Források

Teljes szövegű keresés

Források
Az annotált forrásjegyzékben használt rövidítések
EA = Ethnológiai Adattár, Néprajzi Múzeum (Budapest).
KTÁL = Kárpátaljai Területi Állami Levéltár, Ungvár-Beregszász, Derzsavnij Arhiv Zakarpatszkoji Oblaszti, Uzsgorod-Beregovo. Fond/fond, opisz/csomó, edinica hranyenyija/ügydarab, nomer/lapszám.
MOL = Magyar Országos Levéltár, Budapest.
Lehoczky = Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Budapest-Beregszász, 1996. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó 719. p.; eredeti kiadása: Beregvármegye monographiája. I–II. köt. Általános rész, 461. p., III. köt. Különös rész, 870. p., Ungvár, 1881. Pollacsek Miksa nyomda.
Falu a lápon. Gát és környéke fekvésével, valamint őstörténetével foglalkozó, általunk felhasznált alapadatok a következő művekben találhatók. Frisnyák Sándor: Kárpátalja gazdasági térszerkezete a 18–19. században. = In. Kárpátalja. Szerk. Boros László. Nyíregyháza, 1999. Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Jurányi Lajos Egyesülete kiadása. 105–107., 109. p., Kókai Sándor: Bereg vármegye vonzásközpontjai és -körzetei a XIX. sz. közepén. = In. Kárpátalja. (Szerk. Boros László.) I. m. 146–147., 149. p. Az éghajlatról, Várady Irén: Kárpátalja csapadékviszonyai. Szeged, 1939. Árpád nyomda. 40., 43., 51., 75. p. Fatula Mihály-Pap István-Szabó László: Környezetünk, egészségünk... Ungvár–Budapest, 1995. Intermix Kiadó, 15–17., 19., 21., 36–37., 114. p. Szeghalmy Gyula: Felvidék. (Előszó: József királyi herceg.) Budapest, 1940. A Magyar Városok Monográfiája kiadóhivatala, 515., 517. p. Beregvármegye ismertetője. (Szerk., összeáll.: Réti Béla.) Miskolc, 1940. Ludvig István könyvnyomda. 9–10. p., Anjou-kori Okmánytár. VII. köt. 1358. január 1–1359. március 31. (Szerk. Tasnádi Nagy Gyula.) Budapest, 1920. MTA kiadása., 410. p., valamint Lehoczky: Beregmegyei helynevek. = In. Ethnographia, 1899. X. évf., 2. sz., 99–106. p., Bagu Balázs: Bátyu község földrajzi nevei és néprajzi vonatkozásai. = In. „Szem látta, szív bánta...” Kárpátaljai néprajzi és honismereti dolgozatok. (Szerk.: P. Punykó Mária.) Budapest– Beregszász. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó. 144. p. A lápról l. Lehoczky: 26–28. p., Uő.: I. köt. 1881. 54., 56. p. A víznevekről és a gátakról, a Szernye-mocsár nevének keletkezéséről Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. IV. bővített, javított kiadás. II. Budapest, 1988. Akadémiai Kiadó. 574. p. Bellon Tibor: Ártéri gazdálkodás az Alföldön az ármentesítések előtt. = In. A Kárpát-medence történeti földrajza. I. m. 311–319. p. Régebben a mocsaras, lápos vidéken a rétségekben és a nádasokban a pákász egyaránt foglalkozott halászattal, vadászattal és madarászással, így tartva el saját magát és családját. 1945 után a láp területét is államosították, ahol a környező falvakban alakított kolhozok (kollektyivnoje hozjajsztvo = kollektív gazdaság) és szovhozok (szovjetszkaja hozjajsztvo = állami gazdaság) gazdálkodtak. Az ungvári egyetem botanikusprofesszora, Fodor István végzett alapvető kutatásokat a Szernye-mocsár élővilágában. Fodor István: A lecsapolással károsodott az őstermészet. (A Fekete/Szernye/-mocsár sorsa.) = Kárpáti Igaz Szó, 1996. november 14. 6. p., Még egyszer a Szernye-mocsárról. (Csatornák helyett biológiai beavatkozást.) = Kárpáti Igaz Szó, 1997. január 23. 6. p., A Fekete- vagy Szernye-mocsár. = Napút (Budapest), 1999. november. 37–38. p., A Gáthoz tartozó Csonkás-erdő 1940-es évek eleji kivágásával kapcsolatos adatok Bak Viktor személyes közléséből származnak. Kobály József: Sine ira et studio. Ungvár, 1998. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Clio-sorozat 6–40. p., Lehoczky. 35–54. p. Lehoczky: Honfoglalás kori sírról Beregszászon. = In. Archeologiai Értesítő, 1900. XX. évf., 3. füzet, 398–402. p., Uő.: Beregvármegye keletkezése. = In. Századok, 1872. VI. évf., 7. füz., 455–466.p. Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. (Bevezető és jegyzetek Györffy György.) Budapest, 1975. Magyar Helikon. 90., 92. p.
Stagnum, Nagy út, Clausura, Gaath, Gát. Az Árpád-korban a későbbi Bereg vármegyének nevet adó Borsova várról, illetve a településről l. bővebben Sipos Zsigmond: Borzsova monographiája. Beregszász, 1911. Balogh Tamás nyomdája. 303 p. Lehoczky: Emlékezete egy XIV-dik századbeli magyar történetírónak. = In. Századok, 1880., XIV. évf. 68–70. p. A volt szovjet és a mai ukrán történetírásnak a jelenlegi Kárpátaljával kapcsolatos nézetére két alapvető munka: A boldogság felé. Kárpátontúl vázlatos története. Uzshorod, 1975. Kárpáti Kiadó, 14. p. (a magyar kiadás előtti évben, 1974-ben Moszkvában díszoklevelet nyert a szovjet Ismeretterjesztő Társulat országos tudományos-ismeretterjesztő irodalmi pályázatán), vala-mint Nariszi isztoriji Zakarpattjá. Tom I. (z najdavnisih csasziv do 1918 roku). Redakcijna kolegijá. Uzsgorod, 1993. Zakarpatszkogo oblasztnogo upravlinnjá po preszi. 52. p. A ruszinokról Kobály József: A mai Kárpátalja területének népei a középkorban. = In. „Szem látta, szív bánta...” i.m. 45–58. p. A középkori magyar nyelvhatárról a mai Kárpátalja területén Kocsis Károly: Az etnikai térszerkezet változásai a Kárpát-medencében (896–1920). = In. A Kárpát-medence történeti földrajza. (Szerk. Frisnyák Sándor.) Nyíregyháza, 1996. 49–51. p. Borsova, illetve Bereg vármegye kialakulásáról Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. Akadémiai Kiadó, 520–524., 526. p. A leleszi konventről: a Bodrogköz északi részén, Királyhelmec városa közelében fekvő Lelesz községben székelő prépostságot – mely az esztergomi érsek alá tartozott – a XIII. század második felében hiteleshelyi tevékenységre, oklevelek kiadására is feljogosították. Konventje közel húszezer 1526 előtti, középkori oklevelet őrzött meg, amelyek jelenleg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban találhatók. Gát falu 1397. évi birtokadományozásáról Mályusz Elemér: Zsigmond-kori oklevéltár. I. Budapest, 1957. Akadémiai Kiadó, 522., 543. p. A munkácsi uradalomról Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890. MTA kiadása, 409–410., 415., Mátyás király adományáról fiának, Corvin Jánosnak Pesty Frigyes: Lumpertzaza (Beregszász) és a munkácsi uradalom. = In. Századok, IV. évf., 1870. 256–257. p.
