hatóságok már uralmuk kezdetén korlátozták a gáti falusi könyvtár használatát. Tartalmuk és nemzeti vonatkozásuk miatt megtiltották az iskolás gyermekeknek a művek jelentős részének az olvasását, sőt azokat később be kellett szolgáltatni az illetékes állami hivatalnak. Később társadalmi alapon működött a falusi könyvtár. A Biblia, Petőfi verseinek olcsó kiadása, a különféle kalendáriumok, meséskönyvek kötetei a legtöbb családnál megtalálhatóak voltak.
Szájról szájra hagyományozódtak a község eredetével és a Szernye-mocsárral kapcsolatos mondák, történetek. Megszokott jelenség volt a két világháború között Gáton, hogy a ház asszonya vagy a legjobban olvasó családtag vasárnap délután az egész família jelenlétében mesét olvasott. Az emberek kölcsönösen keresték, cserélték egymás között a jobb könyveket. Kacsó Etel többgyermekes falusi asszony ritkaságszámba menően több száz könyvet olvasott el. A Magyarországról rendelt folyóiratokat elolvasás után beköttette, úgy hagyta a családjára. Az egykori petróleumlámpás világban a falu olvasottsága sokkal szélesebb körűnek tekinthető, mint napjaink televíziós korszakában.
Az 1930-as évek elejétől élénk, öntevékeny kulturális élet alakult ki a faluban. Fő irányítója az iskola igazgató-tanítója, Tóth László, az ő szervezésével alakult meg a gáti színjátszó csoport, amely a következő években számos előadást tartott. Műsorán a korban is kedvelt népszínművek szerepeltek, amelyeket a környező falvakban is előadtak. Így például játszották Abonyi Lajos A betyár kendője, Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris, A sárga csikó, Szigligeti Ede Csikós, Cigány, Tóth Ede A falu rossza és más szerzők darabjait.
A gáti sportegyesület az 1920-as évek végén alakult, azonban sokáig csak az önfenntartó labdarúgócsapatot jelentette. A focistáknak Beregszászból sikerült használt felszerelést és labdát kapniuk. Helyi mérkőzéseket játszottak, csak néha volt módjuk meghívni valamelyik környékbeli falu labdarúgóit találkozóra, amely mindig nagy eseménynek számított Gáton. Sajátos ügyességi vetélkedésként űzték ebben az időben a kötélhúzást. Népszerű volt a gátiak körében a kuglizás, melynek pályáját a kocsma udvarán állították fel.
A két világháború között a falu mértékadó személyiségei között tartották számon Moravec János (1895–?) malomtulajdonost és földbirtokost, bár nem a község szülötte volt. Kassán végezte felsőipari iskolai tanulmányait, majd az első világháború éveiben a 66. gyalogezred katonájaként az orosz, illetve a román fronton harcolt. Az összeomláskor szerelt le. Az impériumváltozás után Gáton telepedett le, és a Csehszlovákiában megalakult Egyesült Magyar Párt aktív tagja. Hosszú ideig a helyi Hitelszövetkezet elnökeként tevékenykedett. Összesen százharminc lóerő teljesítményű malomüzemében tizenkét munkást foglalkoztatott. 1945 után a családjával Munkácsra költözött.
Itt szólunk az 1945. évi impériumváltozásig több mint fél évtizeden át tevékenykedett gáti leventeegyesületről, amely az 1938. november 2-i első bécsi döntés után alakult meg a községben, amikor a település a Tiszaháttal együtt visszatért Magyarországhoz. A 13–21. év kor közötti fiatalok nevelését és katonai előképzését parancsnokként Kiss Jenő tanító, és helyetteseként Bak Vince helyi fiatalember végezte. A foglalkozásokat vasárnap délelőttönként tartották. Ez az egyesület is minden évben megrendezte a már említett rossz ólban a leventebálját, amely népszerűbb volt a tűzoltókénál. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy a meghívott zenekar nemcsak a hagyományos csárdást játszotta, hanem a kor kedvelt új táncdalait is.
A gáti magyarság nyelvének és nemzeti önazonosságának a megtartásában döntő szerepet játszottak – s játszanak ma is – az újabb impériumváltozást követő évben, 1946-ban megalakult műkedvelő körök. Ezek között a legjelentősebb szerepet talán a színjátszó csoport töltött be, amelyet kezdetben Bak Emma, majd Sztirics Vilmos tanító vezetett. Tagjai elsősorban népszínműveket adtak elő, a legnagyobb sikerrel Szigligeti Ede Cigány és Tóth Ede A falu rossza című darabját játszották. Nemcsak Gáton, hanem a szomszédos falvakban – Gúton, Nagybégányban, Makkosjánosiban, Dercenben, Kisbégányban – is felléptek.
A színjátszó csoport legtöbbet szereplő tagjai voltak többek között Bak Endre, Bak Ilona, Bak Viktor, Kacsó Bellus, Nagy Kálmán, Végh Géza. A gátiak mindig nagy tapssal jutalmazták a tánccsoport műsorát, különösen Vogel Ibolya és Tusa Sándor magyar csárdását. A kultúrház együttesei, körei rendszeresen szerepeltek a beregszászi járási és a területi (megyei) kulturális szemléken is. Az intézményben napjainkban is több műkedvelő – tánc-, irodalmi, hagyományőrző kör, illetve színjátszó – csoport működik.
