Geszt Összefoglaló
Geszt
Összefoglaló
Összefoglaló
Geszt, a mai Békés megye Romániával határos részén, igazi zsákfalu. Az országút itt ér véget, a buszjáratnak itt a végállomása is. A vasút elkerüli. Lakói csendben élik mindennapjaikat. A fiatalok nagyobb része már nem a településen talál magának munkát, az egyetlen megélhetési lehetőség, a föld, sokuk számára nem teszi lehetővé, hogy az ősi portán alapítsanak családot. Tiszta levegője, a természet szépsége, megőrzésének és védelmének látható eredményei vonzzák a felfedezésre vágyó, érdeklődő látogatókat. Madárban, apróvadban rendkívül gazdag Geszt határa.A Sárrétek gazdag vízi világa szomszédságában és a Sebes-Körös völgye közelében elhelyezkedő község határát a történelem során mindig alkalmasnak találták letelepedésre. A csiszoltkő-korszak időszakától lakott helynek számít. A honfoglaló magyarság a X. században minden bizonnyal berendezkedett ezen a vidéken is: a település születése a XI. századra tehető.A középkor hosszú évszázadain keresztül Gesztet szabad jogállású nemesemberek lakták, akiknek leszármazottai közül többen ma is a községben élnek. Egészen a török hódoltság végéig fegyverrel szolgálták a mindenkori uralkodót, később az erdélyi fejedelmet. Szabad állapotuknak a modern államszervezet kiépítésére törekvő Habsburg Monarchia vetett véget a XVII–XVIII. század fordulóján. Ekkortól az 1848-as polgári forradalomig jobbágyi sorban éltek. A szabadságát elveszett település új földesurat kapott. Először a kincstár, az udvari kamara gyakorolta a tulajdonjogot, 1760-tól pedig a Tisza család vált kizárólagos birtokossá a vidéken. A jeles nemzetség tagjai egészen a második világháború végéig a faluban éltek, ide is temetkeztek. Személyes kvalitásaik, tehetségük, munkabírásuk, ambícióik – és nem hatalmas vagyonuk, kapcsolatrendszerük – révén haladtak előre, erősödtek meg generációról generációra, rangban és tekintélyben. A kenyerét fegyverrel szerző Tisza őstől indulva a magyarországi miniszterelnöki bársonyszék elfoglalásáig mutatja a történelem ennek a kivételes családi karriernek két végpontját. A Tisza család a magyar históriában egyedülálló abban, hogy apa és fia egyaránt betöltötte a miniszterelnöki tisztet az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Tisza Kálmán tizenöt éves kormányzása a dualizmus legnyugodtabb, építkező időszakára esett. Fiának, Tisza Istvánnak nehezebb történelmi helyzetben kellett vállalnia a kihívást. Tudásban, felelősségben, előrelátásban kimagaslott társai közül, de az ország sorsában osztozva csak vesztes lehetett. Második miniszterelnöksége idején kezdődött a Monarchia felbomlása. Tisza halála, meggyilkolása saját korában, de az utókor emlékezetében is szimbolikus értelmet kapott.A Tisza család idején Geszt országosan ismert településnek számított. Arról, hogy mindenki megjegyezze a falu nevét, híres politikusain kívül a XX. század fordulójának legnagyobb költője, Ady Endre is gondoskodott, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el a miniszterelnök Tisza István elleni „gyilkos” kritika megfogalmazására. A „geszti bolond”-nak titulált Tisza azonban nem élt vissza hatalmával. Bár nem szerette, de tisztelte és pontosan felismerte Ady jelentőségét, és ezért, ha
a szükség úgy kívánta, még segítette is a költőfejedelmet.Geszt emelkedő, gyarapodó évtizedei a dualizmus korára esnek. A közeli Nagyvárad, a szomszédos Nagyszalonta fejlődése segítette a megélhetést. Az élet mégis nagyon nehéz volt a kis- és szegényparaszti túlsúlyú falusiak számára. A földből már akkor sem tudott a többség megélni, a szántóterület nagysága ezt nem is tette lehetővé. Nem véletlen, hogy a sikeres árvízvédelmi és lecsapolási munkák után visszamaradt hatalmas legelők váltak a megélhetés fő forrásává: a külterjes állattartás, a juh- és sertéstenyésztés lehetőségét kínálták
a felemelkedni, meggazdagodni vágyó, de pusztán csak a megélhetést kereső emberek számára is.Az 1920-as párizsi béke döntött Magyarország feldarabolásáról, az új, a trianoni határt a falu szomszédságában jelölték ki. Geszt ettől kezdve a lassú hanyatlás időszakába lépett. A szántóföldek egy része a szomszédos Romániához került. Gazdáik még rövid ideig átjárhattak megművelni azokat, de ennek hamarosan vége szakadt. A korábbi előny, a piacközpontok közelsége is elveszett. Magyarország belseje felé pedig utak sem vezettek. Az 1920-as évek derekán épült meg az egyetlen portalanított út, amely az összekötetés lehetőségét kínálta, de a dél-bihari térség egésze az ország fejlődésben elmaradottabb, leszakadó részéhez tartozott. A második világháború pusztításai sem kerülték el a települést. 1945-ben a földosztással a falu lakosai megpróbálták saját kezükbe venni sorsuk irányítását. Hittel és kitartással végzett munkájuk a fordulat éve, a Rákosi-korszak idején megroppant. A kádári korszakban, a szocialista iparosodás és tervgazdálkodás időszakában a falu fejlődésének lehetőségei még inkább beszűkültek, s megkezdődött a lakosság nagyarányú elvándorlása. A kiköltözők helyébe, az üresen, olykor gazdátlanná váló telkekre megindult a cigány lakosság tömeges beköltözése.A község lélekszámának fogyatkozása az 1960-as évektől kezdve felgyorsult, és megállíthatatlanul tart napjainkban is. A határszélre és a fejlődés peremzónájára került falu megmaradt lakosai előtt szinte megoldhatatlan feladatok állnak. Megtalálni a fejlődés lehetőségének útjait, integrálni a nagy számban betelepült cigány lakosságot és őrizni a falu megmaradt értékeit, a csendet, a tisztaságot, a vadregényes és élővilágban gazdag táj szépségét és legfőképpen a közösségteremtő hagyományokat, emlékeket, legendákat, amelyekben ez az országutak végénél található község még mindig nagyon gazdag.