Hadak útján, szánandó állapotban. Lehoczky: Zrínyi Ilona napjai Báthory Zsófia halála után. = In. Századok, 1877. XI. évf., 880–882. p. A falvak szerinti Bereg vármegyei lajstromban Gátról KTÁL. Fond 10., op. 1., ed. hr. nr. 107. Az 1649., illetve 1699. évi összeírásokról: Lehoczky. 1881. III. köt. 257–258. p. A munkácsi várról, Szakáll Mihály: Egy felvidéki vár a XVII. században. = In. „Szem látta, szív bánta...”, i. m. 79–90. p.
Hej, Rákóczi, Bercsényi... A Rákóczi-szabadságharc Bereg vármegyei vonatkozásairól és a fejedelem munkácsi uradalmáról a legbővebben Lehoczky: 90–107. p. Labancnak nevezték a Thököly-, illetve a Rákóczi-szabadságharc idején a magyar nép érdekeiért, az ország függetlenségért küzdő kurucok ellen császári zsoldban harcoló, részben magyar származású katonákat. Az ezereskapitány egy ezrednyi erőt tömörítő katonai egység parancsnoka volt. Az elnevezést a XVII. század második felében és a XVIII. század elején, főként Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc kuruc hadseregében használták. A hajdúk a Rákóczi-szabadságharc után elveszítették katonai jelentőségüket, és a XVIII. századtól elsősorban rendfenntartó feladatokat láttak el egyenruhás öltözékben a vármegyék, illetve a városok hivatalainál, valamint az uradalmakban.
Rögökbe kapaszkodva. A Rákóczi-uradalom Schönborn családnak való adományozásáról Lehoczky: 1881. III. köt. 595–596. p. A família egyházi patrónusi (kegyúri) jogáról, III. Károly király által 1731. június 4-én kiadott oklevél lelőhelye KTÁL. Fond 10., op. 1., ed. hr. nr. 527. Az 1715. évi gáti népösszeírásról MOL., mikrofilm, 3119. számú doboz (Bereg vármegye). Az 1720. évi lista, uo. mfilm., 3132. sz. dob. Bereg vármegye 1715. és 1720. évi összeírásáról Neupaver Kamill: Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében. Budapest, 1989. Akadémiai Kiadó, 26–29. p. Az 1754., illetve az 1755. évi gáti tizedszedés, majd az 1759–1760-ban behajtott rendkívüli adó lajstromai, KTÁL. Fond 10. op. 1.,ed. hr. nr. 797., valamint 868. A nemesek vagyoni helyzetéről 1742-ben készült összeírás KTÁL, uo.: ed. hr. nr. 624. A Gátat átszelő postautakról Benda István: Bereg vármegye postája a kezdetektől a Rákóczi-szabadságharcig. Budapest, 1992. (Kézirat, 9 p.), Uő.: A Rákóczi-szabadságharc postája. Budapest, 1997. (Kézirat, 10 p.), Batthyán Ludovicus főispán beadványának lelőhelye: MOL. Fasc. 10. Nr. 91. Acta miscellanea, 1737., Simády Béla: Kárpátalja postatörténete. Budapest, 1991. Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége kiadása 12., 18–19., 31–33., 49–51., 57., 59–61., 81–82. p. Munkács város levéltáráról, Arhiv privilegirovannago goroda Mukacseva 1376–1850 g. g. Szosztavil Andrej Sas. Mukacsevo, 1927. Izvidanie goroda Mukacseva. 62. sztr. Lehoczky Bereg vármegyéről készített monográfiájában részletesen tárgyalja a vármegye és a munkács-szentmiklósi uradalom jobbágyi (606–632. p.) és mezőgazdasági viszonyait (344–348., 361. p.), valamint Mária Terézia 1767. évi úrbérrendezését (188–194. p.). Udvari István: Bereg vármegyei magyar férfi keresztnevek Mária Terézia korában. = In. Kárpátaljai Szemle, III. évf., 1995. 6–7. szám, 25–27. p. Az uradalom szentmiklósi részének – melyhez a XVII. század derekán harmincegy település tartozott – urbáriumát közli: Urbáriumok, XVI–XVII. század. (Szerk. és bevez. Maksay Ferenc.) Budapest, 1959. Akadémiai Kiadó. 517–615. p. Ugyanerről: Neupaver, i. m. 11–12., 53–54., 60., 76., 102. p. A domínium gazdálkodásának egy szakaszát dolgozta fel Sas Andor: Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán. (A munkácsi Schönborn-uradalom társadalmi és gazdasági viszonyai a XIX. század első felében.) [Bratislava], 1955. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó. Műve sok értékes, levéltári kutatásokon alapuló adatot közöl, de szemlélete megjelenésének időszakát tükrözi. Az úrbérrendezésről: 83–84. p., ugyanerről Udvari István: Ruszinszki zserela urbarszkoji reformü Mariji Tereziji – A Mária Terézia-féle úrbérrendezés ruszin nyelvű forrásai. Nyíregyháza, 1999. Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke kiadása 7–13., 39. p. A zsidók türelmi adójának beszedéséről, Lehoczky: Munkács Város uj Monografiája. (1907, reprint). II., Ungvár, 1998. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kiadása 59–63. p. Gát 1804. évi viszonyairól Crusius, Christian: Topographisches Post-Lexikon aller Orstschaften der k. k. Erbländer. (IV. Band, Ungarn, Siebenenbürgen usw.) Wien, 1804. Gát 1828. évi összeírásáról MOL. Mfilm. B. 40-es dob. (Bereg vármegye.) A hatvan gáti családfő neve lajstrom sorrendjében: Stephanus Katso (Kacsó), Andreas Katso, Stephanus Járó, Stephanus Molnár, Andreas Király, Stephanus Király, Michael Király, Mihail jun. Márton (junior – ifjú), Joannes Király, Andreas Király, Joannes jun. Márton, Michael Jaró, Joannes Jaró, Andreas Jaró, Michael Király, Michael Héj (Heé), Stephanus Tóth, Andreas jun. Héj, Franciscus Bodj (Bódi), Petrus Bakos, Nicolaus Hej, Andreas Jaró, Joannes Jaró, Nikander Jaró, Andreas Hej, Joannes Bakos, Joannes Turj (Turi), Stephanus Tury, Joannes Bak, Stephanus Bak, Georgius Lőrincz, Joannes Jaró, Joannes Katsó, Michael Steph.(anus) Király, Georgius Király, Joannes Bohus, Stephanus Turj, Joannes Márton, Michael Vég, Mich.(ael) Andreas Héj, Franciscus Bodj, Georgius Hej, Josephus Pallagi, Michael Lőrincz, Michael Turj, Joannes Héj, Andreas Bak, Josephus Hej, Andreas Jaró, Josephus Lőrincz, Steph.(anus) Kató (Kacsó) Lőrincz, Andreas Tury, Michael Bakos, Stephanus Bakos, Andreas Lőrincz, And.(reas) Mich.(ael) Lőrincz, Stephanus Lőrincz, Andr.(eas) s. Mich.(ael) Lőrincz (s.= senior – idősebb), Michael Marton, Joannes Botos. B. Lukács Ágnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. Budapest 1978. KSH. Történeti Statisztikai Füzetek 1. kötet, 20–21., 68., 128., 155. p. Gát falu pecsétje, Lehoczky: 202–203., 206. p.