Évtizedekig az iménti községi együttesek tagjainak, valamint a középiskola tanulóiból alakult énekkarnak és tánckörnek volt a feladata a különböző társadalmi rendezvények műsorának bemutatása. Egy példa 1985. március 8-áról Czébely Lajos Naplójából: „Már kora reggel egy kislány keres fel üzenettel: a gáti műkedvelőkkel a tehénfarm munkásainak nőnapi műsort ajándékozunk. Odasietek. Útközben azon bosszankodom, hogy megtaláltak. A műsor sikernek örvend. Úgy látszik, már teljesen hozzászoktatták a népet az álkultúrához.”
A következő évi bejegyzés, március 18-án: „A gáti műkedvelő csoporttal (agitkultbrigád) Nyárason, Nyilakon, a szovhoz garázsában és a tehénfarmon.” Ezek után nem véletlen, hogy nagy esemény volt Gáton, amikor 1988 novemberében először rendeztek táncházat – egyben egész Kárpátalján is – a faluban az anyaországi Sebő együttessel, élén Halmos Bélával. Nemcsak a környékről, hanem a távoli Viskről is érkeztek érdeklődők. A következő évben, 1989. szeptember 17–18-án, Mezőkaszonynál lépve át az országhatárt, először jutott el a gáti folklóregyüttes külföldre, „Magyarba”, a tokaj-hegyaljai Tállyán rendezett szüreti napokra. Az utazás körülményei Czébely Naplójából: „A határról (a szovjet vámosok) visszavitetik a hegedűket és a nagybőgőt, mert nincs rá átviteli engedélyünk. A harmonikámat könyörületből átengedik, hogy legyen min lejátszani a műsort. Rossz hangulatban érkezünk. A (felvidéki) rozsnyóiak, akik szintén hivatalosak, kölcsönadják hangszereiket, s így minden megoldódik. Szégyenkezünk, de nincs mit tenni. A műsor után barátkozás a szlovákiai magyarokkal. Vacsora után táncházat csinálunk.”
Évtizedek óta a falu másik fontos művelődési intézménye a községi könyvtár, amely rendszeresen szervezett író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket kárpátaljai írók részvételével, illetve műveikből. Az 1980-as évek végén a bibliotéka állománya meghaladta az ötezer kötetet, amelynek azonban csak mintegy negyven százaléka volt magyar nyelvű. Különösen eredményes időszak fűződik Lőrincz Alíz könyvtáros nevéhez. A könyvtár állománya jelenleg 9501 kötet, amelynek azonban csak egyharmada magyar nyelvű, 3267 mű. A bibliotékának évek óta nincs lehetősége állományának gyarapítására – 1999-ben például már egyetlen könyvet sem tudott vásárolni –, sőt újságot, folyóiratot előfizetni pénzhiány miatt.
Gáton az 1950-es évek elejétől hosszú ideig működött egy népi (cigány)zenekar Farkas Mihály vezetésével, de a prímás halála után az együttes megszűnt. Sok cigánygyermek tanult meg ekkor hegedülni. Napjainkban a cigányok egyenként ünnepeken kántálni járnak a faluban. Néhány évig egy ifjúsági fúvózenekar tevékenykedett a községben, de vezető híján ez is feloszlott.
Az 1980–1990-es évek fordulójáig a művelődési házban a falu határán túl is jól ismert dal- és táncegyüttes tevékenykedett, amely a Bereg-vidék magyar folklórkincsét adta elő. Máig emlékezetes eseményként tartják számon Gáton az erdélyi Szatmári Északi Színház 1981. április 11-én tartott előadását a helyi művelődési házban. A korábbi több évtizedes elzártság után a helyi kultúrházban már neves magyarországi énekesek is felléptek, így például Zalatnay Sarolta – több alkalommal is –, Szűcs Judit, Katona Klári, Kovács Kati és mások.
Gát jeles szülötte Cipola Gizella (1945), a Kijevi Állami Operaház magánénekese. Az elemi után a közeli Nagyberegen járt középiskolába, majd a munkácsi tanítóképzőbe iratkozott. Az intézmény tanára, Gáti József fedezte fel énektehetségét. Zádor Dezső (1912–1985) zeneszerző, az Ungvári Zeneművészeti Szakiskola igazgatója közbenjárására a fiatal lány az ungvári intézményben folytatta tanulmányait. Innen a harkovi konzervatóriumba, majd diplomája átvétele után a kijevi operához került, amelynek ma is tagja. A nemzetközi Glinka Díj egyik nyertese. A Japánban hagyományosan rendezett Giacomo Puccini nemzetközi énekversenyek egyikén, 1976-ban elnyerte a Pillangókisasszony címet. A világ számos országában szerepelt, számos kitüntetés birtokosa.
A helyi sportegyesület szakosztályainak és tagjainak száma 1945 után gyarapodott. Továbbra is a labdarúgás vonzotta a legtöbb érdeklődőt, napjainkban három különböző korosztályt – serdülő, ifjú, felnőtt – tömörítő csapat működik. Közöttük legeredményesebb az ifjúsági, amely a területi (megyei) bajnokság egyik csoportjában az első között szerepel. A labdarúgón kívül kézi-, kosár-, illetve röplabda-, valamint atlétikai szakosztályok is tevékenykednek a sportegyesületben, de szereplésük nem rendszeres a különböző versenyeken.
Tusa Sándor és Vogel Ibolya tanító 1954-ben, a pedagógusokból alakult tánccsoport fellépésén
Kacsó Ilona az iskolai tánccsoport tagja 1955-ben. A kislány hosszú évekig emlékezetes sikereket aratott szerepléseivel
A gáti labdarúgócsapat 1960-ban. A fotót Kacsó Ilona őrizte meg