A munkácsi uradalom. Az uradalom fakiviteléről, Sas Andor: Beregi szálfák útja Munkácstól Danzigig. (A munkácsi uradalom exportvállalkozása a napoleoni háborúk idején.) Mukačevo-Munkács, 1928. Grünstein Mór nyomda. 26–30. p. A pestisről és koleráról, Lehoczky: 278–283. p., Lukács Ágnes, B.: Az 1831–32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége. = In. Communicationes ex Bibliotheca Histroriae Medicae Hungarica. (40.) Budapest 1966. 104., 112–114., 117., 121. p.
Heé, Járó, Turi. Az 1848–1849-es eseményekről Lehoczky: 118–137. p., A gáti honvédek életrajza, Csatáry György: Múltunk írott ereklyéi. Ungvár-Budapest 1995. Intermix Kiadó. 169., 173., 201. p. A Bereg megyei honvédegyletről: uo. 119–143. p. A beregi nemzetőrségről uő.: Levéltári kalászatok. Ungvár-Budapest, 1993. Intermix Kiadó, 117–123. p., A beregszászi nemzetőrség jegyzőkönyvei: KTÁL. Fond 10., opisz 3., ed. hr. 1061., sztr. 1–6. Az őrhegyaljai (podheringi) csatáról Veréczi Károly hadnagy jelentése a 19. honvédhadosztály 1. dandárjának iratai között: KTÁL. Fond 1000., op. 1., ed. hran. 7., sztr. 32. Az 1848–1849-es eseményekről a legrészletesebben, Lehoczky: Beregmegye és a munkácsi vár 1848–49-ben. Munkács, 1899. Kroó Hugó kiadása, 3–191. p., különösen 62., 65., 85., 95., 132–135. p., Bagu Balázs-Szakáll Mihály: A szabadságharc nemzetőrei. (1848–1849). Ungvár–Budapest, 1994. Intermix Kiadó, 5–113. p. Uők: Felszentelt lobogók alatt. = In. „Szem látta, szív bánta...”, i. m. 91–93. p.
A béke évtizedei. Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon. Budapest 1980. KSH – Magyar Országos Levéltár. Történeti Statisztikai Füzetek 5. kötet 13., 19–21., 24., 30. p. Hazánk népmozgalmának 1864 és 1873. évek közötti alakulását a kolerajárvány összefüggéseiben vizsgálta Keleti Károly: Magyarország népesedési mozgalma 1864–73-ban és a cholera. Budapest 1875. Akadémia Könyvkiadó hivatala. 8., 25., 35. p. A Gát falut, valamint a Szernye-mocsár környékét sújtó ínségről Lehoczky: 283–284. p. A falu és környéke közlekedési viszonyairól, postaügyéről Lehoczky: 330–341. p. A munkácsi uradalom pusztakerepeci üzemében folytatott timsógyártásról Lehoczky: 405–406. p. (Bereg vármegye déli részén, a síkságból kiemelkedő Beregszászi-, valamint a Bégányi-hegyekben a XVIII. század végén fedezték fel a csillámló, fehér színű timkőt, amelyből először örlőköveket készítettek, törmelékét pedig útépítésre használták. A közetből csak később kezdtek timsót gyártani.) Gát történetéről Kovács Emil: Barangolás Kovács Vilmos szülőfalujában. = In. Kárpátalja, V. évf. 1. sz., 1994. január 31. 3–4. p. A magyar nyelvhatárról Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Budapest, 1902. M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Ministérium kiadása 595–596., 627. p. Az 1869., 1880., 1890., 1900. évi népszámlálásról, A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. I. rész. A népesség általános leírása községenkint. Budapest, 1902. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal kiadása 539. p., Magyarország helységnévtára tekintettel a közigazgatási, népességi és felekezeti viszonyokra. (Jav., bőv., kiadás. Szerk., kiadása Dvorzsák János.) Buapest, 1893. Havi füzetek kiadóhiv. A Schönborn-Buchheim-uradalomról, Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon. (Összegyűjt., jegyz. Kemény G. Gábor.) II. 1892–1900. Budapest, 1956. 533. p., Bartha Miklós: Kazár földön. Kolozsvár, 1901. Ellenzék Könyvnyomda. 37. p. Az északkárpátmenti hegyvidéki nép gazdasági helyzetének javítására irányuló állami segítő akczió hat évi működésének ismertetése. (Összeáll. Kazy József.) Budapest, 1904. Pallas Rt. nyomda. 72–73. p. Az 1909. évi földösszeírásról, Bereg vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és osztályonként. Budapest, 1913. Magyar Királyi Állami Nyomda. 5., 27., 29., 31. p. A Gáton átvezető vasútvonal tervéről Botlik József: Egestas Subcarpathica. (Adalékok az északkeleti Felvidék és Kárpátalja XIX–XX. századi történetéhez.) Budapest, 2000. Hatodik Síp Alapítvány. 67. p.
Gát népe a csehek alatt. Az 1919. évi államfordulatról és a csehszlovák uralom két évtizedéről, Kozma György: Egy vármegye harca és haldoklása. Szentes, 1933. Szentesi Napló könyvnyomda. 139., 141–142., 153., 165. p., MOL. K 28. 102. t., 1940–L–15 246:42–50., Az első beregi vitézzé avatásról = In. Kárpáti Híradó. 1939. aug. 19. 3. p. A ruszinok betelepítéséről Zaic I.: Zemelnajá reforma. = In. Karpatoruszszkijá dosztizsenijá. Szoszt. A. V. Popov. Mukacsev, 1930. Tipografii „Karpatijá”. 195. p. A Schönborn-uradalom eladásáról, MOL. Z 1554–1. csomó, 1–16. p.. A Latorica Rt.-ről, MOL. K 28. 462. tét. 1939–L–16 056. sz., Voith György: 20 év története. Munkács, 1939. Pannonia Nyomda. 128., 130–131. p. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés, a Magyarországhoz való visszacsatolás után: Beregvármegye ismertetője, i. m. 20–21., 121., 151., 156. p., A visszacsatolt Felvidék és Ruténföld címtára. Szerk. A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1939. Statisztikai Tudósító kiadása 13., 125. p. A népszámlásokról és vallási adatokról, Kárpátalja településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai. 1880–1941. (Szerk. Kepecs József.) Budapest, 1996. Központi Statisztikai Hivatal, 97., 171. p., Kárpátalja településeinek vallási adatai. 1880–1941. (Szerk. Kepecs József.) Budapest 2000. Központi Statisztikai Hivatal. 86., 149. p. Az 1921. és az 1930. évi csehszlovák népszámlálásról, Statistický lexikon obcí v Podkarpatské Rusi. V Praze, 1928. Nákladem Státního ÚrŠadu Statistického. 4. p., Statistický lexikon obcí
v zemi Podkarpatoruské. V Praze, 1937. Nakladem „Orbis”. 2. p. Az 1925. évi kárpátaljai országgyűlési választások eredményeiről, Volby do národního shromáždeŠni na Podkarpatské Rusi v roce 1925. (Užhorod), 1925. Vydala Civilní správa Podkarpatské Rusi nákladem vlastnim. 1. p.. A csehek alatti Gát gazdasági, szociális és művelődési viszonyairól Kovács Emil: Kovács Vilmos szülőfalujában. (Barangolás.) = In. Kárpátalja, V. évf. 1. sz., 1994. január 31. 3–4. p.
Újra szabadon, magyarként. A Magyarországgal való újraegyesülésről, a visszacsatolásról Kozma Miklós: Kárpátaljai napló. = In. Kozma-iratok. MOL. K 429. 28. cs., 1. dossz.: 44.,48. p., Ádám T. István. Vérző Ruszinszkó. (A rongyos gárda hősi küzdelme az északkeleti felföldért.) Budapest, 1939. D. D. kiadás. 19–20. p. Egyedy Balázs Dénes: A Rongyosok felvidéki harcainak története. (Egy Rongyos Gárdista naplója.) Budapest, 1940. Hoffmann és Társa nyomda. 31–48. p., Botlik József: Radarállomás a szétdúlt temető helyén. Szivárvány (Chicago, USA), X. évf. 31. szám, 1990. június 104–109. p. A gáti és gúti erdőben elfogott, megkínzott és kivégzett rongyosokról, Felvidékünk – honvédségünk. (Trianontól Kassáig.) Budapest, 1939. Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kiadása, 177–178. p. A visszatért Felvidék adattára. (Szerk. Csatár István, Ölvedi János.) II. rész. A visszatért felvidéki községek. Budapest, 1939. „Rákóczi” Könyvkiadóváll. 31. p. A bécsi döntés alapján visszacsatolt terület lakosságának megoszlása anyanyelv szerint [az 1938. december 15-i népösszeírás eredményei alapján]. (Budapest, 1938). M. Kir. központi Statisztikai Hivatal kiadása 7–8. p. Magyarország tiszti cím- és névtára 1942. Szerk., kiad. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 66. p., Magyarország tiszti cím- és névtára pótfüzete. 1944. Szerk., kiad. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 70. p. A szőlőtermelő kisbirtokosok helyzetéről Fekésházy Zoltán főispán jelentése, MOL. K 28. 104. tét. 1940–L–20 626.
Kőbe vésett malenkij robot. A Kárpátalját megszálló szovjet hatóságok magyarság elleni megtorlásáról, a gátiak elhurcolásáról Dupka György-Korszun, Alekszej: A „málenykij robot” dokumentumokban. Ungvár–Budapest, 1997. Intermix Kiadó. D.(upka) Gy.(örgy): Gát. = In. Kárpátalja, II. évf. 2. sz., 1991. február. 13. p. A magyarság deportálása Kovács Vilmos: Holnap is élünk című regényében. I. m. 24–25. p., Botlik József: Egestas Subcarpathica. I. m. 284. p. Csatáry György: Az 1944-es elhurcolás a Területi Állami Levéltár anyagainak a tükrében. = In. Évgyűrűk ‘90. Ungvár, 1991. Kárpáti Kiadó, 79-81. p. Az elhurcolást elrendelő napiparancsról: a gátiak névsora. Egyetlen bűnük. I. m. 7-8., 33., 172., 198-206. p. A gulagról: a Glavnoje upravlenyije lagerej (lágerfőigazgatóság) kényszermunkatáborok, telepek és börtönök (“javító-nevelő intézmények”) kiterjedt rendszerét összefogó csúcsszerv a volt Szovjetunióban. 1934. október 27-én az NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Del = Belügyi Népbiztosság) egyik alosztályaként hozták létre, hogy központosítsák az addig különféle szak- és területi szervek irányítása alatt álló büntetés-végrehajtási rendszer irányítását. Feladata a köztörvényes és politikai elítéltek, illetve hadifoglyok elkülönítése, őrzése, a kényszermunka megszervezése volt. A gulag teljes felszámolására 1956 folyamán került sor, a javító-nevelő munka azonban továbbra is megmaradt büntetési formának. Amióta 1973–1975-ben Párizsban három kötetben megjelent Alekszandr I. Szolzsenyicin (1918) Gulag-szigetvilág című műve, a gulag szó a világ minden nyelvén a szovjet lágerek és börtönök rendszerét, az ártatlan embereket sújtó önkényt jelenti. A Gátról 1944 novemberében három napi malenkij robotra hurcolt és elpusztult 51 gáti férfi névsorát Dupka György adta közre. = In. Kárpátalja, II. évf., 2. sz., 1991. február 13. p., illetve Egyetlen bűnük magyarságuk volt. Emlékkönyv a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól, 1944–1946. (Közreadja Dupka György.) Ungvár–Budapest, 1993. Patent-Intermix Kiadó. 33–34., 232–233. p., Dupka György: Kárpátaljai magyar gulaglexikon. Budapest–Ungvár, 1999. Intermix Kiadó. 14–15. p. A kommunista megszállók hadseregébe állt gáti önkéntesekről Kniga pamjáti Ukrainii. Zakarpatszkajá oblaszty. Tom. 1. Glavnajá redakcionnajá kollegijá. Uzsgorod, 1996. Izda-telsztvo „Karpati”, sztr. 116., 120. A magyar érdekképviseletről a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a KMKSZ gáti alapszervezetének megalakulásáról, az 1944 novemberében elhurcolt magyarokról Czébely Lajos: Napló. I. m. 103., 193., 195., 201. p.
Két város közt, félúton. A fezeóról: a kárpátaljai magyar köznyelvben az előbbi fogalom eltorzult, helyesen fazau (fabricsno-zavodszkoje ucsiliscse = gyári-üzemi oktatás). Dupka György-Horváth Sándor-Móricz Kálmán: Sorsközösség. (A kárpátaljai magyarok a 80-as évek végén.) Ungvár, 1990. Kárpáti Kiadó, 79., 85–86., 89. p. A KMKSZ gáti helyi szervezetének megalakulásának körülményeiről Czébely Lajos naplóbejegyzése 1989. május 14–15-én: „Nagy a nyomás a pártszervezet részéről. Legszívesebben nem engedélyeznék, állandóan arra hivatkoznak, hogy a szövetség még nincs bejegyezve. A kommunisták gúnyosan mosolyogva vonják ki magukat mindenből, ami a KMKSZ-szel kapcsolatos. Kinevetik saját népüket. Hétfőn mégis megtörténik a gáti alapszervezet alakuló ülése. Sokan vagyunk. Ha már elkerülhetetlen, párttagok is. De így kellene lennie, hiszen mindannyian magyarok vagyunk, ha kevesen is. De nem így a lakosság, különösen az idősebbje. Miután szórakozva kigomolygunk a gáti Kultúrház épületéből, az egyik hetvenen túli bácsi megpödri bajuszát: – Hát ebbe a magyar szervezetbe a kommunistákat mír kellett bévenni? – Megpróbálom megmagyarázni: – Hiszen felolvastuk az alapszabályzatot, hallotta V. bácsi, hogy bárki tag lehet, aki az ügyet... s azzal fejezem be, hogy a kommunisták is lehetnek magyarok. Nem sokat gondolkozva felelt: – Hát megmondom magának, Lajos bácsi: nemigen!” Az 1980–1990-es évek gáti demográfiai helyzetéről Horváth Sándor: Egyre kevesebb az újszülött. (Megteltek a temetők.) = Kárpáti Igaz Szó, 1999. február 9. 4. p., Uő.: Élet és halál. = In. Hatodik Síp, I. évf. 2. sz., 1989. december. 20–21. p. Uő.: Legény Gáton. (Negyedzázada vezeti a falut.) = Kárpáti Igaz Szó, 1999. január 21. 4. p. Illényi Éva: A bár még nyitva van. (Gáti helyzetkép.) = Kárpáti Igaz Szó, 1998. február 26. 4. p. A falu élete az 1990-es évek végén, a Mérce Kft.-ről és a tenyészüzemről, Balogh Irén: Vendégségben Gáton. = Beregi Hírlap, 1997. június 21. 2. p.
A hit erejével. Lehoczky a római katolikusokról: 213–217., a református egyházi ügyekről: 238–246. p. Az 1552-ben tartott két beregszászi református zsinatról bővebben, Fodor Gusztáv: Elfelejtett beregszászi református zsinatok 1552-ből. = In. Madarak voltunk... i. m. 110–115. p. A gáti reformátusok 1750. évi templomépítési engedélyének lelőhelye. KTÁL. Fond 10., op. 1., ed. hr. nr. 752. Józan Lajos: A kárpátaljai református egyház. = In. Hatodik Síp, I. évf. 2. sz., 1989. december. 17–21. p. A gáti gyülekezet segítsége a szomszédos Gút templomának építésekor Zubánics László. i. m. 58–61., 64. p. A kárpátaljai református egyház 1996. (Beregszász, 1996.) Felelős kiadó Gulácsy Lajos püspök. 45. p. A gáti templom épületéről Németh Adél: Kárpátalja. III. jav. kiadása Budapest 2000. Panoráma Kiadó, 106. p. A gáti templom textíliáiról Felhősné, dr. Csiszár Sarolta: A kárpátaljai református egyházak XVII–XVIII. századi úrasztali terítői. = In. Vallási néprajz 9. Kárpátaljai tanulmányok. Szerk. Küllős Imola, Molnár Ambrus. Budapest 1997. 307., 330. p., Uő.: Iparművészeti terítők és garnitúrák kárpátaljai református templomokban. = In. Madarak voltunk... I. m. 133–141. p., Uő.: XVII–XVIII. századi hímzett úrasztali terítők a kárpátaljai református egyházakban. = In. Hatodik Síp, IX. évf. 1997. tél. 26–35. p. Az 1995 és 1999 nyara között a kárpátaljai magyar református gyülekezetekben végzett adatgyűjtő munkáról Molnár Ambrus: Ezredvégi magyar reformátusság. = In. „Hét kereszt alatt felkelek.” Kárpátaljai néprajzi és honismereti dolgozatok. (Szerk. P. Punykó Mária.) Budapest–Beregszász, 1997. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó. 31. p. Magyar Református Egyházak javainak tára. Kárpátaljai református egyház. I. Máramaros–Ugocsa egyházmegye. (Szerk.: P. Szalay Emőke, Küllős Imre.) Budapest, 1999. Ráday Nyomda. 15–17. p., P. Szalay Emőke: Modern iparművészeti emlékek a kárpátaljai református templomokban. = In. Madarak voltunk... I. m. 123–131. p. Uő.: Historizmus az úrasztali boroskelyheken. = In. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997–1998. Debrecen, 1999. Klny. 498–499., 501., 504., 508., 515. p. Uő.: Historizmus és szecesszió a kárpátaljai református úrasztali boroskannákon. = In. Jósa András Múzeum Évkönyve. XLI. évf. 1999. Nyíregyháza. Klny. 403–404., 410–411. p. Küllős Imre: A kárpátaljai református templomok harangjai. = In. Madarak voltunk... I. m. 142–143. p. A gáti református gyülekezet javairól: Magyar református egyházak javainak tára. Kárpátaljai református egyház. II. Beregi egyházmegye. (Szerzői: Felhősné dr. Csiszár Sarolta, Küllős Imre, Molnár Ambrus, P. Szalay Emőke. Kézirat, sajtó alatt.)
Két évszázad oskolái. A gáti református „oskola” 1804. évi egyházi hatósági ellenőrzéséről Zubánics László: Iskolatörténeti jegyzetek. = In. „Hét kereszt alatt felkelek.” I. m. 162–170. p. A beregszászi magyar gimnázium története 1864–1989. (Szerk. Benda István, Orosz László.) Budapest, 1990. Magyarságkutató Intézet kiadása 211., 256–257. p. Az oktatás 1945 utáni körülményeiről, Fedinec Csilla: Iskolahálózat Kárpátalján (1945–1965). = In. UngBereg. Első Pánsíp Almanach, 1999. (Ungvár), VII. Pánsíp évf., 23. megjelenés. 80–84. p., Uő.: A rendszerváltás Kárpátalja oktatásügyében 1944/1945-ben. – In. Pánsíp. V. évf. 20. megjel., 1997. 3. sz. 30–38. p. A kárpátaljai magyar oktatás közállapotáról az egyik első fontos dolgozat Orosz Ildikó: Non scholae, sed vitae... A kárpátaljai magyar anyanyelvű oktatás helyzete 1944 után. = In. Extra Hungariam. A Hatodik Síp antológiája. Budapest –Ungvár, 1992. Hatodik Síp. 52–63. p. A gáti középiskoláról az 1970–1980-as években, Czébely Lajos: Napló 1976–1989. Budapest–Beregszász, 1996. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó. 6–7., 36., 44., 161.,197. p.
A műkedvelőktől az agitkultbrigádig. A magyarság anyanyelvű művelődésének lehetőségeiről, a gáti műkedvelők magyarországi szerepléséről Czébely Lajos: Napló. I. m. 29., 124., 143., 188. 198–199. p.
A régi ház és hajlék. Gönyey Sándor alapvető tanulmánya, a Szatmár és Bereg népének hajléka és házatája a Magyar városok és vármegyék monográfiája sorozat XXVIII. darabjaként kiadott Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegyék (1924–1938) című gyűjteményes kötetben jelent meg. A művet Fábián Sándor szerkesztette, és 1939-ben Budapesten, a Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala gondozásában látott napvilágot (397–405. p.). Gönyey külön feldolgozta a Szernye-mocsár községeinek a népi építkezését is. – In. EA. 2235. sz. A fa, Gáton űzött háziipari megmunkálásáról szól Lehoczky: 372., 374–375., 410. p. A gyűjtéseket részletesen ismerteti, Varga Sándor: Népi építézeti kutatások Kárpátalján 1945 előtt. In. = Madarak voltunk... i. m. 82–100. p.
Bak had, Heé had, Kacsó had. Király Katalin Gát földrajzi neveit Benkő Loránd (A Nyárádmente földrajzi nevei. Budapest 1947., Magyar Nyelvtudományi Társaág kiadása, 52 p.) művének osztályozása alapján, a jelentéstani rendszerezés kiemelésével csoportosította. A szemantikán alapuló tipológia több szempontú (földrajzi, nyelvészeti, lélektani stb.), de nem egységes rendszer, amely azonban a legalkalmasabb arra, hogy valamely területi egység jellegzetes névadási módjait bemutassa. E vizsgálati módszer következtében az egyes nevek gyakran több csoportban is szerepelhetnek. Lehoczky a Bereg vármegyei helynevekről készített, már idézett dolgozatában a gáti földrajzi neveket is feldolgozta. Gönyey gyűjtésében a gáti férfi és női népviselet egyes darabjait is bemutatta. – In. EA. 2235 sz. Pálóczy Horváth Lajos népzenei gyűjtésében a falu csúfolókkal, a lápi életre vonatkozó szólás-mondásokkal is foglalkozott – In. EA 3949. sz. A falucsúfolókról Gunda Béla készített alapvető dolgozatot. – In. G. B.: A rostaforgató asszony. Budapest 1989. Múzsák Közművelődési Kiadó. 145–174. p. A hímzésről, a Gáton is kedvelt Rákóczi-mináról. = In. Kocsisné Szirmai Fóris Mária. Tiszavidéki keresztszemes hímzésminták. VI. kiadás, Budapest, 1969. Minerva Kiadó. 8., 27. p. Czébely Lajos 1975-ben keletkezett gáti gyermekmondóka- és játékdalgyűjtése értékes munka, mert nemcsak igényesen rögzítette a szövegeket, hanem bevezetőjében elemezte, illetve bemutatta a dallamokat, leírta a ritmust, és a szövegek változatait is közölte. Egy évtized múlva, 1985-ben megismételte kutatását, ez a mondókák és dalok összehasonlítására, a változások rögzítésére nyújtott számára lehetőséget. Munkájának egyetlen hiányossága, hogy az adatközlők nevét és pontos adataikat nem rögzítette, így az értékes anyag dokumentumértéke csorbul. Gyűjtésének lelőhelye: EA 24 825. sz. (39 old., 24 kotta, l mell.). Czébely 1992-ben, a húsvét utáni napokban gyűjtött locsolóverseket Gáton. Lelőhelye: EA 25 184. sz. Néhány hónappal később, az előbbi év szeptemberében a gáti mondákat jegyezte le, lelőhelye EA 25 183. sz.
Húzd rá, zenész, híres Rákóczi-nótád! A karácsony, húsvét, az egyházi temetés, valamint március 15. ünnepének hatósági tiltásáról Czébely Lajos: Napló (i. m. 20., 63–64., 112., 129., 143–144., 148., 202. p.). A pünkösd a húsvétot követő hetedik vasárnapon és hétfőn tartott egyházi örömnap (pentekoszté, ötvenedik nap), amikor a Biblia szerint a Szentlélek ereje Jézus tanítványaira áradt. Az úrvacsora a protestáns vallásoknál Krisztus utolsó vacsorájára és kereszthalálára emlékeztető szertartás, amelyben a hívek a lelkész által kiszolgáltatott jegyeket; a kenyeret és a bort magukhoz veszik a Krisztussal való lelki egyesülés jelképéül és bűnbánatuk kifejezéséül. A gáti sírfeliratok első kutatója, Kirner A. Bertalan gödöllői lelkész Száz falu temetőjében című, 1962-ben készült munkájában összesen 467 fejfát, illetve kősíremlékeket mutatott be rajzokban, és a felirataikat is rögzítette. Elsősorban hazánk tiszántúli megyéiben gyűjtött, de eljutott a kárpátaljai Tiszahátra, Gát faluba is. A két idézett sírfelirat rajza és szövege a 146., illetve a 147. sorszám alatt szerepel. Dolgozatának lelőhelye: EA 13 507. sz. (219. old., 578 rajz, 2 mell.) Az előbbi, csak ízelítő jellegű gyűjtést csaknem három évtized múlva, 1990–1991-ben követte egy beható sírfelirat vizsgálat a gáti temetőben: Borsos Balázs és Penckóferné Punykó Mária: Faragott fejfák a Szernye-mocsár környéki magyar falvak temetőiben. = In. Herman Ottó Múzeum Közleményei. 27. köt., 1991. Miskolc. 320–331. p. (fotókkal, rajzokkal illusztrálva).Uők.: Sírversek a Szernye-mocsár környéki magyar falvak temetőiben. = In. „Szem látta, szív bánta...” i.m 217–225. p. A két kutató az előbbi magyar falvakban a faragott fejfák készítését (anyaguk, megmunkálásuk) és a feliratok készítőinek munkáját is tanulmányozta.
A hűség csapdájában. Kovács Vilmos (1927–1977) költő, író pályaképe. A Holnap is élünk című regény keletkezésének körülményeiről Kovács Vilmosné: Habent sua fata libelli. = In. Hatodik Síp, 1989. 2. sz., december. 3. p., Uitt. részlet a regényből: 4–9. p. Fodor András: Hét év múltán. = In. Hatodik Síp, 1989. 2. sz., december. 1. p. M. Takács Lajos: Regénysors, írósors, sorsregény (Utószó). = In. Kovács Vilmos: Holnap is élünk. Debrecen–Ungvár, 1989. Csokonai Kiadó-Kárpáti Kiadó, 207–214. p., a mű címéről 134. p. M. Takács Lajos: Résnyire nyílt ajtók. Debrecen–Ungvár, 1991. Felelős kiadó Ivaskovics József. 34–48. p., Tóth István: Kovács Vilmos „Holnap is élünk” című regénye megjelenésének körülményeiről. = In. Tíz Évkönyv. Hatodik Síp antológia 1989–1999. Szerk. Németh István, Penckófer János. Budapest–Beregszász, 1999. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó. (Hatodik Síp, XI. évf. 1999. 1–4. sz.), 169–178. p. – A Forrás Stúdió tevékenységéről, a hatalom és kiszolgálói magatartásáról, a Forrás-ügy műhelytitkaiból. A fiatal magyar alkotók ellen indított sajtókampány állomásai a megértéstől a betiltásig: Márkus Csaba: Az „Együtt” utat keres. = In. Kárpáti Igaz Szó (Ungvár), 1967. május 31., Zselicki József: Fiatalok irodalmi stúdiója. = In. Kárpáti Kalendárium 1969. Uzshorod, 1968. Kárpáti Könyvkiadó. 75. p., Szakolczay Lajos: Két portré. Kovács Vilmos. = In. Tiszatáj, 1969. 2. sz. 129–131. p., Uő: A Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletei, 1970–1973. = In. Kortárs, 1973. 11. sz. 1834–1836. p. (Balla László): Elidegenedés? (A Kárpátontúli Ifjúság, az egyetem magyar tollforgatói és a Forrás Stúdió.) = In. Kárpáti Igaz Szó, 1971. augusztus 20. A kárpátaljai magyar polgárjogi aktivisták első petíciója a magyarság helyzetéről, sérelmeiről, amely 1971. szeptember-októberben készült, és a területi (megyei) pártvezetőségnek, valamint a helyi sajtó irányítóinak nyújtottak be. A tűz nem alszik ki... (I. beadvány.) = In. Botlik József-Dupka György: Ez hát a hon...(Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből 1918–1919.) Budapest-Szeged, 1991. Mandátum Kiadó-Universum Kiadó. 160–166. p. II. beadvány. (Az SZKP KB Politikai Bizottságának, az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének.) = In. Botlik-Dupka, i. m. 167–175. p. A folyamodványok vihart kavartak, a fiatal magyar tollforgatók ellen a hatalom támadásai tovább folytatódtak. Rotman Miklós: Méres füvek. (Jegyzetek a magyar burzsoá nacionalizmusról.) = In. Kárpáti Igaz Szó, 1973. június 20. Gajdos Béla-Szijártó Sándorné: Kit is szolgáltak a magyar burzsoá nacionalisták? = In. Kárpáti Igaz Szó, 1973. október 30. Kovács Vilmos: A nagy valóság. = In. Zakarpatszka Pravda (Ungvár, ukrán nyelven), 1975. február 25. Magyar fordításban: A nagy valóság. Egységes családban. = In. Vörös Zászló (Beregzász, járási magyar lap), 1975. március 1., idézetek: Botlik-Dupka, i. m. 181–185. p. – A fiatal magyar alkotókkal kapcsolatos sajtóközlemények, a Forrás Stúdióhoz kötődő dokumentumok és beadványok egybegyűjtve l. Botlik-Dupka, i. m. 152–196. p. – Az alkotói lét peremére szorított Kovács Vilmosról a tanítványok és mások. S. Benedek András: Vilmos. = In. Hatodik Síp, V. évf. (1993) 1. sz. 34–36. p. Vári Fábián László: Utószó. = In. Hatodik Síp, V. évf. 3. sz., 199. ősz, 37–38. p. Balla Gyula: Kovács Vilmos halálára. In. Botlik-Dupka, i. m. 197–198. p. Az íróról és a nevét viselő gáti irodalmi körről Czébely Lajos: Napló, i.m. 6., 6–9. ,41., 179., 183. p. – A Forrás Stúdióról, megalakulásának 30. évfordulóján: Ez volt a Forrás! (Különszám.) = In. Kárpátaljai Minerva, II. 1–2. füzet. Budapest–Beregszász, 1998. Minerva Műhely kiadása 192 p. (az egyes szerzőknél zárójelben az idézetek lelőhelyei). = In. S. Benedek András: Teremtő mítoszok, 5–9., (5., 9. p.), Vári Fábián László: Forrás és tükör, 10–20., (15–16., 17–18. p.), Fodor Géza: „Száraz, kopár hátán sziklakőnek”, 21–41., Tóth István: Filmszakadás (46–51., 47. p.), Fodó Sándor: A Forrás: a KMKSZ előképe, 52–56. p., (52., 55., 56. p.). Tóth István: A hézag. (Elhangzott 1997. december 20-án Ungváron, a Forrás Stúdióról rendezett esten.) = In. Hatodik Síp, X. évf. 1998. 2. sz. 2–4. p., Elek Tibor: Teremtő mítoszok és mítoszteremtők. Ez volt a Forrás! = In. UngBereg 2000. Második Pánsíp Almanach. VIII. Pánsíp-évf., 25. megjelenés. Ungvár–Budapest, 2000. Pánsíp – UngBereg kiadása 48–52. p. – A Forrás-ügy műhelytitkairól. Balla László nyilatkozata. (Részletek az 1993-ban az Országos Széchenyi Könyvtár részére készített videointerjúból, közreadja: Balla Gyula.) = In. Hatodik Síp, X. évf., 1998. 2. sz., 5–7. p. Balla László a Forrás Stúdió megszüntetéséről. = In. Mi magyarul vagyunk emberek. Fejér Gyula: Beszélgetések magyarságtudatról itthon és a nagyvilágban. Budapest, 1989. Hírnök Kiadó. 11–12. p. Az Együttről, a Forrásról, a József Attila Irodalmi Stúdióról, Botlik-Dupka, i. m. 98–100. p. A szétszórt irodalmi nemzedék tagjainak – Balla Gyula, Balla Teréz, Dupka György, Fodor Géza, Füzesi Magda, S. Benedek András, Vári Fábián László, Zselicki József – két kései antológiája Nézz töretlen homlokomra, A Forrás Stúdió antológiája. (Összeáll. Fodor Géza.) Ungvár–Budapest, 1994. Intermix Kiadó, 247 p. – Kovács Vilmos halála után megjelent önálló kötetei: Holnap is élünk. Regény, II. kiadás, 1990. (Utószó: M. Takács Lajos.) I. m. 216 p., Testamentum. Válogatott versek. (Utószó Fodor Géza.) Ungvár–Budapest, 1992. Intermix Kiadó. 152 p., idézetek: 129., 134., 142–143., 146. p. ...folytatás. Válogatás az életműből. (Előszó: S. Benedek András, utószó: Vári Fábián László.) Budapest–Ungvár, 1993. Hatodik Síp Alapítvány, 183 p., idézetek: 5., 7., 175–176. p. – Kovács Vilmos nyelvészeti és őstörténeti témájú, kiadatlan kéziratát Kozma Endre gondozta, rendezte kötetbe az író halálának 20. évfordulóján, K. V.: Kik voltak...? Nyelv- és őstörténeti írások a honfoglaló magyarság kialakulásáról. Előszó: Kozma Endre (Kovács Vilmos másik arca, 13–23. p.). I–II. Ungvár, 1997. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. (Változó Valóság sorozat.) 564 p. Uitt. Kovács Vilmos: Önéletrajz. (rövidítve), idézetek: 15–17., 23., 540–542. p. – Az író emlékezete. Az alkotó halála után csaknem másfél évtizeddel, 1990. június 11-én a Kárpátaljai Kulturális Szövetség Kovács Vilmos Irodalmi Díjat alapított, amelyet a KMKSZ Elnöksége közleményben hozott nyilvánosságra. = In. Kárpátalja, I. évf., 5. sz., 1990. július 2. p., Balla Gyula: Nyílt levél a Kovács Vilmos Irodalmi Díj kuratóriumához. = In. Kárpátalja, I. évf., 15. sz., 1990. december. 5. p., Kovács Vilmos emléktáblájának avatásáról szülőfalujában, Füzesi Magda: A költő visszatér... = In. Kárpátalja, I. évf., 16. sz., 1990. december. 5. p. A pályatárs-barát Kovács Vilmost Gáti Titusz néven szerepelteti dokumentumregényében Györke Zoltán: Határsáv. Budapest–Beregszász, 2000. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, 309 p. Néhány, a falumonográfia szerzője által fontosnak tartott folyóirat közlemény, tanulmány Kovács Vilmos munkásságáról, ezek között a legátfogóbb értékelés Penckófer János: Bomló század tébolyában Gát és Fót között. Kovács Vilmos pályaképe. = In. Szaolcs-Szatmár-Beregi Szemle (Nyíregyháza), 1999. 1. sz. 62–82. p. Ezután időrendben E. Fehér Pál: A kárpátaljai magyarság regénye. = In. Élet és Irodalom, 1965. október 2., Lizanec, Petro-Gortvay Erzsébet-Vaszócsik Vera: A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom rövid áttekintése. = In. Sugaras utakon. A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom antológiája, 1945– 1985. Uzshorod, 1985. Kárpáti Kiadó, 309–338. p., idézetek: 316., 325–326. p., uitt Balla László költészetéről, 313. p. M. Takács Lajos: „Lépteimet piros öklű plakátok vigyázták.” Dokumentumok Kovács Vilmosról. = In. Résnyire nyílt ajtók, i. m. 34–40. p. Vergődő szél. A kárpátaljai magyar irodalom antológiája 1953–1988. (Összeáll., jegyz., utószó M. Takács Lajos.) Budapest–Ungvár, 1990. Magvető Könyvkiadó-Kárpáti Könyvkiadó. A kötet K. V. 19 versét és két noveláját közli. 345–389. p.
Külön köszönet a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Dunatáji népek kutatása és Történelem-földrajz szakalapítványa kuratóriumainak, amelyek támogatták az Északkeleti-Felvidék, Kárpátalja, Gát falu, valamint környéke múltjának kutatását, térképeinek gyűjtését és elkészítését.
A szerző ezúton mond köszönetet Bak Viktornak és Király Katalinnak (Gát), Kovács Emilnek (Kovács Vilmos öccsének, Szolnok), Kovács Vilmosné Teke Évának (az író özvegyének, Budapest) és Lőrincz Béla polgármesternek (Gát) szíves segítségükért, valamint Kótyuk Erzsébetnek (Budapest), Kovács Sándornak (Eszeny-Budapest) és Magyar László Andrásnak (Budapest) szakmai tanácsaikért.
A faluban a felvételeket Lizák László (Beregszász) és Kovács Sándor (Eszeny-Budapest) készítette.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages